Egy vőfélykönyv
A Frei-Földesi-család hagyatékában is megmaradt egy vőfélykönyv, legalábbis egy vőfélykönyv részletei.
Menyasszonyi búcsúztató
1.
Uraim, gyerünk, hiszen készen van a szabás,
Csak egy pár óráig tart még a mulatás!
Úgy látom, itt mindenki vígan vagyon,
Csak a vőlegény úr szomorkodik nagyon,
Hű párja nincsen.
Én tehát kimegyek, és a magyar szüzek közül
Neki egyet keresek.
2.
Én innét kiindultam, odakint mulatoztam,
A vőlegény úrnak ezen szüzeket behoztam.
Most már arra kérem a vőlegény urat, nézzen a szemébe,
Melyikükkel volt-e egy pár napig jegybe.
3.
Az én fáradozásom tehát hiába esett,
Mert a vőlegény úrnak ezen szűzek nem tetszettek.
Én tehát kimegyek, és a magyar szüzek közül
Neki egy szebbet keresek.
4.
Én innen kiindultam, odakint mulatoztam,
A vőlegény úrnak ezen szüzeket behoztam.
Most már arra kérem a vőlegény urat, nézzen a szemébe,
Melyikükkel fellépni a szent hitre.
5.
Az én fáradozásom tehát ismét hiába esett,
Mert a vőlegénynek ezen szűzek sem tetszettek.
Én tehát harmadszor is kimegyek,
S a magyar szüzek között neki egy legszebbet keresek.
6.
Én innét kiindultam, odakint mulatoztam,
Hegyet-völgyet bejártam, míg a szüzek táborát feltaláltam.
Midőn e szűznek fején a koszorút megláttam,
Megragadtam, és a vőlegény úrnak behoztam.
Most már arra kérem a vőlegény urat, nézzen a szemébe,
Vele volna-e célja fellépni a szent hitre.
7.
Vőlegény, menyasszony, te vagy egy ékes pár
Összekeléstekbe nincs most már semmi kár.
Vidám elmém azon gondolkodik, és nyelvem azon jár,
Hogy bő áldást mondjon rátok immár.
8.
Búcsúzik a menyasszony édes szüleitől,
És forrón szeretett, jó testvéreitől.
Szólna, de nem tud, látom bús arcáról,
Elmondom tehát én, mit elméje gondol.
9.
Vajda hegedűnek álljon meg zengése,
A sarkantyúknak is némuljon pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, míg lészen végzése!
10.
Elsőben is atyám, szóm hozzád fordítom,
Búcsúzó beszédem zokogva indítom,
Szívemet szívedre együvé szorítom,
És így valamennyire kedvünket újítom.
11.
Köszönettel veszem a te nagy jóságodat,
Megmutattad atyai voltodat,
Felnevelésemet, ápolgatásomat,
És hogy meg nem vetettél engem, leányodat.
12.
Úgy szálljon terád az égnek áldása,
Valamint az esőnek égből lehullása,
Széles e világon ne lehessen mása,
Soha víg kedvednek ne legyen bomlása!
13.
Végtére fordítsd könnyes szemeidet,
Édes jó atyádnak add oda kezedet,
Kedves édesatyám, a te hűségedet
Fizesse meg Isten, csókold meg most őtet!
14.
Kedves jó szülőanyám, hozzád is szólok már,
Mert tudom, hogy szíved tőlem ma búcsút vár.
Már a letett hitem tőled mindjárt elzár,
Kívánom, éltedbe ne érjen semmi kár.
15.
Megmutattad hozzám nagy szeretetedet,
Csaknem kiontottad anyai szívedet,
Nem kíméltél értem semmi költségedet,
Sok szükségemben segítettél engem.
16.
A te énirántam való jóságodért,
Csecsemőkori dajkálásomért,
Sok fáradozásodért, nagy szeretetedért
Adjon az Isten a mennyben méltó bért!
17.
Végtére fordítsd könnyes szemeidet,
Édes jó anyádnak add oda kezedet,
Kedves édesanyám a te hűségedért
Fizesse meg Isten, csókold meg mos őtet!
18.
Kedves testvéreim, álljatok előmbe,
Mert keserves könnyek áradnak szemembe.
Nehezemre esik búcsúzni tőletek,
Mert sok boldog napot töltöttem veletek.
19.
Ha valaha valamit vétettem tinéktek,
Most hát testvéreim, engedjetek nékem!
Nem tudom, mártok-e egy tálba veletek,
Azért engem végképp el ne feledjetek!
20.
Végtére fordítsd könnyes szemeidet,
Édes testvéreidnek add oda kezedet
Kedves testvéreim a ti hűségteket
Fizesse meg Isten, csókold meg most őket!
21.
Kedves leánytársaim, akikkel
Együtt nyíltam az élet mezején,
Virágfüzértekből immár kilépek én,
Másfelé tér utam az élet tengerén.
22.
Mennyi csepp víz vagyon a tenger vizében,
Mennyi fűszál vagyon a világ mezejében,
Hány bimbó virágzik a Flóra kertjében,
Annyi áldás szálljon rátok éltetekben!
23.
Végtére fordítsd könnyes szemeidet,
Jó leánytársaidnak add oda kezedet
Jó leánytársaim, a ti hűségteket
Fizesse meg Isten, csókold meg most őket!
24.
Isten veletek alsó és felső szomszédaim,
És kik jelen vagytok, rokonaim, barátaim!
Bocsássatok meg, az Istenre kérlek,
Ha valaha bármit is vétettem tinéktek!
25.
Tisztelt násznép! Halljunk egy pár búcsúszót
Mielőtt itt hagynánk e tisztelt házat!
Mert illő, hogy mielőtt illy útra indulunk,
Isten s ember előtt híven beszámolunk.
26.
Kedves menyasszonyunk is ily módon szólna,
Ha szíve érzelmétől most szavakhoz jutna.
Elmondom tehát én, mit elméje gondol,
Ilyformán volna, látom bús arcáról.
27.
Hosszú az én utam, melyre most indulok,
Azért ó, Istenem, tehozzád fordulok.
Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek,
Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek.
28.
Kérlek, ó, ne hagyj el nehéz sorsomban,
Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomban,
Mert most változik meg életemnek útja
Vagy sírig örömre, vagy örökös búra.
29.
Isten veletek alsó és felső szomszédaim,
És kik jelen vagytok, rokonaim, barátaim!
Kísérjetek ti is az Isten házába,
Kérjétek értem az Istent imádkozva,
Hogy bő áldását adja szent házasságomra!
30.
Induljunk el a szentháromság nevében!
E hosszú utamon vezéreljen Isten!
Most már átadom a menyasszonyt
A vőlegény kezébe
Erre úgy vigyázzon, mint a két szemére,
Hogy végtére valami baj ne érje!
T U S S
Peroráció
azaz: Tálalásra
Táncoljon vele mindenki egy kurtát,
Aztán tömjék meg százas bankókkal a markát.
Szárma és káposzta az étkek vezére,
De nem dicsérem, dicsérje meg magát,
azaz Násznéphívó
Jövetelünk okát elmondom röviden:
Mely a római katolikus templomban tartja esküvőjét,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése