Egy szobor születése

 

Nepomuki Szent János szobor állítása Károlyfalván

2023-2024

A szoborállítás gondolata két aspektus felől is érlelődött bennem lassan. 

• Az országban járva-kelve láttam az úton-útfélen sűrűn álló Nepomuki-szobrokat, s a falu fb-oldalán a lefotózott szobroknak albumot nyitottam, majd felfedeztem Terbócs Attila gyűjtését: az etnográfus nagy vállalkozása az ország Nepomuki-szobrainak felleltározása, 800 körüli szobrot keresett fel, és fotózott le. Megfogamzódott a gondolat: nekünk is lehetne Nepomuki szobrunk, hisz az egyházközségünk története a kezdetektől a szent nevéhez fűződik: védőszentünk és a templom névadója.
• Az új évezredben felgyorsult a már századvégen megkezdődött folyamat: a régi sváb földművelő-állattenyésztő faluközösség átalakulása, fellazulása, felbomlása. Egyre inkább csak az őslakosok emlékeiben él. Azt gondoltam, valami tárgyi emléket kellene állítani annak hogy hogy itt az 1750-es évektől a 20. század végéig élt dolgozott, küszködött egy kis zárt sváb közösség, mely lakhelyet és megélhetést teremtett itt magának, továbbélve, őrizve az óhazából hozott hagyományait, szokásait. Mi testesíthetné meg ennek az emlékét? Adódott a gondolat: a falu védőszentje.

A konkrét megvalósítást az mozdította elő, hogy közelebbi ismeretségbe kerültünk egy szombathelyi illetőségű kőfaragó szobrászmesterrel, Apró Attilával, aki férjem középiskolai osztálytársának a párja, s a 2010-es években többször töltöttünk együtt egy nyári hetet a baranyai Ördögkatlan összművészeti fesztiválon. A 2020-as évek elején jött a megvilágosodás: hiszen van egy szobrász ismerősöm, akkor ez a gondolat akár meg is valósulhat!

Megkerestem őt a kérdéssel, és kedvező volt a fogadtatás. Eddigi munkái közt köztéri munkák mellett több szentnek a szobra is szerepel, bécsi templomok restaurálásán dolgozott hosszú évekig, tehát nem volt idegen a feladat. Lerajzolta a tervét, amely elsőre meglepő volt, mert a Nepomuki-szobrok általában egészalakosak a jellemző rekvizítumokkal: fejfedő, papi ing, kézben tartott feszület, feje felett csillagokból glória. Az ő terve mellszobor volt finoman kidolgozott arccal, a jellemző fejfedővel, feszülettel és szája elé emelt csendre intő mutatóujjal - a feje fölötti glória a kőben folytatódik, s a natur megmunkálatlan kőből emelkedik ki maga a szobor. Izgalmasnak látszott, ahogy a szobor születését is láthatjuk a munkán. Megtetszett, s megszerettem ezt a tervet.

2023 februárjában egy vasárnapi szentmise után előadtam a tervet a plébánosnak, Bereczkei atyának és az egyházközség jelenlévő vezetőinek. Tetszett nekik a gondolat, a plébános elmondta, hogy érseki engedély szükséges hozzá.

Attila felvetette, hogy plusz jelentést és szerethetőséget adna a szobornak, ha helyi kőből faragná meg. Tetszett a gondolat, hisz a falu házai és maga a templom is a falu környéki kőbányák köveiből épültek. E kőbányák közül a nyilazóbányai az, amely leginkább megőrződött, s számtalan kisebb nagyobb szikladarab,  (a szobrászok nyelvén un. "krumpli") mint kőtenger, fekszik a helyszínen. Márciusban Balogh Sanyi kalauzolásával megkerestük a Nyilazóbányát, Attila szerszámokkal feszerelve, hogy kipróbálja milyen minőségű, mennyire jól faragható a kő. Úgy találta, könnyen faragható, találtunk is a partoldalban megfelelő nagyságút, ami alkalmas lenne szobornak. Hazajőve elkezdődött a gondolkodás: kié most a Nyilazóbánya, kinek az engedélye kell ahhoz hogy onnan elhozzunk egy darab követ, s hogyan tudjuk onnan elhozni.

Sikerült kideríteni, hogy a magyar állam tulajdona, Natura 2000-es területen van, a Nemzeti Földügyi Központ a fennhatósága. A Központtól áprilisban engedélyt kaptunk, hogy szoborállítás céljára elhozzuk onnan a kinézett szikladarabot. A következő gond: ki lesz, aki elhozza az erdei utakon a partoldalon fekvő 120x90x50 cm-es sziklát? Sajnos erre nem sikerült vállalkozót találnom. Végül - figyelemvbe véve azt is, hogy bár könnyen faragható a kő, de ezzel arányosan nem lesz annyira időtálló - letettünk róla, hogy helyi kőből készüljön a szobor.

Ezután következett a kő további keresése. Nem hittem, de majdnem úgy igaz, ahogy a szobrász mondta: az alkalmas kő megtalálása szinte nehezebb feladat, mint magának a szobornak az elkészítése. Én is, Attila is különböző helyeken próbálkoztunk, a leginkább kivetelezhetőnek az tünt, hogy ahol akkoriban munkája volt, Erdélyből hoz majd követ. 

Közben felterjesztettem a tervet és a költségvetést az egri érsekségre, ahonnan augusztusban kaptuk meg az engedélyt a szobor templomkertben való felállítására. A felterjesztéshez agyagvázlatot is készített a szobrász. 

Az engedélyeztető kérelemben szerepelt a talapzat felirata is, melyben próbáltam tükröztetni mindkét célt: az emlékállítást a szentnek, s vele a hajdani faluközösségnek, idetelepülő őseinknek. S a megvalósítás első lépéseként elkezdődhetett a posztamens feliratának kivésése. Attila ezzel egy másik szombathelyi kőfaragó restaurátor művészt bízott meg: Takács Viktóriát, aki mivel éppen tartósan megbízás és munka nélkül volt, örömmel fogadta a felkérést, és a legnagyobb műgonddal tervezte meg és véste ki a feliratot a jura mészkő táblára.

Bár eredetileg a magam erejéből gondoltam megvalósítani a szobrot, mikor már megindulhatott a munka, mégis úgy éreztem, ez nemcsak az én ügyem. Az egyházközségé, a falué lesz a mű, mindannyiunké, úgy ildomos, hogy a közösségből mindenki hozzájárulhasson a megvalósításhoz, aki szeretne, akár pénzbeli támogatással, akár kétkezi munkával, tárgyi adománnyal, amikor már ott tartunk. Szeptemberben meghirdettem a gyűjtést a fb-oldalon.

Szépen gyűltek az adományok, összesen: 715 210,- Ft. Ebből névtelen adományozóktól 114 210,- Ft.
A név szerinti adományok nagyságrendje: 5 ezertől 100 ezer Ft-ig terjedt. A név szerinti adományozók:

Bartus Imréné

Burger Angéla Erzsébet

Hauser Csaba

Husóczki Zoltánné

Huszágné Bodnár Mária

Karajz Margit

Lauber Imre

Poncsák Ferenc

Rádai Dénes

Schmiedt János

Schmiedt Mártonné

Stumpf Bálintné

Szűcs Istvánné

Tóth Mihályné

Terbócs Attila

A végleges bekerülési érték meghaladta a kétmillió forintot.

Időközben a szobrászművész másik nagy fába is belevágta a fejszéjét: beiratkozott a Károli egyetem mentálhigiénés szakára, s ez a tanév folyamán eléggé lefoglalta. De a nyár folyamán megoldódott a kő gondja. A szombathely-közeli Nyúl község Kő-dekor kft-jének telepén felfigyelt egy régóta ott heverő szikladarabra, egy elkoszolódott, bemohosodott márványra, amelybe belelátta a szobrot.

Megvettük, Szombathelyre szállították, s szeptemberben hozzákezdett a faragáshoz. A küldött fotókon figyelemmel kísérhettük a munka fázisait. Megrendeltük a posztamenshez szükséges további mészkőtáblákat is, s megbeszéltük Hauser Lászlóval, a templom gondnokával, hogy a posztamenshez szükséges kőműves munkát ő fogja elvégezni, elkészíti a betonalapot, s a talapzat belső magvát, oszlopát, amelyet majd mészkőlapokkal burkolnak be, s helyezik rá a szobrot. 

A következő megoldandó probléma: ki fogja majd Szombathelyről Károlyfalvára szállítani a szobrot, szakszerűen elkészíteni a posztamenst, s felhelyezni rá, kinek van ehhez megfelelő szakértelme és eszközei. Ez a valaki a szombathelyi Csiszár Zoltán kőfaragómester, sírkőkészítő lett, akinek a telephelyén faragta a szobrász a szobrot. Zoltán nyugodt jókedélyével, megbízható szakértelmével megszolgálta a bizalmat, s kettősük Apró Attilával további együttműködésre ösztönöz, nevezetesen a hosszúföldi kereszt hű megújítására.

A szállításra és állításra 2024 november 11-12-én került sor. Előző héten Hauser László elvégezte a szükséges kőműves munkát, ebben segédkezett neki Hochvárt Attila és Karajz Nóra, a betonozáshoz szükséges anyagokat Csikó József adományozta. A talapzatkészítők munkája önkéntes és önzetlen hozzájárulás volt a szoborállításhoz. Hauser László a felállításban is komoly segítséget nyújtott Apró Attilának és Csiszár Zoltánnak.

 

  

Mellesleg a szombathelyi mestereknek nagyon megtetszett a környék, Zemplén, még így is, hogy késő ősszel már nem a legszebb arcát mutatta; mindketten terveznek nyáron családostól visszajönni.

A hétvégén Apró Attila még visszajött, mert másik munkájának, a Nevelős Gyula emléktáblának volt az avatása, s még dolgozott pár napot a Nepomuki szobron is.

Az első visszajelzések pozitívak, a véleményüknek hangot adóknak tetszik a szobor: a szép, komoly, eltökélt férfiarc, s a rendhagyó megoldás: a sziklából kibomló mű, amely szikla a szobrász precíz művészi munkája mellett őrzi a bányai kőfejtés, és a természetes hasadás nyomait is, a szikla, amelyről az első vésőnyomok után derült ki, hogy különlegesen értékes görög márvány.

Köszönet az alkotóknak, a segítőknek, az adományozóknak!

 
 

A munka során számtalanszor gondoltam a férjemre, Trifonov Tamásra, aki praktikus gondolkodásával, műszaki elméjével, szervező-tudásával, problémamegoldó-készségével könnyedén oldotta volna meg az előttem nehéznek tűnő feladatokat, s mennyire élvezte volna, hogy ezen dolgozhat.

 

Trifonovné Karajz Borbála
a szoborállítás kezdeményezője, szervezője és fő adományozója