Karajz-udvar 2.

Karajz-udvar - A Karajz-ház - udvari középső lakás

Rákóczi u. 40-42-44.
Korábban 20. sz. (1866, 1898, 1959)

A széles porta 1866-ban két család tulajdona volt, s a 19. és 20. házszámot viselte a két ház, amelyek egymás mögé épültek.

A két tulajdonos: Hauser Vendel (utcafronti ház) és Karajz Antal (udvari ház). Szemben a két ház között egy gazdasági épület volt a Karajzoknak, hátul két csűr egymás mellett a krumpliföldek előtt. A század végéig annyi történt, hogy a Hauserek a két lakóház közötti kis helyet is beépítették, istállót vagy kamrát toldottak az épülethez. A házakkal szemközti hosszú gazdasági épületek a 20. század folyamán épültek.

A Karajzok Trautsonfalváról kerültek Károlyfalvára. A trauczoni Karajz-fiúk közül Jakab Ignác nősült a mi falunkba, vagy már családostul költöztek át ide, ezt nem tudjuk, ekkor még gyakori volt az átvándorlás a sváb falvak között. A név írása az anyakönyvben ekkor még több változatban fordult elő, de leginkább G kezdőbetűvel.

Karajz Jakab Ignác 1764-1823

59 évet élt. Az 1790-es urbáriumban 12. sorszámmal szerepel a károlyfalvi jobbágyok névsorában.
Felesége Feczer Catarina. 8 gyermekük közül öten kisgyermekként meghaltak

• Brigitta (1785-1787, élt 2 évet) 
• Márta (sz. 1786)
• Ignác (sz. 1787, még abban az évben meghalt) 
• János (sz. 1788, 1 hetesen meghalt) 
• Brigitta (1789-1849, háromszorosan férjezett) 
• Pál (1792-1795, élt 3,5 évet)
• Mária (1794-1795, élt 1 évet)
• Márton (sz. 1796, házas Hauser Teréziával)

A további Karajzok a legfiatalabb fiútól, Mártontól származnak.

Karajz Márton  1796-1862

Karajz Márton bejegyzése a születési anyakönyvbe

Karajz Márton már bizonyosan a 20. sz. udvari házban élt, mert őt is, feleségeit is onnan temették el. Márton szerepel az 1829-es adóköteles lakónévsorban (Zempléni Levéltár). A gazdálkodás mellett "oskolamester"-ként is működött a faluban (ez második felesége halálának anyakönyvi bejegyzéséből derül ki), s így mindenképpen nagytekintélyű ember lehetett. Az anyakönyvi bejegyzések szerint sok-sok rokongyereknek volt a keresztapja, Hochvártoknak és Schmidteknek. Háromszor nősült.

Első felesége Hauser Teréz (1803-1842), házasságot kötöttek 1821-ben. A vőlegény 24, a menyasszony 18 éves volt. Lehet, hogy a Hauser-rokonság folytán kerültek erre a portára. 

Hauser Teréziával 12 gyermekük volt, a gyermekek fele gyermekként vagy fiatalon meghalt. 

• Gotfrid (sz. 1821-ben, Nezáczki Máriával három gyermeket nemzett, Györgyöt és Jánost, akik kisgyermekként meghaltak, s Zsuzsannát, aki Vinkler András felesége lett, s 5 gyermek anyja.)
• Gábor (sz. 1822)
• Erzsébet (sz. 1823, 1847-ben férjhez ment az özvegy Frei Györgyhöz, 3 leányuk született: Mária, Agátha, Magdolna) 
• Antal (sz. 1826, kisgyermekként meghalt) 
• Márton (1827-1831, 4 évesen meghalt) 
• Gábor (1828-1831, 3 évesen meghalt) 
• Ignác (1832-1852, legényemberként meghalt) 
• Magdolna (sz. 1835, élt 2 napot) 
• Antal (1837-1873, felesége Rák Mária, 6 gyermek). A későbbiekben ők laktak az udvari lakásban.
• Brigitta (sz. 1839, 1863-ban ment férjhez Brogli Györgyhöz. 5 gyermekük: Ferenc, Mária, Borbála, Márton és György, kik közül az első, Ferenc, ragadványnevén Klósz Ferenc, későbbi falubíró az 1920-as években. Megözvegyülés után Hochvárt Ferenc felesége lett, akivel még 4 gyermeke született.) 
• Ádám és Miklós, ikrek, sz. 1841, Ádám még aznap meghalt)

 

Miután Hauser Teréz 1842-ben, 39 évesen meghalt (a halál oka daganat), a 46 éves özvegy Márton 1845-ben a 42 éves Schmidt Magdolnát (1800-1849), Frei János özvegyét vette feleségül. Ebből a házasságból már nem születtek gyermekek. Magdolna az 1849-es kolerajárványban meghalt.

Egy korabeli, németből fordított un. nyugtatóból tudjuk, hogy a megboldogult Schmied Magdolna testvéreit és mostohagyermekeit Garaisz Márton a hagyatékból kielégítette, s még egy kötelessége  van: 100 forintért szentmiséket mondatni Schmied Magdolnáért, és annak első férjéért, Frey Jánosért. 

Márton harmadik felesége a szintén özvegy Matisz Heléna (1809-1867). 1853-ban keltek egybe, gyermekük már nem született. Márton 1862-ben, 69 évesen halt meg (öregség miatt), Heléna 1867-ben.

Karajz Antal 1837-1873

Karajz Antal bejegyzése a születési anyakönyvbe

A sárospataki halotti anyakönyv szerint vízbe fulladt 40 évesen. Felesége Rák Mária (1840-1918), házasságot kötöttek 1862-ben, 24 és 22 évesek voltak. Fennmaradt egy német nyelvű, piros pecsétes kézírásos kontraktus, amelyben talán házassági szerződést kötöttek. (A következő személynevek vannak még említve az iraton: Martin Karaiz (az apa), Maria Frei (?), Brigitta Karaiz (testvére), Helena Matisz (az apa 3. felesége), … Nan. (?)  Az iratban magyarul írt helynevek: Veres haraszt, Újhely határ, Kacsa-tó.) 

6 gyermekük:

Korán elhaltak: Magdolna (1862-1867 himlő), Anna (1863-1867 szívbaj), Mátyás (1870-1872 gyöngeség).
Felnőtt kort értek:

• Magdolna (sz. 1868, házas Rendes Józseffel, 1 gyerek, az udvarban alakítottak ki harmadik lakást)
• Márton (1866-1918, házas Hochvárt Katalinnal (4 gyerek), ők maradtak a Karajz-házban)
• Mátyás (sz. 1873, kivándorolt az amerikai Youngstown-ba, további sorsa ismeretlen)

Antal vízbefulladása után a fiatalon özvegyen maradt feleség, Rák Mária minden lehetséges módon védte a saját érdekeit: a fia házassági szerződésében főleg az ő jogai vannak biztosítva, menyével perre ment két eladott közös ló áráért, stb. A fiatal özvegy (33 éves) férjhez ment még abban az évben (1873) Hochvárt Jánoshoz, 1876-ban született egy fiúk: István, aki felnőve kivándorolt Amerikába. Majd Hochvárt János halála után 1880-ban harmadszor is férjhez ment Soltész Jánoshoz. Ez egyébként általános szokás volt a faluban és a korban, egy özvegyasszony önmagában nemigen boldogulhatott.  Írni nem tudott, az iratokon kereszttel jegyezte magát. Harmadik férjét is túlélte, 1918-ban halt meg 88 évesen.

Karajz Márton 1866-1918

Karajz Márton 52 évet élt, tüdőgyulladásban halt meg. Tudott írni, iratokon sajátkezű aláírása szerepel. Házasságot kötött 1891-ben, felesége: Hochvárt Katalin (1876-1933), 10 évvel volt fiatalabb a férjénél, 15 évesen ment férjhez, s még abban az évben megszületett első fia. 42 évesen lett özvegy, 57 évet élt. Tragikus baleset következtében halt meg: leesett a szénásszekérről, s nyakát szegte (unokája, Liscsei Ferenc közlése).

Az esküvő előtt 1891 január 20-án házassági szerződést kötöttek, illetve a szülők az ő nevükben. Leírták benne, hogy mit ad egyik ill. másik szülő (Rák Mária a ház 1/3-át belsőségeivel és külsőségeivel, a Hochvárt szülők a kiskácsádi szőlőt, egy tehenet és 100 forintot), és hogy mit kap kárpótlásul az anyós, Rák Mária, ha nem egyeznének (két köböl gabonát, 1 köböl búzát, tűzifát, és a Hin und Um-beli kétvékás földet haszonélvezetre), s hogy 200 forintot fizet egyik a másikának, ha valamelyikük magzat nélkül halna el.

Márton 1900-ban az amerikai Yongstown-ba utazott, hogy ott mostohatestvérétől, Hochvárt Istvántól megvegye a családi örökrészét. Ott maradt 1-2 évig, amíg az üzletet le nem bonyolították, s le nem dolgozta az örökrész árát. A levelezést az itthon maradt család és közte a saújhelyi Csuka Ödön ügyvéd bonyolította. Tanácsokat adott, milyen szerződést kössenek, milyen meghatalmazásokat, nyilatkozatokat küldjenek haza, milyen engedélyeket szerezzenek az ottani magyar konzultól. Az adás-vevési szerződés 1901. február 9.-én Amerikában meg is született mindenféle hivatalos igazolásokkal és pecsétekkel. Mártonnak egy 1915-ös elismervény szerint járadékkölcsön-kötvényei is voltak a tőzsdén.

Antal fia elmondása szerint nehéz természetű ember volt, feleségének az életét  megkeserítette, feleségét saját kérésére nem is temették hozzá.

Gyermekeik: 

• László (sz. 1891, Vajdácskára nősült, kivándoroltak Kanadába) 
• Antal (1898-1982, házas a vajdácski Lukács Máriával, 6 gyerek, ők maradtak a szülőházban) 
• Teréz (1902-1976, házas a vajdácski Popik Mihállyal, 3 gyerek)
• Márton (1908-1912), élt 4 évet
• Márton és János ikrek, sz. 1913 ápr. 13., meghaltak mindketten az év május végén
• Mária (sz. 1915, házas a pataki Liscsei János kőművessel, 3 gyerek. Férje és fia 1956-ban disszidáltak Angliába) 

Karajz-testvérek: László, Antal, Teréz, Mária

A 20. század folyamán új épületrészekkel gyarapodott a porta. A középső hosszanti ház beosztása: elől kamra, majd a lakóhelyiség egy nagyszobával és egy égrenyíló konyhával. 

Szemközt nyárikonyhát építettek, mögötte pedig nagy gazdasági épületet kamrával, istállókkal. Ugyancsak szemközt volt még a nyárikonyha előtt a disznóól. A csűröket egy nagy tűzvész után nem építették újra, de volt az udvar végében kút és pince.

Karajz Antal 1898-1982

Még a 20. éve előtt megjárta az I. világháborút, földijével, jó barátjával Rák Józseffel Olaszországban szolgált, mindketten szerencsésen hazatértek.

Ő is, mint két testvére a nem messzi Vajdácskán talált párt magának. Antal Lukács Máriát (1897-1962) vette feleségül 1922-ben, az esküvő Vajdácskán volt, aztán Károlyfalván, a családi házban éltek. Gazdálkodtak, próbálták gyarapítani a család kis vagyonkáját. Más helységbe férjhezment húgaitól megvásárolta azok károlyfalvi ingatlanjussait, megvette Kanadába emigrált László bátyja örökrészét.
A falu közös gyarapodásából ő is kivette részét: az erdőbirtokosság részese lett a Windischgraetz Lajos Aladártól és a vencsellei Borsoséktól közösen vásárolt erdők révén (1936, 1937). Biztosítással is megpróbálta erősíteni anyagi biztonságukat: a Duna Általános Biztosító Rt-vel kötött saját és felesége nevére 20 éves életbiztosítást.

Értelmes, józan parasztember volt, vállalkozó szellemű, mindenhez értő ezermester, szerette a földet, a gazdaságot, a munkát. Mivel vajdácski felesége Károlyfalván is meghonosította a szövést, szövőszéket készített, amely még ma is üzemképes. Mindenféle asztalosmunkát, famunkát elvégzett, szerszámokat készített. A 2. világháborúban is behívták katonának, de mivel 4 gyermeke volt, felmentették a szolgálat alól. A front átvonultával bátran kiállt a fosztogató katonákkal szemben, megvédte vagyontárgyait.

A világ változásaihoz kényszerűen alkalmazkodott: az ötvenes években Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére beszállt az őszi szántás-versenybe, de olyan is volt, hogy börtönbe került, mert nem tudta (vagy nem akarta?) teljesíteni a beszolgáltatási kötelezettséget. Az 1960-as évek elején, már idősen belépett a téeszbe, és téesz-nyugdíjas lett öregkorára. Felesége meghalt 1962-ben, ő maga 1983-ban.

Karajz Antal és családja 1940 körül

Gyermekeik:

• Magdolna (1923-2007, Rák Lajosné, 2 fiúgyerek: Dénes és Lajos)
• Mária (1924, néhány napot élt csak)
• Mátyás (1925-1980, Deutsch Máriát vette feleségül, 3 lánygyerek: Margit, Borbála, Eleonóra)
• Éva (1933-2017, a hercegkúti Solymosi Mihályhoz ment férjhez, előbb itthon éltek a családi házban, majd Miskolcra költöztek, mert Mihály a Lenin Kohászati Művekben dolgozott)
• Katalin (1935, néhány hetet élt)
• Antal (1937-2010, Kopasz Annát vette feleségül, 3 fiúgyerek: Barna, Árpád, István, ők éltek tovább a a szülői házban) 

Karajz-testvérek, Magdus, Matyi, Évi, Anti

Karajz Antal 1937-2010

Anti az 1960-as évek elején a téesz traktorosa volt, aztán dolgozott az újhelyi lemezgyárban, majd a vasút bontójában. (Ezért kapta a Bontó ragadványnevet.) 1964-ben vette feleségül a tanyai Kopasz Annát (1941-2026). Ők éltek az ősi Karajz-házban, majd 1980 k. megvették az udvarbeli harmadik, hátulsó portát a Rendes család leszármazottaitól. Három fiúk született: 

• Barna, sz. 1964, autószerelőnek tanult, 1988-ban vette feleségül a sárospataki Serke Gabriella óvónőt. Sárospatakon élnek, két gyermekük: Dávid (1989) és Dorina (1991)
• Árpád, sz. 1972, vízvezeték-szerelőnek tanult, 2000-ben nősült meg, az újhelyi Nagy Annamáriát vette feleségül. Újhelyben laktak majd 2005-ben hazaköltöztek a Karajz-házba
• István, sz. 1973, a MÁV-nál dolgozik, 1998-ban vette feleségül a bodrogkeresztúri Simkó Évát. Leányaik, Luca (sz. 2000) és Csenge (sz. 2006), Miskolcon élnek.

                                             Ifj. Karajz Antal és családja, 1970-es évek

 
A porta az 1960-as években

Karajz Árpád sz. 1972

2005-ben párjával Újhelyből kiköltöztek Árpád szülőházába Annamária leányával, Kittyvel. Ekkor a család már megvásárolta az eladóvá vált harmadik lakást. A szülők, Anti és Annus ebbe költöztek, a fiatalok pedig a középső részt korszerűsítették a maguk számára.