Egy családi pör a századfordulón

 Egy ló-pör

Fennmaradtak a Karajz-családban egy családi pereskedés iratai, melynek a felperesei anya és férjezett leánya ill. kiskorú árva fia, alperese pedig a menye.

A történet 1895-ben zajlott. Az előzményei:

Források a falu körül

 

Kutak, források Károlyfalva térségében

A Zempléni-hegység kis és változó vízhozamú patakjait számos apró forrás tartja fent csapadékmentes időszakokban. A Károlyfalva környéki völgyek patakjai mentén számos kiépített víznyerő hely, forrás, a helyi nyelven „kút” található. Ezeket a kitisztított természetes forrásokat a kis vízhozam ellensúlyozására kisebb-nagyobb építménnyel felduzzasztották a könnyebb kezelhetőség érdekében. 

A Lédi Mari-féle ház

 

A Lédi Mari-féle ház

A Rákóczi u,. 43. sz. ház, az előző számozásban 65. sz. volt.
A ház az 1930-as években épült a hosszában megfelezett portára.

Ez a megfelezés súlyos családi viszálykodás keretében történt.

A porta eredetileg a Rák-család tulajdonában állt. Az 1866-os térkép szerint Rák Márton a porta felének a tulajdonosa. A másik fele öreg Schmiedt Józsefé. A 19. század végére a Schmiedt-rész is Rák-tulajdon, Márton unokájáé, Rák Józsefé.

Rák József  1860-1937

Felesége Schmidt Rozália (1863-1913) volt. Józsefnek inkább csúf- mint ragadványneve volt a Faszi, talán szavajárásáról, melyet fia és unokái is örököltek.

Két gyermekük:

• Márton (1882-1938, Hocvárt Máriával házas, 3 gyerek, majd Hauser Katalinnal házas, 8 gyerek)
• Regina Mária (1885-1867, Nezáczki Ignácné, 5 gyerek: Rozália, Ignác, Anna, Vendel, Márton)

A feleség, Schmidt Rozália 1913-ban, 50 évesen halt meg, József szeretetről és hűségről tanúskodó szép sírkövet állíttatott neki. Ő 1937-ben halt meg, 77 évesen, aggkori végkimerülésben.

Rák Márton 1882-1938

Első felesége Hochvárt Mária, aki fiatalon meghalt, egy élő gyermekük maradt, József, akit ezután anyai nagyszülei neveltek fel. Ő ma még Bélces-ragadványnévvel élhet az emlékezetünkben, Deutsch Magdolnát vette feleségül, a felvégen éltek, 4 leányuk született.
Második felesége Hauser Katalin, aki 8 gyermeknek adott életet 1912 és 1924 között.

Az 1930-as években azonban családi viszály alakult ki: Márton leánytestvérének, Reginának a családja részt kért az apai örökségből. Rák Regina Mária 1905-ben Nezáczki Ignáchoz ment férjhez, a felvégen, a Nezáczki-portán laktak. Ignác ragadványneve volt: Lédi, amit a gyermekei is mind örököltek. Hat gyermekük született:

• Rozália 1905-1981, Lauber Istvánné, egy leánygyermek: Mária
• Ignác 1908-1972, Deutsch Zsuzsannával házas, 3 gyermek, Katalin, Ignác. Ragadványneve: Zsiga
• Anna 1912-1968, nem ment férjhez
• Mária 1918, 3 hónapot élt
• Vendel 1919-2003, Lauber Máriával házas, 2 gyermek: Klára, József
• Márton 1923-1986, Lauber Magdolnával házas, 1 leánygyermek, Katalin

Mikor a legnagyobb leány, Rozália (Lédi Rózi) eladósorba került, a vőlegény Lauber István azt kérte, hogy az após építsen nekik házat. 

Mivel a Rák-portának félben Regina is tulajdonosa volt, azt kérték testvérétől, Mártontól, hogy a széles portát felezzék meg. Márton kénytelen volt odaadni a porta felét, ami így aztán kettéosztódott hosszában. A ház előtt lévő kutat is be kellett önteni, mert nem lehetett volna behajtani az udvarra, amelyen egy szénásszekér is alig fért már el. Márton gazda annyira feldühödött az események alakulása miatt, hogy mérgében a házon és a szűk portán kívül eladta minden földjét, pincéjét, s Karoson vett egy tanyát, oda költözött a családjával. A legnagyobb fiú maradt itthon őrizni a házat. A falusiak a Karosi bárónak csúfolták, még egy csasztuskát is költöttek róla. Rák Márton 1938-ban halt meg Karosban, 56 éves volt ekkor. Ott temették el, felesége keresztet állíttatott neki, s aztán a gyerekekkel visszaköltözött a faluba. 

A Rák család - itt még megvolt a kút

Nezáczki Ignác (Lédi Náci), Rák Regina és leányuk Rozália

Lauber István (1912-1943) és Nezáczki Rozália (Lédi Rózi 1905-1981)

1937 februárjában esküdtek meg, még az év végén megszületett leányuk: Mária (Lédi Mari).

A házasságkötés előtt vagy után, de ezekben az években épült fel végül az új ház a leválasztott keskeny telken. Lauber István, kinek ragadványneve Lucskos volt (magyarázata egy történet: a sötétben körtét lopni mentek a fiúk, s ő egy tehéntrágyába hullt körtét vett fel, s azt hitte, hogy lucskos (túlérett) körte), pár év múlva bevonult a második világháborúba, ahonnan nem tért vissza, orosz hadifogságba esett, s ott meghalt.

Lauber Istvánról nem maradt fotó, csak felesége síremléke, s a templomkerti második világháborús emlékmű őrzi a nevét. 31 évesen vált a világháború áldozatává.

Frei Istvánné tulajdonában viszont fennmaradt egy tábori lap, egy karácsonyi üdvözlet, melyet 1942 karácsonyára küldött Lauber István a Don mellől barátjának, a szintén katona Frei Istvánnak. Még egy színes virágcsokrot is rajzolt rá István.

Rozália özvegyen nevelte a kislányt, a félárva Máriát.
A Lédi Rózin, apjától örökölt ragadványnevén kívül Icunak, Icinek, Ici néninek is szólították, már az ő szavajárása után, ugyanis Icunak, Icinek becézte Klári nevű kis unokahúgát.

1944, Marika                                                                         1955, a ház

Rák Vendel (1932-2008) - Lauber Mária  (1937-2020)

Mária 1956-ban ment férjhez a szembeszomszéd Rák Vendelhez (népszerű nevén Vencelhez).

1956 Lauber Mária és Rák Vendel esküvője

Három gyermekük született:

• István 1958-2021, ragadványneve nagyanyjáról Ici Pista, felesége Szabó Judit, 3 gyermekük: Judit, István, János
• Mária Anna sz. 1962, meghalt kisgyermekként
• Anna sz. 1963, más helységbe ment férjhez

Rák Vendel és Lauber Mária

A ház 1972 k.

Rák István és Szabó Judit 1979


Rák István és Ani    -    Rák Vendelné Lauber Mária        2014

A fiatalok máshol kezdték az életüket, ám István a kétezres években nagyszabású tervekkel hazatért. Megvette az eladóvá vált alsó szomszéd kétlakásos széles portát, a régi parasztházakat és melléképületeket lebontotta, s nagy emeletes házat húzott fel rá, szálláshelyekkel, s azt Rozmaring vendégház néven üzemeltette. Disznótartásba is fogott, s a sváb hagyományos disznótermékeket árulta. Tovább terjeszkedve még két házat megvettek a közelben a főutcán.  A sors azonban közbeszólt, kezdtek nem jól alakulni a dolgok, ő maga is megbetegedett, s 2021-ben a covid járvány számára is végzetes lett. 

A 43. sz. ház új gazdát talált, Bartus Zsolt vette meg felesége szülei, Földi Lászlóék számára, akik 2022-ben Zagyvarónáról, Palócföldről költöztek ide. A házat az ideköltözés előtt eredeti stílusában szépen felújították, korszerűsítették.

Ma vevőre vár a nagy vendégház is az alsó szomszédban.

 

2006

2021 

A két porta valaha egy volt, a jobboldali Rák-házzal.
A baloldali (43. sz.) az 1930-as évek végén épült.

Földi László                                                                        Rákóczi u. 43.

A Rák-Rádai-ház

 

Magdus néni háza

A Rákóczi u. 45. sz. ház az előző számozás szerint 71-es volt, még régebben pedig 49-50. (1866) illetve 56-57. (1890-es évek), mert a 19. században még két lakásos porta volt

Az utcafronti 49. sz. ház Rák Mártoné volt, az udvari 50. sz. ház pedig Schmidt Józsefé. 

A Stufi presszó

 

Tónipista-ház, Stufi presszó

A hajdani 57-es, majd 64-es, később 72-es sz. ház ma a 29. számot viseli.

64-es volt 1866-ban a falutérkép rajzán, 67-es ugyenezen térkép 1890-es évekbeli kiegészítésén, 72-es az 1958-as házszámjegyzéken. Ezek a számozások folyamatosak voltak, a keleti oldalon mentek fel, a felvégen megfordulva a nyugati oldalon jöttek lefelé.  Az emelkedés a házak számának folyamatos bővülését is jelzi.
A mai számozás már kétoldalas, van páratlan és páros oldal.

Oszif-ház

 Az Oszif-ház

A ma már nem létező Rákóczi u. 27. sz. ház egy belső udvari lakás volt, az Oszif-család háza, amely már elég régen lakatlanul állt, míg végül a porta új tulajdonosa, aki az udvari lakást (a volt Stufi-presszót) társasházzá alakította, a régi rogyadozó házat az udvarban elbontotta.

Albi-féle ház

 Rákóczi u. 21.

A 19. században a 62. számot viselte az alvégen az udvari lakás. Az utcai 61. számú Rák Boldizsáré, az udvari 62. számú  pedig Hochvárt Flóriáné volt az 1866-os falutérképen. Az évszázad végén már Frei Boldizsár volt a tulajdonosa.

A Jenei-ház

 

A Jenei-ház

A mai 50. sz. háznak több lakója volt az elmúlt évszázadban. 1866-ban osztatlan volt a porta a felső szomszéddal, nem állt a ház még a századvégi kiegészített térképen sem. Ellenben a széles portán egymás mögé építve volt két lakóház. Az utcai 23. számú Deutsch Mártoné, a belső udvari 24. számú Frei Istváné.

Kalmár-ház

 

A Nezáczki (Kalmár) ház

A Rákóczi u. 80. sz. háza lakója Nezáczki Mártonné, Lauber Magdolna.

A széles porta 1866-ban a 34. számot, az 1890-es években a 37. számot, 1959-ben a 38. számot viselte. 1866-os tulajdonosa/lakója Frey Miklós. 

Karajz-udvar 3.

 

Karajz-udvar - a Rendes-ház

Rákóczi u. 40-42-44.

Ma két család, de a múlt század végéig 3 család osztozott a széles portán, a 20. század java részében a Schmiedt, Karajz és Rendes-családok.

1866-ban két család portája volt, s a 19. és 20. házszámot viselte a két ház, amelyek egymás mögé épültek. A két tulajdonos ekkor Hauser Vendel és Karajz Antal volt.

Karajz-udvar 2.

Karajz-udvar - A Karajz-ház - udvari középső lakás

Rákóczi u. 40-42-44.
Korábban 20. sz. (1866, 1898, 1959)

A széles porta 1866-ban két család tulajdona volt, s a 19. és 20. házszámot viselte a két ház, amelyek egymás mögé épültek.

Karajz-udvar 1.

 

Karajz-udvar - a Buli-ház

Rákóczi u. 40-42-44.
Ma két család, de a 2000-es évekig 3 család osztozott a széles portán.

1866-ban két család portája volt, s a 19. és 20. házszámot viselte a két ház, amelyek egymás mögé épültek. Szemben a két ház között egy gazdasági épület volt a Karajzoknak, hátul két csűr egymás mellett a krumpliföldek előtt. A század végéig annyi történt, hogy a Hauserek a két lakóház közötti kis helyet is beépítették, istállót vagy kamrát toldottak az épülethez. A két tulajdonos: Hauser Vendel és Karajz Antal.