Nevelős Gyula

Nevelős Gyula élete, pályája és személyisége 

főképp a sajtóhíradások tükrében

Nevelős Gyula Ágoston 1879 aug. 28-án született a Zemplén megyei Károlyfalván Nevelős Adolf kántortanító és Mátéffy Cecília gyermekeként. A kassai születésű Nevelős Adolf 1863-tól majd 30 évig volt a sváb eredetű falu első tanítója az akkor megépült iskolában.  A német telepes faluban a gyerekeket németül kellett tanítania, de megtanította őket a magyar nyelvre is. Olyannyira, hogy a 20. század színvalló éveiben magyarnak vallotta magát szinte az egész falu. 22 évesen került a faluba, itt születtek a gyermekei, Gizella, Ferenc, Lajos, Ottilia és Gyula. Gyula volt a legfiatalabb, de három testvére már az ő születése előtt meghalt. 

Keresztszülőknek Zagróczki Gyula segédtanfelügyelőt és Kiss Vilma úrhölgyet hívták. Lajos bátyja 10 évvel volt idősebb tőle. Játszótársai parasztgyerekek voltak, az iskolában azok ültek körülötte, ugyanúgy mezitlábaskodott, mint azok, hogy a cipőkoptatást megtakarítsák. Környezete a 19. századi sváb/magyar falu, jellegzetes alakjaival, reakcióikkal, paraszti észjárásukkal, szokásaikkal, tárgyi világukkal. Otthon azonban tanító édesapja, s tanító-lány édesanyja világlátását és törekvéseit szívta magába. Lajos bátyja édesapjához hasonlóan szintén tanító lett, 1891-ben a közeli sárospataki tanítóképzőben szerzett képesítést. A későbbiekben Székesfehérváron telepedett meg, s ott tanfelügyelőként működött.

A szegény tanítócsaládban a kisebb fiú taníttatására csak akkor kerülhetett sor, amikor a nagyobbik már végzett, s kereső lett. Így történt, hogy csak a hatodik osztály után, 12 évesen kezdte el tanulmányait Kassán, a premontrei gimnáziumban. A kollégiumban alumnus lett, azaz ingyenes, de ezért dolgoznia kellett, takarítani, teríteni, mosogatni, a megmaradt ételből ehetett, a könyvekből akkor tanulhatott, ha a fizetős kollégisták már elkészültek. Emellett magántanítványokat is vállalnia kellett, bár a szülei odahagyva Károlyfalvát, közelebb költöztek Kassához, hogy segíthessék. Gyakorlatilag 12 éves korától önfenntartó volt. A gimnáziumban jól tanult, az önképzőkörnek is elnöke lett, ami ebben az időben tekintélyes rangot jelentett a diákok között. 1898-ban maturált. A továbbiakban egy pesti piarista tanár segítette (kinek versét nagy sikerrel szavalta a kassai március 15-i ünnepélyen), a kultuszminisztériumban díjnoki állást szerzett neki, és segítette, hogy közben felsőfokú végzettséget szerezzen.

Miközben dijnokoskodott (többek között Móricz Zsigmond mellett), Nevelős Gyula a királyi Magyar Tudományegyetem jog- és államtudományi hallgatója is volt. Tehetsége, művészi érdeklődése már ekkor több területen is megmutatkozott. A szépirodalom, a zene, a rajz, festészet és szobrászat is érdekelte. Talán ez a szerteágazó érdeklődés is terelte későbbi hivatása felé. Az írásművészet és a festészet területén élete végéig alkotott, s a negyvenes éveiben tanult meg csellózni. 

Ifjan, 1908-ban verse jelent meg az Ország-Világ c. lapban (Rég volt címmel), 1938-ban visszaemlékezéseivel benne volt az Új Idők c. folyóiratban, 1941-ben elbeszéléssel a Zempléni Fáklyában. Ifjúsági regényt is írt, 1942-ben a Szent István Társulat kiadásában jelent meg a 31 oldalas A tatárjárás c. történelmi gyermekregénye.

Szülőfalujáról, gyermekkoráról több szépirodalmi igényű visszaemlékezést-elbeszélést írt:

Csuhajla és az ángolnagőte (Zempléni Fáklya, 1941)

Itt a vakáció! Halihó! (Új idők 1938)

A károlyfalvi üdvlövések

Lopják a vérbélűt (Új idők 1940)

Vizsga a falusi iskolában

Festményeivel szerepelt a Nemzeti szalon évszakonkénti tárlatain, ismertek csendéletei, Mulatozók és Reggeli hangulat c. olajképei. Egy szobra maradt fenn, amin kétéves kisfiát formázta meg. A zene szeretete adott tápot a dalárdamozgalomért kifejtett lelkes munkájához. 

A század első évtizedében megszerezte a diplomát (Kolozsvárott kapta meg a politikai doktorátust), elvégezte az egyéves önkéntes katonai szolgálatot (kadett-őrmesterként szerelt le), s családot alapított, felesége Ocker Margit. Egy fiúk s egy leányuk született (Ágoston 1909, Margit 1919).

A minisztériumban továbbra is a közoktatás, kultúraszervezés területén dolgozott, minisztériumi számtisztként (1903), majd fogalmazóként (1908), s ásta bele magát egyre inkább a szakterületbe, s lett minden szegmenséhez értő, elhivatott munkása a kultúraterjesztésnek.

A hivatali pályát megakasztotta az első világháború. Több közbenső állomás után az orosz fronton 1916-ban gránátnyomást kapott, úgy ásták ki a betemetett lövészárokból. Nem sérült, de nem tudott mozogni, s egész teste folyamatosan reszketett. Lassú lábadozását tüdőgyulladás és vakbélgyulladás is nehezítette. A háború utolsó két évében katonai civil szolgálat keretében a Hadigondozó Intézetben teljesített szolgálatot. Megkapta a Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztályát, de nem vette meg és nem viselte. Sőt a hivatali ranglétrán is lemaradt a kieső hadi évek miatt.

A kultuszminisztériumban 1919 márciusában a forradalmi kormány közoktatási népbiztosságában a kultúrpolitikai és nevelésügyi osztály adminisztrációját vezette. A kaotikus napokra jellemzően ugyanakkor le akarták tartóztatni, ezért menekülni kényszerült a család, csak augusztus végén tértek vissza Pestre.

1922-től 1931-ig Klebelsberg Kunó Vallás- és közoktatási minisztériumának lett osztályvezető tanácsosa, később miniszteri tanácsosa, sok fontos ügy miniszteri biztosa. 

Klebelsberg nagy küzdelmet folytatott a népművelés intézményének meghonosításáért. Motivációi, céljai között szerepelt az is, hogy a liberális eszme megszüntetése érdekében szervezze meg az iskolán kívüli népművelést, az óriási munka és mozgalom eredményei ennek ellenére megkérdőjelezhetetlenek.

A minisztériumban a népművelési ügyek intézésére létrejött az un. Iskolánkívüli Népművelési Központ. Ennek az élére került 1923 őszén Nevelős Gyula, aki „hallatlan munkabírással, kitűnő szervező készséggel, nagy diplomáciai érzékkel rendelkező egyén volt.” (Egey Tibor) A semmiből kellett megteremtenie a népművelést. A feladat egyúttal kárpótolta a hivatali ranglétrán való kényszerű lemaradásért.

Működésének ezután ez volt a fő területe, melyen csak a sajtóhíradások szerint is óriási volumenű munkát végzett. Az 1930-as években Hóman Bálint és Teleki Pál kultuszminisztersége alatt is legalább ekkora fontosságot élvezett a népművelés ügye, így nyugdíjazásáig, 1936-ig, és azon túl is folytathatta misszióját.

Nagy energiákat fektetett egy népművelési törvény előkészítésébe, nem rajta múlt, hogy sok próbálkozás ellenére ez nem jött létre.

A vármegyékben és a törvényhatósági városokban létrehozták a népművelési bizottságokat – de legalább kineveztek egy népművelési titkárt –, melyeknek az volt a feladata, hogy megállapítsák területük művelődési igényeit, s gondoskodjanak azok kielégítéséről, ill. a társadalom körében érdeklődést keltsenek a különféle népművelési formák iránt, és ösztönözzék, segítsék azok létrejöttét. Nevelős országos értekezleteket szervezett, s mindenhova ellátogatott, hogy megbeszéljék a teendőket, fáradhatatlanul szervezte, irányította, segítette a megyék és települések munkáját.

Az Esztergom c. lap így számol be egy 1925-ös tanácskozásról: „A tetszéssel fogadott jelentés után dr. Nevelős Gyula kultuszminiszteri osztálytanácsos tartott lebilincselően szép tájékoztató előadást az iskolánkívüli népművelés szükségességéről, nemzetmentő hivatásáról, és megrázó példákkal mutatta be, mily szüksége van a magyar falu népének a művelődésre.”

A munkához az alapot a minden faluban jelen lévő tanítók jelentették.

Népművelési tanfolyamokat hirdettek tehát az ország különböző részeiből jelentkezett és meghívott tanítók részére.

 Pl. Pápán 1924 júliusában volt 15 napos tanfolyam, 47 tanító vett részt rajta. Az előadások mind magas színvonalúak voltak, helyi érdeklődők is szép számmal látogatták. A záró ünnepélyt megtisztelte Ravasz László ref. püspök, s a Pápa és vidéke kiemelte dr. Nevelős Gyula miniszteri tanácsos szerepét, akinek a tanfolyam létét és nagyszerű eredményét köszönhette.

1926 júliusában Sárospatakon szerveztek hasonló tanfolyamot tanítók részére. A három hetes tanfolyamon 40 tanító vett részt. A záróünnepélyen lelkesen ünnepelték Klebelsberg Kunó kultuszminisztert.

1931-ben Hévizen rendeztek 3 napos őszi népművelő tanfolyamot, melyen 58 somogyi népművelő (tanító, tanítónő, jegyző) vett részt. A tanfolyam zárásán ott volt Nevelős Gyula min. tanácsos, aki  „szép, értékes előadásával megkoronázta a munkát.”

Előadó-képző tanfolyamokat szerveztek tanároknak, tanítóknak, lelkészeknek, jegyzőknek, a falusi intelligenciának, hogy minél hatékonyabban vehessenek részt a népművelésben.  

1925-ben 3 hetes tanfolyamon a kiskunfélegyházi tanítóképzőben képeztek előadókat, 55 tanító részvételével, melynek záróünnepélyén megköszönték Nevelős Gyulának a kötelességén túlmenően kifejtett munkásságát.

1926-ban Vácon és Kalocsán, 1927-ben Nagykőrösön voltak hasonló tanfolyamok.

10 napos, ötven órás tanfolyam volt 1928 augusztusában Szentendrén, Keszthelyen és Cinkotán. A tanfolyamokon ingyenes ellátást és lakást, útiköltség-térítést kaptak a részvevők.

Balatonfüreden 1935-ben szervezett 3 balatoni vármegye előadóképző tanfolyamot 120 lelkész és tanító számára. Dr. Nevelős Gyula kultuszminiszteri tanácsos „A Balatonnak mint tájkultúrának jelentősége a népművelés szempontjából” címmel tartott előadást a tanfolyamon, amelyben részletesen tárgyalta azokat a feladatokat, amelyek a Balaton népművelőire várnak.

Különböző témájú ismeretterjesztő előadásokat szerveztek a településeken. Ehhez segítségül „Népművelési tájékoztatót” készítettek a minisztériumban, milyen témákat ajánlanak az előadásokhoz, s könyvsorozatot indítottak A magyar népművelés könyvei címen, melynek kötetei vezérkönyvként szolgáltak a tanfolyamokhoz ill. előadásokhoz. A köteteket minden népkönyvtárnak megküldték. A könyvsorozat mottója s egyúttal az egész iskolánkívüli népművelés szlogenje egy Széchenyi-idézet:

„Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon senki se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeretek nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze!”

A sorozat kötetei: Természettudományi ismeretek, Egészségi ismeretek, A falusi gazdasági udvar egészségtana, A gyermekszeretet iskolája, A közgazdasági ismeretek könyve, Közjogi alapismeretek, Magánjogi alapismeretek, Magyar költők, Magyar történelem életrajzokban, Az olvasás és írás könyve felnőttek számára, Számolás és mérés a mindennapi életben, Szemelvények hétszáz esztendő dalterméséből, A szülőföld és honismeret könyve, Széchenyi tanításai.
De hangsúlyozták, hogy a központi segítséget mindig a helyi igényekhez kell igazítani, hogy minél kevesebb legyen a sekélyes, tudálékos, felesleges előadás.  

Kertészeti tanfolyamot szerveztek pl. a zemplén vármegyei tanítók részére Tarcalon 1925-26-ban két ciklusban. A kertgazdaság legkiválóbb megyei szakemberei tartottak előadásokat a 39 hallgatónak a kertészet és szőlőművelés gyakorlati dolgairól. A záróünnepségen Nevelős Gyula „klasszikus tömörséggel mutatott reá a népművelés gazdasági kapcsolataira, és színes képekkel rajzolta meg a társadalmi osztályoknak a népművelésben való részvétele szükségességét.”

Az asszonyoknak főzőtanfolyamokat tartottak.

1927-ben Móron volt nagysikerű ismeretterjesztő előadássorozat

Szabadegyetemeket szerveztek több városban, így Esztergomban is. 1922-25 között 61 előadó 66 témában tartott előadást összesen 676 hallgató előtt. Az előadások a gimnázium fizikai előadótermében voltak. Az Esztergom és Vidéke szerint Nevelős Gyula min. tanácsos teljes megelégedésének adott kifejezést.

A fővárosi szabadegyetem 1935-ös, 4. sorozatának ünnepélyes megnyitását rögzíti a Magyar Országos Tudósító, s leírja, hogy „a padsorokban a főváros társadalmának legkülönbözőbb rétegei voltak képviselve. Egyszerű emberek, asszonyok, jólöltözöttek, magasrangú hivatalnokok, katonák és egyszerű munkások, kereskedők, kisdiákok és egyetemei hallgatók.” Az előadásoknak a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar nagyelőadója adott otthont.

Fontos cél volt az analfabétizmus csökkentése, felszámolása, s az iskolából kikerülő ifjúság rendszeres szellemi oktatása. Ennek jó terepe volt a leventemozgalom, téli foglalkozásaival. Nevelős Gyula elismeréssel tapasztalta ennek eredményességét Bihar vármegyében 1928-ban.

A kultuszminiszter elhatározta a magyar népzenét összegyűjteni és rendszerezni. Erre szakértő bizottságot hozott létre Kodály Zoltán, Lajtha László, Nevelős Gyula és Sztankó Béla résztvételével. A gyűjtés és rendszerezés megtörtént. Eredményeképp a magyar népdalkincs legszebb 90 darabját gramofonlemezre vitték, melyet külföldön is terjesztettek. A minisztérium 100 gramofont bocsátott a népműv. bizottságok és iskolák rendelkezésére. A lemezsorozatot is sok helyre, iskolákba eljuttatták, pl. Fülep Lajos kérésére Zengővárkonyba is küldetett belőle Nevelős Gyula, hogy Fülep Lajos népművelő előadásain azokat bemutathassa. „Nevelős Gyula igen sok körültekintéssel és rátermettséggel irányította a népművelésnek eme korszerű akcióját” (Zene)

A Klebelsberg-minisztérium és Nevelős Gyula egyik szívügye a dalárda-mozgalom, a magyar dalkultúra fejlesztése, részben az idegen muzsikák pl. a jazz terjedésével szemben. Az énekkarok alakulását járási megyei dalárdaversenyek szervezésével ösztönözték, s minden résztvevőt jutalmaztak. A dalárdák rendkívül kedveltek voltak az országban, jellemző hogy 1925-ben a család kismarosi nyaralása alkalmával szerenádot kaptak a kismarosi dalárdától hálájuk jeléül, hogy megalakulhattak. 1928 decemberében széleskörű tanácskozáson beszélték meg a mozgalom részleteit és irányait. Nevelős Gyula lett az Országos Magyar Dalos Szövetség miniszteri biztosa. A mozgalom igen nagy méreteket öltött, Nevelős Gyula vidéki látogatásain gyakran hallgatott dalesteket, próbákat, pl. 1929-ben Nyíregyházán a Tisztviselő Dalkör hangversenyét, melynek a végén élénken gratulált Krecsák László karnagynak. Az 1931-ben Szegeden megalakuló népművelési dalárda tiszteletbeli elnökévé választotta. Nagy esemény volt 1935-ben, hogy 250 sziléziai dalost fogadtak a fővárosban, már a Nyugati pályaudvaron pazar volt a fogadás, ott volt a teljes német kolónia, a MÁV zenekar indulókkal várta a vonatot, a Budai dalárda elénekelte a német himnuszt, a sziléziai dalosok pedig a magyar himnuszt.

1935 szeptemberében azonban a belügyminisztérium felfüggesztette a Dalos szövetség működését, mert följelentették Frühwirt Mátyás képviselőt, a szövetség ügyvezető elnökét. A Nevelős Gyula által vezetett, egy évig tartó vizsgálat után vádat emeltek Frühvirt ellen sikkasztás, hűtlen kezelés, csalás, okirathamisítás miatt, amivel a Dalos szövetségnek 80 ezer pengő kárt okozott. 

A vizsgálat során sajtótámadások érték Nevelős Gyulát, miszerint nem megfelelő emberekkel vette magát körül, a mozgalmat szétzüllesztette, visszaélt miniszteri biztosi jogkörével, a belügyminisztériumot valótlan jelentésekkel félrevezette. Nevelős Gyula rágalmazásért feljelentette a cikkek íróját, amit Frühwirt Mátyás vállalt magára.

A belügyminiszter új szervezet létrehozását rendelte el Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége néven, s Nevelős Gyulát bízta meg a feladattal. Eszerint a rágalmazás nem nyert bizonyítást. Az alakuló közgyűlésen országos elnökké Bessenyei Zénót, társelnökké Nevelős Gyulát, ügyvezető igazgatóvá Boldizsár Dezsőt választották. A régi dalosegyletek az új szövetségnek is rendes tagjai lettek, 1937-re 550 tagegylete volt a szövetségnek. A dalárdákat megviselte az egész mozgalmat illető megbélyegzés. Nevelős Gyulát mélyen meghatotta a személye iránti őszinte ragaszkodás, mivel úgy tervezte, hogy visszavonul a vezetéstől.  Önzetlenül, díjazás nélkül látta el feladatát, hogy a dalkörök békés alkotómunkája biztosítva legyen.

1935-ben a Néptanítók Lapjába A magyar dal védelmében címmel írt komoly dolgozatot. „Őseredeti szilajság vagy búsongó panasz, titkos fájdalom, magárahagyatottság, a pusztai élet sóhaja, a falusi este csillagos ege, a katonás lélek keménysége mind benne van a magyar dalban, érthető világossággal és tiszta költészettel. [… ] A magyar dal a magyar nemzet lelkének közös idegszála” – írta, s megfogalmazta, miként lehet és kell mind az oktatásban, mind a népművelésben, dalárdamozgalomban karnagyképzéssel, dal- és kottagyűjteményekkel megfelelő rangot biztosítani  a daltanulásnak és éneklésnek, megvédve azt az értékzavartól.

Különösen fontos része volt az iskolánkívüli népművelésnek a népkönyvtári mozgalom. A háromezer főn felüli községekben népkönyvtárak alakítását, a kisebb falvak ellátására vándorkönyvtárak létesítését tűzték ki célul. 1600-nál több népkönyvtár alakult a kultuszminisztérium adományából, értékes törzsállománnyal. A további állománygyarapítást is folyamatosan ajánlásokkal segítették. Nevelős Gyula látogatásai során sorra megnézte a népkönyvtárakat is, érdeklődött az olvasókról.

Szorgalmazták a használt tankönyvek összegyűjtését, s a szegény gyerekek ezekkel való ellátását. Ennek székesfehérvári eredményéről, melyet ott Nevelős Gyula bátyja, Nevelős Lajos tanfelügyelő szervezett, az MTI tudósított 1931-ben.

A népművelési bizottságok felismerték, hogy a mozgóképszínházaknak, oktatófilmeknek milyen nagy szerepe lehet a népművelésben.

1925-ben megnyitották az első magyar népművelési mozgóképszínházat Pécelen. A megnyitón a szónok kiemelte: a népművelés szempontjából fontos a nemzeti érdeket úgy szolgálni, hogy a film tárgya a magyar nép lelkéből sarjadzzék, ahhoz szóljon, ébren tartsa benne a hitet Isten iránt, felvilágosítsa a gyászos Trianonról. A megnyitó után az Aranyember c. filmet vetítették le.

1926-ban népművelési filmmatinét szervezett a Capitol Filmpalotában a Magyar-Holland Kulturgazdasági Társaság, vasárnaponként 11 órakor. Levetítették pl. a Havasok királya c. drámai feszültségű turisztikai filmet, előadással kísérve. A társaság az oktatófilmügyet nagyon fontosnak tekintette, nemzetközi konferenciát is tartott a témáról, melyen Nevelős Gyula is „formában és tartalomban egyaránt kitűnő” előadást tartott a mozgóképek szerepéről a népművelésben (MTI)

Tanulmány is jelent meg Az oktatófilmügy Magyarországon címmel.

1934-ben iskolákat láttak el filmoktató gépekkel, s megkezdődött a filmoktatás.

Elterjedt a vándormozi intézménye, pl. Bihar megyében megállapított program szerint községről községre járva terjesztették filmen a kultúrát.

Ismeretterjesztő diapozitív sorozatok készítését is ösztönözte a kultuszminisztérium, Zala megyében pl. szép sorozat készült Göcsejről és a Balatonról.

A rádiós távoktatás gondolata már 1925-ben felmerült, de csak 1928-ban realizálódott. Nevelős Gyula nehezen vette rá a rádióvezető Kozma Miklóst, aki az érdeklődés hiányától, az előfizetők elvesztésétől félt, hogy műsoridőt biztosítson a rádiós szabadegyetem számára. A falusi és tanyasi iskoláknak több száz rádiókészüléket adtak, hogy hallgathassák az ismeretterjesztő műsorokat. A szabolcsi iskolánkívüli népművelés pl. 1929-ben 1500 pengőt kapott rádiók vásárlására. Nevelős Gyula a nyári napokban meglátogatta a benkőbokori iskolát, ahol vasárnap délután a rádiós szabadegyetemet hallgatták.

A műkedvelő színjátszás fontos eleme volt különösen a falvakban az iskolánkívüli népművelésnek. Ennek segítésére 1932-ben a Népművelési Titkárok Nemzeti szövetsége ösztönzésére Műkedvelők színműtára címen jegyzék, bibliográfia készült a műkedvelő előadásra alkalmas színművekről, jelenetekről. A hiánypótló munka tartalmas bevezetőjét, „találó és megszívlelendő sorokat” „a magyar népművelési munka sugárzó egyéniségű irányítója”, Nevelős Gyula írta.  (Nyírvidék) A füzet kimerítő és érdekes útmutatást adott az előadások szervezőinek minden gyakorlati kérdésben, ismertette a darabok cselekményét és az előadás feltételeit. A kitűnően szerkesztett könyv praktikus csoportokba rendezte a műveket, úgymint vallásos, hazafias, történelmi színművek, népszínművek, vígjátékok, bohózatok, mesejátékok, operettek, magán és páros jelenetek, ifjúsági és gyermekdarabok.

Ezekben az években rendkívül sok intézményt, szervezetet látogatott meg, figyelemmel kísérte minden megyében a népművelési bizottságok munkáját, sok-sok tapasztalatot gyűjtött. Látogatásain nem fukarkodott a lelkes dicsérettel a jó gyakorlatok láttán, de elmarasztaló véleményének is hangot adott, pl. Zalaegerszegen 1927-ben vizsgálata után kijelentette, hogy „Zala megye egy-két járása annyira elhanyagolt, hogy még az alföldi tanyahelyeknek is alatta van. Ennek pedig oka az iskolahiány és a rossz utak.” (MTI)

1925-ben Miskolcra és környező településekre: Szirmabesenyőre, Sajóbesenyőre, Ózdra, Sajóvárkonyba látogatott. A Magyar Jövő e látogatás kapcsán úgy említi Nevelős Gyulát, mint aki széles szaktudásával, hozzáértésével a népművelés ügyét már eddig is nagymértékben vitte előre.

1928-ban Békés megyében úgy tapasztalta, hogy „itt az iskolánkívüli népművelés ügye úgy a közigazgatási mint a kulturális vezetők részéről a legértékesebb pártolásban részesül.”

1928-ban Szegeden járva nagyszabású konkrét tervekről tájékozódott és tárgyalt: a röszkei és alsótanyai kultúrház építéséről, népfőiskola és népotthon létesítéséről, mely a Szegedi Gazdasági Egyesületnek is otthont ad majd, s szó esett a tanyai filmoktatás bevezetéséről is.

1929-ben meleghangú elismerő levelet írt Sopron vármegye alispánjának, Gévay-Volff Lajosnak, aki a népművelés ügyét megindulása óta a legnagyobb szeretettel karolta fel, s a közigazgatást teljes odaadással kapcsolta bele az értékes nemzetépítő munkába.” (MTI)

Nyírségi látogatásáról 1929 júniusában a Nyírvidék hosszú cikkben számolt be. Az „erős aktivitású” min. tanácsos a tanítói képesítővizsga szüneteiben „élénk figyelemmel” érdeklődött az iskolánkívüli népművelés ügyéről. Szombat délután részt vett a Tisztviselő dalkör versenypróbáján, s meleg elismeréssel nyilatkozott a színvonalról. Vasárnap bokortanyákba látogatott. Sulyánbokorban Szmolár Mihály könyvszerető gazda kalauzolta, megnézték az öreg iskolát, benne a népkönyvtár agyonolvasott könyveit, s Szmolár gazda saját kis könyvtárát. Benkőbokorban tisztelgő leventeszakasz, s Lovas Kovács János fogadta, a gazdák agilis szószólója. Megmutatta a régi és az új iskolát, s iskolát kért a cigánybokoriaknak is. Az iskolában Koreny Gyula tanító várta, a tanya népével megtöltötték a nagy tantermet, s együtt hallgatták meg az asztalon álló rádióból a vasárnap délutáni rádiós szabadegyetem adását. A balneológiai előadás nem nagyon érdekelte a tanya népét. A tanító népies, humoros, a tanyasiakat tanító előadások programba iktatását kérte. Nevelős Gyula itt is megnézte a könyvtárat. A látogatás alatt Kemény Péter, a nyíregyházi tanítói járáskör elnöke, a tanyák kitűnő ismerője adott értékes információkat a nyíregyházi bokortanyák települési viszonyairól, etnográfiájáról.

1931-ben Tatabánya környéki településeket látogatott meg, több helyen az ismeretterjesztő előadást is meghallgatta, és „a tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki.”

1931-ben a kiskunhalasi pusztákat járva népi tehetségeket keresett és fedezett fel, pl. a zsanapusztai zenélő gazdafivéreket, a kecskeméti árvaház barkácsoló kisfiúját, kiknek művéből később Pesten tehetségkiállítást rendeztek, de kiszakításukat környezetükből veszélyesnek tartotta volna (L.m. Imruska c. írását).

Sok-sok eseményen vett részt, képviselve a kultuszminisztériumot.

1925-ben pl. megtisztelte a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság felolvasó ülését.

 Ott volt 1926-ban Esztergomban a Katolikus Legényegylet székházának megnyitóján. 

1926-ban Kecskeméten ő zárta a Szülők iskolája c. három hónapos előadássorozatot.

Részt vett 1927-ben a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének ülésén, melyet az örökös elnök Tormay Cecile nyitott meg, s a gyermekmenhelyek volt a téma. 

Ő búcsúztatta 1929-ben a Farkasréti temetőben Pályi Sándor, nyug. iskolaigazgatót, a magyar iskolánkívüli népművelés apostolát. 

1931-ben a Népművelési Titkárok Nemzeti Szövetsége ünnepi közgyűlésén értékelte a szövetség 10 éves eredményes munkáját.

1932-ban a nemesnádudvari járási népművelési napon mondott beszédében megfogalmazta, hogy „a mai gazdasági és társadalmi világválság egyik fő oka a szeretet hiánya. A népművelés a lelkek megmentését és a szeretetnek a lelkekbe való visszaültetését tűzte ki fő feladatul.” (MTI)

1932-ben a Magyar Eszperantó Pedagógiai Társaság alakuló ülésén Hóman Bálint kultuszminiszter üdvözletét, s a minisztérium támogatását tolmácsolta.

1933-ban felszólalt a Julián iskolaegyesület közgyűlésén, mely egyesület a határon kívül rekedt magyarok körében kívánta a magyar kultúrát megerősíteni és terjeszteni.

1933-ban ott volt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület budapesti és Pest környéki iskoláinak jótékonysági vásárán.

1934-ben a könyvnapon jelen volt az Uj Idők Könyvsátránál.

1935-ben részt vett a Magyar Sakkszövetség társasvacsoráján a varsói győzelem után, s tolmácsolta Hóman Bálint, s a kultuszminisztérium köszöntését.

1935-ben előadást tartott a Magyar Katolikus Nőegyesületek esztergomi nyári kurzusán.

1937-ben Hódmezővásárhelyen vendége volt annak az írótalálkozónak, amelyre a népi írók legjobbjai -  Illyés Gyula, Féja Géza, Nagy Lajos, Szabó Pál, Kovács Imre, Ortutay Gyula - fogadták el a meghívást.

1938-ban részt vett a Falu-Gazdaszövetség választmányi ülésén, melyen a Százezer liter tej a falusi gyermekeknek akcióról is szó volt. 

1938-ban megtisztelte a Kecskeméti Polgári Daloskör 50 éves jubileumi és zászlóavató ünnepségét.

Tagja volt az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanácsnak, s mint ilyen az Ifjúsági Irodalmi Társaság ülésein rendszeresen elnökölt. Az 1938 decemberi ülésen pl. „A műkedvelő előadások nevelő hatása” volt a téma, 1939-ben Prohászka Ottóra emlékeztek, 1941-ben pedig azt vitatták meg: „Legyen-e irányított az ifjúsági irodalom?” 

1940 májusában mint volt premontrei diák vett részt a Jász-Premontrei iskolák barátainak szövetsége közgyűlésén.

1940 októberében felszólalt a Gyógypedagógiai Társaság ülésén.

 

Az 1920-as években több középiskolában volt érettségi elnök, pl. 1923-ban Sátoraljaújhely Kegyesrendi gimnáziumban, 1924-ben a Soproni Szent Asztrik katolikus gimnáziumban, 1926-ban a Szegedi  Kegyes tanítórendi katolikus gimnáziumban, 1929-ben Nyíregyházán a  Királyi katolikus gimnáziumban.

Több alkalommal tanítóképzőben volt képesítővizsga-elnök. 1929-ben Nyíregyházán a Királyi Állami Tanítóképző Intézetben, 1929-1930-ban a pápai Állami Tanítóképző Intézetben, 1930-ban a Budapesti Tanítóképző Intézetben, ahol – az intézet évkönyve szerint – meleg szeretettel vezette a vizsgálatot.

A különböző tanfolyamokon, tanácskozásokon maga is tartott előadásokat, pl.

1925-ben az állami tanítók országos egyesületének közgyűlésén az iskolánkívüli népművelésről, s ebben a tanítók feladatairól tartott előadást.

1925-ben a MÁV „Törekvés” dal- és önképző egyesületének zenei ünnepélyén 6000 fős közönség előtt „költői átgondolással méltatta a magyar dal és zene erkölcsi értékét és jelentőségét”.

1926 május 16-án a rádióban a Faluszövetség műsorában „A magyar nép önművelési lehetőségei”  című előadását olvasta fel.

1927-ben a móri ismeretterjesztő előadássorozat záró ünnepélyén a kultúra fogalmát világította meg. „Hazaszeretettől izzó magas színvonalú beszéde, mely valóságos szónoki remekmű volt, szűnni nem akaró éljenzést és tapsot váltott ki a hallgatóságból”. (Kis Újság)

 1929-ben a Magyarok világkongresszusán „Az iskolánkívüli népművelés ügye a külföldi magyarok között” címmel tartott előadást.

1930 szeptemberében Balatonkenesén négynapos országos értekezleten az iskolánkívüli népoktatás további feladatait vitatták meg kiváló szaktudós férfiak polgármesterek és főszolgabírók bevonásával. A népművelés jövőjét nagymértékben szolgáló értekezleten Nevelős Gyula is előadást tartott „A magyarországi iskolánkívüli népművelés szervezete és irányai”  címmel.

1932-ben a népművelési titkárok balatonföldvári tartalmas és gyakorlatias tanácskozásán a népművelésnek újabb irányt szabó „szép, értékes és nagy beszédet” mondott.

1933-ban Kecskeméten az első tanyai népművelődési kiállítást nyitotta meg a tanyai gyerekek munkáiból, „szívreható beszéddel”.

1934-ben Székesfehérváron az előadóképző tanfolyamon előadásában Az iskolánkívüli népművelés korszerűségéről és jelentőségéről beszélt.

1935-ben a balatonfüredi előadóképző tanfolyamon „A Balatonnak mint tájkultúrának jelentősége a népművelés szempontjából” címmel tartott előadást.

1936-ban a Magyar tanítók szabadegyetemén „Az iskolánkívüli népművelés múltja és mai jelentősége” című előadásában kifejtette, hogy az iskola eszményi feladata eredetileg az volna, hogy mindenki számára lehetővé tegye egzisztenciális érdekeinek biztosítását. Erre azonban az iskola nem alkalmas, mert hiányoznak hozzá az eszközei, ezért a széles néptömegek érdekeinek védelmét az iskolánkívüli népműveléssel, a felnőttek rendszeres továbbképzésével lehet elérni. A népművelés legfontosabb területe a falu, mert a parasztságnak nincs más kulturális eszköze és forrása, csak a népiskola. Az iskolánkívüli nemzetnevelés elsősorban a tiszta erkölcs gondolatát törekszik szétsugározni a falvak lakói közt. De közegészségügyi és gazdasági szempontból is fontos a falu műveltségének emelése.

1941-ben az Ifjúsági Irodalmi Társaság vitaestjén „Az ifjúsági irodalom problémáiról” tartott előadást. Főként azt taglalta, milyen legyen az ifjúsági irodalom, és irányíthatók-e a nemzeti célok érdekében az ifjúsági írók és művészek.

1943-ban a Hadigondozó Szövetség országos értekezletén a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásának irányelveiről tartott előadást.

Cikkei, tanulmányai jelentek meg a népművelés témájában:

A magyar nép önművelési lehetőségei = Nyírvidék 1926/218.

A Magyar népművelés könyveiről = Néptanítók Lapja 1926/41-42.

Miért van szükség erre a lapra? = Iskolánkívüli népművelés 1928/29. 

Népművelési problémák közvetlen tapasztalatok alapján = Iskolánkívüli népművelés 1928/29. 

Népművelés iskolán kívül = Nyírvidék 1929/179.

Éneklő templom = Pestvármegyei Népművelés 1931/11.

A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt a gyümölcstermelés fejlesztése érdekében = Pestvármegyei Népművelés 1932/3. 

Adalékok a jellemképző tanfolyamok részére = Pestvármegyei Népművelés 1934/8-9.

Beköszöntő az újjászervezetten megjelent Magyar Dal c. laphoz 1935

A magyar dal védelme = Néptanítók Lapja 1935/12.

A jó népművelési előadás = Pestvármegyei Népművelés 1935/8-9.

Népművelési gondolatok a tanév elején = Néptanítók Lapja 1935/18.

Közreműködő volt több tanulmánykötetben, gyűjteményben:

A Magyarok Világkongresszusának tárgyalásai. Bp. 1930.

Szatmár és Bereg vármegyék fejlődés- és kortörténete. Bp. [1931]

Műkedvelők színműtára  (előszó). Bp. 1932.

A Magyar Ifjúsági Irodalmi Társaság évkönyve 1942. Bp. [1942]

A népművelők munkaközössége felé : A Balatonkenesén 1943 május 19-21-én tartott országos népművelési értekezlet előadásai és vitaanyaga. [Bp]. 1944.

Sajtó alá rendezte a következő ismeretterjesztő kötetet:

A természet könyve :  Ég és föld. Bp. [1930]

Könyvsorozat szerkesztője:

A magyar népművelés könyvei

Benne volt folyóiratok szerkesztőbizottságaiban:

A magyar népművelés országos szaklapja

Néptanítók Lapja Népművelési tájékoztató rovata

Pestvármegyei Népművelés (1932-1937)

Cikkeiben, előadásaiban megfogalmazta legfontosabb gondolatait a népműveléssel kapcsolatban.

Legfontosabb célok: a tanköteles koron túl az elemi népoktatás esetleges hiányosságait pótolni, az iskolák által nyújtott műveltséget kiegészíteni, ill. továbbfejleszteni, általában a lelki élet művelése és ismeretek nyújtása által lehetővé tenni, hogy az állampolgárok a nemzeti közösségnek és saját maguknak erkölcsi és anyagi érdekeit öntudatosan tudják szolgálni. Olyan ismereteket kell adni, amelyekre a magánéletben, az állampolgári és társadalmi életben minden embernek elkerülhetetlenül szüksége van.

Az önművelésnek hasznosnak kell lennie. A parasztembernek hiábavaló lenne a balneológiát tanulmányozni, de nem hiábavaló a gyümölcsfák betegségeit és kártevőit ismerni. Az önművelésnek, hogy hasznos lehessen, céltudatosnak kell lennie. Az egész nemzetre tekintve pedig a nemzeti érdekeknek kell megfelelnie. A műveltségnek az erkölcsi műveltség is része, mely az ember lelkének kifinomítását, a tiszta erkölcsnek, a valláserkölcsnek felismerését jelenti. 

A leghelyesebb önművelés a kultúregyesületekben történhetik. Ilyenek az ifjúsági egyesületek, levente-egyesületek, legényegyletek, gazdakörök, olvasókörök, tűzoltóegyletek. Fontos, hogy e helyi egyesületeknek megfelelő vezetői legyenek, s e vezetők folyamatos segítséget kapjanak felülről. Fontos hogy az állampolgárok a vármegyék népművelési bizottságai által segítsék ez egyesületek működését.

 Az önművelés legáltalánosabb forrása a könyv, mégpedig az értéket közvetítő könyv. Ezért fontosak a népkönyvtárak, vándorkönyvtárak. Ugyanilyen fontos eszközei az önművelésnek ma már a film, a mozi és a rádió is. Az önművelés helye a népház, kultúrház, amelynek ma már minden helységben lenni kellene. Legyen benne terem, ahol előadásokat, színjátékokat rendezhetnek, népkönyvtár, s különféle ismeretterjesztő eszközök, elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközök, tűzoltó felszerelés. (A magyar nép önművelési lehetőségei = Nyírvidék 1926/218)

Az iskolában szerzett műveltség a háború után már nem elég az élethez, az iskola csak a műveltség alapjait tudja lerakni. Az ismeretek egyre bővülnek, s hamar elavulnak, a technikai eszközök folytán gyorsan eljutnak mindenhová, a nemzetközi versenyben egyre több tudás, szakértelem kell, hogy megálljuk a helyünket. Állandóan lépést kell tartani a szüntelenül haladó és változó kultúrával, ahol szükséges pótolni az elemi alapismereteket, s kiirtani az analfabétizmust. (Népművelés iskolán kívül = Nyírvidék 1929/179.)

A megyék népművelési bizottságai időről időre értékelték munkájuk eredményességét, s ezekben Nevelős Gyula munkáját is méltatták.

Békés vármegye 1928-ban évkönyvet jelentetett meg az elmúlt hét év népművelésének küzdelmeiről, mely a múltnak sok-sok bűnét tette jóvá fáradhatatlan munkával. A könyv ismertetője lélekemelőnek nevezi az évkönyvet, apostolinak a népművelők munkáját. „Tudást, megértést, ember- és hazaszeretetet hirdet az a tábor, értéket óv és nevel […] Hogyha csak húsz év előtt apostolkodtak volna a népművelés mostani apostolai, ha csak húsz év előtt lett volna ilyen kultuszminiszterünk, dr. Petri Pálunk és dr. Nevelős Gyulánk, bizony mondom, nem szakadt volna erre a nemzetre annyi szégyen, megpróbáltatás.”

A Nyírvidék 1929-ben közli Gábos Kálmán nagyhalászi tanító gondolatait a szabolcsi népművelésről, melyeket a buji pedagógiai szemináriumon is elmondott. A tanító úgy látja, „Csonka-Magyarország többet áldozott a népkultúrára négy-öt év alatt, mint Nagy-Magyarország ötven esztendő alatt. Külön kell megemlékeznem még egy hivatalos tényezőről, aki egyben a magyar népművelés éltető lelke. Ez: Nevelős Gyula, miniszteri tanácsos. Ő a kultuszminisztérium népművelés ügyosztályának vezetője. Meggyőződésem, tisztább tudású és ideálisabb lelkű vezető aligha állhatna a magyar népművelés hivatalos kormányrúdjánál. […] Valóban az ország népkultúrájának érdekében áll a helyén ő.”

Nevelős Gyula a minisztériumból 1936-ban, 57 évesen ment nyugdíjba.
A Néptanítók Lapja felemelő írásban búcsúztatta, pályafutását harmónikusnak és töretlen lendülettel ívelőnek leírva. Ebből idézünk a következő sorokban:

„A magyar közigazgatási funkcionárius példaadó típusát alakította ki magában. Rendszeretete, munkabírása, fiatalos energiája, szervezőkészsége, a dolgok mélyére látó s mindig a lényeget kereső éles tekintete, a közérdeket pillanatra nem tévesztő, lelkiismeretes kötelességtudata: hivatali magatartásának legfőbb vonásai.” Aki kapcsolatba került vele, megismerhette „lényének néhány szubjektív, egyéni vonását: Munka- és ügyszeretetét, mely hivatali és magánéletét valami egészen kivételes egységbe fogta; forró magyar szívét, melyben eszményi tisztaságban élt fajszeretete, nem a hangos, hanem a hasznos munkálkodó hazafiság; emelkedett, derűs világnézetét, amelyet egyetemes, katolikus életideálok határoztak meg s hatottak át szinte diákos frisseséggel. Ténykedéseiben meggyőződése és igazságszeretete vezette, rendkívül fejlett, finom ítélőképessége támogatta, s elhatározásait a lelkiismeret mérlegén is mindenkor lemérte, önfegyelem, okosság, vallásos lélek és eleven, művészi kedély formálta kiegyensúlyozottá lénye harmóniáját.”

„Közel másfél évtizedig állt az iskolánkívüli népművelési szervezetek élén s ma elmondhatjuk: mindaz, ami e téren szép, nagy, nemes és hasznos dolog történt, elsősorban az ő érdeme! Kitűnő szervező tehetsége, szívós akarata, törhetetlen hite és meggyőződése, felkészültsége és bámulatos intuíciója szinte a semmiből fejlesztette ki az iskolánkívüli népművelés alapjait, szervezetét és tartalmát.”

„A népművelési munka természetében rejlik, hogy a vezetőknek a szervező és irányító tehetség mellett bizonyos velük született hajlammal, pedagógiai készséggel, sőt művészi intuícióval is kell rendelkezniük. Nevelős Gyulában e sokoldalú képességek szerencsésen egyesültek.”  

„Nevelős Gyula hivatott művésze a magyar nyelvnek s valóságos mestere a tollnak. ... Egyetlen írásművének elolvasása elegendő, hogy megismerjük páratlanul könnyed kifejezőkészségét, tősgyökeres, ízes magyar stílusa nemes egyszerűségét, s előadásának szuggesztív erejét. Ha kell: érvekkel, ha kell: hangulatos elbeszéléssel, színes leírással, megindító közvetlenséggel vagy eredeti humorral, de mindig bámulatos szerkezeti biztossággal és fölénnyel vezeti az olvasót okos, józan, közérdekű tanításainak elfogadására.” „Mind e képességekhez járul végül Nevelős Gyula pompás előadókészsége. A népművelés megszervezésében, köztudatba gyökereztetésében, munkatársai táborának megteremtésében rendkívül nagy szerepe volt az ő kitűnő előadásainak. A népművelési előadóképző-tanfolyamok legmélyebb hatású előadásai mindig az övéi voltak. Problémákat vetett föl, távlatokat nyitott és utakat jelölt ki a munka és a fejlődés számára, — frázis és a külső hatáskeltés eszközei nélkül, tisztán a mondanivaló tartalmassága, a meggyőződés őszintesége és a kifejezés művészi ereje által.”

Nyugdíjas éveiben is aktív maradt mind a népművelési mozgalom pártolásában, mind egyesületi munkákban, s több időt szentelhetett saját művészi munkáinak: írásnak, képzőművészetnek, zenélésnek.  1940-43-ban rendszeresen írt könyvismertetéseket a Katolikus Szemlébe történeti, szociológiai, gazdasági munkákról, pl. Veres Péter Paraszt sors – magyar sors c. művéről.

S mit hoz a sors és a történelem? egy ilyen pálya után 1951-ben, a legsötétebb Rákosi-korszakban megfosztották nyugdíjától, ugyanis egy törvény szerint minden állami tisztviselőt, aki az elmúlt rendszerben egy bizonyos rangot elért, automatikusan töröltek a nyugdíjasok sorából. Felesége ekkor kezdett el dolgozni állásban, hímzőnőként egy vállalatnál, így tudtak valahogyan megélni. Sok mindent, még a csellóját is el kellett adnia. Ilyen véget ért a magyar népművelés megteremtőjének, fáradhatatlan szervezőjének pályája.

1956. november 19-én halt meg, életének 77. évében. A sors utolsó fintoraként a forradalmat követő káoszos napokban még a temetése is többszörös akadályokba ütközött.

Felhasznált irodalom:

Időszaki kiadványok:

Magyar Országos Tudósító

MTI Magyar Távirati Iroda Napi hírek

Békés 1928/64., 1936/210.

Békésmegyei Közlöny 1928/278.

Békésvármegye Hivatalos Lapja 1928/21.

Budapesti Hírlap 1931/55.

Délmagyarország 1928/260., 1931/132.

Ellenzék 1943/279.

Esztergom 1925/91., 1931/26.

Esztergom és Vidéke 1925/102., 1935/49.

Evangélikus Népiskola 1926/4.

Fővárosi Hírlap 1935/41.

Függetlenség 1934/125.

Katolikus szemle 1940/6., 1941/7., 1942/5., 7., 9., 1943/5., 8.

Kecskeméti Ellenőr 1938/127.

Kecskeméti Lapok 1926/47.

Kis Újság 1927/7.

Kiskunhalas Helyi Értesítője 1930/78.

Magyar Jövő 1925/205.

Magyar Sakkvilág 1935/11.

Magyarság 1933/116.

Mohácsi Hírlap 1925/32.

Nemzeti Újság 1928/216.

Néptanítók Lapja 1925/17-18., 29-30., 43-44., 45-46., 1931/24., 1932/18., 19., 24., 1934/19., 1936/23.

Nyírvidék 1926/218., 1929/39., 1929/142., 1929/144., 1929/146., 1929/179., 1929/295.

Pápa és Vidéke 1924/29., 1936/10.

Pápai Hírlap 1930/27.

Pécsi Napló, 1936/109.

Prágai Magyar Hírlap 1936/111., 1938/153.

Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1931/25.

Tolnamegyei Újság 1936/98.

Tolnavármegye 1908/18.

Új Barázda 1925/224.

Új Magyarság 1939/73.

Új Somogy 1932/204.

Váci Hírlap 1935/82.

Zalamegyei Újság 1932/145., 1933/238., 1933/278., 1936/86., 1936/110.

Zempléni Gazda 1926/8.

Zene 1929/14-15.

Iskolai értesítők:

A Kegyesrendiek vezetése alatt álló Szegedi Városi Róm. Kath. Dugonocs András Gimnázium értesítője 1926-27. isk. év

A Sátoraljaújhelyi Kegyes-Tanítórendi Római Kath. Főgimnázum értesítője az 1923-24. iskolai évről

A Soproni Szentbenedekrendi Szt. Asztrik Kath. Gimnázium értesítője az 1924-25. iskolaévről

A Budapesti Magyar Kir. Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet 1930-31. évi értesítője   

A Pápai M. Kir. Áll. Tanítókéző Intézet XX. értesítője az 1929-30. tanévről

Tanulmányok:

Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete 1923-1938. Gépirat

Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945. Zalaegerszeg 2015.

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között = Fejezetek Pest megye történetéből. Bp. 1990.

Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923-1945 

Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek… - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei  11. (Debrecen, 1978)= Levéltári Szemle 1974/1-2. p. 323-351.

Fenyvesi Félix Lajos: A mély csöndből felszólalni = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997

Fülep Lajos levelezése III. Bp. 1995.

Györffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári l 2. Bp. 1960.

Kiss Tamás, T.: A távoktatás történetéről = Kultúra és közösség 2020/4.

Kosztyó Gyula: A Klebelsberg-féle iskolán kívüli népművelés intézményének meghonosítása Kárpátalján (1940) = Fórum : Társadalomtudományi szemle 2012.06.01.Nagy Gyula: Parasztélet a 

vásárhelyi pusztán. A Békés megyei Múzeumok közleményei 4. Békéscsaba, 1975

Sipos Anna Magdolna: Klebelsberg és a tömegkommunikáció = Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei  11. Bp., 2003

Nevelős Ágoston emlékiratai (gépirat, 1981)

OSZK katalógusok, Hungaricana, Arcanum Digitális Tudománytár

Trifonovné Karajz Borbála 2022