Kozma Lujzi emlékei 10. Fejjel Feró

Fejjel Feró

Károlyfalván lakott, ott ahol majdnem mindenki mindenkinek a rokona volt, hiszen a Fekete- erdőből jöttek a felmenők, 1750-ben. Az én felmenőim is, a Brogliak.

1974-ben ismertem meg, Kácsárdon. Nagyikámhoz jött borért. Fehér inget viselt, arany mandzsetta gombbal volt az ingujj összetűzve. Kezében demizson. 

Én meglehetősen rongyos, szakadt ruházatban, kezemben 7 hónapos lányommal, kicsit kényelmetlenül érezve magam, bemutatkoztam. Ismert Ő engem még kicsi koromtól kezdve, csak én nem ismertem. Végigmért, tüzetesen konstatálhatta öltözékemet. Érdekes, hogy kint a Hegyen, erdőszélén, szívesen viseltünk ilyen öltözéket a pesti unokahugommal együtt. Talán meguntuk az állandó elegáns viseletet amit a városban hordanunk kellett. Vagy nem is tudom miért rongyoskodtunk. Ősi beidegződés is lehetett.

Nekem különösen öltözködni kellett, mert a tervezőknél folyt a divatozás... Nagyikám mesélte, hogy aki megfordult Feró édesanyja házában, ahol fiú testvéreivel lakott, mindenki után megtörölte a kilincset. Később változott a természete. Újtelepi, tornácos házban laktak. Édesanyjáról halvány kép maradt meg bennem. Tornácon állt fekete ruhában, fejkendőben, arcára nem emlékszem. Közel 10 gyereket szült, sok fiút, azt hiszem két lánya volt csak. 

Történetét, szerelmi viszonyait, ő mesélte el nekem. Borozgatás közben, kint a Hegyen.

Károlyfalvasi fiú létére elment világot látni Európába. Belgiumban kötött ki, aholis szobainas volt, de lehet, hogy komornyik egy hercegi családnál, ahol nagyon szép hercegkisasszonyok voltak. Ahogy lenni szokott, egyikkel szerelembe estek, de őrülten. Feró mint sváb fiú, nagyon intelligens ember volt. A hercegi családnál még többet tanult. Egyik alkalommal meghallotta a herceg énekelni. Felfigyelt gyönyörű tenor hangjára, és elkezdte taníttatni. Az mégiscsak előkelőbb, hogy olyan komornyikjuk van, aki operaéneklést tanul. Azt azonban a hercegi család egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy egyik lányukkal sűrűn találkozgat, szemmel láthatóan perzselt szemükből a vágy, a szerelem.

A kisasszonynak újdonság volt, ahogy birtokolta testét az egyszerű fiú. Ahogy megmutatta az igazi testi szerelmet, ledöntve azt a tanítást, amit zárdában tanítottak az apácák. Olyannyira dúlt a szerelem, hogy Ferót bőséges apanázzsal a herceg útjára bocsátotta... Ha jól emlékszem, hazahozatalát is a herceg intézte... A szegénylegény találkozik a hercegkisasszonnyal, egymásba szeretnek, de elszakítják őket egymástól. A mesének végeszakadt... Összeroppant a reménytelen szerelem súlya alatt, és bekerült egy pszichiátriai osztályra gyógyulni, már itt Magyarországon. A főorvosnak is volt egy lánya, aki valami okból szintén ápolásra szorult.

A depresszióból eredményesen gyógyítgatták egymást, és ez annyira jól sikerült, hogy házasságot kötöttek. A főorvos nem tehetett semmit. Így legalább egy helyben maradt a lánya, nem kellett hetente kerestetni bővérű gyermekét. A házasság nem tartott sokáig, mert Feró hazavágyott, és szabadságra. Azért az asszonyka minden évben meglátogatta. 

Gyakran voltunk Nagyinál, így gyakran találkoztunk vele, és a többi fiútestvéreivel. Én hármat ismertem. Gyurit, Jenőt, és Ferót. Lehet, hogy többet is ismertem, csak sok Fejjel család volt, és nem tudtam ki, melyik ághoz tartozik.

Ferónak sok aranya volt, még Belgiumból valók, de nem törődött vele. Széthagyta a lakásban, vitte boldog-boldogtalan. Maradék pénzéből vett egy Skoda autót, amit vezetni nem tudó testvére kicsit ittas állapotában elvitt, és összetört. Nem számított. Ahogy megjelentünk a Hegyen, kis idő múlva Ő is megjelent. Messziről, Fejjel Jóska bácsiék felől hallottam énekét, majd kis idő múlva feltünt napégette arca, kezét fülére téve énekelte aktuális áriáját. Nagy család volt az övék, és gyönyörű hangjuk, és zenei tudásuk, melyet atodidakta úton tanultak meg. Tehetséget mindenki örökölte.

Jenő bátyja is el-eljött hozzánk, kezében az elmaradhatatlan fokossal, komótos léptekkel jött a domboldalon fölfelé, tudva, hogy pincehideg borunk van, és bográcsban főtt étel. Örültünk jötteiknek. Ők is boldogan jöttek, nemcsak a borért, hanem a társalgásért. Jókat beszélgettünk a múltról. Azért nem nősült meg, mert volt egy nagy szerelme a Tóth Elvira, de a szülők nem adták oda neki, mert szegény volt. A nagy szerelmeket nem lehet elfelejteni soha. Ő közel járt már a hatvanhoz, amikor utoljára találkoztunk, és még mindig elevenen élt benne a szerelem. Ferót nem nagyon érdekelték a nők. Ő elvolt a napszámban keresett pénzével, ami többnyire a kocsmában landolt.

A Fejjel-fiúk és a rokonság 1981-ben, édesanyjuk temetésekor

Amiért írok Róla, vagy Róluk az azért van, mert tiszteltem emberi nagyságukat, ami született intelligenciájukból fakadt.

Tehetségéről szeretném, ha még szerényen is, de fenn maradna írás, a neve. Feró gyönyörű tenor hangját visszhangozzák a hegyek. Én mai napig hallom, mert ez elszállt az Univerzumba, onnan pedig hozzám vissza, amikor emlékezem rá. Nagyon régen történtek a leírtak, de előttem úgy peregnek le a találkozások, mintha tegnap történtek volna. Látom Nagyikát a tornácon, tekintetével keresi Ferót, aki csókolom keresztanyámmal köszön neki. Nem derült fény arra, honnan ered a keresztanya elnevezés.

Látom a lemenő, visszaköszönő Napot, hallom az erdő tikkadt csendjét. Madarak még pihegnek, nem beszélgetnek, majd később keveset, ha lehül a levegő. 

Látom Ferót, ahogy az eperfa mellett állva bonvivánként énekel. Mozdulataival ilyenkor szinpadra képzelte magát, nagy közönséget álmodott. A közönség csak mi voltunk, és az erdő fái, és az arra tévedő erdei állatok, akik legelészés közben nem várt hangra, fejüket fölemelve hallgatóztak. Veszélyt nem érezve folytatták tovább útjukat.

Közel 30 éve már Odaát énekel, szintén gyönyörű hangú húgával. Figyelik, szurkolnak húga unokája - neki unokaöccse - sikereihez, aki elérte az általa csak megálmodott világot jelentő rivaldafényt. Aki gitárral kezében, előadásaival Európa szerte több millió embert tesz boldoggá.*

Kozma Lujzi, 2018

* Magasvári Viktor