Az új templom helymeghatározását vita előzte meg: az alvégesiek a régi helyén szerették volna tartani, mert úgy szép a rálátás. A felvégesiek ezt ellenezték, mert a keskeny úton nehezen tudtak mellette a szekérrel elmenni, így döntötték el, hogy az utca keleti oldalán álljon az új templom.
Az építés folyamatát, eseményeit a későbbi bíró, Brogli János feljegyzésekben rögzítette. A vállalkozó építőmester bizonyos Lángh úr volt Sátoraljaújhelyről, segédei: Mazur Mihály kőműves-segéd mint megbízott felvigyázó, Klein József szepességi, iglói származású kőműves-segéd, Liscsák Mihály munkavezető/pallér, Pilcz János ácssegéd, és a s.pataki Markovits nevű bádogosmester Valdmann Dávid nevű segédjével.
A régi templom lebontását 1877 ápr. 16-án kezdték meg, s az újat 1878 június 10-én már fel is szentelték. A munka a községvezető bíró, Brogli Ignác irányításával, szervezésében, a sárospataki plébános Dessewffy Sándor felügyeletével, jóváhagyásával folyt (akkor is a spataki egyházközséghez tartoztunk), a falu lakosainak közreműködésével, kétkezi munkájával, időnként nem kevés civakodás és tévedés közepette. Például rosszul mérte ki az építész a fundamentumot, kisebbre, mint a régi templomé volt, mely hiba „a sok lárma közt a kicövekeléskor … véletlenül történt”.
Az egyes munkaszakaszok eredményét verses köszöntésekkel és egyéb, akkor szokásos módon ünnepelték, például a letett alapkőre a mesterek és a községi elöljárók külön-külön 3-3 nagy pörölycsapást mértek, s ez alkalomból elfenekeltek három ott bámészkodó kisfiút (Burger Ignácot, Frei Ignácot és legkisebbik Brogli Fülöpöt), hogy emlékezetes legyen számukra ez a nap. Közösen bontották el a régi templomot, torlaszolták el a helyet a szükséges víz összegyűjtéséhez, ásták a mészoltó gödröket, a fundamentumot, hozták szekereikkel Ladmóczról az oltani való meszet, rakták a falakat a kőművesek irányításával, emelték be a harangokat az új toronyba.
Cselédmunkát a bíró nem fogadott el, saját maga kellett, hogy helytálljon minden gazda a munkában, s a bíró is nemcsak szervezte a munkát, de példamutatóan részt is vett benne. A nyár közepére felrakták a falakat, az ősz folyamán elkészült a torony, a bádogosok befedték az épületet, a tél folyamán végezték a belső munkákat, december elején már az oltárkép is a helyére került.
Az 1878-as évben készültek a speciális berendezési tárgyak: padsorok, szószék, oltár, orgona, áldoztatórács – mind minőségi szép munka –, a mesterek felkutatásában és felkérésében feltehetőleg a sárospataki plébánosok működtek közre.
1878. junius 10-én, pünkösdkor – idén 140 éve – Prámer Alajos tolcsvai főesperes szentelte fel a templomot. A szentmisén Dessewffy Sándor esperes-plébános mondott lelkesítő prédikációt, s Mocsatta Norbert sárospataki és Nevelős Adolf károlyfalvi kántorok szólaltatták meg az orgonát.
Pontosan nem tudható, hogy az egész építkezés milyen anyagi forrásból történt, de az építőanyag egy része helyben, a falu tulajdonából adott volt (a kő a Hosszúföldeken lévő bányában, melyet épp emiatt neveztek el aztán Templom-bányának), más részét (pl. a meszet) vásárolták. A segédmunkát a falusiak felajánlásban önkéntesen végezték, a mestereket viszont fizetni kellett. A berendezési tárgyakért is fizetni kellett, egyikről-másikról még őrzi az emlékezet, hogy kinek az adományából származik. Történt gyűjtés a hívek körében is (a torony bádogozására pld. külön, amikor odaértek a munkában), feltehetően a pataki egyházközség is hozzájárult, és a község is áldozott erre a „nagy beruházásra”.
Becses emléke elődeink nemes törekvéseinek, elszántságának, összefogásának és tehetségének
– s mindezekben követendő példa nekünk, utódaiknak!
Trifonovné Karajz Borbála, 2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése