A temetőbejárattól jobbra a második világháborúban, községünkben és környékén elesett katonák nyugszanak. A falu lakói vagy közülük valaki(k), egyik-másik áldozatra pontosan emlékszik, többségük azonban ismeretlen maradt, különösen a köztük lévő román katonák. A front 1944 decemberében ment át a falun, néhány erős napon sok áldozatot szedett a falu lakói, s az itt szolgáló katonák közül is, de a környéken is több katona holttestét találták meg, mikor a harcok elülte után a bíró „forspontot” küldött a határba, hogy szekérrel keressék fel és hozzák a faluba a holttesteket.
Azt szinte mindenki tudja, hogy a harmadik sírban egy Czábóczki-fiú nyugszik, mivel ő hegyesi volt. Azt is tudta Bartus György családja, és tőlük mások is, hogy a legbelső sírban Orsiczki Tibor nevű fiatal fiú fekszik, aki Köveshegyen esett el, onnan hozták, s éjszaka az ő udvarukban feküdt, mielőtt eltemették. Hogy a sorban legbelső, a Faluházhoz legközelebb eső sírban Szlovák Mihály vácrátóti fiatalember nyugszik, arra 2004-ben derült fény: az akkor egyetemista vácrátóti Horváth Mátyás szülővárosa világháborús áldozatait kutatva bukkant az önkormányzati irattárban Brogli István levelére, melyben arról tudósítja az özvegyet, hogy férjét az ő udvarukban érte halálos találat. 2004-ban unokái és dédunokái eljöttek a faluba, hogy megkeressék nagyapjuk sírját, s többet is megtudjanak halálának körülményeiről. Szerencséjük volt, Karajz Mátyásné Deutsch Mária, aki 1944-ben fiatal lány volt, emlékezett a történtekre, s a temetésen is ott volt.
Eredetileg fakeresztek és halmok jelezték a sírhantokat, a hatvanas-hetvenes években kopjafák váltották ezeket. A ferde végű kopjafák hegyére ötágú fémcsillagok kerültek. A falu lakói mindig tiszteletben és rendben tartották a sírokat, hiszen sok falusi katona is idegenben, ismeretlen helyen nyugszik. Halottak napjára minden síron csokrok és gyertyák emlékeztek reájuk.
A Kádár-korszakban az úttörőmozgalom külön hangsúlyt fektetett az elesett hősök emlékének ápolására, a heti örsi foglalkozások során az őrsök általában sort kerítettek arra, hogy „rendbe tegyék a hősök sírját”. A gyerekek természetesen nem sokat tudtak az eseményekről, de a felnőtt és hivatalos emlékezésben is összecsúsztak információk, valóságtartalmak, szándékok, célok, mintha a szocialista-kommunista múlt hőseiről lenne szó, vörös csillag került a kopjafákra, s a sírok rendbehozatala nemcsak a Halottak napja előtt történt meg, hanem az április 4-i ünnep kapcsán is.
Az új évezredre a kopjafák is elborultak, tönkrementek, a csillagok leestek, eltűntek, s miután az úttörők nem igazították meg a hantokat, a halmok is a földdel váltak egyenlővé. A 2010-es években a sárospataki Kecskés Attila plébános kezdeményezte, hogy méltó emléket kapjanak az elesett katonák. Ő azt javasolta, hogy a sátoraljaújhelyi városvédők segítségét kell kérni. Az Egyháztanács világi elnöke Tóth Mihályné személyes ismeretsége révén a Fűzéri Hadtörténeti Kör vezetőjét, Szakály András Tamást is megtalálták a problémával, aki pártolta a kezdeményezést, és kezdettől segítséget nyújtott a megvalósításhoz, tulajdonképpen kezébe vette azt. Felvette a kapcsolatot Honvédelmi Minisztériummal, annak Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályával, hogy adatokat szerezzen be az itt nyugvó katonákról. Az ő nyilvántartásukból derült ki, hogy a belső sírban nyugvó fiatal katona pontos neve: Borsiczky Tibor. Sajnos a többiek továbbra is ismeretlenek maradtak. E kapcsolatfelvétel nyomán érintette 2016-ban temetőnket, az ő sírjaikat a Doni Emléktúra. Felvette a kapcsolatot Sátoraljaújhely alpolgármesterével, Dankó Dénessel is, aki szintén támogatólag állt a kezdeményezéshez. Ezt követően sátoraljaújhelyi börtön parancsnokának, Rózsavölgyi Tamásnak volt oroszlánrésze a kivitelezésben, hiszen a sírköveket a sátoraljaújhelyi börtön lakói készítették el, ugyanarra a formára, mint az újhelyi első világháborús sírokat is. Felállításukat a kiszállítás után Hochvárt Attila és Tóth Mihály végezte. A szép egyszerű formák méltó emléket állítanak az áldozatoknak. A tereprendezés is megtörtént, a füvesítés még az első stádiumban van, de rövidesen egyenletes szép gyep veszi majd körbe a síremlékeket, szeptemberben pedig megtörténik majd azok felszentelése is.
Köszönet mindenkinek, az ötletadóknak, közreműködőknek, segítőknek, megvalósítóknak, támogatóknak, finanszírozóknak - mindenkinek, aki önzetlenül melléáll egy ilyen nemes ügyhöz!
Trifonovné Karajz Borbála. 2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése