Kozma Lujzi emlékei 6. Jézuska-várás

Jézuska-várás Nagyikámnál, a Hegyen

Friss sütemény illat terjengett az udvaron és az erdő szélén. Először Anna nénje sütötte ki a kőttesét, aztán Nagyika. Nénje pitvarában volt a szabad kémény és a kemence, ezért övé volt az elsőbbség. Ki süssön előbb, ezen legtöbbször vita volt. Nénjének két tehene volt, a Manci, meg a Böske. Jól fejődtek, volt túró, vaj, tej, tejföl bőven. Nagyikámnak egy tehene volt, a Rózsi. Rózsi valamelyik nyáron felfúvódott - állítólag megmérgezte a rossz szomszédja -, így át kellett hívni János nénit, hogy vágja el a nyakát, és meghalva beszállították a vágóhídra. Volt sírás, Rózsi segítségért bőgött az ólban, miközben Nagyika és mi is kint az udvaron zokogtunk fájdalmunkban. Soha többé nem volt tehene, nem is volt rá pénze. Hát nénjétől vett túrót, meg volt diója, szilvalekvárja, úgy hogy volt miből sütni Neki is.
Nagyapám bent beszélgetett Vendel bátyámmal, a testvérével. Kóstolgatták borukat. Izlelgették, értékelték, megbeszélték a szőlőt ért betegségeket, permetezést, elkapták-e a peronoszpórát. Nagyikám őrizte a sütemény sülését, közben be,-beszaladgált, megnézni a húst, hogy kiengedett-e már a fagyból. Füstölt húsból főztek az asszonyok töltött káposztát, közé szintén füstölt apróhúst tettek. A káposztát ők maguk termesztették, taposták, fahordóban vagy fadézsában. A káposzta közé vadalmát és vadkörtét is tettek, meg ami szokás volt. A vad gyümölcsök annyira különlegessé tették, hogy a savanyú káposztában ezt az ízt keresem azóta is. Mindhiába. A kocsonyát is svábos pácolású füstölt húsból főzték, előtte jól kiáztatták.

Mi eközben jól éreztük magunkat a filkeházi fiúkkal. Ők Anna nénjének olyan unokái voltak, hogy a Vendel bátyám első feleségétől született lányát elvette Anna nénjének az öccse. Nagymamának hívták a fiúk. Bent voltunk hárman Nagyikámnál a konyhában, ott rendetlenkedtünk, vitatkoztunk. Laci 8 éves, Mityu 6 éves volt. Én, mint korelnök uralkodtam fölöttük, rendre utasítottam őket, aztán én is velük rosszalkodtam. Nagyikám behívta nénjét - mert így hívtuk Anna nénit -, bementek a szobába, elővette Nagyika a törköly pálinkából készített császárkörte "lükört", kis pohárkával megkínálta, és értékeltette vele az ízét. Letette a szobai szekrényre az üveget. Visszamentek. 

Én kíváncsiságból kihoztam, megkóstoltuk, csak úgy üvegből, egyszer, kétszer meghúztuk. És jó volt. Először csak édes volt, aztán már kábultunk is tőle. Mityu megvetően nézett ránk. Hülyék voltunk, meg berúgtunk, és ő megmondja nénjének. No, erre nem került sor, mert ahogy merészen kirohantunk a hóra mezítláb, mert mi az nekünk, Nagyi észrevette. Bezavart minket, és jött utánunk, hogy rendre utasítsa a haszontalan gyerekeket. Nem vittem vissza az üveget, így meglátta a konyha asztalon, és elsápadt. Akkor már én nagyon szégyelltem magam, különösen Mityu előtt, mert ő megmondta. Laci sápadtan törköly pálinkát büfögött fel, engem a hányinger kerülgetett. Nagyika bölcs asszony volt, nagyon nem szidott meg, csak mondta, hogy ezt nem szabad még egyszer megcsinálni, különösen nem, mert a Jézuska megláthatta, és nem küld majd semmit sem az angyalkával. Ő, már biztosan nem jön ide. De még meggondolhatja magát, ha ezen túl jók leszünk, és sokat imádkozunk. És melyiket kell imádkozni? Imádkozzátok, hogy ...én édes Istenem hozzád fordul lelkem, hogy a mai napot megadtad nékem... szerintem ezt nem mondhatom, mert ő biztosan nem így akarta, ahogy csináltuk

.

Ültünk a dikó szélén, egy teljesen más lelkiállapotban, mint valaha is voltunk, és szégyelltük magunkat Jézuska előtt. Nagyika bevitte az üveg pálinkát, és az ágy melletti vakablakba tette. Hallottam, ahogy a képet arrébb húzza. De már nem érdekelt. Kiment, mi nyelvünket rányújtottuk Mityura, és emlékeztettük, hogy ő is csinált rosszat a nyáron, amikor Manci fenekébe szúrta a botot, és ő hátra rúgott fájdalmában. Egyébként nem is ittunk sokat, nem volt talán még egy fél deci sem, csak szokatlan volt a kicsi kábulat. 

Besomfordáltunk csendben nénjéhez, ő somolyogva kérdezte, na mi van? Semmi. Ő már a szaloncukrot csinálta, forgatta porcelán tálcán ide-oda. Vágyakozva néztük, de nem mertünk kérni. Megsajnált minket, és a végéből adott keveset. Nagyikám átölelt, könnytől maszatos arcomat megtörölte, és megpuszilt. Másnap délután eljött Anyukám, és Jézuska elküldte az ajándékot Vele. Fehér palacsintasütőt, vastag zoknit, meleg bugyit. Jézuska nem figyelt ide ezek szerint, amikor berúgtunk, és ész nélkül mezítláb a hóban rohangáltunk. Lacinak is és Mityunak is megjött a Jézuskája. Szerencsénk volt, hogy sok felé kellett figyelnie. Azért gondosan átélve, jó kislány módjára imádkoztunk Nagyikával esténként.

Kozma Lujza, 2016