A Nepomuki Szent János szobor szentelésére

 

Szép, komoly férfiarc, eltökélt, a gyónási titkot megőrizni kész szemek, a messzeségbe, örökkévalóságba? néző tekintet. A mi közösségünk védőszentje. Azé a 16 családé, akik 1750-ben elindultak, s útjuk szegélyezve volt a szent szobraival. Miután ideértek, s itt falut, s tizenév múlva már templomot is építettek maguknak, őt választották védőszentjüknek, s a templom névadójának, aki végigvigyázta hosszú útjukat.

A 16 családot az otthonteremtés szoros közösséggé kovácsolta. A somlyódi ideiglenes szálláshelyről kinézett alkalmas védett medencét erdőírtással tették alkalmassá a lakhatásra és földművelésre.

A kivágott fákból házakat építettek, a környező földeket feltörték, szántóföldet, legelőt alakítottak.

A hegyoldalakba szőlőt ültettek, a kialakuló falu köré pincéket vájtak. A házak mögé a gazdasághoz szükséges épületeket: ólakat, kamrákat emeltek, a porták végébe csűröket. A gazdasági erősödéssel közösségük, kis társadalmuk szabályait is felállították. Évente megválasztották maguk közül vezetőiket, élükön a bíróval.

A legfőbb összetartó erő a magukkal hozott vallás, annak erkölcsi szabályai, azok megtartása volt. 1777-ben templomot építettek maguknak, 1863-ban iskolát, 1877-ben új, nagyobb templomot. Többször újjáépítették a leégett falurészeket. A 20. század elején a Hangya szövetkezethez csatlakozva boltot, kocsmát. Eltartották azokat az iparosokat, kereskedőket, tanítókat, akikre szüksége volt a közösségnek. Hagyományos szokások, rítusok segítettek az élet színesebbé, tartalmasabbá tételében, a közösség megtartásában. Időközben magyarul is megtanultak, s a 20 század folyamán egyre jobban nyitottak a környező világ felé. Ennek változásával párhuzamosan a század második felében s főként századunkban a folyamat felgyorsult, ami az életforma megváltozásához, a hagyományos zárt kis közösség lazulásához, felbomlásához vezetett.

Egyre többen kerestek s találtak máshol munkát, megélhetést, egyre többen költöztek el a városokba, egész családok is. Az ittmaradt, s meghalt öregek házai elhagyottan árválkodnak, jobb esetben új lakók költöznek beléjük, akiknek a sváb származás és történet már csak egy érdekes adalék.

A betelepülő 16 családból eltűnt a Fajgel, Feczer, Hoffmann, Kertner, Májer, Winkler, s egyre kevesebb a Braun, Brogli, Burger, Deutsch, Frei, Hauser, Hochvárt, Schmiedt és Velti is.

Nepomuki János szobra a szent nagyságán és példáján túl őrizze ennek a hajdani sváb faluközösségnek az emlékét is! Messze tekintő, elmerengő szemei a múltba is figyelnek, hogy faluteremtő elődeink példája segítsen megtartani a falut.

 

 

Köszönetet mondok az alkotóknak,  Apró Attila és Takács Viktória kőszobrász restaurátoroknak a szobor faragásáért és a felirat véséséért, Csiszár Zoltán kőfaragó mesternek az állításért,
és a megvalósuláshoz pénzadománnyal és kétkezi munkával hozzájáruló valamennyi támogatónak.

Trifonovné Karajz Borbála

a szoborállítás kezdeményezője és szervezője