Anyakönyvek - Házasság

Miről vallanak az anyakönyvek?
Házasság

A házassági anyakönyv vezetése is változott időről időre, a bejegyzett adatok köre inkább bővült. Ideális esetben feljegyezték az eskető pap nevét, a házasságkötés idejét, a házasultak nevét, életkorát, vallását, státuszát, születésük helyét, szüleik nevét, státuszát, elhalt házastársuk nevét, lakcímüket s az esküvői tanúk nevét.

A fiatalok nem sokáig halogatták a családalapítást. Az első házasságkötéskor a leányok inkább tizenévesek, a fiúk korai huszas éveikben jártak. A korban nemcsak a gyermekhalandóság volt magas, a fiatal felnőttek közül is sokan meghaltak. A földművelő-állattartó életmód, s az árván maradó gyermekek nevelése alig volt elképzelhető egyedülállóként. A megözvegyült asszony és férfi mihamarabb újabb társat keresett (vagy keresett neki a család), nem volt ritka, hogy társa halála után pár hónappal már újra frigyre lépett. Pl. a 33 éves Rák Mária, miután 36 éves férje 1873 juliusában vízbe fulladt, októberben már férjhez ment a 41 éves Hochvárt Jánoshoz, aki szintén abban az évben júniusban özvegyült meg. Az új házasságnál már nagyobb életkori különbségek is voltak, özvegyasszony nemritkán fiatal legényemberhez ment férjhez, vagy a korosabb férfi vett el fiatal leányt. Az is gyakori volt, hogy elhalt párja testvéréhez ment férjhez, vagy azt vette nőül a megözvegyült személy. Előfordult, hogy valaki kettőnél több párt is „elfogyasztott”, s a kis vagyonka gyarapítása érdekében unokatestvér-házasságok is köttettek. Két idősebb özvegy is döntött úgy, hogy házasságot kötnek.

Meglepő módon az anyagi vonatkozások miatt ekkoriban is kötöttek írásbeli házassági szerződést, mint 1891-ben Karajz Márton és Hochvárt Katalin házasságakor, pontosabban a szüleik kötötték, a 25 éves vőlegény özvegy édesanyja és a 15 éves menyasszony édesapja és édesanyja. Az 51 éves özvegy anya mellesleg ekkor már három házasságon volt túl.

Házasági Szerződés

Mely egyrészről Rák Mária mint Karaisz Márton vőlegénynek anyja  másrészről mint Hochvárt János és neje Hochvárt Zsuzsánna mint Hochvárt Katalin menyasszonynak szülői közt következőképen köttetett meg:

1. Rák Mária mint vőlegénynek anya átadja haszonélvezetöl  a 20ik ház számhoz tartozandó bel és külsőséggel együtt lévő birtokot egy harmad részben ingó és ingatlanokból azon megjegyzéssel hogy ha együtt nem egyeznének meg akkor köteles az egész birtokból évi haszon élvezeti jog címén két köböl gabonát és egy köböl búzát kiadni valamint szükséges tüzi fával is ellátni azonkivül him und um dülőben fekvő mint egy 2 vékás földet saját használatra fenntartja.

2.  Hochvárt János és neje Hochvárt Zsuzsánna mint menyasszonynak szülői átadják haszonélvezetül  kis kácsádon fekvő  szőlőt mely frei János és Schmied József szomszédok közt fekszik azután egy fejős tehenet és egy száz forintokat készpénzben, mely összeget azonnal kifizetendő lészen. Azonkívül szülői halála után ingó és ingatlanokból a többi testvérekkel együtt egyenlő részben (felosztandó) részesül.

3. A házasulandók hogyha egyik vagy másik magzat nélkül halna el móringolásképen tartozik egyik a másikának két száz forintokat oszt. értékben kifizetni.

Mely jelen szerződés tanuk előtt elfogadtuk és saját kezünk aláírásával megerősíttettük.

Kelt Károlyfalván 1891 január hó 20-án  

A 20. század folyamán már nem volt olyan gyakori az újbóli házasságkötés, különösen az 1. és 2.  világháborús hadiözvegyek hosszú évtizedekig éltek özvegységben, pl. Schmidt Jánosné Brogli Brigitta 40 évi özvegység után halt meg 1957-ben, Koritár Jenőné Hochvárt Rozália is csaknem 40 évet élt özvegyen 2003-as haláláig. De férfiak is többen választották az egyedüli özvegy életet, pl Nezáczki Ferenc 48 évet élt egyedül felesége Brogli Mária korai 1918-as halála után, 1966-ban halt meg, amikoris "vízbefulladt hátraesés folytán", de lehet, hogy végül a kútbaugrással vetett véget a megelégelt özvegységnek.

A házasságkötés legtöbbször vasárnap történt, de bármely hétköznap is előfordult. A pár státuszát is rögzítették, hogy legényember-e vagy özvegy, hogy hajadon-e vagy özvegyasszony, netán „deflorált”, azaz megesett. A házasulandókra vonatkozóan a gondosabb plébánosok feljegyezték szüleik nevét is, vagy ha özvegy volt az illető, azt, hogy kinek az özvegye – ezzel jelentősen megsegítve a későbbi családfakutatók dolgát. Az 1851-es évtől sűrűn előfordult, hogy a pontosabb címet, házszámot is rögzítették, a beazonosításhoz ez is segítséget nyújthat, vagy éppen összezavarhat, mert a házszámozás is többször változott. 

Szokás volt már a 19. században is, hogy a rokon plébános adta össze az ifjú párt, így az Erdőbényén segédlelkészként szolgáló Brogly Miklós esketett 1850-ben három párt is a faluban.

A falu zártságát garantálta a településen belül való párválasztás, de azért hébe-hóba kivétel is volt, a 18. században beházasodott a faluba pl. a rátkai Schatter Mihály, a trauczoni Getli Antal és Bichi János, a pataki Straub Simon – szintén svábok – és a nem tudni, honnan való, de magyar Bárány János, akinek testvére Mária is ide jött férjhez. Ezek mind második házasságok voltak, legalább az egyik fél megözvegyült volt. Tehát első körben a faluban kerestek párt, másodikban már más falubeli is szóba jött. Érdekesség: a sváb benősülők nem mindig telepedtek meg itt tartósan, neveik hamar kikoptak az anyakönyvekből, de a magyar Bárány család megtelepedése több mint száz évre szólt a faluban. Később a 19. még inkább a 20. század folyamán, ahogy engedett a falu zártsága, egyre több lett a településen kívüli házasodás, ezáltal a faluból való elköltözés. Számtalan faluból elszármazott ill. ezek leszármazottai élnek az országban/világban, akik hébe-hóba felkeresik őseik szülőhelyét, vagy legalább az online térben követik a falu életét.

1920-as évek vége, lakodalmi csoportkép, talán Burger János (Zéder)-Rák Róza esküvő

Ez a szemétből előkerült kép 1930-ban készült Schmidt Katalin és Burger József lakodalma alkalmából

                           A menyasszony sajnos nem látható, ott éppen sérült a kép

Trifonovné Karajz Borbála

2021