A Tucsek-Pandák-ház

A Tucsek-Pandák-ház

A templom alatt a második ház az Alvégen, ma a Karajz-testvérek lakják.

Ez a Deutsch-ok ősi háza. A Deutsch a legenda szerint a 16 betelepülő család egyike. 

Az 1757-es úrbéri névsorban szerepel Joannes Teisch, alighanem ő a betelepülő atya.

Az ő fia lehetett Deutsch Mátyás, kinek az első gyermeke 1767-ben született, tehát ő maga még az őshazában kellett hogy szülessen, szülei, János és felesége fiatal vagy középkorú házasokként érkezhettek ide.

Mátyás felesége Májer Mária volt, egy másik betelepülő család leánya. Az 1760-as években kötöttek házasságot. Ekkor már mai helyén állt a falu, az irtásterületen kimérték a telkeket, felépítették az első faházakat, a művelni való földeknek is helyet törtek. Gyerekként - bizonyára nagy kalandnak - élték át az utazás és a megtelepedés első küzdelmes éveit. Az ő nevüket gyermekeik születésekor már rögzítik a pataki anyakönyvek.

Az ekkori iratokban szereplő Teisch, Theisch, Teics és hasonló írásképű nevek nagy valószínűséggel a mai Deutsch-nevet fedik.

5 gyermekükről tudunk:

Rozina (sz. 1767, későbbi Schmidt Józsefné),
Apollónia (sz. 1775 dec. 15., s még abban az évben meg is halt),
János György (1777-1844),
Apollónia (1778-1833, későbbi Frei Györgyné)
és János (sz. 1780)

A gyerekek közül az 1777-ben született János György lesz a ház lakóinak felmenője. 

Az egy évvel fiatalabb Brogli Gertrudot vette feleségül. Gertrud 7 gyermeknek adott életet:

Gertrud (1797-1799, 2 évesen meghalt),
János (sz. 1810, Hochvárt Brigittával házas),
Katalin (1813-1873, Brogli Flóriánnal házas és 12 gyermek édesanyja), 
Zsuzsanna (1815-1839, Schmidt Istvánnal házas),
Mária (1818-1854, Hochvárt Ignáccal házas),
Márton (1820-1870, Braun Brigittával házas)
és Magdolna (1824-1895, a sárospataki Nyíri Jánossal házas).

János György 66 évesen halt meg 1844-ben, 8 évvel élte túl a feleségét, aki 60 évig élt (1776-1836). 

Márton sorsát követjük tovább, mert ő marad a családi ház lakója

Ő 1820-ban született, 1845-ben 25 évesen nősült, elvette az 1828-as születésű, 17 éves Braun Brigittát.
1850-ben köznépinek titulálják az anyakönyvben. Márton 49 évesen halt meg "forró lázban".

Gyermekeik:

Flórián (1846-1897),
János (1850-1853, himlőben halt meg),
Katalin (sz. 1856, később Brogli Ignáccal házas, a bíróval, akinek idején az új templom épült a faluban, s ő maga monstranciát ajándékozott az egyházközségnek),
Anna (1862-1865)

 A 23. sz. házban laktak a falu közepén, a templomtól lefelé a 2. házban, kétlakásos udvar első házában.

1866-ban, amikor a térkép készült, Márton a tulajdonos, később fia, Flórián.

Sok változáson esett át azután a porta. Egy család maradt rajta, a lakások elhelyezése is módosult, a lakás mögött gazdasági melléképületek épültek, a csűrt - valószínűleg egy tűzvész után - hátrébb építették

Flórián vonalán haladunk tovább, ő az elsőszülött, 1846-ban született. 

1868-ban 22 éves korában vette feleségül az 1853-as születésű, 15 éves  Brogli Magdolnát.
7 gyermekük született:

Márton (1871-1940, Tucsek ragadványnevű, Schmidt Máriával házas, a családi házban ő maradt majd ott gazdaként),
Mária (1874-1953, később Rák Istvánnak, a bírónak a felesége),
Katalin és Gertrud 3 éves korukban meghaltak,
József (1881-1939, Schmidt Magdolnával házas),
Flórián (1885-1943, Hochvárt Magdolnával házas, ők a szomszéd házban, a templom alattiban laktak) és János (1891-1949, Nezáczki Magdolnával házas)

Elsőszülött fiúk, Márton marad az apai házban. 

Ő 1871-ben született, s róla már fénykép is készült, műtermi felvétel felesége és lányunokái körében, nemsokkal a halála előtt, 1939-40 körül. S a hagyomány ragadványnevét is megőrizte: Tucseknek hívták a faluban, mert egy Tucsek nevű újhelyi embertől vette a kutyáját. A képen szikár, vékony, bajuszos, kalapos parasztembert látunk, megilletődött, komoly családdal. A sváb viseletet már csak a nagymama hordja, a lányok városi ruhában, bár még befont hajjal. Unokáik svábul neninek és nánának szólították őket.

1895 május 16-án, 24 évesen kötött házasságot Schmidt Máriával. 69 ill. 72 évesen haltak meg 1940-ben és 1951-ben. 3 gyermekük született:

Márton (1898-1962, Brogli Máriával házas) - ő maradt a családi házban
és egy leány ikerpár 1899-ben: Magdolna és Rozália.

Magdolna 25 évesen férjhez ment a pataki Lugos Jánoshoz, aki 44 éves, Amerikát megjárt, kétgyermekes özvegyember volt. Két gyermekük született, István és Mária, de úgy látszik, nehezen boldogultak, mert 1930-ban Lugos János új családjával is kivándorolt Kanadába. 1935-ös halála után Magdolna az Erdélyből kivándorolt Balogh Gerzsonhoz ment feleségül. Míg éltek magyarországi testvérei, sűrűn küldtek levelet és fényképeket. 1953-ban halt meg. Férje, Gerzson továbbra is szorgalmasan tudósított a gyerekek sorsáról.
Rozália a faluban ment férjhez az özvegy egy gyermekes  Rák Józsefhez, s boldog házasságukból még három leány született. 1960-ban halt meg.

 

Márton, a ház további gazdája 1898-ban született. Neki is volt ragadványneve: Pandák, mert dadogott, s a hegyesi Pandák nevét dadogva mondta: Pa-pa-pa-pandák; inkább gúnynév, amely még kiskorában ragadt rá. Van róla egy fénykép is kiskorából, úgy 5 évesen a Longon bőgatyában, mellénykében, kalapban áll a megrakott szénásszekér előtt, tartja az ökröket. Látjuk, hogy mint kortársai, már kiskorától belenőtt a munkába, a gazdálkodásba, a földdel és az állatokkal való dologba. Ezt műveli majd egész életén át, míg be nem léptetik a téeszbe, s utolsó éveit már betegágyban tölti

20 évesen a vele egyidős Brogli Máriát vette feleségül, 8 gyermekük született, öt nőtt fel, s a kevés földdel való küszködésből állt az életük. 

Gyermekeik:

Margit (1920-1998) Soós Györgyné, 1 leánygyermek

Terézia  (1923-1923) januárban született, s decemberben meghalt

Katalin (1924-2005) Bartus Istvánné, 2 fiúgyermek, korán özvegységre jutott

Mária (Micike 1927-2009) Karajz Mátyásné, 3 leánygyermek

Flórián (1930-1931) 1930 januárjában született, s a következő év januárjában, 1 évesen meghalt.

Monika (1932-2010) Didics Jánosné Végardó, 3 fiúgyermek

Terézia (1943-2012)

Anna (1935. dec. 6-án, születése napján meghalt)

Mária lánya 2005-ben a rettentő szegénységre emlékszik leginkább gyermekkorából (itt)

Monika lánya emlékeit is lejegyeztük (itt)

A házaspár még svábul beszélt, mint kortársaik, de magyarul is tudtak, mert már a falu első tanítója, Nevelős Adolf a 19. sz. végén nagy gondot fordított arra, hogy az iskolában magyarul is megtanítsa a gyerekeket. De gyerekeik - bár értették a sváb szót - már nem tanultak meg beszélni is rajta. Az akkori tanító, Kovács Lajos bár jól ismerte és becsülte a község sváb múltját, az iskolában nem tanította nyelvet. A 20. század első felében fokozatosan nyert tért a magyar nyelvhasználat, hogy a század második felére kizárólagos legyen.

A feleség, Mária 52 évesen halt meg gyomorvérzésben, a férj, Márton pedig 64 évesen, 1962-ben szívbetegségben.

A lányok közül Mária (Micike) maradt a szülői házban, Terézia húgával. Karajz Mátyáshoz ment férjhez 1951-ben, három leányuk született: Margit Cecília (1952), Borbála (1955) és Eleonóra (1968)

 

1958-ban a korszellemmel haladva új külsőt adtak a régi parasztháznak, lecsapták a magas oromzatot, nagyobbra cserélték a kis ablakokat, megszüntetve ezzel a szép kőkereteket és vasspalettákat, s  színesre kőporozták a meszelt falakat. 1970-ben újabb átalakítás során elbontották a szabadkéményes konyhát, a régi kemencét, a bejárati ajtó szellőzőnyílásos kőkeretét s a tornác faoszlopait. Az udvar elé kerítés, kapu került, s lassan a régi bútorok nagy részét is lecserélték. Az új évszázadban a paraszti gazdálkodás megszűnését követi a lakóhely további átalakulása, parasztház helyett kertvárosi kényelmet szolgáló ház lett füves udvarral, pihenőterasszal.