Kozma Lujzi emlékei 12. "Nagymamánál vidéken"

 "Nagymamánál vidéken"

Egyszerű, düledező viskók.  Idejét múltja tetők, szakadt padlás feljáróval. A házak tetején mohák telepedtek meg, az ablakok kereteit is szú rágta. A  tulajdonosnak már nincs ereje tapasztani a falat. Tudja ő, hogy kellene, de már  nem tudja.   És mégis azt mondom gyönyörűek.

A pár darab tyúk a gazdának kincs. Tojás megakad hetente, a kakas rendet tart köztük.  

Hogy mi a gyönyörű?  

Az emlékeink, a gyerekkor  amit ott töltöttünk. Mi ott látjuk a nagyszülőket, ahogy kis házikó ajtaján kilépve hívnak minket  enni. Vagy eleget bitangoltunk, ahogy nagyika mondta. Mi szaladunk, zsírosbödönt  lesve, mi zsíros kenyeret kértünk,  és kiszaladtunk a kertbe friss hagymáért. Kicsi ablakon néztünk ki, ha vihar közeledett, vagy már zuhogott az eső. Vagy hóesést néztünk, vagy ahogy pustol a szél. Mi bent ültünk a kicsi csikó tűzhely mellett, melegen voltunk. Esti lámpafénynél néztük a  tűzhely  kis ajtaján lévő szellőzőn kijövő fény játékát a falon. A roskadozó házikók nekünk ezért gyönyörűek, az emlékeink  teszik azzá.

 

Sóstói András felvétele, 2021

Balra fönt a hegy mellett, a piros tetős házban születtem. Akkor még szalmatetős volt.

Imádtam ott lenni. Nekünk palota volt. Amikor még járt a kisvonat, hát igen nagy távolságot kellett ám gyalog bejárni, amíg oda jutottunk. De mentünk boldogan keresztül Károlyfalván, keresztül a réten, szőlők alatti gyalogúton, gyümölcsösökön keresztül. És ráláttunk a falura amikor felértünk.

A vágáshutaiaknak is ott volt szőlőjük a Hegyen, mellettünk. Az erdőn keresztül jöttek kapálni, permetezni. Szedtek maguknak keserű gombát útközben, és a déli szalonnázásnál megették. Szalonnazsírt csöpögtettek rá. Gyerekként, mi is ott hallgatóztunk, nézelődtünk, amikor ebédeltek. Élvezet volt nézni, ahogy agyondolgozott, kicsit már gacsos kezükkel, újságpapírból kicsomagolták szalonnájukat, kenyerüket. Ha nem lettek kész a munkájukkal, padlásunkon aludtak a szénában.

Előtte még sokáig a tornácon ülve beszélgettek nagyszüleimmel, meg aki odajött a szomszédból. Az asszonyokon fekete bő szoknya volt. Sajnos ez a szőlő sem kellett a leszármazottjaiknak.

 

Kozma Lujza