Földrajzi nevek Károlyfalván és környékén - A helynevek vizsgálata

A helynevek vizsgálata

 A kb. 250 névnek a fele jelöl dűlőt, határrészt, más természeti képződményt, másik fele pedig emberi beavatkozás nyomán létrejött, alakult, módosult helyet, objektumot.

Hogyan nevezik meg a nevek a jelölt helyet?

- A felszíni formára utalva, pl. Hosszúhágó, Tábla, Hibli.

- A művelési jellegre utalva, pl. Gerta, Hétvékások, Kertalja, Szilvás, Csvecsketeáli.

- A növényzetre utalva, pl. Ficckút, Somlyód, Fokhagymás, Kökényes

- Az állatvilágra utalva, pl. Szava, Szarvasálló

- Az éghajlatra utalva: Hidegvölgy

- A tulajdonosra utalva, pl. Péter-szug, Borsos-erdő, Jaskó kútja, a bíró erdeje, Parczel-féle erdő, Pap-erdő, Szentföld, Tótok gödre, Soósné háza, Vitányi, Cseregárte

- A közelben lakó személyről, pl. Czábóczki dombja, Tojó kútja, Galambos-kút

- Más közeli földrajzi helyhez kapcsolva, viszonyítva, pl. Hotykai szug, Lukta út, Bánya-kút

- A nagyobb földrajzi helyre utalva, amelyen fekszik a megnevezett dolog, pl. Szilvások patakja, Gertagödör, Nyilazói nagyrét

- A kialakított hely, objektum konkrét funkcióját megnevezve, pl. Daráló, Dögtér, Méhes, Kővágó-bánya, Bekötő út, Cselédház, Bolondfürdető, Fürdő, 

- A helyhez kapcsolódó, falutörténeti momentumra utalva, pl. Karlsdorf, Cigány utca, Nyilazó, Igényeltek, Kis-Nyilas, Kapitány-völgy, Jezsuita-földek, Stiarloh, Bikarét

- Az ország történelméhez kapcsolódva, pl. Megyer-hegy, Rettel-patak, Tarda-forrás és a hivatalos utcanevek

A jelölési mód sokszor variálódik, különösen az összetett szavak esetében, amikor is az egyik elem nevezi meg magát a helyet, a másik pedig annak valamilyen jellemzőjét, pl. Hidegvölgy (éghajlat + felszíni jelleg), tehát a fenti csoportok közül többe is besorolható.

Elég sok név van (35-40), amelynek eredete elhomályosult, a szó maga ma már értelmetlen, ismeretlen hangsor - etimológiájának megfejtése komolyabb kutatást igényelne -, így a névadás mikéntje szempontjából sem értelmezhető.

A nevek szerkezete

A nevek kisebb része, kb. 1/5-e egyszerű, egyelemű szó. Az ismeretlen eredetűek jó része ebből a csoportból kerül ki (Lukta, Kalajka, Kolocsin, Hérti, Rang, Metli).

Szófaji megoszlásuk: Főnév a legtöbb, ezek nagy része objektum neve (Daráló, Fürdő, Temető, Kocsma, Trafó), 2 kicsinyítő képzős: Tatárka, Vejerli. Kevesebb a melléknév (Kökényes, Szilvás, Cirkáló) és a melléknévi igenév (Nyilazó, Csonka, Igényeltek, Szilvások)

A nevek több mint fele összetett szó. A legtöbbje jelzős szerkezet. Túlsúlyban van a minőségjelzős, pl. Veresharaszt, Papucsbarlang, Kiserdő, Hordóskút, Újtelep, kevesebb a birtokos jelzős, pl. Péter-szug, Pap-erdő, Teremudvar, Bakterház, Cseregarte. A kettő közötti határ, különösen a régi nevek esetében elmosódik, az egykori tulajdonos neve ma már szinte minőségjelzőként áll az utótag előtt.

Néhány másféle összetétel is akad, pl. tárgyi (Pálinkafőző, Bolondfürdető), alanyi (Kecskerágó, Szarvasálló), számhatározós (Hétvékások, Hármashatár-hegy).

A neveknek kb. ¼-e általában két szóból álló szószerkezet. Nagyrészt ezek is minőségjelzősek, kifejezve helyet, irányt, nagyságot (Alsó pince, Hátulsó Tábla, Nagy Hardavár), volt tulajdonost (Parcel-féle erdő, Borsos-féle erdő), keletkezés idejét (Régi országút, Ezeréves fa), más történeti jellemzőt, (Jezsuita földek, Cigány utca), más földrajzi helyhez viszonyítást (Kisgáti forrás, Hosszúhágói kilátó, Ardai rétek, Hegyesi temető). Kevesebb a birtokos jelzős szerkezet (a község csűrje, Hoffmann háza, Gaálék útja), s régi hivatalos forrásokban akadnak alatt-mellett-típusú helymeghatározások (Temető mellett, Rét mellett, Somlyód alatt)

A nevek előtagjainak fogalomköre tágas: 

- nagyságot, irányt, kort, alakot jelölő melléknevek (kis nagy, alsó, felső, al, fel, régi, új. fő, hosszú, széles, csonka)

- színt jelölő melléknév: veres, fekete

- ízt, hőmérsékletet, állagot jelölő melléknév (sós, csorgó, hideg)

- állatnév (farkas, nyúl, ökör, vad, bika, szarvas, halas)

- növénynév (ficc, fűz, haraszt, szilvás)

- anyagnév (arany, homok, kréta, kólin)

- keresztnév(Gábor, Adorján, Károly, Péter)

- családnév (Bornemissza, Borsos, Bodnár, Teleki, Zsiday, Krucsay, Bancsi, Gergely, Vitányi, Soós, Hoffmann, Kulcsárné, Galambos, Czábóczki, Fogarasi, Stark, Bodnár, Jaskó, Megyer, Tarda, Rettel)

- ragadványnév (Parcel, Csere, Tojó)

- népnév (tótok, sváb, cigány) 

- foglalkozásnév (bakter, deák, cseléd, pap, bíró, kapitány)

- földrajzi név (Kánaán, Radvány, ill. a más helyekhez viszonyított nevekben a másik hely neve)

- vallás fogalomkörébe tartozó szó (jezsuita, görög, pap, szent, templom)

- egyéb közszó (bödön, dög, téesz, kő)

- számnév (két, hét, három, hármas, ezer)

Sváb eredetű nevek: 

Ásték, Oásték (tölgytuskós), Brunaekker (kútföld), Cseregarte (A Cserék kertje), Csvecsketeáli, Csvescsklatáli, Zwecskenthal (szilvásföld, szilvásdarabka), Fánaloh (lábaslyuk), Gerta (kert), Grebli (árkocska), Hékli (bokros) Hibli, Hübel (domb) Hin und um (hársak? közül első), Karlsdorf (Károlyfalva), Stierloh (ökörlyuk) (Az adatközlők közlése, ill. Kovács Lajos monográfiája alapján)

Valószínűsíthetően sváb nevek még: Hérti, Hodvár, Lukta, Metli, Vejer, Vejerli

Köznévi utótagok

Természeti képződményt jelölők a gyakoriság sorrendjében: föld, földek (13), rét, rétek (12), erdő, erdeje (10), hegy (9), völgy (8), dűlő (7), patak (4), gödör (4), tábla, tó, forrás, domb (3-3), nyomás, tető, szug, fa, lyuk, vég (2-2), szem, nyereg, álló, hágó, legelő, délő, pallag (1-1)

Műveltségi jellegűek a gyakoriság sorrendjében: kút, kútja (21), ház, háza (9), bánya (7), utca, kert (6-6), tér, pince (4), tanya, udvar, telep, út (3-3), barlang, gát, szőlő (2-2), kunyhó, szertár, ól, központ, állomás, temető, iskola, kilátó, csűr, falva, kastély, gyümölcsösök, kaszálók (1-1)

Sok név egyes és többes számban is használatos, pl. Alsó-pince - Alsó-pincék, Hosszú-föld - Hosszú-földek.

Az összefoglaló utótagok (rétek, gyümölcsösök, kaszálók) térképeken és iratokban fordulnak elő, az emberek külön névvel illetnek minden helyet. Néhány utótag - -dűlő, -nyomás - és az alatt, mellett típusú helymeghatározások szintén kizárólag hivatalos forrásokban szerepelnek.

Helyet jelölő köznevek, az építkezés jellege

Csak egy névben szerepel, de általános a szőlők közti gyepes részek megnevezésére a pallag szó, a szőlőhegy szintkülönbségének jelölésére a garád szó, s a vízfolyások, árkocskák megnevezésére a sváb grebli szó. Így hívták az eső után az utca közepén lezúduló vizet, a gyerekek a grebliben játszottak, építettek gátat. Hostátnak nevezik a házhoz tartozó kert hátsó részét, mely már nem a konyhakert, hanem általában krumpliföld. Ezen a részen álltak régen a csűrök. 

A telek elülső részén állott a ház, melynek beosztása általában a következő volt: elöl az "első szoba" vagy elsőház, ezt általában nem fűtötték, nem lakták, csak ünnepi alkalmakkor használták, hátul a "hátsó szoba" vagy hátsóház, ebben éltek. Közbül égrenyílóan a pitvar, mögötte a szabadkéményes konyha kemencével, s belőle vagy a pitvarból nyíló spájz ill. kemerli (lisztes kamra). A ház alja és a tornác általában földes volt, a mennyezet gerendás. A telek középső részén álltak a gazdasági épületek: a szín (favágító), a füstölő (ahol már megszüntették a szabadkéményes konyhát, mert egyébként ott füstöltek), a kamra, kamora (benne hombár 'szemestakarmány-tároló', sajtó 'szőlőprés', szecskavágó, s más gazdasági eszközök, hordók, szerszámok, stb.), s a tehén-, disznó- ill. tyúkólak.
A gazdasági épület padlása szénapadlás volt, az ereszen több helyen szénafelhányónak hagyott lyukkal, a tehénól ajtaja mellett állt a szénatartó, ahol a padlásról ledobták a szénát. Sok udvarban volt külön nyári konyha, s előfordult több udvaron pince is, bár ez általában a pincesorok valamelyikén volt minden családnak kettő is: egy boros és egy krumplis-zöldséges. Az épület után vécé, trágyadomb, azután veteményeskert, végül a hostát, végében a vert falú csűrrel. Csűr már csak egy van a faluban, Hauser Imréé, de az már kőből épült. A hosszú, keskeny telkeket általában egy család birtokolja, de előfordul, hogy két lakóház áll, két család él egy hosszú telken, egymás mögött. A házak előtt keskeny virágoskert áll, az udvart kerítés választja el a járdától. Ez régebben ritka volt, az ötvenes-hatvanas években kezdtek kerítést, kaput rakni a porták elé. Az udvarok most már többnyire gyepesek, régen ilyen nem nagyon fordult elő; az udvaroknak nem volt idejük begyepesedni, olyan élet zajlott rajtuk: mezőgazdasági munka folyt, szekér, jószág járt ki-be, gyerekek játszottak. A lakóépületek szinte mind átalakultak, nagyobbak, komfortosabbak lettek. Régi formáját őrzi még a Rákóczi utcán a templommal szemközt Brogli Andrásné, Katus néni háza, és kettővel lejjebb Rák Lajosné, Magdus néni háza

Dolgozatomban több helyről múlt időben szóltam, a szőlők pusztulnak, a határ nem mutatja régi gondozott képét. Az erdő visszafoglalja az elhagyott területeket, a régi ösvények járhatatlanok. A folyamat elkezdődött a téeszes idők vége felé, s felerősödött az 1990-es években. Az egykori gazdák elvesztették tulajdonukat, utódaik nem tanulták meg a magángazdálkodást, anyagi erejük is kevés hozzá. Remélhetőleg átmeneti állapotról van szó - sok biztatóan szép porta s gondosan megművelt föld akad már -, megtanuljuk, amit őseink tudtak, s újra rendezett, gondozott, virágzó határ veszi majd körbe a falut.

A helyneveket összegyűjtötte, s közreadja (folyamatosan kiegészítve): Trifonovné Karajz Borbála

(Megjelent eredetileg: Széphalom :  A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 12. kötet 2002. p. 245-261.)

A fotók saját ill. rendelkezésre bocsátott helyi magánfelvételek