Brogli Ignác

 

Brogli Ignác 1900-1978

Brogli Ignác 1900. július 31.-én született id. Brogli Ignác és Rák Rozália első gyermekeként. Még öt testvére született. Édesapja az első világháború áldozata lett, 1917. decemberében, 42 évesen az oroszországi orenburgi katonai kórházban halt meg, hadifogolyként, tífuszban. Felesége több mint 40 évig élt özvegységben, 1958-ban halt meg. Az ő síremlékén emlékeztek meg gyermekei "idegen földben nyugvó" férjéről.

 

Brogli Ignác testvérei:
Katalin (1903-1917), 16 évesen meghalt
Margit (sz. 1905) Bajánházi (korábban Bilcsik) Jánosné, sárospataki tanító felesége
Vendel (1907-1970), ragadványneve Kelemen
Erzsébet (sz. 1911) Koleszár Ferencné, bodorogolaszi gazda felesége
István (sz. 1914) csak két hetet élt

Ignác is ragadványnevet kapott, ahogy szinte mindenki, pláne ilyen gyakori névvel.

Ragadványneve: Pokoly, Pokoly Náci - valószínűleg a vezetéknevét selypén ejthette ki kiskorában (Brogli > Pokli > Pokoly)

Bár édesapját gyakorlatilag 14 éves korában elveszítette, amint az bevonult a háborúba, s nagyapját sem ismerhette, mert az még születése előtt meghalt, eleget hallhatott róla, aki olyannyira tekintélyes, megbecsült gazda volt a faluban, hogy az 1870-80-as években többször is bíróvá választották (1878, 1885, 1886 1889). Nagyanyja özvegy bírófeleséghez illően értékes adománnyal gyarapította a falu templomát: monstranciát/szentségtartót csináltatott, melyet ma is minden misén felmutat az oltár előtt a miséző plébános. Felirata: "A legméltóságosabb oltári szentség dicsőségére  a Károlyfalva-i templomnak ajándékozta özv. Brogli Ignácné sz. Deutsch Katalin"

 

Tehát a család felmenőiben, elődjeiben családjukért és közösségükért felelősen gondolkodó embereket ismerhetett meg.

1919-ben, 19 évesen nősült meg, az egy évvel fiatalabb, falubéli Rák Zsuzsannát vette feleségül. Kettős esküvő volt Zsuzsanna bátyjával, Rák Ignáccal, aki Burger Mártát vette feleségül.

Zsuzsanna költözött az ifjú férj családjához, a falu közepére, anyósához és annak anyósához. (Brogli Ignácné Rák Rozália, Brogli Ignácné Deutsch Katalin - ahogy unokáik emlegették/szólították őket: nána és kisnána)

A Brogli-porta az 1866-os falutérképen,
a fekete vonalak az akkori, a piros kiegészítések a későbbi állapotot mutatják

Gazdálkodtak a család földjein, mint mindenki a faluban. Két fiúk és három leányuk született, a lányok mind örökölték apjuk ragadványnevét:

Ignác (1921-1988), ragadványneve: Drusza. Brogli Ilonát vette feleségül, ők éltek tovább a szülői házban, Ignácékkal egy háztartásban, három gyermekük született (László, Ágnes, Mária).

Mária (1924-2009), Rák Mártonné, ragadványnevein Pokoly Marika, Pöttyösné, két fiúk született (István, Barnabás).

Rozália (1925-2002), Burger Ignácné, ragadványnevein Pokoly Rózi, Kakasné, 4 gyermekük született (Ágnes, György, Gábor, Mária).

Flórián (1928-2002), ragadványnevén Monáj, Schmiedt Katalint vette feleségül, három gyermekük született (Mária, István, Katalin).

Katalin (sz. 1930.) Jaskó Jánosné, ragadványnevén Pokoly Katika, három gyermekük született (Gábor, György, János).

Az egyik leány,  Mária így emlékszik az 1920-30-as évekre:

"Velünk lakott a kisnána [Brogli Ignácné Deutsch Katalin 1856-1940], ő apámnak a nagyanyja volt. Ő svábul beszélt velünk. Marejnek szólított, a Marikat Marejnek hívták. Én is tudtam svábul. De akkor már kevesebben tudtak. ... 

Három generáció lakott nálunk, de külön voltak, külön dagasztották a kenyeret, ugye külön kaptak búzát is kaucióba, külön gazdálkodtak vele. Mink, nagyapámék meg a kisnána. A mi kenyerünk sima volt, a nagyanyámékba egy lyuk, a kisnánáéba két lyuk volt nyomva. De azutt már együtt sütötték meg a kemencébe. Bora is külön volt a kisnánának, annak húztuk meg a korsóját mindig, ott állt az ágya mellett. A macska mindig ment vele, mikor ment le a pincébe. Nagyanyám külön főzött maguknak. De mégis nagyobb szeretet volt, mint most. ... 

Minden reggel éhgyomorra mentek az öregasszonyok a templomba, a Cúlák nána, a kisnána, a rózsafűzért elvégezték, mise nem volt.  Mikor hazajött, a hevilibe (bádogbögre) bort öntött, virágos bort, akkor még nem cukrozták a borokat, nem volt édes, azt megcukrozta, meg száraz kenyeret evett hozzá, az volt reggelije. Azok nem terhelték meg a gyomrukat! ... Vasárnap egy tűt a kezünkbe nem vehettünk, mert a kisnána kiütötte a kezünkből. Még krumplit se hámozhattunk, vasalni se lehetett, meg kellett csinálni szombaton. ... Ha vihar volt, a kisnánával mindig elimádkoztunk három Úrangyalát. Még most is mindig elmondom, ha dörög. Régen meghúzták mindig a harangot, ha vihar volt, hogy szétverje. Akkor is harangoztak, ha tűz volt, régen sok tűz volt, a csűrök égtek le."

1940 k. készült fotó az alsó szomszéd háza előtt, de látszik az ő szép, fehér meszelt falú házuk is,
 a kút káváján ül a 16 éves Mária

A fiatalember Ignác 1933-1945 között a Hangya Szövetkezet igazgatósági tagja volt, az 1940-es években pedig bírónak is megválasztották.  

Leánya, Mária szeretettel idézte emlékét a kétezres években:  

"A hivatal itt volt a házunkban. Volt törvénybíró is, meg hitesek. A falugyűlés meg mindig a teremben volt, a falu dolgait ott beszélték meg, ha valamit kellett csinálni. Az árkok mindig rendbe voltak téve. Akkor mentek úrdolgára az emberek. Azt mondják, hogy apám mindig így nyitotta meg a gyűlést: „Kedves barátaim, én azt akarom, hogy ennek a hitközségnek hű polgárai legyetek!”

Ő volt a bíró, amikor 1944-ben a vidéki zsidókat elhurcolták, a Stark-családot előbb az ő udvarukba vitték szekéren, majd innen az újhelyi gettóba, onnan a koncentrációs táborba, ahonnan ötükből csak ketten tértek vissza. Sokat szenvedett minden család, megszenvedték a besorozott férfiak hiányát, többnek az elvesztését, 1944 decemberében az ostrom napjait. 

Ő volt a bíró akkor is, amikor a magukat német nemzetiségűnek vallókat ki akarták telepíteni Németországba. Máriának erről is megvannak az emlékei:

"Az apám volt a bíró, és emlékszem, hogy voltak ott nála idegenek, akik azt akarták, hogy menjünk vissza Németországba. Hallottam kívülről a veszekedést, apám mondta nekik svábul, hogy itt születtünk, itt is fogunk megdögleni."

Ez a történet jól végződött, maradhattunk Magyarországon, mint ahogy a málenkij robotra való elhurcolást is sikerült elkerülni. Ezekben bizonyára neki is érdeme volt.

A háború után 1947-ben keresztet állítottak feleségével a bányácski út mentén a Hosszúföldek szélén Isten dicsőségére, "A háború borzalmaitól ments meg Uram minket!" felirattal.

A háború után sorban tisztességgel férjhez adták, megnősítették gyermekeiket, kezdtek érkezni az unokák, összesen 16.

1947-ben, egy rokon lakodalomban, balról a harmadik Brogli Ignác
(Deutsch Katalin és Bartus István lakodalmán)

 

1960-ban Ignác belépett a megalakuló termelőszövetkezetbe, s amellett folytatták gazdálkodó életüket, állatokat tartottak, tehenet, disznót, méhesük is volt, az állatoknak megtermelték a takarmányt,  és a család részére, ami szükséges volt. eljártak az erdőre dolgozni, ahonnan az erdőközösség tagjaként a téli tüzelőt beszerezték. Ezermester volt, ahogy általában a parasztemberek, s különösen a fia, Ignác (Drusza) is.

Favágáson az erdőben, fiával, Ignáccal - 1960-as évek - Balról jobbra ifj. és id. Brogli Ignác

Az egyházközségben is szerepet vállat, képviselőtestületi tag volt, ilyen minőségében készült róla az alábbi kép:

1962 szept. 2. Fogadják a püspököt, Dr. Szabó Imrét az Ástékban.
Baloldalt Brogli Ignác

Élete alkonyán számos dédunokának is örvendhetett feleségével. 

1974-ben Zsuzsi néni és Náci bácsi dédunokával

 

A Brogli porta. Az 1950-es években átépítették.
Az udvaron nyárikonyha, alatta pince, mögötte kút.
Hátrébb gazdasági épületek. A csűrt már lebontották.

Brogli Ignác 1978. október 9.-én halt meg, néhány hónappal követve feleségét. A károlyfalvi temetőben nyugszanak.