1848-1849

Károlyfalviak az 1848-1849-es  szabadságharcban

Kevés forrásból tájékozódhatunk arról, hogyan kapcsolódott falunk a szabadságharchoz. Néhány személyről pontosan tudható, hogy önkéntesként részt vett benne, s egyről, hogy hivatásos katonaként kapcsolódott bele.

Önkéntesek

Kossuth 1848 juliusi beszéde után - "A haza veszélyben van!" - melyben 200 000 fős nemzeti őrsereg felállítását indítványozza a haza védelmére országszerte elkezdik a toborzást .

1848 szeptemberében toborozták Zemplénben is az önkéntes csapatokat, amint arról a Pesti Hírlap 192. száma beszámol. A cikkben külön kiemelik a Patak környéki sváb falvak (Józseffalva, Petrahó, Károlyfalva, Trauczonfalva) buzgóságát az önkéntességben. Összesen 640 gyalogost és mintegy 100 lovast állítottak ki, akik néhány hét pataki katonai kiképzés, -gyakorlás után októberben indultak a harcterekre.

Önkéntes honvédként vett részt a 1848-49-es szabadságharcban három károlyfalvi fiatalember Brogli Márton, Hochvárt Ignác és Nán Miklós. A 3. önkéntes zempléni századba kerültek.

Brogli Márton 1826-ban született, szülei Brogli József és Hauser Klára. Testvérbátyja, Miklós is részt vett a szabadságharcban, mint fiatal felszentelt pap.

Nán Miklós 1824-ben született, szülei Nán Félix és Brogli Éva. A szabadságharc után Vinkler Erzsébetet vette feleségül, leányuk, Anna 1853-ban született, 9 évet élt.

Hauser Ignácot nem sikerült beazonosítani, több ilyen nevű fiatalember is élt ekkor a faluban.

Brogly Miklós  - 1822-1871, károlyfalvi születésű plébános

Brogly Miklós 1822-ban született Károlyfalván Brogli József és Hauser Klára gyermekeként. Azon kevesek közé tartozott, akik a 19. század folyamán tanultak, és kiemelkedtek a paraszti sorból, katolikus pap lett belőle. 

Az általános lelkesedésben ő is jelentkezett a szabadságharc katonai szolgálatára. Valószínűleg tábori lelkészként működött közre a szabadságharcban. Testvéröccse, Márton is önkéntes honvédként harcolt. A bukás után Erdőbényén, Tállyán, majd Hercegkúton teljesített papi szolgálatot. 1871-ben halt meg.

„A katholikus papság is igyekezett előmozdítani a haza sz. ügyét. A kassai szeminárium lelkes növendékei közül egynehányan fegyvert ragadtak. Prámer Alajos, sz. széki aljegyző és Tomanóczy Antal, nagymihályi káplán elöljárósági engedélylyel tábori lelkészeknek állottak be. Kapossy Menyhért, Hericz Ferenc, Brogly Miklós, Somogyi József, Blaskó Antal, Hrisovszky János, fölszentelt fiatal papok lelkesedéssel siettek a magyar táborba. Fegyvert fogott csaknem minden hegyaljai káplán.”
(Szokolszky Bertalan: A százéves Kassai püspökség. 1804-1904. - Kassa, 1904. 76. o.)

"... 1848-ban lelkesedéssel sietett a magyar táborba,"
(Zakar Péter: A Kassai Egyházmegye tábori papjai 1848/49-ben III/727. 735. o.)

Lauber Ignác - 1807-1851, kovács majd katona

Károlyfalván született, Lauber András és Nán Anna fia. Kovács mesterséget tanult, majd 1828-tól, 21 éves korától katonaként szolgált a császári hadseregben. 1838-tól tizedes a Nádor-huszárezredben, Csehországban. Katonaként nőtlen maradt. 

1848 októberében századával megszökött, hazatértek, és csatlakoztak az osztrákok ellen harcoló honvédsereghez. A honvédseregben őrmester, hadnagy majd főhadnagy lett. Előbb a feldunai hadseregben, majd Kmety György hadosztályában harcolt, egészen a világosi fegyverletételig.

A szabadságharc bukása után hazatért szülőfalujába, s rövid két év múlva hirtelen meghalt, nem érte meg az 50. évet.

Ő a mi 1848-49-es hősünk. Hogy elképzelhessük, gondoljunk Petőfi versére: a Lenkei századára, vagy gondoljunk Sára Sándor filmjére, a 80 huszárra, avagy A kőszívű ember fiaiban Baradlay Richárd hazatérő huszárjaira - őt is közéjük gondolhatjuk!

Legyen áldott emlékük!