Karajz család

A Karajz család története

 

A család első ismert őséről a pataki házasultak anyakönyvében találhatók bejegyzések: Carolus Garaus  (másutt, a kereszteltek ill. a megholtak könyvében Caraisel, Garais, Garaisz, Korais) 1756 julius 4-én feleségül vette Anna Maria Hochwartint. Az esküvőn Joannes Karle és Josephus Frikker tanúskodtak, az eskető pap: P. Antonius Wiser volt. A holtak anyakönyvéből megtudható róla, hogy 1722-ben született Kassán (Cassovik) és 1792. 09. 16-án halt meg, 70 éves korában Trautsonfalván. Eszerint tehát ő maga nem sváb, hanem benősült Trautsonfalvára. Későn adta nősülésre a fejét, 34 éves korában. Felesége, Anna Maria Hochwart 1737-ben született Badenban (19 évesen ment férjhez a tőle 15 évvel idősebb Károlyhoz), és 50 éves korában, 1787. 05. 20-án halt meg.

A kereszteltek anyakönyve szerint valószínűleg 6 gyermekük született, 5 fiú és 1 leány, kik közül  az első és az utolsó fiú és a kislány kisgyermekként meghalt:

1758 aug 28-án     Joannes   (keresztszülők: Stephanus Rák – Maria Friker, keresztelő pap: P. Antonius Wiser) † valószínűleg 1762 előtt

1762 május 20-án     Joannes Nepomucenus   (ker.sz.: Balthasar Them – Maria Friker, pap: P. Antonius Cetto) † 1800. 10. 26. Trautsondorf

1764 julius 30-án    Jacobus Ignatius   (ker.sz.: Balthasar Dem – Maria Aspachin, pap: P. Wenceslaus Fleckel) † 1823 Karlsdorf 

1766 aug. 9-én         Maria Anna   (ker.sz.: Demetrius Palzer et Maria Anna Spach, pap: P. Andreas Lumbicer) †1769. 12. 13.

1770 márc. 10-én    Josephus   (ker.sz.: Balthasar Them – Maria Frikerin, pap: P. Wenceslaus Fleckel)

1773 június 24-én   Joannes Baptista Xaverius   (ker.sz.: Casparus Aispacher – Theresia Demin, pap: P. Josephus Tann) †1775. 11. 10.

 

A szülők Trautsonfalván lettek eltemetve az anyakönyv szerint. Családunk a középső fiútól, Jacobus Ignatius Karajztól származik, aki Károlyfalvára (Carolfalve) nősült, vagy családjával Károlyfalvára költözött. 1764-től 1823-ig, 59 évet élt. Az 1790-es urbáriumban 12. sorszámmal szerepel a jobbágyok névsorában.

Felesége Feczer Catarina. 8 gyermekük:
Brigitta (1785-1787, élt 2 évet) 

Márta (sz. 1786)

Ignác (sz. 1787, még abban az évben meghalt) 

János (sz. 1788, 1 hetesen meghalt) 

Brigitta (1789-1849, háromszorosan férjezett) 
Pál (1792-1795, élt 3,5 évet)

Mária (1794-1795, élt 1 évet)

Márton (sz. 1790, házas Hauser Teréziával)

A második Brigitta és Márton érte meg biztosan a felnőttkort, Márta halálozási ideje ismeretlen. A mi családunk a legfiatalabb fiútól, Mártontól származik.

Brigitta élettörténete lehet érdekesebb: 

1840-ben egy kézzel írt nyugtató Szeherák Mihály özvegyeként és a Rádai-árvák nevelőjeként említi. (A nyugtató aláírója: Spe… Ferenc, a nevezett árvák tútora)

1846-ban kelt hagyatéki végzés néhai Hermli János „elmaradott Nője”-ként említi és Pregitának nevezi. Férjezett volt Nán Jánossal is. Mostohagyermekei: Non János, Non Magdolna, Non Pregita és Hermli Elizabeth. A gyerekekkel tett egyezség szerint férje után ő örökölt egy újhelyi házat, a Veresharaszt alatti földet, egy tehenet és két rétet Józseffalva határában. Úgy tűnik, hogy több mostoha és nevelt gyereknek viselte gondját.

1849. jul. 30-án halt meg a kolerajárványban.

Karajz Márton 1796. ok. 1-én született, Jakab Ignác fia. Felesége Hauser Teréz (született 1803), házasságot kötöttek 1821. febr. 4-én. A vőlegény 24, a menyasszony 18 éves volt. 

Az 1829-es adóköteles lakónévsorban szerepel (Zempléni Levéltár). Márton a gazdálkodás mellett "oskolamester"-ként is működött a faluban - ez második felesége halálának anyakönyvi bejezéséből derül ki -, s így mindenképpen nagytekintélyű ember lehetett. Az anyakönyvi bejegyzések szerint sok-sok rokongyereknek volt a keresztapja, Hochvártoknak és Schmidteknek. 

Hauser Teréziával 13 gyermekük volt: 

Gotfrid (sz. 1821-ben, Nezáczki Máriával három gyermeket nemzett, Györgyöt és Jánost, akik kisgyermekként meghaltak, s Zsuzsannát, aki Vinkler András felesége lett, s 5 gyermek anyja.)

Gábor (sz. 1822)

Erzsébet (sz. 1823, 1847-ben férjhez ment az özvegy Frei Györgyhöz, 3 leányuk született: Mária, Agátha, Magdolna) 

Antal (sz. 1826, kisgyermekként meghalt) 

Márton (1827-1831, 4 évesen meghalt) 

Gábor (1828-1831, 3 évesen meghalt) 

Ignác (1832-1852, legényemberként meghalt) 

Magdolna sz. 1835, élt 2 napot) 

Antal (1837-1873, felesége Rák Mária, 6 gyermek)

Brigitta (sz. 1839, 1863-ban ment férjhez Brogli Györgyhöz. 5 gyermekük: Ferenc, Mária, Borbála, Márton és György, kik közül az első, Ferenc, ragadványnevén Klósz Ferenc, későbbi falubíró az 1920-as években. Megözvegyülés után Hochvárt Ferenc felesége lett, akivel még 4 gyermeke született.) 

Ádám és Miklós, ikrek, sz. 1841, Ádám még aznap meghalt)

és Márton (sz. 1821 után, házas Matisz Helénával, 3 gyermek: Erzsébet, Brigitta és Antal).

Miután Hauser Teréz 1842-ben meghalt, Márton másodszor is megnősült,  1845-ben a 42 éves Schmidt Magdolnát, Frei János özvegyét vette feleségül. Ebből a házasságból már nem születtek gyermekek. Magdolna az 1849-es kolerajárványban meghalt.

Karajz Márton neve 1849-ben egy németből fordított nyugtatón szerepel Garaisz Mártonként. A nyugtató arról szól, hogy megboldogult Schmied Magdolna testvéreit és mostohagyermekeit Garaisz Márton a hagyatékból kielégítette, már csak egy tartozása van: 100 forintért szentmiséket mondatni Schmied Magdolnáért, és annak első férjéért, Frey Jánosért. A nyugtatót tanuként Frey György főbíró és még 6-an írták alá.  

Az 1850-es években még több számokról, pénzről szóló német nyelvű irat említi a nevét.

Az első házasságból származó gyermekek közül öten kisgyermekkorban meghaltak, egy fiú (Ignác) 20 évesen. Öten családot alapítottak. 

Gotfrid, Erzsébet, Márton, Brigitta és a második Antal. Ő a mi ősünk.

Karajz Antal  (1837. jan. 15.-1873. július 7).
A sárospataki halotti anyakönyv 1873/98. bejegyzése szerint vízbe fulladt 40 évesen. Felesége Rák Mária (szül. 1840. jan. 17.) Házasságot kötöttek 1862. jan. 26-án. 

1862-ben német nyelvű, piros pecsétes kézírásos kontraktus említi a nevét feleségével, Rák Máriával együtt (házassági szerződés?).
A következő személynevek vannak még említve az iraton: Martin Karaiz (az apa), Maria Frei (?), Brigitta Karaiz (testvére), Helena Matisz (?), … Nan. (?)  Az iratban magyarul írt helynevek: Veres haraszt, Újhely határ, Kacsa-tó. 

Gyermekeik:
Korán elhaltak: Magdolna (1862-1867), Anna (1863-1867), Mátyás (1870-1872). 

Felnőtt kort értek: 

Magdolna (sz. 1868, házas Rendes Józseffel, 1 gyerek)

Márton (1866-1918, házas Hochvárt Katalinnal (4 gyerek)

Mátyás (sz. 1873)

A mi felmenőnk közülük: Márton.

Antal vízbefulladása után a fiatalon özvegyen maradt feleség, Rák Mária minden lehetséges módon védi a saját érdekeit: a fia házassági szerződésében főleg az ő jogai vannak biztosítva, menyével perre megy egy eladott közös ló áráért, stb. 

A fiatal özvegy (33 éves) hamar férjhez megy, még abban az évben Hochvárt Jánoshoz, 1876-ban születik egy fiúk: István. Majd Hochvárt János halála után 1880-ban harmadszor is férjhez megy Soltész Jánoshoz. Ez egyébként általános szokás volt a faluban és a korban, egy özvegyasszony önmagában nemigen boldogulhatott.  Írni nem tudott, az iratokon kereszttel jegyzi magát. Harmadik férjét is túlélte, 1918-ban halt meg 88 évesen. 

Bővebben a felnőttkort megért gyermekekről:

 

Karajz Magdolna Karajz Antal leánya, (szül. 1868), 1889-ben az Alsóbereckiből származó Rendes Józsefhez ment feleségül.
Egy portán laktak az özvegy anyával, Rák Máriával. Ugyanitt lakott testvére, Márton is feleségével, s egy megmaradt pörirat szerint anya és lánya kapcsolata a mennyel ill. sógornővel nem a legjobb volt. Itt kezdődött a porta osztódása: a férjhezment Magdolnának az udvar hátsó részén építettek házat, ami később a rokonság halványulásával a Rendes-porta lett. A házasság nem igazán sikerült, 1895-ben halva született gyermeküket a nagyanya jelentette be, mert a férj ekkor külön élve, nem a faluban tartózkodott. Később 1902-ben született még egy fiúk: Márton, aki aztán a porta belső, harmadik házában élt családjával. Férje halála után Magdolna másodszor is férjhez ment Balla József erdőőrhöz. 1931-ben halt meg, a halotti anyakönyvben foglalkozását községi szülésznőként jegyezték be, s valóban a sárospataki születési anyakönyvben, mint több halvaszületett gyermek bejelentője szerepel. 

Karajz Mátyás, Karajz Antal és Rák Mária fia, 1873-ban, az apa halálának évében született. 1895-ben még kiskorú. 1898-ban a község lakónyilvántartásában házszám nélkül szerepel. 1898-ban eladja apai örökrészét mostohatestvérének, Hochvárt Istvánnak. 2 év múlva az amerikai Ohio-állambeli Youngstown-ban tartózkodik, mostohatestvérével együtt (valószínűleg még 1898-ban kiutazik). Karajz Márton (a testvére) is kiutazik hozzájuk, hogy visszavásárolja Hochvárt Istvántól Karajz Mátyás örökrészét.
További sorsáról nem tudunk, valószínűleg Amerikában maradt. További családi levelezés nem maradt fenn.

Karajz Márton, Karajz Antal fia, 1866. márc. 18.-1918. nov. 29. 52 évig élt, tüdőgyulladásban halt meg. (Egy hagyatéki nyomtatványon hősi halottként szerepel, de ez feltehetőleg nyomtatványhiány vagy más ok miatt volt; a családi emlékezet ugyanis nem őriz róla ilyen adatot,  s az első világháborús emléktáblán sem szerepel a neve).
Tudott írni, iratokon sajátkezű aláírása szerepel.

Házasságot kötött: 1891. jan. 25-én. Felesége: Hochvárt Katalin (1876. jan. 19.-1933. jun. 28.), 10 évvel volt fiatalabb a férjénél, 15 évesen ment férjhez, s még abban az évben megszületik első fia.
42 évesen lett özvegy, 57 évig élt, 15 évvel élte túl férjét. Tragikus baleset következtében halt meg: leesett a szénásszekérről, s nyakát szegte (Liscsei Ferenc közlése)

Az esküvő előtt 1891 január 20-án házassági szerződést kötöttek, illetve a szülők az ő nevükben. Leírták benne, hogy mit ad egyik ill. másik szülő (Rák Mária a ház 1/3-át belsőségeivel és külsőségeivel, a Hochvárt szülők a kiskácsádi szőlőt, egy tehenet és 100 forintot), és hogy mit kap kárpótlásul az anyós, Rák Mária, ha nem egyeznének (két köböl gabonát, 1 köböl búzát, tűzifát, és a Hin und Um-beli kétvékás földet haszonélvezetre), s hogy 200 forintot fizet egyik a másikának móringolásképpen, ha valamelyikük magzat nélkül halna el.

1898-ban, Antal fia születési anyakönyvi bejegyzésében a foglalkozása kisbirtokosnak van megnevezve. 1900-ban az amerikai Yongstown-ba utazik, hogy ott mostohatestvérétől, Hochvárt Istvántól megvegye azt a családi örökrészt, amit Hochvárt István néhány évvel azelőtt öccsétől, Karajz Mátyástól vett meg. Úgy tűnik, hogy ott maradt 1-2 évig, amíg az üzletet le nem bonyolították, s le nem dolgozta az örökrész árát. A levelezést az itthon maradt család és közte a saújhelyi Csuka Ödön bonyolította. Tanácsokat adott, milyen szerződést kössenek, milyen meghatalmazásokat, nyilatkozatokat küldjenek haza, milyen engedélyeket szerezzenek az ottani magyar konzultól. Képviselte a levelekben (3 db) az anya Rák Mária érdekeit, rábeszélte Hochvárt Istvánt, hogy bizonyos hosszúhágói szőlőt és pallagot, Fekete-hegy alatti rétet ajándékozzon vissza az anyjának. A levél alján jóakarójuknak nevezte magát. Tegező viszonyban írta a leveleket, kettőt Karajz Mártonnak címezve, egyet pedig Kedves Marczi és Pista megszólítással. Ezen időben Karajz Mátyás is Amerikában tartózkodott.

Az adás-vevési szerződés 1901. február 9.-én Amerikában meg is született mindenféle hivatalos igazolásokkal és pecsétekkel, akkor már ki is fizette a teljes vételárat, 1750 koronát Karajz Márton.

Csuka Ödön is részesedett a „vagyonból”, 1904-ben egy birtokrész az ő tulajdonába került.

1907-ben sógornője, Rák Mátyásné sz. Hochvárt Rozina ajándékoz neki (Karajz Mártonnak) biz. ingatlant, erről tanúskodik egy illetékfizetési meghagyás a Rák Mátyásné általi ajándékozás után 1908 januárjában.

1915-ös elismervény szerint járadékkölcsön-kötvényei vannak a tőzsdén.

Antal fia elmondása szerint nehéz természetű ember volt, feleségének az életét eléggé megkeserítette, saját kérésére nem is temették hozzá a feleségét.

Gyermekeik: 

László (sz. 1891) 

Antal (1898-1982, házas Lukács Máriával, 6 gyerek) 

Teréz (1902-1976, házas Popik Mihállyal, 3 gyerek)

Márton (1908-1912), élt 4 évet

Márton és János ikrek, sz. 1913 ápr. 13., meghaltak mindketten az év május végén

Mária (sz. 1915, házas Liscsei Jánossal, 3 gyerek)

 

 Bővebben az életben maradt gyermekekről:

 

Karajz László Karajz Márton és Hochvárt Katalin legidősebb gyermeke, szül. 1891. dec. 25. 1920. januárban még károlyfalvi lakosként van nyilvántartva. 

Vajdi lányt, bizonyos Juliannát vett feleségül, Vajdácskán laktak, a Tóháton. Egy fiuk született: László. 

1926. január 4-én mint vajdi lakos eladja öccsének Karajz Antalnak és feleségének károlyfalvi örökrészét (még anyja, Hochvárt Katalin haszonélvezeti jogával terhelten) 7 millió koronáért. Ezután kivándorolt Kanadába. Onnan, Vencouver-ből 1928 júliusában ír levelet az öccsének, addig még nincs igazán szerencséje, nem talál állandó munkát, az itthoni kölcsöneit nem tudja még visszafizetni. Később valószínűleg állandó munkát talál, s kiviteti a családját is. Ott még egy gyermekük született.

1930. október 4-én újabb adásvevési szerződés köttetik a két testvér között, ugyanazon földekről, most már tehermentesen, 800 Pengőért. Ezt már Montreálban írja alá, megfelelően hitelesítve. 1933. október 8-án anyja hagyatéki végzésében még említik, mint örököst, akitől azonban öccse, Karajz Antal megvásárolta örökrészét.

Kanadában később politikával foglalkozott, s úgy halt meg a harmincas években, hogy kertjében lelőtték. (Emlegetnek bizonyos újságcikket, amiben ez meg volt írva)

A család további sorsáról, leszármazottairól nem tudunk. 

 

Karajz Antal 1898. május 10-én született. 1913-ban elemi iskolai végbizonyítványt kapott jeles eredménnyel, megállapítása szerint írni, olvasni tud, gondolatait magyarul írásban és élőszóban is jól ki tudja fejezni.
Még a 20. éve előtt megjárta az I. világháborút, földijével, jó barátjával Rák Józseffel Olaszországban szolgált, fénykép is készült róluk.
A vajdácskai Lukács Máriát vette feleségül 1922. május 16-án, az esküvő Vajdácskán volt, aztán Károlyfalván, a családi házban éltek.
A családi ház az egyetlen 3 lakásos porta a faluban, övék a középső lakás. (Eredetileg valószínű az egész porta a család tulajdona volt, aztán osztódott a gyerekek örökrészeként: a legbelső a Rendes Józsefhez férjhezment Magdolnáé lett, az első valamely Schmidthez férjhezment Karajz-lányé, s maradt a középső a Karajz nevet tovább vívőké. A rokonság idővel mind távolabbi lett, s feledésbe is merült. Az 1970-es években megvásárolták az üresen maradt belső Rendes-lakást, s most két család lakik az udvarban)

A továbbiakban lassan és szívósan őrizte, gyarapította ő is a család kis birtokát. 1925-ben Vajdára férjhezment testvérétől megvásárolta annak károlyfalvi ingatlanjussait. 1930-ban megvette Kanadába emigrált László bátyja örökrészét, 1938-ban megvásárolta a Sárospatakra férjhezment Mária testvére örökrészét. A falu közös gyarapodásából ő is kivette részét: az erdőbirtokosság részese lett a Windischgraetz Lajos Aladártól és a vencsellei Borsoséktól közösen vásárolt erdők révén (1936, 1937). Biztosítással is megpróbálta erősíteni anyagi biztonságukat: 1936-ban ill. 1944-ben a Duna Általános Biztosító Rt-vel köt saját és felesége nevére 20 éves életbiztosítást.
Értelmes, józan parasztember volt, vállalkozó szellemű, mindenhez értő ezermester, szerette a földet, a gazdaságot, a munkát. Miután vajdácski felesége Károlyfalván is meghonosította a szövést, szövőszéket készített, amely még ma is üzemképes. Mindenféle asztalosmunkát, famunkát elvégzett, szerszámokat készített, nem volt olyan elgondolás – mondja a fia -, amit ő meg ne tudott volna csinálni.
A 2. világháborúban is behívták katonának, de mivel 4 gyermeke volt, felmentették a szolgálat alól. A front átvonultával bátran kiállt a fosztogató katonákkal szemben, megvédte vagyontárgyait.
A világ változásaihoz kényszerűen alkalmazkodott: az ötvenes években Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére beszállt az őszi szántás-versenybe, a 60-as évek elején, már idősen belépett a téeszbe, és téesz-nyugdíjas lett öregkorára. Felesége meghalt 1962-ben, ő maga 1983-ban.

Gyermekei: Mária, Katalin (ők meghaltak csecsemő- ill. gyermekkorukban), Magdolna (1923-2007), Mátyás (1925-1980), Éva (1933-2017), Antal (1937-2010). 

 

Karajz Teréz. 1902. okt. 18-án született. Vajdácskára ment férjhez Popik Mihályhoz 1923 január 11-én.
1925. december 22-én kelt adás-vevési szerződés szerint károlyfalvi ingatlanjussait eladta testvérének Karajz Antalnak és feleségének. 

Három leánya született: Zsuzsanna, Teréz (jobb oldali képen) és Margit (1925-2005). Férje kivándorolt még a gyerekek kiskorában Dél-Amerikába.  Zsuzsi Karosra ment férjhez, Teréz apáca lett, Margit férjhez ment Szinyéri Péterhez, és 3 gyermeke született: Margit (1948), Péter (1949-2006) és Gábor (1950).
A család Vajdácskáról az 1960-as évek elején Nyíregyházára költözött, már csonkán, a férfiak nélkül (Szinyéri Péter is disszidált Angliába). Nyíregyházán Margit a cipőgyárban helyezkedett el, és nevelte egyedül 3 gyermekét. A két Teréz, anya és lánya a görögkatolikus templom szolgálatába álltak, s a templom melletti kis szolgálati lakásban éltek.
Az anya 1976-ban halt meg. Teréz lánya azután férjhez ment Kiss Lászlóhoz, 2001-ben halt meg. Margit 2005-ben halt meg. Az ő Margit lánya a nyíregyházi kórházban dolgozott, majd Budapestre ment férjhez Ferencz Tiborhoz, egy fia született: Tibor. Péter válása után egyedül élt Nyíregyházán, 2006-ban meghalt. Gábor fia Nyíregyházán él feleségével, Gazdag Magdolnával és két gyermekével (fiú, lány), Tímea lányának (1976), aki Trembácz Lászlóhoz ment férjhez (majd elváltak) két lánya van: Trembácz Nikoletta és Dorottya.

Karajz Mária 1915-ben született. Sárospatakra ment férjhez Liscsei János kőműves mesterhez. Gyermekeik: Éva, Mária, Ferenc. Az apa és fia 1956 után emigráltak Angliába, Ferenc ott alapított családot, Egy fia és lánya született: Anton és Juliette. Ezután az itthon maradt család Miskolcra költözött. A lányok férjhez mentek, Éva Golenya Pálhoz, Marika Hágen Andráshoz. Mindkettőjüknek egy fiúk és egy lányuk született: Évának Ágnes és Zsolt, Marikának Róbert és Nóra. Idővel mindkét család Budapestre került, a fiatalok azóta szerte a világban. Éva meghalt 1985-ben. Ferenc öccsükkel folyamatos, jó kapcsolatban vannak, ő Károlyfalvára, gyerekkorának egyik megmaradt helyszínére is gyakran eljön, s valamennyi rokonnal tartja a kapcsolatot, Londonban pedig az ott élő magyarok közösségében tevékenykedik. Azóta unokák is számosan vannak.

     

   

    

 

A mai család Károlyfalván, Karajz Antal leszármazottai:

 

Karajz Magdolna 1923-ban született, Karajz Antal és Lukács Mária elsőszülött gyermekeként. 1950-ben ment férjhez Rák Lajoshoz. 1951. jul. 27-én született Dénes, 1956. október 25-án Lajos nevű fiúk. Háztartásbeliként nevelte gyermekeit. Férje 1975-ben meghalt, őmaga 2007-ben. 

Dénes géplakatosnak tanult, 1968-ban Budapestre ment dolgozni, ott feleségül vette Vajas Klárát. Két lányuk született: Andrea (1979) és Marianna (1980), azóta is Pesten, Csepelen élnek. Nevét időközben Rádaira változtatta. Andrea magyar-angol-holland diplomát szerzett az ELTÉ-n, színikritikákat, szépirodalmat ír és műfordít. Férje Nagy Marcell, lányaik: Klára, Júlia és Kitti. Marianna ápolónő, s 2008-ban született kislánya: Drigán Nikolett.
Lajos szintén a vasas szakmában szerzett szakképzettséget. Nem nősült meg, édesanyjával élt 1993-ban bekövetkezett haláláig.

     

 

 

Karajz Mátyás 1925. október 15-én született. 1951-ben nősült meg, felesége Deutsch Mária (1927-2009). Apjától örökli-megtanulja az ezermesterséget: cipőt javít, asztalosmunkát végez: szerszámot, bútort készít. Gazdálkodnak, majd belép a téeszbe, ahol állatgondozóként, kocsisként dolgozik. Három lányuk születik: Margit (1951), Borbála (1955), Eleonóra (1968). 1980-ban tüdőrákban halt meg.

   

   

Margit az újhelyi postánál helyezkedik el, s dolgozik ott nyugdíjas koráig. A károlyfalvi plébánia önkéntes sekrestyése.

Borbála magyar-történelem-könyvtár szakos diplomát szerez Nyíregyházán, ott megy férjhez Trifonov Tamás gépészmérnökhöz, a nyíregyházi megyei könyvtárban dolgozik. Gyermekeik: Dóra (1979), Gergely (1981-1990, MPS II. típusú anyagcsere-betegség következtében hal meg). Dóra színháztörténész szakos bölcsész diplomát szerez Veszprémben, majd Budapesten táncszínházaknál, kulturális centrumokban, fesztiválokon dolgozik.

Eleonóra a hegyesi Kalán Jánoshoz megy férjhez 1989-ben, 2018-ban elválnak. A sátoraljaújhelyi földhivatalnál dolgozik. Három fiúk: Péter (1991), János (1993), Márk (2007). Károlyfalván laknak.

  2008 karácsonyán hatan a Kalán és Trifonov családból

Karajz Éva 1933-ban született. Az 1958-ban ment férjhez a hercegkúti Solymosi Mihályhoz. Két leányuk született: Ildikó és Éva, aki 4 éves korában meghalt.
Férje a diósgyőri kohászatban dolgozott, ezért az 1960-as évek elején a család Miskolcra költözött. Mihály 2007-ben, 75 évesen halt meg, nemsokára Ildikó lánya követte, 48 éves korában. Egy leányunokája, Brigitta 2012-ben vízbe fulladt.
A magára maradt Éva utolsó éveit sárospataki idősek otthonában töltötte, 2017-ben halt meg.

             

2007 május

  

 

Karajz Antal 1937-ben született, 2010-ben halt meg. A téesz megalakulása után traktorosiskolába küldik, s a téesz traktorosa lesz néhány évig. Aztán dolgozik a sátoraljaújhelyi lemezgyárban, majd a vasút bontójában. 1964-ben veszi feleségül a károlyfalvi Kopasz Annát (szül. 1941). Ők élnek az ősi Karajz-házban (Rákóczi u. 20. majd átszámozás után 42.) Az 1970-es években megveszik az udvarbeli harmadik, hátulsó portát a Rendes család leszármazottaitól. Három fiúk születik: Barna (1964), Árpád (1972) és István (1973).

Barna autószerelőnek tanult, 1988-ban veszi feleségül a sárospataki Serke Gabriella óvónőt. Sárospatakon élnek, két gyermekük van: Dávid (1989) és Dorina (1991), s egy unokájuk: Hanna (2020)

Árpád vízvezeték-szerelőnek tanult, aztán sofőrként, most biztonsági őrként dolgozik. 2000-ben nősül meg, az újhelyi Nagy Annamáriát veszi feleségül. Újhelyben laknak majd 2005-ben hazaköltöznek – Annamária előző házasságából származó leányával, Kittyvel együtt - szüleikhez a károlyfalvi házba.

István a MÁV-nál helyezkedik el, 1998-ban veszi feleségül a bodrogkeresztúri Simkó Évát. Leányuk, Luca 2000-ben, Csenge 2006-ban született. Miskolcon élnek.

                 

  

Jelenleg a családban Barna fia, Dávid a Karajz-név egyedüli továbbvívője.

Megmaradt családi iratok, valamint pataki anyakönyvi bejegyzések alapján összeáll. 

Trifonovné Karajz Borbála, 2006 (későbbi kegészítésekkel)

 

  

Családi kirándulások, 1970-1980-as évek 

   

Családfa