Sóstói András fotóira
Gábor kunyhó
Gyönyörű! A környezet, az egyszerűség, romantika, lámpafény, erdei állatok sétája a kis ház közelében. Szívesen élnék itt, ha lenne internet. Hiába már ez hozza be a világot az otthonokba. Valamikor a telepes rádió volt a minden. Villany nem volt a Hegyen sokáig. Nem is kellett, mert meg volt a hangulata a lámpafénynek. A kis csikótűzhelyben száraz fa pattogott, tetején sült a krumplilángos, pezsgős loksa, ahogy Nagyikám hívta. Kenyeret helyettesített abban az időben.
Hogy mikor volt ez az abban az idő? Olyan 1950, 1960-as években. Tudjátok milyen romantikája volt ezeknek az erdőszéli házikóknak? Leírtam több kis visszaemlékezésemben. Csodálatos! Télen a süketítő csendnek is volt hangja. Hóval terhelt fákról, le-lehulló hócsomagok zavarták meg a hosszan tartó, egyhangú monotonságot, majd ismét csend honolt.Télen kis állatkák bóklásztak a ház körül. A szemétdombon kidobott krumplihéjat kerestek. Ajtónyitásra megrettenve szaladtak vissza az erdőbe. Még kíváncsian visszatekintettek. Éhesek voltak.
Vitányi-ház
Jellemző volt a környékre ez a fehér, vulkáni hamuhoz hasonlító föld. Szárazság idején, élvezettel szaladgáltunk a porában. Megjegyzem, hogy a Vitányi bácsi idejében, gyönyörű rózsalugas volt a ház előtt. Egy festő meg is festette. A legszebb helyen van, olyan kilátás van a háztól, hogy az páratlan. De gond, hogy nincs viz. Van ott egy kis forrás az udvar végében, de csak permetezésre használták. Volt a háztól nem messze egy kút ásva ugyan, azt hiszem olyan 40-45 méter mélyre ástak le, de víz nem volt. Fejjel Jenőt leengedték, és tapasztalta, hogy pár méterrel arrébb kellett volna ásni. Vízzúgást hallott.
Kapitány völgyből hordtak föl vizet vödrökben, a házhoz inni, főzni. Nagyon jó, örvendetes, hogy megörökítik a környéket, én benépesítem az emlékképeimmel. Szellemük tovább él, ahol korábban megfordultak, éltek. Gyerekként oda jártunk nyaralni a Hegyre, ismertem az embereket. Tulajdonságaikat. Vannak emlékeim mindenkiről. Látom a házat, szemem előtt megjelennek a lakók, munkálkodásaik a szőlőben, elhangzott szófoszlányok jutnak eszembe.. Öreg Vitányi nénire is emlékszem, a régi házban ücsörgött a kisszéken. Ez még szalmatetős, kis alacsony házikó volt. Mondták, egy sikló belemászott a zsíros bödönbe, az öreg néni megfogta és kidobta. Semmi gond. 
Kozma Lujzi
Sóstói András fotói
Köszönöm szépen Borika. :)
VálaszTörlés