Gazdasági épületek

A lakóház mögött vagy azzal szemben sorakoznak a gazdasági épületek, általában a következő sorrendben: szín (favágító), kamra, istálló (ól), disznóól, tyúkól, csűr és a budi, mellette a ganajdomb, ahova az állatok alól kihordták furikon a trágyát, s ide tisztították a budi tartalmát is.

A félig szabad, csak csapott tetővel fedett színben állt a favágó bak, a falra akasztva a favágó készségek: balták, fűrészek, s a csapadéktól legvédettebb helyen felrakva a felhasgatott fa. A fűrészelésre váró fa az udvaron volt lerakva.

A gazdaember „műhelye” a gyalupaddal a kamrában állt, erre a szerszámok, eszközök karbantartására minden gazdának szüksége volt.  A kamrában állt a gyalupadon kívül a hombár, amelyben a gabonafélék termését tárolták, s a kamrában/kamarában kaptak helyet a különböző gazdasági szerszámok, eszközök, gépek, pl. a szőlőprés, szőlődaráló, hordók taposókádak

 

Az istállóban a fal előtt jászolok, az istálló felett szénapadlás, szénafeladóval, az istállóajtó mellett szénatartó, ahova a padlásról dobták le a szénát, s innen hordta be a gazda villával/vidlával a jászolba.

De szolgálhatott ugyanaz az istálló az igásállatok és a baromfiak számára egyaránt, utóbbiaknak különválasztott rekeszekkel – vagy valamennyi funkcióra is szolgálhatott egy óriási helyiség.

Sőt előfordult benne egy priccs is vagy valamilyen alvásra alkalmas megoldás, nyáron a fiatalember vagy fiatal gazda gyakran kinn aludt az istállóban.

 

A lakóházzal szemközt az udvaron esetleg nyárikonyha, kemence állt, hátul pince. A széles portákon általában valamennyi gazdasági épület a lakással szembeni oldalra került, a keskenyeken a ház mögé ragasztva sorban egymás után.

Keskeny udvar gazdasági épületei a házzal egy oldalban

       

A széles porták lakóházzal szemben elhelyezett gazdasági épületei

 

 

         

Lakatlan kistanyasi ház melléképületei

 

 

 

   

Vesszőfonatú oromzat a gazdasági épületen. (Többségében deszkaoromzat a jellemző, lásd fentebbi képek)

   

 

Színek, hozzátapasztva a lakó- vagy a gazdasági épülethez. Itt történt a favágás.

 

        

A széles portán – ha nem a gazdasági épület volt a baloldalon, akkor a nyárikonyha, vagy mindkettő

           

Szénatartó az istállóajtó mellett. A padlásról a szénaledobón ide hányták le a szénát, s innen került be az istállóba, a jászolba.

A szénaledobó az istállón belülre is kerülhetett:

A tehénól falán az állat megkötésére alkalmas karika a falban, belül a jászol mellett kialakított helyek

 

A hatvanas évektől már boltban lehetett kenyeret venni, nem volt szükség a kenyérsütő kemencékre, ezért felszámolták a szabadkéményes konyhákat. Ezután a füstölést is másképpen kellett megoldani. Ekkor épültek az udvari füstölők. Máshol a nyárikonyhához toldottak egy kisebb helyiséget erre a célra.

 

A wc, a budi a ház mögött vagy hátul, az udvar végében állott, a trágyadomb (ganajdomb) mellett, hogy könnyű legyen a tisztítása. Többnyire fából készült, esetleg kerek fedőlap is volt hozzá, s a higiéniát felvágott újságpapir szolgáltatta. Sokszor nem mentek le odáig, különösen este, vagy a gyerekek nappal is elvégezték kisdolgukat a lakóház mögött, a disznóól mellett.
   

  

 

  

Az udvarok többségében pince is volt, amellett, hogy a családoknak rendszerint a pincesoron is volt 1-2 pincéjük. Hűtőszekrény még nem lévén jó szolgálatot tett a napi élelmiszertárolásban, a zöldségfélék betárolásában, és nyári lakodalmakkor.

 

 

Disznóólak, tyúkólak, csűrök l. külön bejegyzésekben

Az utóbbi évtizedek melléképülete a garázs. Az új építésű házakba beépítve, a régiekhez az udvarban kialakítva, különféle megoldásokkal.
     

A hetvenes-nyolcvanas években egyre több a melléképületek között a városi hulladékból, városi munkahelyek készleteiből (vasútról, lemezgyárból) származó, össznépi leleményesség alkotta újrafelhasználású tákolmány, elfeledve a parasztemberek régi, míves alkotásait. A lemezgyári hulladék lett a vaskerítések kedvelt alkotóeleme is.
 

De legyünk igazságosak: lehet, hogy nem voltak igényesebbek az esztétikára, hanem a rendelkezésre álló anyagokból (kő, fa, homok, agyag) eleve szebb munkák készülhettek, s mivel minden eszköz, épület, tárgy a gazdálkodást, a megélhetést, a mindennapi életet szolgálta, s ez volt az életük valójában - nem mellékesen a városi munkahely mellett -, időt is szakítottak az elkészítésükre, nem kapkodtak. Ha akkor lett volna cement, beton, műanyag s egyéb találmány, amellyel sokkal könnyebb dolgozni, mint a kővel, fával, s ők is ilyen hajszoltan éltek volna, feltehetőleg ők is a könnyebb megoldásokat választják. Az is igaz, hogy az életforma és -körülmények megváltozásával megszakadt a lánc, az új nemzedék már nem tanulta meg az öregek tudományát, s ha hasonlót akarna készíteni, újra kellene tanulnia, de nincs kitől.

 Trifonovné Karajz Borbála, 2017