Házak

A lakóházak keskeny homlokzatukkal (4-6 m) közvetlenül az utcára néznek, előttük keskeny virágoskert. A házak a telek oldalhatárán állnak.

           

Az 50-60 cm vastagságú kőfalakat 40-60 cm mély árokalapra rakták kőből, melyek a falu környéki kőbányákból származtak: a kapitány-völgyi, nyilazói és hosszúföldi kőbányákból. A Fekete-erdő környékén honos gerendavázas jellegű építkezést itt nem találjuk. A fa maga sem jelenik meg, csak a tetőszerkezetben és a tornácoszlopokban.
A falu tulajdonában nem nagyon volt erdő, s a hivatalos előírás is kőházak építését kívánta meg a 19. században. A kötőanyag sár és mész volt. A falat kívül-belül vakolták és fehérre meszelték. A pontosság nem volt mérnöki, a régi házak egyenesnek szánt fala eléggé elhajlik.

 

      

A lakóház mögött sorakoznak a gazdasági épületek: szín (favágító), kamra, istálló, disznóól, tyúkól, csűr és a budi. Az istálló felett szénapadlás, szénafeladóval, az istállóajtó mellett szénatartó, ahova a padlásról dobták le a szénát. A lakóházzal szemközt az udvaron esetleg nyárikonyha, kemence, hátul pince. Előfordul, hogy egy hosszú telken két (három) család osztozik, két (három) külön épületben egymás mögött, közös udvarral. Ez volt a telkek osztódásának egyik módja (pl. Rákóczi út 44. Karajz porta), a másik, hogy kettéosztották az eredetileg egyforma széles telkeket, s lett belőle két keskeny hosszú (pl. Rákóczi ú. 43-45. Rák Lajos és Rák Vendel portája). Ma már több az ilyen, mint a széles, melynek a házzal szemközti oldalán álltak a gazdasági épületek, melyek ablak nélkül néztek az utcára. A melléképületek oromzata vagy deszkázott, vagy vakolt kő, de vesszőből font is akad.

A keskeny Karajz-udvar: elől a tornácos lakóház, hátul a gazdasági épületek

A nyeregtetős házak magas fehér homlokzatukkal egységes, szép utcaképet mutattak.

     

          

Vályogépület is előfordult, a cigány kovács Kóró család ma lakatlan omladozó háza részben vályogból, részben téglából épült.

   

A kőből rakott boltívek, boltozatok, ajtó- és ablakkeretek – egyre csökkenő számban – a környékbeli kőművesmesterek hozzáértéséről tanúskodnak. Az áthidalók faragott motívumai a virág, a levél, esetleg szőlő.

 

 

  

                  

Az ajtók előtt félajtó vagy rács volt a kisállatok kizárására. Ma szúnyogháló vagy firhang (függöny) fordul elő. A szobák mennyezete gerendás volt, melyet a padlástérben letapasztottak. A padlásra a tornácról vagy a ház végéből volt feljáró, a hozzátámasztott lábtón kellett felmenni. A helyiségek többnyire földesek, tapasztottak voltak. Tapasztani való jó agyagos földet a Bikarétről hoztak. Az asszonyok nagy tudománya volt a mázolás. A padló lerakását sok helyütt előmozdította az, hogy elmebeteget házi ápolásra csak a padlós szobával rendelkező családoknak adtak ki; ez jövedelemforrás volt a családoknak, ezért sokan meghozták ezt az „áldozatot”.

A házak homlokzata vagy egyszerű fehér volt, vagy szépen díszített, színes. Az ablakok kisebbek, osztottak, szép formákkal.

   

 

  

              

Elől többnyire kétablakosak voltak a házak, kevés kivétellel, mint pl. Lauber Ignác háromablakos háza. A szokásostól jelentősen eltérő formájú és díszítésű homlokzat egy volt/van: Deutsch Ignác (Klipác, később fia: Gliba, ma unokája, Hauser Antalné) háza.

   

A nyeregtetőket és kontyolt nyeregtetőket cserép, pala vagy bádog fedi. A padlás szellőzését, ami a gazdasági épületek felett az ott tárolt széna miatt is fontos, biztosította maga a szénafeladó, vagy külön szellőzőnyílás is, amely a világítást is szolgálta. Az egyenes homlokú házak padlásait pedig a homlokzaton arányosan elhelyezett kör vagy állított téglalap alakú ablakocskák biztosították.

A kémények a füstöskonyha miatt szabadkémények voltak.