Lakásberendezés

A lakóház beosztása általában: elsőház – pitvar – hátsóház.
Csak a hátsóházat fűtötték, mely egyben konyha és a család állandó tartózkodási helye volt. A fűtés a tűzhelyben (masinában) való tüzelésből állt, melyen a főzés is történt, és a fűtési időszakban egész napos feladat volt. Az együtt élő nagycsaládokban az öregek feladata volt, a nagymama vagy nagyapa (nána vagy neni) tennivalói közé tartozott. Minden nap a tűzgyújtással kezdődött, a gyújtósról (vinyigó, kukoricacsutka, apró gallyak) s a tűzifáról naponta gondoskodni kellett.

 

A pitvarból nyílott boltívvel a szabadkéményes konyha (ahol a kemence volt, ill. ahol télen füstöltek), valamint a kemerli (spájz). Ha a pitvar nagyobb volt, a nyári tartózkodás helyéül is szolgált, a család a pitvarba állított asztalnál étkezett nyáron. A pitvarban vagy a hátsóházban kapott helyet a vizeslóca, vödrökkel, kannával, bögrével. A friss vizet - ivásra, főzésre, mosogatásra, mosásra, mosdásra, takarításra - az utcán vagy udvarban lévő kútból hozták. Külön fürdőszoba nem volt, a lavór, amelyben mosdottak vagy mosdóállványon állt, vagy valamelyik bútor, ágy alatt, s a mosdáshoz hokedlire állították. Más tisztálkodási kellékeket a fésű- és kefetartóban, kis polcocskán, vakablakban vagy szegre akasztva tartottak. Angol wc sem volt természetesen, nappal az udvar végében álló budiban végezték a dolgukat, de nemritkán csak a házvégében, a kertben, a trágyadombnál, szabadban, éjszaka pedig az ágy alatt álló bilibe pisiltek, amit aztán reggel kiürítettek.
A falat a piszkolódástól a boltban méterre kapható, aprómintás falpapírral védték, bár a meszelés szinte éves rendszerességgel megtörtént. Ezt természetesen a háziasszony végezte, nagytakarítással egybekötve. A masina mögötti falat szintén boltban kapható mintás pléh falvédővel védték a főzés szennyeződéseitől.

      

  

 

       

 

 

Az elsőházban általában nem volt fűtési lehetőség. A módosabbaknál volt benne kályha, de az igen ritkán volt befűtve. Az elsőház ünnepi alkalmakra, vendégfogadásra fenntartott hely volt.
Itt kaptak helyet a család ünneplő ruhái, és az ünnepi asztalnemű komódokban, akasztós és polcos ruhásszekrényekben. A komód általában főhelyen állt, az utcára néző két kis ablak között, a ruhásszekrények általában sarokra állítva az utcára néző szoba két első sarkában, Magasra felvetett ágyak álltak még a szobában, s ebédlőasztal székekkel.

 

 

A falakat szentképekkel díszítették, amelyek sarkába fényképeket dugtak. Van még olyan, amit Németországból hoztak magukkal a betelepültek - bár Brogli Andrásné Katus néni házában lévő hímzett, domborműves képből a hímzések már szinte mind kikoptak -, de vásárból származó történelmi emlékképekkel is találkozunk. Általában minden házban volt egy falitükör is.

 

 

A padlót, mely sokszor itt is tapasztott, földes volt, házilag régi ruhákból szőtt keskeny, színes csíkos, pokrócokkal borították.

Általában a hátsóházban élt, lakott az egész család, aludtak dupla ágyban, fejtől-lábtól, ketten egy ágyban, dikón, asztalágyban, bölcsőben, nyáron a férfiak (vagy a fiatal pár) gyakran kinn a szénapadláson vagy az istállóban. Fontos része a berendezésnek az ebédlőasztal - jó masszív, mindenféle házimunkára, kolbász- és hurkatöltésre is alkalmas, lócákkal, karosládával, hokedlikkel, székekkel. Az asztalon viszos vászon.

Helyet kapott egy ruhásszekrény is a hétköznapi ruhák számára, ill. ezek egy része a karosláda láda részében állt. A napi használatban lévők, törülközők, háztartási rongyok pedig feldobva a plafonhoz rögzített tartórúdra.

Konyhaszekrényben a tűzhely közelében voltak elhelyezve a főzéshez, étkezéshez szükséges eszközök, edények. A ritkábban használatos eszközök a spájzban és kamrában kaptak helyet. Az excájgnak inkább az asztalfiókban volt helye. A hokedli is fiókos volt, mindenféle apró tárgyak , pl. cipőtisztító kellékek számára. A mosogató vájling a tűzhely mellett állt egy hokedlin, alatta a moslékosvödör. A mosogatás ronggyal - csutakkal - történt. A tűzhely (masina) alatt vagy mellett fásláda, szeneskupa. A fásládát folyamatosan fel kellett tölteni. - Hozz be egy öl fát! - sokunknak ismerős mondat a régi világból. A napi háztartási teendőket leginkább a háziasszony látta el, de a sok-sok tennivalóból mindenkinek megvolt a maga dolga, kicsiktől az öregekig. Már a kisgyerekek is behoztak egy-egy öl fát, a nagyobbak vizet a kútról,  stb., stb.
A konyhaszekrényt és a többi szükséges bútort is nemritkán a házigazda csinálta, ha járatos volt az asztalosmunkában, és ez nem volt ritka, hisz a szerszámok is folyamatos javításra szorultak.

 

Különböző nagyságú kisszékeknek is fontos szerepe volt, kiegészítette a népes családokban az ülőhelyek számát, számos munkát nagyszerűen lehetett végezni a kisszéken ülve, a gyerekek a hokedli-asztalnál kisszéken vagy a kisszékasztalnál a küszöbön ülve ettek. 

 

A hátsó szobában rendszerint nem volt pokróc a földön, csak útban lett volna, felesleges akadályt és takarítanivalót képezve, A földes padlót naponta felseperték és fellocsolták, miképp a tornácot is, kilukasztott festékesdobozból, csigavonalas karika- vagy nyolcasmintákkal. A fapadlót hetente súrolókefével mosóporos vízzel felsúrolták.

A gerendás mennyezeten a keresztgerendák polcként szolgáltak, pl. a főzött szappandarabok, borotválkozó eszközök, iratosdoboz számára, a belevert szegeken kosarak lógtak. Minden a praktikum szerint.

A spájzban a gazda-készítette stelázsin, kiszolgált lócán, konyhaszekrényben álltak a nem mindennapos használatú konyhai eszközök, befőttek, lógott a mennyezetre felaggatott rudakon a füstölt kolbász, sonka, szalonna, hidegmájas, állt a sarokban a káposztáshordó, a liszteshordó.

A fotók többsége a Rákóczi u. 47, 49. 51. és 52. sz. házakban készült