Utcakép

Károlyfalva jellegzetes szalagtelkes település, egykor egymáshoz kapcsolódó csűrökkel, a lakóházak körüli, s a falut nyugati oldalról három részben övező borospincékkel.

   

Négy utcából, és egy kisebb tanyarészből áll.
Az alvégről indulva a főutcán (Rákóczi utca) jobboldalt gyalogjárda fut, baloldalt szélesebb füves rész választja el a házakat az úttesttől. Ezen a részen álltak 4-5 házanként a kutak. Többsége ma is áll, de lefedve nem használható. Helyette - ritkábban vezetékes vízcsapok ugyanebben az oldalban, bár ezek többsége is központilag elzárva. A mellékutcákban nincs járda. Az utcák hozzávetőleg egyenes vonalúak, csak a Dózsa György út fordul el és válik zegzugosabbá a végén. A hajdan széles porták egy része megmaradt ilyen nagyságban, nagyobb része azonban elfeleződött, így viszonylag keskeny, bár a szénásszekér ezekbe is befér, ez volt a felezés feltétele. 

A lakóházak keskeny homlokzatukkal (4-6 m) közvetlenül az utcára néznek, előttük keskeny virágoskert. A házak a telek oldalhatárán állnak, mellettük hosszú udvar. A széles porták másik oldalában gazdasági épületek sora áll, A keskenyebb portákon a gazdasági épületek a ház vonalában a hátsó udvaron állnak, a házzal szemközti oldalban esetleg nyárikonyha épült.

 

 

Az utcakép egészen az 1950-es évekig viszonylag egységes volt a hasonló formájú, többnyire nyilt oromzatú,  meszelt fehér házaknak köszönhetően. A házak egyszerű formájúak, arányosak, tisztes szegény életszínvonalat mutatóak voltak. Az apró ablakokat öntöttvas vagy fatáblás zsalugáterek védték. Kapu, kerítés az udvar előtt többnyire nem volt.

A házak illetve virágoskertek előtt járda húzódik a páros oldalon (a templom oldalában), a túlodalon szintén van járdányi vagy több hely is a kiskert és az utca között, ott mégsem alakult ki járda. Az utca két oldalán a szegélyköveket minden nagy ünnepre lemeszelték a gazdasszonyok. A járda csak az 1960-as évek elején lett lekövezve, három sorba rakott betonkockákkal. Ezt 2006-ban cserélte le az újhelyi önkormányzat széles sima aszfaltjárdára.

     

Régen is, ma is elég sok fa, bokor állt a házak előtt illetve a kertekben, udvarokban kihajolva az utcára is. Ma is él még néhány nagyon régi gesztenyefa, hársfa, virágzó és örökzöld bokrok (mariskavirág, mirtusz, labdarózsa, bukszusok), a hajdani baromfiudvar részeken hatalmas eperfák, hátrébb a kertekben pedig gyümölcsfák.

 

Az 1950-es-1960-as években a házak többségét felújítva megváltoztatták küllemüket: színes kőporos külsőt kaptak, sokat kockaházzá bővítettek, modernebb ajtókat, nagyobb ablakokat tettek be, s ezzel a kőáthidalók szép virág- és szőlődíszítései, s a kovácsolt és öntöttvas zsalugáterek is elvesztek. A bejárathoz kis verandát tapasztottak, találkozunk a tornácok befalazásával, beüvegezésével is, így a belső tér nagyobb lett, de az épület elveszítette szép arányait. A teljesen lebontott házak helyén vagy az üres telkeken kétszintes házak épültek, s előfordul az egységes szép utcaképbe egyáltalán nem illeszkedő fekvésű és méretű épület is. 

 

     

      

Belül is korszerűsítettek: a szabadkéményes konyhákat lebontották, a gerendamennyezeteket vakolt plafonra cserélték, a kis vakablakokat betapasztották. A bővítés, korszerűsítés szándéka ritkán ötvöződött a hagyomány nemes, szép elemeinek megőrzésével, a régit szegényesnek is vélve könnyen lecserélték a modernnek gondolt, valójában egyszerűsített tucat megoldásokra. 

Az 1990-es-2000-es években azonban már a hagyományokat tisztelő, szépen felújított-átépített és arányos, szép tervezésű új házakat is találunk.