Károlyfalva: Viselettörténet Károlyfalván a 20. század folyamán 5. Asszonyok

2016. december 6., kedd

Viselettörténet Károlyfalván a 20. század folyamán 5. Asszonyok

Hochvárt Ferenczné

Viselettörténet Károlyfalván a 20. század folyamán

A falu lakói svábok, az 1750-es években települtek a később Károlyfalvának nevezett helyre a sárospataki határban. Fotók, amelyek alapján viseletük rekonstruálható, csak a 20. század folyamán készültek a falu lakóiról. Azonban feltételezhető, hogy a 20. század eleji viselet nem sokban különbözhetett a 19. századitól, hisz az életmód, életforma is csak lassan változott. Nyelvüket is őrizték, s feltehetően ruházatukban is ragaszkodtak a hagyományos, Fekete-erdő vidékéről hozott sváb viselethez. A változás, teljes átalakulás a 20. század folyamán ment végbe fokozatosan. Ennek elemeit veszem számba, korosztályonként, nemenként, főleg a családoknál fellelhető fényképanyagra, s személyes emlékezésekre támaszkodva.

Asszonyok

Az asszonyok ünnepi viselete a századelőn még kétrészes: finom anyagból készült bő szoknya, gazdagon díszített, szép vonalú, csinos felsőrésszel, fiataloknál világosabb színekben, idősebbeknél sötétben, feketében. Nem feltétlenül kötnek kendőt, ha igen, inkább világos delénkendőt, később nylonkendőt. A blúzok később egyszerűsödnek, de a gallér szép, hímzett.

A huszas-harmincas években a városi viselet is megjelenik: rakott szoknya, bő hosszított blúzzal, masnival, vagy bő, csípőben vágott ruha – inkább a fiatalabbak körében, és talán azon családokban, akiknek Amerikában vannak kivándorolt hozzátartozóik.

Az ötvenes években már derékban szabott egészruhákban járnak, egyszínűben vagy vidámabb mintásban. Ezeket is kézelő, fehér gallér, szép gomb, ráncolás, stb díszíti. Igazi ünnepi alkalmakkor (primícia, lakodalom) elegáns sötét ruhába öltöznek, gyönyörű fehér gallért tesznek rá, s szakácsnőként az egyszerű rombusz formájú madeirás szakácskötényt e szép ruhák elé kötik. Kifejezetten elegánsak. A hajviselet is szép: hátratűzött konty vagy rövid körhaj. Az ötvenes években megjelenik a kosztüm is. Az egészruha derékban elvágott, s csinosan ráncolással adják meg a mellbőséget.

A későbbiekben az asszonyok inkább szűkítő varrással szabott egész ruhákat hordanak.

1920-as évek

Fiatalasszonyok az 1920-as években:

Hauser Ignácné Schmiedt Zsuzsanna, Rák Mártonné Hochvárt Katalin, Deutsch Mártonné Brogli Mária

Deutsch Józsefné Winkler Zsuzsanna férjével

Hochvárt Fülöpné Stumpf Anna gyermekeivel

1930-as évek

Deutsch Flóriánné Hochvárt Magdolna - ?

1940-es évek

Karajz Antalné Lukács Mária, Burger Józsefné Schmiedt Katalin

Bartus Pálné Deutsch Rozália (Ilu néni)

1950-es évek

Bartus Istvánné Deutsch Katalin, Schmiedt Gáborné Deutsch Mária

Brogli Ignácné Brogli Ilona, Pokoly-testvérek

Nezáczki Mártonné Lauber Magdolna, Karajz Mátyásné Deutsch Micike

Szakácsnők Deutsch (Cserjés) József primíciáján ünneplőben és ünnepi kötényben

Deutsch Monika, Brogli Katalin, Burger Flóriánné Burger Angéla, Burger Jánosné Burger Mariska, Bartus Györgyné Brogli Erzsébet és Mária

1960-as évek

Hauser Imréné Jaskó Magdolna, Burger Zoltánné Brogli Rózika

Fiatalasszonyok városi rokonok látogatásán, Burgfer Jánosné, Burger Józsefné, Schmidt Lászlóné

Rák Istvánné Hochvárt Márta, Hauser Mártonné Winkler Emma

1970-es évek

Burger Mária, Burger Lászlóné Burger Rozália - Nezáczki Lászlóné Szócsin Márta, Szócsin Józsefné Rák Terézia, Székely Andrásné Rák Rozália Csizi

1980-as évek

1990-es évek

A hétköznapi viselet a nehéz mezőgazdasági munkához illetve anyagi körülményekhez szabott praktikus, réteges meleg öltözék: ruha, kötény (később otthonka), mellény, szvetter, mackófelső, kendő, előre vagy hátrakötve az időtől függően, mezítláb, vászoncipő, gumicsizma. A ruhán, kötőn, otthonkán feltétlenül zseb. S a háton nagyon gyakran batyu: trakkos ponyvába kötve kosár, mezei munkára menet az elemózsiát víve, gyümölcsöt, termést, dudvát, füvet hazahozva, városba – piacra, készhelyre – menet árut: tejfölt, túrót, szalonnát, diót, gyümölcsöt stb. szállítva.