Bányi-nyereg, Aranybánya, Köveshegy

Kirándulás a „hegyre”
Teleki tanya - Czábóczki-domb – Esztáva - Bányi-nyereg – Tatárka – Aranybánya - Köveshegy útvonalon

A Rudabányácska felé vezető úton indulunk el a Felvégről. Az utat 1936-ban építették, szélét jegenyék szegélyezték, melyek közül már csak néhány maradt. Szép tájvédelmi feladat lenne újraültetése. Jobbról a Fogarasi rét, balról a Hosszúföldek mellett haladunk el. A Hosszúföldek hajdan szántó volt, most erdészeti falerakat, fentebb pedig szölőültetvények vannak rajta. 

Bányácski út                                                 Fogarasi rét

Jobboldalon útszéli kereszt áll a 2. világháborúra emlékeztetve, Brogli Ignác, aki 1941-42-ben a falu bírája volt, és felesége Rák Zsuzsanna állíttatták „A háború borzalmaitól ments meg Uram minket!” felirattal. Kissé feljebb letérő kínálkozik balra: a fák, fenyők lepusztult kúriát takarnak: a Teleki „kastélyt”. Az épület Teleki gróf vadászkastélya volt, később a téesz használta gazdasági épületként, még később körletében majálisok zajlottak, ma már senki sem viseli gondját. Oldalához gyönyörű sárga lonc tapad. Ha jó az idő, járhatók a földutak, autóval erre indulva a Gergelyhegyre juthatunk.     

 

Útszéli kereszt                                                      Teleki tanya

Kis emelkedő után, a jobboldali kordonos szőlők felett jobbra fordulva kis temetőhöz érünk, a Hegyen élők, kácsárdiak kis, lélekharangos temetőjéhez. Visszatérve az útra Ifjúsági tábort hirdet a tábla faházakkal, s egy kőépülettel: a régi hegyesi iskola épületével, melyben az utolsó tanító Váradi László volt. A következő sárga házikó a volt hegyesi bolt. Balra néhány ház, s egy autóval járható út, mely további kácsárdi házak mellett szintén a Gergelyhegy felé tart. Hangulatos út, de autóval csak száraz időben induljunk neki!

    A hegyesi temető  lélekharangja                                   Hegyesi iskola (Gyermektábor)

Kaptassunk tovább a műúton, fel a Czábóczki dombján. Alattomos emelkedő, régen a falusi biciklis gyerekek nagy erőpróbája volt: felhajtani a Czábóczki-dombon. (Névadója bizonyára az út mellett lakott/lakik.)

Az út folyamatosan emelkedik, két oldalán szőlőket, présházakat láthatunk, a jobboldali részt Esztávának hívják.

A falutól kb. 4 km-re érünk el a Bányi-hegyhez ill. Bányi-nyereghez, ahol áll a tájékozódási pontként gyakran emlegetett Soós-ház. Hajdani tulajdonosa Soós György falusi lányt vett feleségül. Már meghaltak, s utódaik a házat is eladták, de a hangulatos porta hajdan méhessel, nagy eperfával, mellette pincével, kertjében kerekeskúttal és kereszttel, melyet a család állíttatott, előtte buszmegálló – azóta is csak így említtetik. A távolságtól ne ijedjünk meg, hisz hajdani tulajdonosai is gyalog jártak Károlyfalvára is, Bányácskára is hetente. Leányuk Juliska lakodalmán a lakodalmi menet le- és felsétált 1964-ben.

 Czábóczki-domb

Soósné háza (néhány év múlva új formát öltött, már nem így néz ki)

Útközben is gyakran lenézhettünk jobbra, de itt igazán érdemes megnézni a panorámát! Előttünk az egész völgy, az újhelyi határ, Köveshegy, Károlyfalva, a Ronyva, a Bodrog, s távolabbi falvak is: Végardó, Vajdácska. Szemünk előtt közvetlen az Esztáva, s kisebb közeli dombok, hegyek, a Kecske-hát, a Tatárka, Köveshegy, a Fekete-hegy, távolabb a Sátor-hegyek.

Elszórtan itt is ott is házak, porták, régiek és újak is, lakottak, elhagyottak, üdülőtelkek. Emberek, akik itt élnek, most már nem távol a civilizációtól, de távol a tömören lakott településektől. Vagy már nem is olyan távol, az autós világban néhány km nem távolság. Inkább távolabb a civilizáció ártalmaitól, s közel a természethez.

  

 Esztáva

 Tatárka

Kecskehát

  

Kácsárdi táj

A Soós-ház közelében fordul balra az országos kéktúra útvonal, azon haladva a Csonkán és a Bancsin hullámozhatnánk a Szava alatt, ez legyen egy másik túra, most ellenkezőleg, jobbra térjünk le a házak közé, a kék kereszttel jelzett turistaútra. Majd sűrű erdőben visz tovább az utunk a Tatárkán, a Tatárka tisztásig. Néhány jellegzetes, a térképen is tájékozódási pontként lévő jelző fáról azonosíthatjuk a letérés helyét a turistaútról.

Indulás a Tatárka és az Aranybánya felé

Egy-egy helyen elhagyott házra bukkanunk, régi élet nyomaira, kerekes kútra, orgonabokorra, gyümölcsfára. Az erdő mélyén találhatunk egy ilyen elhagyott portát, a volt Kalán-házat.

Jócskán előrehaladva, a gyalogúttól jobbra 200-250 méterre találhatja meg, aki nagyon keresi a régi „aranybánya” lejáratát, melyet ma lakat zár a kíváncsiskodók elől. Az emlékezet szerint az 1930-as évek táján 30 ember veszett benne. A tulajdonos megtiltotta a munkásoknak, hogy lemenjenek, mert meggyengült az ácsozat. Azok azt hitték, hogy irigységből tiltja őket a munkától, mégis lementek; a bánya beomlott, s ők odavesztek. (Ezt a legendát írásos források nem bizonyítják.)
A továbbiakban tájékozódásként figyeljük a nagyüzemi szőlőültetvény tábláit, a rajtuk lévő betonozott vízelvezetőket. Végigmenve az emelkedő irányában a kisúton a Fekete-hegyig jutunk, az erdő szélén az odáig nyúló szőlőtáblákhoz. Az északi sarokban szintén elhagyott, ma vadászok táborának használt magányos tanyát pillanthatunk meg.

     

Fekete-hegy

Fordulhatunk vissza az eredeti útvonalon, de jöhetünk le a Fekete-hegyről, szemünkkel követve az alacsonyabban lévő Köveshegy felé vezető utakat. Több lehetőség is van, eltévedni nem lehet, hisz a lakosok is arra közlekednek, s közlekedtek régen is, a gyerekek naponta utaztak Köveshegyről az iskolába kisvonattal, ma pedig autóbusszal. Jó tájékozódási pont a magas fenyőfák közt a Szociális otthon, mely régebben tüdőszanatórium volt, azelőtt pedig elmebetegek otthona.

Szociális otthon Köveshegyen

Innen pár száz méter csak a 37-es út, amelyen 1-2 km után érjük el a károlyfalvi bekötőutat, az Ástékot. Vagy választhatunk egy rövidebbet: a szociális otthonnal szemben a kis emelkedő felé fordulva lerövidíthetjük az utunkat. Figyelve a fiatal telepítésű nagy barackos-meggyes gyümölcsöst. Előtte juhászat, barátságos kutyával, aki csak a bárányokra vigyáz, turistát nem bánt!  A gyümölcsös kerítése mentén, a hajdani tsztanya elhagyott maradványain keresztül a falu határába jutunk. Innen a dombhátra, a Hiblire merőlegesen futó gyalogút a faluba vezet.

    

Téesz tanya romjai

Trifonovné Karajz Borbála, 2010