Károlyfalva: Somlyód, Ronyva, Bodrog

2016. július 10., vasárnap

Somlyód, Ronyva, Bodrog

Kirándulás a Somlyód-hegyen át a Ronyva - Bodrog torkolathoz

A Somlyódon indult a károlyfalviak magyarországi története, betelepülő őseink Patak határában itt kaptak szálláshelyet, a domb vagy kicsi hegy oldalában. Ez azonban nagyon szelesnek bizonyult, más legendák szerint itt nem volt megfelelő víz, ezért néhány év-évtized múltán behúzódtak a hegyek által jobban védett mai területre, ahol azonban írtással kellett megszerezniük minden négyzetmétert.

Induljunk el a faluháztól a bekötő úton, a 37. számú főközlekedési út felé. A falut elhagyva felkapaszkodunk egy enyhe emelkedőn, ez takarja el az úton elhaladók elől a falut, s védi a déli szelektől. A falu határán kereszteztük a kis patakot, melynek egy nagy kerülőt kell tennie, hogy megkerülje a lábunk alatt lévő vonulatot. Balra a „villanytelep” szolgálati házai, majd a falusiak szerinti Ásték következik, úgy a kereszttől a műútig. Téli hófúvások idején itt még a mai gépeknek is erőpróba a megtakarítás.

Keresztezve a „betonutat” a hajdani kisvonat állomásának nyomaira ismerhetünk. Ma a nyomvonalon uniós támogatással kerékpárút épült, mely összeköti a Zemplén fővárosa rangjáért versengő két közeli várost, az ősibb Sárospatakot és nagyobb Sátoraljaújhelyt. Indulhatunk a kerékpárúton vagy a szekérúton, s máris előttünk az innen nézve magányosan álló Somlyód.

A 153 m magas hegy a 37. út mellett áll, az oldalában falusiak szántói voltak, a tetejében ardaiak szőlői. Rák Ignácz bíró 1896-os dűlőnév-jegyzékében Somjód néven szerepel. Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában a somlik, somlyik igéből eredezteti a nevet (somlik jelentése: dió zöld héjából kifejlik)

Induljunk a kerékpárúton Sárospatak felé, s térjünk föl a Megyer-heggyel szemközt álló emelkedőre

A Somlyód alatt (hátunk mögött a Megyer-hegy)

és a legmagasabb pontján

visszanézve a falura

Művelt és elhagyott szőlőket, pallagokat, gyümölcsfákat, elgazosodott kaszálót, motorosok rally-útvonalait találjuk a különböző részeken, a legmagasabb pontról rápillanthatunk a falura, kissé balra a legszebb arcát mutató Megyer hegy. Elnézhetjük jobbra a Koporsó-hegyet és az újhelyi sátoros hegyeket, mögöttük az új kilátóval ékeskedő Magashegyet. A Várhegyen jól kivehetjük az este kivilágítva szembetűnőbb keresztet, mely a közelben lévő Magyar kálváriára hívja fel a figyelmünket. Látogatásra érdemes hely! A másik oldalra, délnek fordulva Végardó, Sárospatak és Vajdácska tornyait figyelhetjük. A túloldalon leballagva visszatérünk a hegymászás kedvéért elhagyott szekérútra mely kis fenyveserdőhöz vezet, s dél-keletnek tartva célozzuk meg a nagyvasút sínjét.

A vasút mellett régebben bakterház állt, bakter teljesített folyamatosan szolgálatot. Szükség is volt rá. mert nagy szekér- és gyalogosforgalmat bonyolítottak itt a falusiak. Az újhelyi réteken, a Hodvárban, és a Ronyván túl lévő Longon voltak rétjeik, kaszálóik, itt volt egész nyáron a gulya, a lányok-asszonyok naponta jártak ki a tehenekhez fejni, a férfiak a rétekre kaszálni, majd a család a megszáradt szénát feltakarni, boglyába rakni, s szekereken hazahozni. Itt áztatták a kendert is heteken át, amiből aztán szőtték a házi textilneműt.

A vasúton túl a szekérút a Koholya hegy sziklás oldala mellett vezet, most lomboktól takarva alig látszik a hajdani kőfejtő. A falu kőrnyékének több pontján is megtalálhatók a bányászat nyomai. A kövek minősége eltérő, s az értűk folyó munka nehézsége és a fejtett kő célhoz juttatása is óriási feladat volt a falu építőinek, s ezért válogattak, s használtak több bányát (a Nyilazó-völgyben, a Kapitány-völgyben, a Templombányánál, a Hosszúföldeken, stb.)

Az út egyenesen vezetett a Ronyva folyóhoz, a gyalogosátkelésre alkalmas keskeny pallóhoz, s a kicsit lentebbi gázlóhoz, ahol a szekerek keltek át. Ez átkelők helyét hiába is keresnénk, magát a folyót is nehezen tudjuk csak megközelíteni, ezen a szakaszon a megváltozott nyomvonalon új csatornába terelték. Átkelés a torkolat közelében lehetséges. Ide úgy jutunk, ha párhuzamosan haladunk a Ronyvával, előbb-utóbb elérjük a Bodrogot, s ha visszafelé megyünk a folyó mentén, a Ronyva-Bodrog torkolatot. Ezen a részen szinte mindig találkozhatunk halászokkal, horgászokkal. Árvizek idején a Ronyva elönti a Bodrog felé bezáruló réteket, még mielőtt a rádió felhívja rá a figyelmet, az utas a 37-esről a csillogó víztükörből biztos lehet benne, hogy áradás következik.

A Ronyvát őrző áthatolhatatlan nádas

A Bodrog kavargó vize

Innen nem közelíthetjük meg a Ronyván túl elterülő Longot, a longi kerekerdőt, melynek fái alatt dúsan nőtt a gyöngyvirág, s melynek különleges flóráját botanikusok tanulmányozzák, s értékelik. Ehhez a 37-es műúton tovább kell mennünk Újhely felé, s onnan keresni átjárót a folyón.

Visszafelé jöhetünk az eredeti úton, ahogy jöttünk, vagy választhatjuk a töltésen futó utat Ardóig, onnan vissza a 37-es útra, s az útszéli kereszt után letérve a Hidegvölgy illetve a Rang között, s a Kisgát-tanyánál vissza a faluba. Közben akár strandolhatunk is Ardón.

Másik lehetőség, hogy a folyó jobb partján kerüljünk Köveshegy felé a réten át, toronyiránt, majd át a 37-es úton a szociális otthon felé, tájékozódási pont az otthon körüli szép magas fenyők. Onnan a Veresharaszt érintésével a rudabányácskai utat célozva, vissza a faluba. Mindkét kör hozzávetőleg 8-10 km-es túra.