Született 1923. május 3-án
Apja Karajz Antal, anyja Lukács Mária
Kisgyerekkoromból nem sokra emlékszem. A nagyapámat én már nem ismertem, csak a nagyanyámat, sovány, vékony asszony volt. A vajdi nagyapámra emlékszem, hordott minket lovasszekérrel a búcsúba. Eljöttek előző nap, mert jöttek borért, oszt elvittek minket, gyerekeket mindjárt, engem meg a Matyit, azutt Antit is.
A barátnőim voltak: Oszif Rózi, Mátyás Mari, ő az unokatestvérem is volt, meg a Farkas Mari. A Májer Bözsiék udvarán, a csűr előtt játszottunk, bigéztünk, meg kifutót, azt teniszlabdával valahogy, a fene tudja már. A bige egy fadarab volt, mindkét vége meg volt hegyezve, elütöttük, és volt egy kör is, oda be kelletett ütni. Apám csinált fából babát, rendesen ki volt faragva a feje, két karja, olyan jól megmunkálta. Ruhát varrtunk mink is rá, meg a Mari, a Liscseiné varrt nekünk, apámnak a fiatalabb testvére. A fiúknak meg kisszekeret, gereblyét, kisszéket csinált.
Még a Kistóth Margit is barátnőm volt, ő csak később lett egy csatára. Meg Brogli Mari is, a Pos Mari. Akkor télen jártunk házalni vasárnaponként, egyik héten egyikhez, másik héten másik barátnőhöz. Kártyáztunk, szembekötőztünk, nyáron meg jártunk végig a falun danolva.
Kellett segíteni otthon, mindenfélét. Anyám főzött, ha mosni kellett, akkor segítettünk mink is. Tekenőbe kézzel, szappannal, meg mosószóda is volt, olyan darabos volt, fényes, mint az üveg. A széles nagy tekenőnek az oldalára tettük, és mosókefével keféltük ki. Mikor Anti olyan kicsi volt, mindig a Luktába jártam mosni a ruháját meg a pelenkáját a Stiarlokba, én már 14 éves voltam, mikor Anti született. Volt, hogy a pokrócot is vittük oda le mosni, rátettük a furikra a mosóteknőt, és ott mostuk ki a fürdőbe. Olyan gyerek voltam, amikor a fürdőt csinálták.
Főzni akkorában tanulgattam, amikor már ismétlős voltam. 6 osztályt jártam, utána 3 évet ismétlőbe. A Kovács Lajos tanított meg az Országh Erzsi. Akkor jártunk még délelőtt is, délután is, fél kettőre vissza kellett menni. Hát én olyan közepes tanuló voltam. Ismétlőbe tán szerdán kellett járni, vagy kétszer egy héten? A tanító kertjébe kellett lent kapálgatni. Kovács Lajos ide járt anyósomhoz ebédelni, ő főzött neki enni. Akkor még nem volt felesége, az anyjáék meg még nem laktak itt, Tállyán laktak. Később ők is ideköltöztek. A feleségét Édeskének hívta később. Volt földrajz meg gazdaságtan. Tornaórára akkor odajártunk a Bikarétre tornaversenyre, tornavizsgára, még akkor olyan hely volt ottan. Ott volt Madarak és fák napja is, már akkor fontunk cseresznyéből koszorút a tanítónak. Volt ott lepényevés meg mindenféle. Volt ott egy nagy vadkörtefa, oda kötötték fel a fánkot. A Hordóskútra is mentünk. Március 15-én meg mentünk szavalni a magyar ruhába. Magyar ruhát én a Burger Katitól kértem, az nem volt mindenkinek. Fehér húzott szoknya volt, az alján piros-fehér-zöld szalaggal, a kötény is fehér a háromszínű szalaggal, meg puffos ujjú fehér blúz, pártával. Volt szüreti felvonulás is úgy, mint most, táncosok, cigányasszony, bíró, bíróné, lovasok...
A szövést-fonást már gyerekkoromtól tanultam anyámtól, láttam és tanulgattam tőle. A szövőszéket apám csinálta, meg a forgót is, a felvetőt. Szőttünk lepedőket, abroszokat, ágymentőket, arra drukkoltattunk és ki is varrtam. Meg az Évinek szőttesből félszoknyát, és vagy hat helyre kézimunkát is varrtam rá neki. Az is szép volt. Évinél tíz évvel vagyok idősebb, ő 33-ba született, Anti meg 37-ben. Anyám szoknyába meg blúzba járt, olyan gömbölyű elejűbe. Egészruhája nemigen volt. Alsószoknya volt alatta meg valami kombiné. Nekem meg inkább egészruhám volt. Korábban a Brogli Kati varrt a faluban, meg a Rák Évi. A Pos Kati barátnője volt a Liscseinének, ő ment férjhez Lukára.
Fontunk is kerekes guzsallyal. Azt vettük, de volt olyan is, amit apám csinált.
Könyvek nem nagyon voltak itthon. Imakönyv, naptár, kalendárium volt. Palatáblán tanultunk írni, de füzetbe is írtunk, ceruzával meg mártogatós tollal, tintával.
Akkor a Rák István volt a bíró, a Biziliék házba lakott.
Mikor az iskolát letudtam, akkor kezdtem járni piacra, itt keresztül a Köveshegyen. Vásárba is jártam oszt anyámékkal. Vittük a marhát, meg disznóvásárba is, Patakra. Még egyszer Pálházán is voltam vásáron. A Teréz néniék meg Vajdáról jártak ide gyalog, (apámnak a nővére, Vajdára ment férjhez) cipelték a szőlőt a hátukon Ardónak keresztül.
Volt vagy 6 hold földünk, mindenféle volt benne, beosztottuk: búza, árpa, krumpli, kukorica, – akkor még volt tehén – répa is. Volt 2 tehén, egyszer tán 3 is egy csatán (’egy darabig’). Akkor kettő megdöglött a Longon. Odajártunk ki a Longra fejni. Gazdálkodtunk, hát dolgozott mindenki. Vajdára is jártunk sokat szekérrel dolgozni, mert anyám vajdi lány volt, vetettünk ott krumplit, arattunk is, ott gépeltünk. Aztán elcserélték a földeket, ott az ardai határba, mi meg adtunk érte egyszer annyit, mert ott drágább volt a föld. Az újhelyi rétre jártunk kaszálni, takarni. Olyan lyukak voltak ott, néha belecsúsztunk, akkor felspriccelt belőle a víz. Hogy mit kellett ott szenvedni! Három rét is volt ott.
Apám elég szigorú volt. Velem nem annyira, de a Matyival nagyon, őt sokszor összeverte tanítás közbe. A mama jó volt hozzánk, ő nagyon szeretett minket. Énekelni a Mari nénitől tanultam, a Liscseinétől, meg volt nálunk egy elmebeteg, annak volt egy daloskönyve.
A Lajos barátja volt a Matyinak, és járt oda, úgy kezdődött. Akkor már szőttem. Ha leesett az orsó, felvette. 1950. augusztus 22-én volt a lakodalom, kedden. Jaj, milyen melegség volt akkor, olvadt a torta, a díszítés. Nem volt még hűtő, hát csak a pincébe hordták oda le.
A menyasszonyi ruhát a Tomor Feri felesége varrta, az Irénke. (Cselovszki Irén). Ö is sokat varrt a falusiaknak, az elsőáldozási ruhát is nektek.
Először gazdálkodtunk. Ők azelőtt elköltöztek Karosba – a Lajos még kisfiú volt akkor –, oszt ott halt meg az apósom, ott van eltemetve. Sírköve is van, csak egy kereszt márványból, oda van felírva a neve. Mert mikor megosztották a telket, megharagudott, eladott itt mindent, oszt elment Karosba, ott vett egy tanyát. Úgy is csúfolták itthon, hogy a karosi báró. Meg Faszi, az még régebbi neve. Még egy nótát is költöttek rá. Az övék volt azelőtt az a rész is, ami most a Lédi Mariéké, az öreg odaadta a Mari anyjának a porta felét, mert úgy vette el az ura, a Lauber Pista, ha építenek neki. Ezért kellett a telket megfelezni. Be kellett önteni a kutat, itt volt a bejárat közepén, olyan jó vize volt. A Lajosnak az apja, meg az öreg Lédiné voltak testvérek, azokkal csinálták a cirkuszt. Erővel ezt akarták elvenni, olyan erőszakosak voltak, hogy a bútort már kezdték kihordani, hogy ők költöznek bele. Ők jó gazdák voltak, de eladott akkor az após pincét, földet, mindent. Csak a Marci maradt itt a házba, a legidősebb fiú. Miután meghalt az öreg, visszajöttek. A Lajos mindig haragudott később az öregre, hogy mindent eladott. A föld vesse ki onnan, azt mondta. Ők nyolcan voltak gyerekek, három meghalt kiskorában, a többiek máshova kerültek, csak a Lajos maradt itt a faluba.
Még a téesz előtt jártunk szekérrel eladni a terményt. Egy kg szőlőért adtak egy pár cső kukoricát. Míg el nem adtunk mindent, nem jöttünk haza. Elmentünk egyik reggel, hazajöttünk másnap. Volt hogy koromsötétbe jöttünk haza, rábíztuk magunkat a tehenekre, és hazavezettek.
Anyósom lépett be a téeszbe, mink nem. A Lajos már akkor a vasútnál dolgozott. Anyósom nevére jártam én is dolgozni a téeszbe. Ültettek ide akkor mindent: paprikát, borsót, zöldpaszulyt, oda a Köveshegyre. A Táblára is, kukoricát, oda is jártam kapálni harmadost. Az anyósommal jól kijöttem. Hát ő mondta meg, hogy mit kell csinálni, de megtanultam tőle mindent.
Lajosnak a nővére, a Léna a Nyíri bácsihoz ment feleségül, az hentes volt, és itt a faluban is mérte a húst, hátul a színben. Ők akkor itt laktak a Butkaiék (ma Jeneiék) házban, akkor is mért, azutt meg Patakról járt már ide, amikor hátul a színben mérte. Olyan nagy gyékényszatyorral hozta. A fogas még tán mindig megvan a padon. A szomszédban a Pokoly Mariék is mértek, ott hátul van az a kis épület, abban. Akkor volt bolt a Vinklerék udvaron is, még egy udvarban voltak a Veltiékkel, de elől laktak a Vinklerék és ott volt elől a bolt. Azutt osztották meg az udvart, és építettek a Veltiék külön.
Több is volt olyan, hogy egy udvarban ketten laktak. Mink meg hárman is. A Rendesékkel közös volt a csűrünk, a Buliéknak külön volt. A föld is hármunké volt hátul. Először a Baimliék laktak elől, tőlük vették meg a Buliék.
Lejegyezte Trifonovné Karajz Borbála 2006 júliusában.
(Meghalt 2007. május 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése