A húsvéti ünnepkör Károlyfalván

Karajz Margit (szül. 1952):

A húsvéti ünnepkör Károlyfalván

Karácsony és vízkereszt után kezdődik a farsang, ami hamvazószerdáig tart. Hamvazószerdával kezdődik a húsvétot megelőző nagyböjti időszak. Ez 40 napig tart. A kiválasztott zsidó nép az egyiptomi fogságból való kivonulása után 40 évig vándorolt a pusztában, míg az Ígéret földjére, Kánaánba ért, és Jézus is 30 éves korában, mielőtt megkezdte tanítói működését, kivonult a pusztába, ahol 40 napig böjtölt.

Erre emlékezve van a katolikusoknál a 40 napos nagyböjt, amely a húsvétra való lelki felkészülés ideje. Hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjti nap van. A felnőttek csak háromszor ehetnek, és csak egyszer lakhatnak jól. Húst, zsíros ételeket ekkor nem eszünk, sőt az esztendő pénteki napjain a hústól való megtartóztatás kötelező volt. Ma már csak a nagyböjt péntekein kötelező a hústilalom.

Hamvazószerdán és nagypénteken a mi családunkban általában olajos káposzta és olajos krumpli volt az ennivaló. Az olajos káposzta a télére betaposott savanyú káposztából készült. Még vágtunk bele vöröshagymát, megolajoztuk, és kenyérrel vagy olajos krumplival ettük. Az olajos krumpli hajában főtt krumpliból készül. A hajában főtt krumplit meghámozzuk, karikára vágjuk, megsózzuk, olajozzuk, és vagy olajos káposztával vagy magában esszük. A többi pénteki napokon paszulygaluskát főztünk.

A nagyböjt péntekein a templomban mindig keresztúti ájtatosságot végeztünk. Amikor a falunak még helyben volt papja, a plébános a minisztránsokkal végezte, a körmeneti keresztet is magukkal vitték. A nép a padokban ülve kapcsolódott az imádságba. Volt, amikor a hittanra járó gyerekek is a pappal együtt járták végig templomban lévő 14 stációt, és ők is olvasták az egyes állomásokhoz tartozó elmélkedéseket és imákat. Ma már – mivel nagy a paphiány, és a faluban nincs helyben plébános - a hívek csak magukban végzik azt az ájtatosságot.

A farsang a mulatságok, bálok, lakodalmak ideje volt. A nagyböjttel ennek vége szakadt. Nagyböjtben nem illett mulatozni. Ilyenkor nem rendeztek bálokat, nem nótáztak a fiúk az utcán, nem lakodalmaskodtak. A nagyböjt a lelki elmélyülés, a húsvétra való felkészülés, bűnbánattartás ideje. A hamvazószerda is onnan kapta a nevét, hogy ezen a napon a pap az előző évben szentelt barkaágakból készült hamuval – amit előzőleg megszentelt – a bűnbánat jeléül keresztet rajzol a hívek homlokára. Emlékezésül, hogy porból lettünk és porrá leszünk. Ideje, hogy a testi hívságok után törődjünk a lelkünk állapotával is.

A templomban az oltárokat lila terítővel terítik le, virágokkal nem díszítik. A fájdalmas rózsafűzért imádkozzák és az egyház énekei is a bűnbánatra, lelkünk megújítására, megtisztítására indítanak. Ezt a célt szolgálta a húsvéti lelkigyakorlat is. Ilyenkor mindig vendégpapot hívtak, aki három napon keresztül a prédikációival segíteni akar a híveknek ebben a lelki felkészülésben. Ez után a lelkigyakorlat után volt a faluban a húsvéti gyóntatás is, általában a virágvasárnap előtti hétvégén. Erre az alkalomra vendég gyóntatókat is hívtak, ha valaki a falu plébánosánál nem szívesen gyónna, legyen alkalma és lehetősége idegen papnál gyónni. Mert legalább évente egyszer, húsvét táján kötelező a bűnbánattartás, a gyónás és áldozás.

Fekete vasárnap a húsvét előtt két héttel van. Ekkor letakarták a kereszteket. Az oltárkeresztet, a körmeneti keresztet és a templompitvarban lévő bejárati nagykeresztet fekete lepellel vonták be, az oltárképet pedig lila lepellel. Az asszonyok fekete kendőben mentek a templomba.

A húsvét előtti vasárnap pedig a virágvasárnap. Ilyenkor a templomban a pap barka (birke) ágakat szentel. Ezekből osztanak a híveknek is, amit a mise után hazavisznek, és otthonaikban a falra akasztott kereszt vagy szentkép mögé tűzik. A barkaágak szentelése Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásának emlékére van.

 

Virágvasárnap a szenvedés vasárnapja is. Ezen a napon énekelték a passiót. A falu kántortanítója tanította be a dallamát. Az evangélistát mindig a falu kántora énekelte. Emlékszem még a Kusz Tóni bácsira is. (Hauser Antal) Később a Nyimi (Hauser Imre) énekelte, Jézust pedig mindig Hurkás (Brogli) Gyuri bácsi énekelte. Én csak rá emlékszem. Nagyon szépen, átérzéssel, igazi Jézus-hangon énekelt. Pétert, Pilátust, a szolgálókat, Júdást és a zsidó népet, a kart általában fiatalabb férfiak énekelték fent a kóruson. Aztán később, amikor már kántor sem volt, abbamaradt a passió éneklése. Lukács Béla plébános idejében még egyszer volt passió-éneklés, ő tanította be, de erre már nem emlékszem annyira, mint a régiekre. Csak arra emlékszem, hogy a két szolgálót már asszonyok és lányok énekelték, és a karban is énekeltek ők ketten: Buzsa néni (Bartus Józsefné) és Tóth Kati. Aztán megint nem énekelték a passiót. Volt időszak Poruczki Gyula atya idejében, hogy a passiót a hittanra járó gyerekek olvasták fel, de volt úgy is, hogy szerepekre osztva olvasták. Most, hogy a pataki atyák látnak el bennünket, és hoztak passió-kottákat, már három éve újra énekeljük virágvasárnap a passiót, lent a padokban ülve. Az evangélistát Maki (Deutsch) Zsuzsa énekli, most ő kántoroskodik, de csak vasárnapokon. Jézust és Pilátust Hauser Laci énekli, csak ő van férfi köztünk.  A kart, a népet pedig a zsoltárt éneklő asszonyok. 

   

       

 A húsvét előtti hét a nagyhét. A szertartások késő délután, estébe nyúlóan voltak. Hétfőn, kedden és szerdán régen Jeremiás siralmait énekelték a fiúk és a fiatalemberek. Én erre nem emlékszem, csak anyukámtól hallottam, hogy a Magasvári Anti is énekelte. Volt ilyenkor egy gyertyatartó – most is a templom padláson van, az elbeszélés alapján ismertem fel – amibe két oldalról emelkedve szögek vannak verve, ezekre tűzték a gyertyákat. Nem tudom, hány volt, de mind meggyújtották, és ahogy egy-egy részt elénekeltek, Pos Pista bácsi (Brogli István) – ő volt akkor a kurátor – mindig eloltott egye-egyet a gyertyaoltóval.

    

Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az Oltáriszentség rendelésének az ünnepe. Ezen a napon az esti szentmisében a Dicsőség éneklése alatt mind megszólaltak a harangok, az orgona és az összes csengő. Dicsőség után elhallgattak, és nem szólaltak egészen nagyszombat estig. Azt mondták, hogy elmentek a harangok Rómába gyónni! Harangozás helyett kereplővel jelezték a delet és a szertartások kezdetét. Úgy mondták, hogy recsáznak. A minisztránsok pedig a csengetés helyett kis kézi, fából készült kereplőkkel kerepeltek. 

Nagypénteken Jézus halálára emlékezünk. Még én is emlékszem, hogy otthon ezen a napon még a tükröket is letakarták, méltóan a gyász jeléül. Fekete kendőben, feketébe öltözve mentünk a nagypénteki szertartásra este. Régen ezen a napon is énekelték a passiót. Ekkor van a kereszt leleplezése. A fekete vasárnapon fekete kendővel letakart körmeneti keresztről ünnepélyes szertartás közben leveszik a leplet, és a Jézus szíve mellékoltárnál elkészített szent sírba helyezik. A szent sírt mindig szépen előkészítették. Feldíszítették friss mohával, virágokkal. Általában rózsaszín hortenzia és primula volt a húsvéti virág a szent sírnál, amivel húsvétra az egész templomot is díszítették. Régen csak cserepes virág volt a díszítés. A virágokat a hívek egyénileg vásárolták, és hozták el a templomba. Úgy emlékszem, hogy a mellékoltárnál a padok két oldalán egy-egy lóca volt, és annyi virág volt, hogy a lóca alatt és a lócán is voltak virágok. Ennél az oltárnál két oldalt volt két beüvegezett mécsestartó. Ezeket ilyenkor mindig meggyújtotta Tóth Laci bácsi, akkor már ő volt a kurátor. De régebben – ezt már csak anyukámtól hallottam – a leventék, fiatalabb fiúk álltak őrt a szent sírnál. Bizonyos időnként váltották egymást. Az iskolában kártyázva várták az őrségváltást. Az őrség egészen nagyszombat estig vigyázta a szent sírt. Volt, hogy rosszul is lettek, mert mozdulatlanul kellett állniuk. Voltak, akik a lányokat figyelték, hogy mennek keresztet csókolni. Pénteken este éjfélig, majd nagyszombaton egészen a feltámadásig lehetett menni szent sírt látogatni. Abban az időben ment is mindenki, nem úgy, mint most. Egész nagyszombaton jó, ha van egy-két ember, aki még eljön a templomba a szent sírhoz. Anyuka mesélte, hogy az ő gyerekkorában a nagyszombati szertartásra már felvették az új ruhát és az új cipőt. Akkoriban fehér cipő volt a divat a gyerekeknek, amit fehér szilvia festékkel fehérítettek be, majd elmentek a szent sírhoz keresztet csókolni. Abban az időben mindenki térden állva csúszott a kereszthez, és ugyancsak térden állva mentek vissza is. Úgyhogy a keresztcsókoláskor az új cipő orráról az összes máz lement. 

A nagyszombat esti szertartás tűzszenteléssel kezdődik. Erről a tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát. Majd nagyon sok ószövetségi olvasmányt olvasnak. Ez gyerekként nagyon hosszú volt, de amikor a szentmise dicsősége alatt újra megszólaltak a harangok, az orgona és a minisztránsok csengői, az mindjárt jobb kedvre derített mindenkit. A mise után volt a feltámadási körmenet. Ekkorra már mindig sötét volt. A pap az Oltáriszentséget vitte. Régen a baldachint is vitték a képviselőtestületi tagok. Ők vitték a feltámadt Jézus szobrát és a húsvéti gyertyát is. Ez az este, sötétben végzett körmenet mindig olyan sejtelmes és különleges volt. Akkorában még sokan jártunk templomba, és hogy a körmenet zökkenőmentesen és gyorsabban menjen, minket, alsóosztályos gyerekeket, akik elől az áldoztatórács és az első padsor között álltunk, Tóth Laci bácsi, a kurátor a sekrestyén keresztül vitt ki a körmenet elé. Amikor hazajöttünk a feltámadási körmenetről, akkor ért véget a böjt. 

Húsvétvasárnap reggel volt a pászkaszentelés vagy ételszentelés. A 40 napos nagyböjt után az ünnepre készített eledeleket vitték megszentelni. Már előző nap megfőzték a füstölt sonkát és a kolbászt, a húsételeket a böjt utánra. Kalácsot sütöttek, a kalács az élet édessége. Anyuka mindig kisebb kerek lábasban sütötte. Ki is díszítette, tésztából körben fonást tett rá, és szintén tésztából a közepére tett egy F és K betűt. Ez azt jelenti: Feltámadt Krisztus, Voltak, akik egy keresztet tettek rá a betűk helyett. Mi azelőtt édes túrót és töltött húst soha nem csináltunk. De vittünk megtisztított tormát. Ez az élet keserűségét jelképezte. Még főtt tojásokat is vittünk. Ez az életet jelképezi. Ezeket kosárba tettük, és fehér angol-madeirás sonkakendővel takartuk le. Régen általában az asszonyok vitték a kosarakat, azért mert húsvét reggelén is az asszonyok mentek Jézus sírjához. Ardón úgy is hívták őket, hogy kenethozó asszonyok.  Az én gyerekkoromban mindenki hozott ételt szentelni. Annyian voltunk, hogy a kosarak alig fértek el a mellékoltároknál és végig a templompadok mellett. Most alig hoznak vagy húszan. Azt is többnyire a férfiak és fiúk. A húsvéti ünnepek alatt a régi időkben az emberek így köszöntek egymásnak: Feltámadt Krisztus! Erre a válasz: Valóban feltámadt! 

   

Húsvét hétfőn volt a fiúk, férfiak locsolkodási napja. Régen a mi családunkban csak nagyon egyszerűen festették a főtt tojásokat. Emlékszem, még kicsik voltunk, anyuka vöröshagyma héjából főzött tojásfestéket. Ettől nem volt szép piros, inkább barnás árnyalatú. A megmaradt festék lé ott maradt a masina (tűzhely) szélén. Reggel apuka meg akart locsolni bennünket. Csak úgy szépen, finoman megfricskázni. Bedugta az ujjait a festékleves bádogba, és lefröcskölt bennünket az ágyban. Barna pöttyös lett az ágynemű, amit abban az időben elég nehéz volt mosószer nélkül, kézzel  - mosógép sem volt még – tisztára mosni. Amikor mi kezdtünk felnőni, mi már boltban vásárolt tojásfestékkel festettünk. A növények szép leveleit szedtük le, a főtt tojásra illesztettük, és szorosan nylon harisnyába kötöttük. Így tettük a festéklébe. Festés után a tojás levél alatti része szép fehér maradt. Az én korosztályom gyerekei forró viasszal rajzoltak mintát a tojásra. Festés után a viaszt lekaparták a tojásról. Most már nem festünk tojást, megöregedtünk. Nem tudom, hogy a mostani fiatalok festenek-e? A régi időkben is volt illatos rózsavíz locsolkodáshoz, de inkább vízzel locsolkodtak. A rokon férfiak szolidabban, lavór felé hajolva a nyakunkba, az idősebbek csak a kezünkre öntötték a vizet. A Sógor bácsi ha megjött – ő a hegyen lakott – mindig vizet kért, mert szomjas. Azzal locsolt meg mindenkit aztán. A gyerekek is mindig reggel jöttek. Ők verset is mondtak, és inkább szagos vízzel locsolták meg a lányok, asszonyok haját. A nagyfiúk délután csapatba verődve, vödrökkel, az utcai kutakból friss vízzel mentek a nagylányokhoz. Ők nem voltak kíméletesek, ahol érték, öntötték. 

Húsvét kedden a kislányok is jártak öntözködni a rokonokhoz, és szagos vízzel locsolták meg a kisfiúkat, férfiakat. Az én gyerekkoromba a gyerekek csak ritkán, inkább a fiúk kapták a festett tojásokat. A gyerekek boltban vásárolt csokitojást, csoki báránykát, csoki kiscsirkét, csoki nyuszit kaptak az öntözködésért. Manapság már a lányok nem járnak locsolkodni, de még a fiúk, férfiak locsolkodása is kezd kimenni a szokásból.

2011