Brogli Ferencné

 

Brogli Ferencné Rák Terézia 1870-1958

Bíró nána - így nevezték Mária lánya gyermekei és unokái, mert ő volt a bíró felesége.

1870 március 6-án született 11 gyermekes család 8. gyermekeként. Már 15 éves korában férjhez adták a 22 éves Brogli Ferenchez, s költözött menyecskének a 9. sz. házba (ma Hurkás-háznak ismerjük). Idővel ők lettek a ház gazdái, ő a gazdasszony. Nem általános, de előfordult, hogy már 14-15 évesen férjhez adtak leányokat.

8 gyermeket szült, az elsőt 16 évesen, az utolsót 37 évesen.

János 1886-ban született, 5 hetet élt

Ferenc 1887-ben született, 3 hónaposan himlőben meghalt

Brigitta 1891-ben született

Márton 1894-ben,

Mária 1898-ban,

György 1900-ban,

Rozália 1903-ban

és végül az utolsó 1907-ben, aki fiú lett, s ő is, mint elhalt bátyja az apja nevét kapta, Ferenc lett.

Míg a gazdasszony vezette a háztartást, kivette részét a földeken s az állatok körüli munkákból, nevelte a gyermekeket, a férje gazdálkodott, s karizmatikus emberként a falu vezető személyisége lett: iskolaszéki tag volt, mint ilyen, beleszólása volt az iskola működésébe, a tanítóválasztásba, igazgatósági tagja volt hosszú évekig a megalakult fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek, mely a gazdák érdekeit volt hivatott érvényesíteni, s bírónak is megválasztották, 3 évig viselte a tisztséget 1924-26 között., s hatékonyan, harcosan képviselte faluja és lakói érdekeit, pl. Végardóval összefogva megakadályozták a megyében az útadó bevezetését. A műtermi fotón büszkén, magabiztosan néz szembe a fényképezőgéppel.

A feleségről, Teréziáról inkább a családi, ismerősi visszaemlékezésekből - no meg fényképekből -  állhat előttünk a férjéhez hasonlóan karizmatikus asszony képe.

Bár a fenti fotón mosolygós és szelid, nagyon is szikár, szívós asszony volt. Az imakönyv nemcsak a kor fotózási szokásai szerint van a kezében, hanem a család és az ő igazi mély vallásosságát is jelzi. Legkisebb fiúkból papot neveltek, Ferenc később Budapesten szolgált, doktori címet szerzett, s a kanonoki rangig vitte.

Rák Mártonné Brogli Mária így emlékezett rá:

"A Teréz néni olyan öregasszony volt már, oszt még akkor is felmászott a cseresznyefára a Kácsárdon. - Nána, ne menjen már oda! - kiabáltak neki. – Mit nánázol? – felelte a gyerekeinek, unokáinak. Olyan kupori, szikár asszony volt. Azért akkor abból éltünk, minden szem cseresznyét összeszedtünk."

A férje 1932-ben halt meg, Teréz 52 évesen maradt özvegyen. Gyerekeik ekkor már mind kirepültek a fészekből, a legkisebbet Ferencet is pappá szentelték, György fia maradt a családi házban feleségével és lányaival. Az udvar mindig tele volt az unokákkal, Brigitta, Mária és Rozália gyermekeivel, s az ott élő György lányaival. 

Egyik unokája, aki még nagyon kicsi volt, arra emlékszik, hogy esténként hogy küldte őket haza: Menjetek már haza!, a nagyobb Monika, azt mesélte ezekből az emlékeiből: "Ott volt az a sok gyerek, eljött a dél, valamit enni kellett adni nekik. A nána galuskát főzött, és kiosztotta, neki nem maradt semmi. A végén legalább kenyérrel ki akarta törölni a tálból a zsírját, hát mire odajutott, márt azt is kitörölte valamelyik."

Gyermekei összetartóak voltak, segítették egymást, különösen a papi pályára lépett Ferenc Budapestről  sokat segített szüleinek és szegénységben élő nővéreinek, segítette gyermekeik boldogulását.

1958-ban halt meg 88 évesen, ekkor 16 élő unokája és 11 dédunokája volt.

Mindvégig tevékeny, fáradhatatlan volt, a családja és a vallása jelentette az élete értelmét..

Családi kép György fiával, menyével és unokáival 1950-52 k.