Rák István 1875-1947

 

Rák István 1875-1947

Rák István is belekerült a Magyar városok és vármegyék monográfiája sorozat 12. kötetébe, amely a Sárospatakot és vidékét mutatta be 1933-ban. A könyv megjelenése idején ő volt a községi bíró.

1875 április 22-én született. Szülei: Rák Ignác (1847-1927) és Dobler Mária (1848-1922). Édesapja, Ignác összesen 5 évig volt a falu bírója.

Három lánytestvére a faluban ment férjhez: Katalin (1867-1940, Hochvárt Györgyhöz), Mária (1868-1951, Burger Lászlóhoz), Rozália (1882-1958, Brogli Ignáchoz)

Bejegyzése a születési anyakönyvbe

István 1893-ban, 19 évesen nősült, feleségül vette a falusi Deutsch Máriát. 53 évig éltek házasságban, 5 gyermekük született:

Ignác (1895-1957), felesége Burger Márta

Magdolna (1898-1974), apáca lett

Zsuzsanna (1901-1978), Brogli Ignác felesége lett

Róza (1909-1954), Burger János felesége lett

István (1912-1975), katolikus pap lett.

Földműves volt, gazdálkodott, mint mindenki a faluban, az alvégen laktak a 61. sz. házban, a kétlakásos udvar első házában. 

1866-os falutérkép, 1900 körüli piros kiegészítésekkel,
ekkor még a nagyapja (Rák Balthazár) ill. az apja (Rák Ignác) a tulajdonos

Ifjú házasként még apja gazdaságában dolgoztak, majd fokozatosan vette át a gazda szerepét. Az 5 gyermekes, 40 éves családapát elvitték az 1. világháborúba, ahol az orosz fronton harcolt, s ahonnan több társával ellentétben, szerencsésen hazatért. Hogy milyen embertformáló tapasztalatokkal, azt csak sejthetjük. Az 5 gyermekkel egyedül maradt feleség gondját baját is nehéz átérezni, bár apósával. anyósával egy háztartásban, a nagy család védőszárnyai alatt éltek.

Hazatérve folytatta a gazdálkodást, nevelte gyermekeit keresztény szellemben. Ennek folyományaként egyik leánya, Magdolna apáca lett, legkisebb fia, István pedig papnak tanult, 1937-ben szentelték fel.

A megbecsült gazda egyre több szerepet, feladatot vállalt a falu életében. 1926-ban, 51 éves korában bírónak választották, s közmegelégedésre 13 évig, 1940-ig töltötte be a tisztséget. Tagja volt az egyháztanácsnak és az iskolaszéknek is. 

Az iskolaszék az elsőfokú iskolai hatóság volt, amely 1868-1948 között a felügyelete alá tartozó elemi népiskola fenntartásáról, működéséről, tárgyi és személyi föltételeinek biztosításáról gondoskodott. - Összetétele: az egyházközség 5 választott képviselője és a tanító, elnöke a plébános. Az iskolaszék választotta az iskola tanítóit, megállapította az iskolaadó nagyságát, valamelyik tagja által - látogatások útján - felügyelte az oktató-nevelő munkát, részt vett a vizsgákon. Hatáskörébe tartozott az iskolaépület és a tantermek karbantartásáról, tisztántartásáról és fölszereléséről, a tanítók illetményeinek kiszolgáltatásáról való gondoskodás, az iskola rendjének és fegyelmének védelme, képviselete az egyházi és állami hatóságok előtt. (http://lexikon.katolikus.hu/I/iskolasz%C3%A9k.html)

A Károlyfalva és vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek, mely a falusi gazdák érdekében tevékenykedett, 1932-től 1946-ig volt igazgatósági tagja.

Rák Mártonné közlése szerint ő állíttatta a templomban a Jézus szíve mellékoltárt.

Neki is volt ragadványneve: Palcer, eredete ismeretlen; ennek emlékét egy földrajzi helymegjelölés is őrizte, amíg mezőgazdasági tevékenység folyt a faluban: az un. Parcel-féle erdő vagy a Bíró erdeje a Vérmánytól a Hordóskút felő eső részen volt. Tisztségneve, mint a ritkább foglalkozásnevek, ragadványnévként öröklődött a gyermekeire, unokáira: Bíró Pista (fia), Bíró Mari (unokája).

1947-ben, 72 éves korában halt meg, felesége 6 év múlva követte. Szép síremlék őrzi emléküket.