Burger László 1861-1936

 

Burger László 1861-1936

1861. aug. 18-án született, a születési anyakönyvbe Lazarusként jegyezték be. Szülei Burger János (1841-1890) és Vinkler Márta (1837-1903) 1860-ban kötöttek házasságot. László (Lázár) az elsőszülött, egy húga született, Mária, aki 5 évesen meghalt, és 4 öccse: János, György, József, Márton. A legkisebb Márton nem érte meg az első évét, János 44 évesen halt meg, a halál okaként elmebetegséget jegyeztek be. Józsefről nem tudunk, valószínűleg máshová nősült. Ő és György  viszont a faluban nősültek, és szép családot alapítottak. 

Bejegyzése a születési anyakönyvbe

1885-ben, 24 évesen nősült meg, a 17 éves Rák Máriát (1885-1951) vette feleségül. 4 lányuk és 3 fiúk született, három kislány csecsemőként meghalt, a többiek mind a falun belül nősültek ill. mentek férjhez. 

Zsuzsanna (sz. 1886, férje Brogli Antal), István (sz. 1888 felesége Brogli Mária), Márta (sz. 1890, meghalt két hetesen), László (sz. 1892, felesége Deutsch Rozália), Márta (sz. 1894, meghalt egy hónaposan), János (sz. 1899, felesége Rák Róza) és Rozália (1911-ben született, s másfél hónapot élt)..

Kezdetben apja földjein gazdálkodtak, apja halála után, 1890-ben, 29 évesen kezdett az önálló gazdálkodásba 9 holdon, melyet még hattal gyarapított.

A faluban tekintélyes gazdának számított, 43 éves korában, 1904-ben bíróvá választották, a tisztséget 5 évig töltötte be, 1909-ig. 

A század elején bontakozott ki az országban a szövetkezeti mozgalom.  A formáció a gazdák megsegítésére alakult azzal a szellemiséggel, hogy a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesülhessenek, mivel országszerte tombolt a hiteluzsora, a kényszerárverések járványszerűen terjedtek. Az országos szövetkezet 1898-ban alakult, s Károlyfalva meglepően korán, 1904-ben, Burger László bírósága első évében csatlakozott a mozgalomhoz. Ekkor az országban még csak 4-500 szervezet volt, ami 1911-re növekedett ezerre, 1914-re háromezerre. 

A károlyfalvi szövetkezet bejegyzése a Központi Értesítőben

Burger László a motorja a szövetkezet-alapításnak, az alapítótagok és az első elnökségi tagok között volt, s 1933-ig maradt igazgatósági tag. Elődeink, a falu vezetői nem voltak elmaradottak, bezárkózottak, benne éltek a korban, értették az idők szavát, s a falu boldogulása érdekében nem haboztak új, előrevívő dolgokhoz csatlakozni. A szövetkezeti mozgalom országszerte nagyon sikeres lett.

A Hangya szövetkezet alapító tagjai, Burger László az ülő sorban balról a 3.

A szövetkezetek termeltettek, hiteleztek, feldolgoztak, kis és nagykereskedéseket működtettek, nemcsak üzletileg, hanem szociálisan is segítették tagjaikat, jelen voltak falvakban és városokban egyaránt. Károlyfalván a szövetkezet létesítette a közelmúltig működő, bekötőúttal szemben álló boltot ill. kocsmát.

Burger László ötödmagával szerepelt a Magyar városok monográfiái 12. Sárospatak és vidéke c. kötetében. 

Világi feladatvállalásai mellett az egyházközségben is szerepet vállalt, tagja volt az egyháztanácsnak.

Házuk a felvég mai páratlan oldala közepén állt. Tekintélyes porta, mely teljes egészében kőkerítéssel volt körbevéve, a Gertában még ma is látszanak ennek maradványai. A széles portát az 1920-as években felezték két keskenyebbre, hogy második fia is építkezhessen. Így laktak aztán egymás szomszédságában fiai, István és János, akik 1955-ben kőkeresztet állíttattak Isten dicsőségére az Ástékban.

Portájuk az 1866-os falutérképen, akkor a tulajdonos az édesapja, Burger János.
A piros bejegyzések későbbiek (1900 k.), akkor már Burger László volt a tulajdonos, s a csűrt, miután a nagy tűzvészben leégett, óvatosságból hátrébb, a lakóháztól messzebbre építették.

 

      A porta határai a Gertában                               Házuk ma, s látszik a megosztott portán épített másik ház oldala is. A ház előtt ásott kút                        

 

Az ástéki kereszt

Még egy dolgot jegyzett föl rőla a krónika: 1934-ben kis híján mustgárzmérgezés áldozata lett, hogy mégsem történt tragédia, kisunokájának, az ötéves Jancsinak köszönhető.

1936-ban, 75 éves korában halt meg, felesége még 15 évig élt utána özvegységben. A temetőben szép sírkő őrzi az emléküket.