Népszokások Károlyfalván

Népszokások Károlyfalván

Riport a Neue Zeitung c. lapban 1964-ből.

Megszólalnak Brogli Vendel, Rák István, Brogli István, Burger Rozália

  
Riporter Bodnár István

Sátoraljaújhelytől délnyugatra a Ronyva és a Bodrog völgye húzódik félkörben a világhírű Hegyaljai borvidék körül. Mély, keskeny patakok és meredek hegyek alkotják a völgy hátterét, ahol Károlyfalva fekszik. A 600 lakos nagy része annak a tizenkét német családnak a leszármazottja, akiket Johann Wilhelm Trautson herceg telepített ide 1754 őszén. — Két évszázadra nyúlik vissza a falu krónikája a 12 család történetéről és leszármazottaikról – mondta lapunknak a tanács elnöke, Brogli Vendel. A tizenkét család neve: Brogli, Burger, Deutsch, Dobler, Frey, Hauser, Hochwarth, Hoffmann, Nezáczki, Rák, Schm idt és Winkler. A múlt század végén az egész faluban még németül beszéltek. Ez idő alatt kezdtek betelepülni szlovákok és magyarok, akik többsége erdei munkás és napszámos volt, és beházasodtak az elszegényedett sváb családokba. Falusi tartózkodásunk alatt néhány lakos készségesen mesélt nekünk a „régi időkről”, őseik szokásairól, modoráról. Értékes kulturális értékekről, amelyek többsége csak az idősebb generáció emlékeiben él.

A legényavatásról 

az 53 éves tsz- kocsis, Rák István mesélt lapunknak. 

— Az iskolát kinőtt fiúk a beavatásig nem járhattak a lányokhoz, nem táncolhattak bálokban, lakodalmakban. Az avatásra a kocsmában került sor. Az idősebbek párszor feldobták a levegőbe a legényeket, botokkal a hátukra csaptak, sok sikert a lányokhoz, bálokon és másut! A fiúk 25-60 liter bort hoztak az avatóünnepségre. De ez csak a kezdet volt, mert később a pince kulcsa mindig a nadrágzsebben volt, a fél literes kancsó pedig kézről kézre járt a borospincékben. Az avatóünnepségemen kb 60 liter folyt le a szomjas torkokon...

Tűzkarika dobás 

Egy másik régi népszokás Károlyfalván a tűzkarikadobás volt. Idősebb Brogli István ezt magyarázza nekünk: – Erre húshagyókedd utolsó vasárnapján gyűltünk össze, csak a fiúk, a borospincékhez. Három pincesor volt: az alsó, a középső és a felső. Az egyik pince tetején botokból tüzet gyújtottunk, [hogy szárítsa meg a szőlőt?], és tettünk belé fából készült karikákat. Amikor ezek már izzottak, az első karikadobáló egy erős, hosszú bottal kihalászott egyet, és hangosan kiabálta: "Karika, karika, kié ez a karika? Ez a karika ……é! (itt annak a neve volt, akit kigúnyoltak), aki tavaly nyáron ezt és így csinálta a szénakazalban.” És elhajította a karikát. Így leleplezték egymást, sok titkot elárultak, de szó sem volt arról, hogy haragudnának egymásra. A lányok megfelelő távolságban a pincék mögött vagy máshol megbújva hallgatták.

Döglött macskák a karón

Burger Róza elmesélte, hogy a karnevál végén a fiúk döglött macskát kötöztek egy rúdhoz. Így mentek végig a falun, és bementek minden házba, ahol lányok laktak. Ahol nem etették és itatták elég bőségesen őket, ott kiagyaltak valamit. Például ellopták a füstölt kolbászt a padlásról, és szalmakötegeket akasztottak a helyére. Az is előfordult, hogy a fiúk közül csak néhányan mentek be a házba, a többiek titokban az ablakból figyelték, kapnak-e étvágyuk és szomjúságuk szerint eleget enni és inni a bent lévő társaik. Ha igen, akkor ők is bementek. Ha azonban nem olyan volt a vendégszeretet, amilyet akartak, akkor szétszedték az udvaron lévő szekeret, és felhordták az alkatrészeket a ház tetejére, az istállókba vagy akár a méhkasokba. Vagy valami nehéz tárgyat gurítottak a küszöb elé. Máshol lehúzták az ekét a kertbe, és a szalmakazalra dobták. Az ilyen csínytevéseket azoknak a családoknak a bosszantására találták ki, akiknek lányai voltak, de fösvények voltak. Ezzel alaposan „rászedték” a barátságtalan apákat, anyákat. 

Rák István unokatestvérének is van mondanivalója a „virágtáncról”:

- Ez egy gyönyörű, lassú tánc volt. A fiúk és a lányok két sort alkottak, és egymás kezét fogták. Miközben szólt a zene, bal lábbal indulva három lépést tettek előre, majd jobbal három lépést hátra. Aztán a legény kecsesen lendítette a lányt kétszer jobbról balra és balról jobbra, előre-hátra, majd a lány háromszor megpördült a partner jobb kezének felemelt mutatóujja körül.

Bodnár István