Kavecsánszki Gyula:
Rátka, Hercegkút és Károlyfalva népi építészete
Kivonat a Károlyfalvára vonatkozó részekből
A hozzáfűzések dőlt betűvel szedve
Rátka, Hercegkút (Trautsondorf) és Károlyfalva (Karlsdorf) a „történelmi Zemplén" területén a Hegyalján található. Ez területileg a hegység déli, délkeleti és délnyugati szegély területe. A Hegyalja, a Zempléni hegyvidéken megkülönböztetett négy etnográfiai terület egyikét jelenti.
Károlyfalva (Karlsdorf). A Rákóczi-féle birtok része volt, Sárospatak szomszédságában. 1752-ben Trautson herceg erre a területre is német telepeseket hozott és a telepet fia, Károly után nevezte el. A család kihalása után a falu a kir. kamarai uradalom része lett. 1841-ben és 1894-ben jórészt leégett.
A magyarországi német telepítésnek több oka is volt.
1711-ben, a Rákóczi szabadságharc bukása után a hatalmas birtokokat az egész országban a Habsburg-ház hűséges, nagyobbrészt osztrák, német kiszolgálói kapták meg. Az új birtokosok hozzákezdtek az elnéptelenedett területek betelepítéséhez, a szétzilált gazdaságok beindításához. Természetesen elsősorban Németországból hoztak parasztokat (Bauern) vagy obsitos katonákat (ausgedinte Soldaten), akiket jobban ismertek, és akiknek munkájában jobban megbíztak. A telepítést (Kolonisation) az egyház is támogatta, mert a német parasztok egy része katolikus volt és ez kedvezett a katolicizmus erősítésének. A telepítések részben állami, részben magán kezdeményezésűek voltak. A Tokaj-Hegyalján a XVIII. sz.-ban három telepítési hullám ismert. A Rákóczi-család birtokait az osztrák Trautson herceg kapta. Rátka, Károlyfalva és Hercegkút telepítése a herceg magánjellegű kezdeményezése volt az 1750-1754-es években.
A gazdasági okok mellett a telepítések politikai oka volt, hogy az országban tovább növekedett a német nemzetiségi területek száma, ez a Habsburg-ház helyzetét szilárdította. A németek vándorlásának (Wanderschaft) németországi okai is voltak.
A XVIII. sz. elején Németország egyes részein, de főleg Baden-Württenberg tartományában a lakosság számának nagyarányú növekedése elszegényedéshez vezetett és ezért sokan indultak vándorútra munkát és új hazát keresni.
A hagyomány szerint és a kutatások alapján is megállapítható, hogy a három falu telepesei Badenből, a Fekete Erdőből (Schwarzwald) jöttek, feltehetően Schiltach és Lehengericht vidékéről. E tájra jellemző neveket lehet találni, ilyenek: Hermli, Progli, Merli, Kerli, Matesz. A távoli német tájak emlékét őrzik a dűlő nevek is pl.: Hübel-dűlő, Hin- ésUm-dűlők Károlyfalván. Mindezt a falu öregjei is így tudják. Károlyfalván Lauber József Rákóczi u. 67. sz., valamint Burger Ignác tudomása szerint 16 család jött és később három visszament. Balassa Iván is 16 családot említ. 1785-ben újabb 29 család települt ide. A családok 15 hold földet kaptak és kaszálót. Ez több volt, mint amit Hercegkút és Rátka telepesei kaptak és ez kezdeti előnyhöz és jobb módhoz vezetett. Ugyancsak Balassa említi, hogy Károlyfalva lakói valószínűleg 1752-ben települtek át Hercegkútról a jobb életfeltételek miatt. A német telepesek jól értettek a szőlőműveléshez. A károlyfalviak mint vincellérek is dolgoztak a környéken. A legjellegzetesebb német családnevek ma is megtalálhatók. Ilyenek: Stumf, Lauber, Hauser, Burger, Frei stb.
A település képe
Telek
A Zempléni-hegység rendkívül tagolt térszíni formái jelentős mértékben meghatározzák a falvak, települések szerkezetét. A hegység belsejében a domborzati viszonyok miatt a települések terjeszkedési lehetősége erősen behatárolt, rendszerint egy-egy patak vagy út vonalát követi és egyetlen utcából áll. Morfológiai szempontból Rátka, Hercegkút és Károlyfalva egyaránt a soros utcás, szalagtelkes települési formába sorolható. Az itt közölt katonai felmérések térképanyaga és az úrbéri szabályozás térképei ezt kellőképpen dokumentálják.
A soros utcás, szalagtelkes települési forma jellemzője, hogy a telkek keskenyek és sorban egymás mellett egy út, vagy patak mellett helyezkednek el. Jellemzője még, hogy a belső és a külső telek szoros egységet alkot egymással. A lakótelekhez közvetlenül kapcsolódik a szántóföld, rét vagy erdő.
Hercegkút és Károlyfalva a megtelepedés időszakában irtványtelepülések voltak. Csak részben őrizték meg eredeti településformájukat, az erdőtelkes sorfalu jellemző vonásait.
A telkek mint a nagy egész sejtjei adták a település jellegzetes összképét.
A lakóházak rövid, 4-6 m-es homlokzatukkal közvetlenül az utcára néznek, és a házakat az utcától 1,7-3 m-es előkert (Vorgarten) választja el. A lakóházak telepítése, ill. a beépítési mód szinte kizárólagosan oldalhatáron álló. Mögöttük helyezkednek el a legfontosabb gazdasági építmények (Wirtschaftsgebáude): a kamra (Kammer), az istálló (Stall), a szín (Lagerungstraum), a csűr (Scheune). Ezekkel ellentétes oldalra legfeljebb a hidasól (Schweinekoben) és a kút került.
 |
| Első lakás:Tóth Ferencné Hauser Terézia (1928-1990) háza (Kusz-ház), hátsó lakás: Hoffmann József és Erzsébet testvérek háza. Néhány év múlva lebontották, újat építettek a helyére |
A legtöbb lakótelekre ez volt a jellemző.
Mindhárom településre jellemző a bortermelés, ezért a beltelek építményei között megtalálható szinte minden háznál a pince is. A pince (Weinkeller) helye nem rögzített a lakótelken. Megtalálható a lakóépülettel szemközti oldalon, de a gazdasági udvar végében is, a lakóépülettel azonos oldalon. Gyakori az a megoldás, amikor a pince lejárata az eresz alatti vetületben a járdáról indul, tehát a pince az alapokhoz kapcsolódik, de ez csupán veremként használatos, nem azonos a borospincével. Azokon a lakótelkeken ahol több család lakott, a helyszűke miatt az oldalkertbe (a lakóépülettel szemközti oldal) építették a kamrákat és a nyári konyhát. Mindkét családnak külön-külön kamrája volt. Erre a beépítési módra azonban csak egyetlen példát találtam (Károlyfalva Rákóczi u. 55.). Károlyfalván a helyszíni felmérések megerősítették, hogy a kétlakásos lakóépületek esetében a gazdák külön csűrben dolgoztak. Ez a károlyfalvai térkép telekosztásán is jól látható. Erre azért volt lehetőség, mert a kétlakásos telkek 900 négyszögöl, az egylakásosak pedig 400 négyszögöl telket kaptak művelésre. Ezenkívül a Rákóczi u. északi oldalán megfigyelhető, hogy a kétlakásos lakóépület sok esetben két önálló épületet jelentett, egymástól kis távolságra, tehát nem azonos a Rátkán kialakult kétlakásos típussal, amikor egy épületen belül van két lakóegység, de ez utóbbi szintén megtalálható Károlyfalván (7. kép).
A telkek funkcionálisan két nagy részre oszthatók: udvarra (Hof) és a kertre (Garten). A lakó- és gazdasági udvar ritkán válik el egymástól, de léckerítéssel való leválasztása gyakori. Ez elsősorban Károlyfalvára jellemző (Rákóczi u. 49. és 39.). Ezeknél a kerteknél azonban utcai kerítés nincs.
Károlyfalva és Hercegkút esetében a gazdasági udvart és a kertet a csűrök a telkeken keresztbe állva elválasztották egymástól. Erre még ma is találtam példákat Károlyfalván (Rákóczi u. 51. és Petőfi u.). A térképmásolaton látható, hogy a csűrök a telkek határán összeértek és így szinte védelmi jelleggel zárták körül a falut. A legáltalánosabb a 3-4 egységből álló összeépítés.
Mendöl Tibor a csűrök összeépítését, ill. a falu ilyen módon való lezárását, valamint ennek elterjedését a német betelepüléssel hozza kapcsolatba és a Dunántúl jellegzetes faluformájának tartja. A csűrök ilyen formában való összeépítése valóban jellemző a német építkezésre, de csak egyes területekre, elsősorban Sachsen vehető figyelembe ebben a tekintetben. Eicha bei Rómlind (Türingia) Reihendorf településszerkezete és a csűrök telepítése pl. kísértetiesen egyezik a Károlyfalváról készített térképpel. Vitára ad azonban okot, hogy ez a településforma más területeken is kialakult pl. Hejcén (Zemplén megye), tehát mégsem teljesen német hatás.
A települések egyes telkeit általában kerítések határolják. Igen gyakori azonban, hogy a telkek homlokvonalán nincs kerítés. Erre több példát találtam Károlyfalván is.
A telkek beépítettsége az adott réteg társadalmi, vagyoni helyzetétől függött. Az 1869. XII. 21-én készült felmérésekből készített összegzés képet ad arról, hogy milyen arányban jelentek meg a melléképületek a telkeken.
Hercegkút és Károlyfalva esetében az összeírás a családfők 95%-ánál földművesnek jelöli a foglalkozást.
A német telepesek nem voltak könnyű helyzetben, hiszen legelső tevékenységük az volt, hogy házakat építsenek, új települést teremtsenek. A magyar nyelvet nem beszélő telepesek egymásra voltak utalva. A közös boldogulás, a házépítés, az új otthon teremtésének reménye és szükségessége az összetartást még jobban fokozta. Balassa Iván írja, hogy az összetartás a házépítés esetében is megnyilvánult. „Magam láttam és fényképeztem amikor közel százan jöttek össze egy ház felépítéséhez. A gazda étellel, itallal jól tartotta őket." Az összetartás megnyilvánult a vallási ünnepeknél is. Burger Ignác (77 éves) Károlyfalva, Rákóczi u. 19. sz. alatti lakos elmondta pl., hogy a hercegkúti búcsúra szeptember 8-án szekerekkel és gyalogosan is mentek. Hercegkúton sok volt a rokon, de az idegeneket is vendégül látták. A május 16-i Nepomuki Szt. János búcsúra Károlyfalvára ugyanígy jöttek a hercegkútiak. A lakodalmat három napig tartották és érdekes módon mindig kedden. Részt vett rajta az egész falu.
Rátkán, Károlyfalván és Hercegkúton az 1869. XII. 31-i állapot szerinti felmérés rögzítette a foglalkozást is. A felmérésben nem található kőműves, ill. a házépítés tudományát értő foglalkozás. Károlyfalván viszont Burger Ignác és Müller Miklós[?] elmondták, hogy a tetőszerkezetet általában a Hercegkútról jött ácsmesterek állították össze. A házépítésnél az anyagot a gazda adta. A fogadott mester 6-8 emberrel dolgozott és olykor három építkezésen is dolgoztak egyszerre. A házat kimeszelve adta át. A segédmunkát a rokonság és a falu adta. A ma is látható kőből rakott boltívek, boltozatok a kőművesmesterek hozzáértését tanúsítják. Az egyszerűbb építkezést a gazda maga is elvégezte. A gerendavázas sertésólat mindenki maga készítette, a fát, gerendát kifaragták és segítséggel összeállították.
Ház
A Zemplén-hegységet a XVIII. sz. második feléig szinte kizárólag a faépítészet jellemezte. A faépítkezés háttérbe szorulásának okai egyrészt az erdőterület csökkenésében, másrészt a XVIII. sz.-i úrbérrendezésben keresendők. Ez utóbbi végrehajtása során ugyanis jelentős erdőterületeket veszített a jobbágyság és a racionális erdőgazdálkodás értelmében korlátozták az épületfa kitermelését. Az 1772-es helytartótanácsi rendelet előírta, hogy épületfát csak a tetőszerkezet és a nyílászárók építésére lehet kitermelni.
 |
| M. Rák József (Mátyás Jóska) (1896-1980) háza, a tanulmány írása idején már lakatlan, később lebontották |
Ennek következtében Rátka, Károlyfalva és Hercegkút lakóházai kőből épültek. Az építőanyag beszerzése a Hegyalján található kőbányákból történt. Károlyfalvának a Kapitány-völgyben volt kőbányája, de ismert volt a nyilazói és a hosszúföldi kőbánya is.
A kőfal alá készítettek alapot. A falat 40-80 cm mélységű árokba kezdték el építeni. A szabálytalan alakú köveket egymásra rakva jól megdöngölték.
A felmenő fal vastagsága 50-60 cm, kötőanyaga a sár és a mész. A falat kívül-belül vakolták és fehérre meszelték. A terepet előkészítették, egyenesre, vízszintesre faragták.
Az ajtók, ablakok fölötti áthidalás megoldása egyenes vagy íves. Ez gyakran egy lakóépületen belül is változik. Az egyenes áthidalást kőkeret beépítésével, az íveset boltív rakásával oldották meg. A kettőt együtt is alkalmazták úgy, hogy előbb a boltívet rakták ki kőből, majd a kőkeretet építették be. A bejárati ajtókat Károlyfalván öt elemből álló kő nyílászáró beépítésével képezték. Az áthidaló gerenda két részből állt, a két rész között 6-8 cm magas, az ajtó szélességének megfelelő szellőzőnyílást faragtak. Ez biztosította az állandó léghuzatot a szabadkémény számára. A kő nyílászárókat díszítették, amelyről a későbbiekben szó lesz. Természetesen használták a fa nyílászárókat, a fa áthidaló gerendákat is. Az ajtók rendszerint szimplák. A kamraajtó és a pitvarajtó előtt megfigyelhető a félajtó vagy rács. Feladata, hogy a kisállatokat kizárja az épületből.
A mennyezetformák közül a legelterjedtebb a felülborított gerendafödém. A főfalakon futnak a talpszelemenek és erre merőlegesen 1-1,2 m-re egymástól fektetik a födémgerendákat. Ezekre szegezik a 4-5 cm vastag pallókat. A födémet a padlástérben letapasztották. 30-40 évvel ezelőtt megjelent a stukatúr, a sima mennyezet. A födémgerendákat alulról fenyődeszkákkal borították, nádat vagy fűzfavesszőt szegeztek rá és bevakolták, végül fehérre meszelték.
A Zemplén hegységben a szarufás fedélszék, vagy egyszerű fedélszék szinte kizárólagos. Ez jellemző a vizsgált településekre is. Ágasfás. szelemenes tetőszerkezetet nem találtam. Formai szempontból általános a nyeregtető és a kontyolt nyeregtető alkalmazása. Használatos volt a zsindely is. Ezeket a tetőfedési módokat, rövid élettartamuk miatt 1910-től folyamatosan felváltotta a bádoglemez-, a pala- és a cserépfedés.
A népi építészet kutatásának lényeges eleme a lakóházak alaprajzi tagolódásának vizsgálata, hiszen az alaprajzban tükröződik az építtető szándéka, életmódja, gazdasági és társadalmi helyzete. Az alaprajz döntő módon meghatározza az épület térbeli megjelenését, egymáshoz kapcsolja a különböző rendeltetésű helyiségeket, fellelhető benne a generációkon keresztül hordozott hagyomány is.
A Zemplén hegység vidéke az ún. északi házvidékhez tartozik. Ez a háztípus eredetileg egy ablakkal épült, de később az arányosság kedvéért két ablakot építettek. A tehetősebb gazda házának elengedhetetlen részei: az elsőház, a pitvar, a hátsó ház, mely télen egyúttal konyha és hálószoba is, ill. a hátsó ház helyett kamrát is építettek.
A három német település lakóházairól, építkezéséről szinte alig maradt leírás. Népi építészeti értékeket rögzítő felmérés, adatrögzítés ezidáig nem történt. Éveken keresztül tartó néprajzi kutatást Balassa Iván végzett e területen, aki Zur Geschichte der deutschen Kolonisation im Tokaier Bergland c. munkájában megállapította, hogy a három falu anyagi kultúrája teljes hasonlóságot mutat a magyar falvakéval. Eltérő vonásokat főleg az építési módban lehet megfigyelni, abban többek között, hogy a háznak azon a részén, amelyik az utcára néz, a nagyszoba mellett egy keskeny kis kamrát (kemerli) lehet megfigyelni. A kamra bejárata a pitvar hátsó falán található.
A lakások alaprajzi elrendeződése a vizsgált településeken igen változatos, mégis megkísérlek bizonyos jellemző alaprajzokat mint legáltalánosabbakat kiemelni és elemezni. A kiválasztáshoz nagyon jó alapot jelentett Rátka, Károlyfalva és Hercegkút 1869. évi Fölvételi íve a népesség és háziállatok számlálásáról, valamint az elengedhetetlen helyszíni felmérés. A Fölvételi ív ugyanis a lakóházra vonatkozóan is tartalmazott különböző adatokat. Összességében megállapítható, hogy a legelterjedtebb alaprajzi elrendeződések az alábbiak voltak:
I. Szoba + pitvar + kamra: Rátkán 48%, Károlyfalván 70%, Hercegkúton 40% az elterjedés aránya.
II. Szoba + pitvar + szoba + kamra: Rátkán 8%, Károlyfalván 25%, Hercegkúton 50%.
III. Több lakóegységet tartalmazó típus (Mehrfamilienhaus). Általában két lakásról van szó, elterjedése 45%. A kamrák száma nagyon változó, gyakori a két kamrás lakóépület.
 |
| Brogli István (1888-1976) ill, fia Brogli András (1919-1977) és felesége, Katus néni lakása |
Károlyfalva, Rákóczi u. 49. sz. alatti lakóépület alaprajzán lemérhető a fejlődés. A kemence kikerült a szobából, a pitvar feléből konyha lett, a főzés, sütés tevékenysége itt zajlott. A kemencének ma már csak a helye látszik. A datálás szerint az épület 1823-ban épült. Az alaprajz egy kamrával bővült, ami tulajdonképpen magtár. A kisebbik kamrában tartották az élelmiszert. Az istálló nagyméretű, két jászol található benne, ami jelentős állattartásra utal. Az istállóban a felülborított gerendafödémet mestergerenda tartja, melyet még külön faoszlop támaszt alá. A kőkeretes ablakot copf díszítés övezi.
A kétlakásos vagy többlakásos lakóépületek száma Károlyfalván 1869-ben a lakóépületeknek mintegy 45%-a. Ezeket általában két család lakta. Ha két gazdaságilag önálló család lakott együtt, akkor a családok külön-külön kamrával rendelkeztek. Az istálló és a csűr legtöbb esetben közös használatú volt.
A többlakásos lakóépületek használati módja és a cseléd-birtokos viszony alakulása.
E kérdéskörrel a fejezet keretén belül is indokolt foglalkozni. A többlakásos lakóépületek megépítésének szükségességét a rendelkezésre álló iratok alapján nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Rátkán és Károlyfalván az idősebbek tudomása szerint a szűkre szabott lakótelkeken a családok, a rokonok de az idegenek is kénytelenek voltak kezdetben összeszorulni, így az építés és a boldogulás könnyebb volt. A kezdeti birtokos + birtokos viszonyból fokozatosan alakult csak ki az eltérő gazdasági fejlődés hatására a birtokos + cseléd viszony, ami azt jelentette, hogy a szerényebb lakrészt a cseléd foglalhatta el, miután a volt birtokos újabb, nagyobb házat épített, vagy elszegényedve cselédsorba jutott és maradt. *
A Fölvételi ív a népesség alakulásáról is tájékoztat és feltárja a német-magyar arány, a keveredés, a beházasodás viszonyait is 1869-ben.
Károlyfalva: Földműves 80 fő német; 15 fő magyar; Német név 373 db; Magyar cseléd 15 fő; Magyar név 75 db (Rák, Juhász, Kerekes, Bodnár, Kis, Nevelős a leggyakrabban előforduló nevek).
A földműves és a földbirtokos megjelölés a családfő foglalkozását, ill. státusát jelenti.
Megállapítható, hogy a magyarság 1869-ben kimutathatóan jelen volt a német falvakban. Károlyfalván viszonylag több magyar élt, ez Sárospatak közelségével magyarázható. A magyarok aránya 26%, ennek a fele földműves a másik fele cseléd.
Tornác
Népi építészetünk jellegzetes eleme a tornác. Funkcionális és alaprajzi szempontból is érdekes. A tornác külső megjelenése minden esetben kifejezi a gazda társadalmi rangját is. A tornác tulajdonképpen a ház kiszélesített és oszlopokkal alátámasztott eresze. Feltehetően igaz az, hogy a múlt század második felében a tornác nem volt általános Észak-Magyarországon. Rátka, Károlyfalva és Hercegkút népi építészetében nem volt jellemző a tornác alkalmazása. Jellemző viszont a széles eresz, amit a legöregebb házaknál láthatunk.**
 |
| Rák Lajosné (1923-2007) háza, karbantartva 2020-ban is hasonló állapotban van, budapesti fia nyári lakként használja. A feliratban téves az 55. sz. Ez a 45. sz. ház! |
 |
| Tóth Ferencné Hauser Terézia (1928-1990) háza (Kusz-ház), néhány év múlva lebontották, újat építettek a helyére. A hátsó Hoffmann-testvérek házát is lebontották. A feliratban téves 45. sz. Ez az 55. sz. épület! |
A 15-16-os képen bemutatott lakóházak a tornác nélküli épületek legszebb és legjellemzőbb képviselői a vizsgált településeken.
A tornác kialakítására itt is találunk azonban szép megoldásokat. A fatornác egyszerű példája az, ha a ház hosszanti homlokzata előtt négyszög, kör vagy más formára faragott oszlopok sorakoznak 2-3 méterenként. Ezekre gyakran gerendát fektettek 1 m magasságban. Ez volt az ún. könyöklő. A módosabbak az oszlopokat motívumokkal díszítették, faragták. Szép példája ennek a 17-es képen látható oszlop. Ez volt az egyetlen faragott oszlop, amit a három település kutatása során találtam.
Bodnár István (1905-1983) háza. Nemsokkal ezután új tulajdonosai korhű formában átépítették, de a faragott oszlop nem maradt meg
A nyeregtető elterjedése lehetővé tette az oromzatok díszítését. Mindhárom faluban a nyeregtető alkalmazása volt az általános. Ennek megfelelően a homlokzat díszítése kezdettől fogva építészeti problémát jelentett. Az oromzat igényessége utalt a gazda társadalmi és gazdasági helyzetére. Deszkaoromzat ma már alig található (csak a melléképületeken). A függőlegesen felszerelt deszkákon díszítés nincs, legfeljebb befűrészeléseket találunk. Díszítés a nyeregtető kis-kontyolása esetén az ereszdeszkán látható. Károlyfalván az ereszdeszkán alapvetően kétfajta díszítés azonosítható: ***
a) Az ereszdeszkán szabályos félköröket képező, kifelé domborodó motívum van, a közepén kifúrva.
b) Az ereszdeszkán két-két félkör és közöttük egy hosszabb ív ritmikusan váltakozik. A kiképzésük homorú.
A kőből és paticsfalból készített oromzat kívülről sima, fehér meszelést kapott. Az egyhangú felületet vakolatrátétekkel, díszítésekkel igyekeztek megtörni. A díszítésekben a klasszicista és copf stílusjegyek ismerhetők fel. A homlokzat gazdagítására való törekvés jellemző a vizsgált településeken is. Ez sok esetben nem csak az utca felőli homlokzatra vonatkozik, hanem jelentkezett az udvar felé eső falfelületen, pl. az ablakok fölött is. Az oromzat díszítésénél elsősorban a szerkezeti felépítést igyekeztek hangsúlyozni, a falak, födém, ablak, tetősík vakolatrátétes kiemelésével vagy körülhatárolásával. Ez a tanulmányban bemutatott házak mindegyikére jellemző.
A klasszicizmus józansága, fegyelmezettsége mellett megjelenik az oromzatok, különösen az ablakkeretek játékos rokokó és copf díszítése. Az oromzatok díszítése Rátkán és Károlyfalván különösen szép. Az oromzaton látható fülkéket vallási okokból képezték ki. Károlyfalván a Rákóczi u. 55. sz. alatti ház homlokzatán három darab kiképzett fülke található, melyet szintén vallási célokra használnak. A középső alapszíne kék, fehér csillagokkal, a két szélső alapszíne piros, díszítés már nem ismerhető fel. Az oromfalon fülkék hiányában a szellőző ablakok fölött gyakori vakolatrátéttel kiképzett kereszt. A homlokzatok díszességét emelte az ajtó, de főleg az ablakkeretek díszessége. Ezt vagy vakolatrátéttel képezték, vagy ha az ablakkeret kőből készült, a díszítést a kő áthidaló gerendába faragták. Az áthidaló gerendák faragott motívuma főleg a virág, levél, esetleg szőlő. Ez a fajta díszítés csak Károlyfalván jellemző és ma is gyönyörűeket lehet látni. Az ablak-, ajtókereteket a nyilazói bányában készítették, a kőfaragó ott faragta ki a díszeket. Károlyfalvára jellemző még a vasból öntött ablakvédő táblák használata. Az ablaktáblák motívuma főleg a virág. ****
 |
| A 20. hsz. valószínűleg tévedés, a 45. sz. háznak (Rák Lajosné) volt és van ilyen ablaka. A 20. sz. ház (Bakszi-ház) ablakai másmilyenek. A 49. sz. Brogli Andrásné Katus néni háza, a ház új tulajdonosoké, lakatlan, állaga romlik, de még megvan |
Az 1869. évi Fölvételi ív Károlyfalván és Hercegkúton is említi a kovácsműhelyt. Nem volt adat azonban arra, hogy a táblákat itt helyben készítették-e.
Tűzhely
A tűzhely az ember mindennapi életével annyira szoros kapcsolatban volt, hogy ennélfogva a lakóház középpontja lett. Az életmódváltozás azonnal jelentkezett a tüzelőberendezés rendszerében is. A múlt században az Alföld felől terjedni kezd a szabad kémény alkalmazása. A szabad kémény a pitvar felét borítja be. A kémény a pitvar falaira támaszkodva, egyre szűkülve tör a magasba. Elejét mestergerenda vagy boltív tartja. A szabad kémény anyagát tekintve készülhet kívülről tapasztott favázas szerkezetből, valamint kőből. A kemence tehát kikerül a szobából és a pitvarba a szabad kémény alá épül. Formailag változatlan marad, de általában az oldalpadkát elhagyták. A füst a kemence száján át távozott a szabad kéménybe. A jobb huzat érdekében füstelvezető kürtőt is építettek egyes kemencéknél. A konyhai kemencéhez a padkán gyakran építettek ún. padkatűz-helyet. Rátka, Károlyfalva és Hercegkút házai kőből épültek és így a szabad kéményeket is kőből építették. A ma is látható boltívek magas fokú építészeti felkészültségről tanúskodnak. Szobában lévő kemencét nem találtam, csak a helye látszik egy-egy régebbi háznál. A pitvarban lévő kemencére ma is számos példát találtam. A kemence lapos tetejű, hasáb alakú és kenyeret sütöttek benne. A két oldalán látható főzőpadkát főzésre és palacsintasütésre használták. A főzőpadkától a füstöt külön kiképzett füstelvezető vezette a szabad kémény alá. A padkán beépített edény tárolókat találunk.
A legtöbb helyen a szabad kéményt bedeszkázták, és helyet kapott a modernebb tüzelőberendezés pl. a masina, cserépkályha stb. Károlyfalván a Rákóczi u. 67. sz. alatt (Lauber József) öntöttvas kályhát is találtam, aminek vízmelegítő része is volt. Az udvaron megjelent a füstölő, ami azt mutatja, hogy a szabad kémény végképpen kiszorult az időszakos használatból is.
Gazdasági épületek
Rátka, Károlyfalva és Hercegkút telepesei 95%-ban földművesek voltak, ezért számukra rendkívül fontos volt az állattartás megfelelő szinten tartása. A telepesek az udvart tekintették a paraszti munka legfontosabb helyének. A mezei munkák befejezése az udvaron történt, és kötődött valamelyik gazdasági építményhez (pl. csűr, kamra stb.). A gazdasági építmények éppen úgy, mint a lakóépületek, hű képet adnak a család gazdasági helyzetéről, vagyonáról. Szerkezetileg és formailag a rendeltetésnek vannak alárendelve, amit betöltenek. Két nagy csoportba sorolhatók:
1. Az állattartás építményei:
Az istálló (Stall), az állattartás fő helye, az igavonó állatok tartására szolgált. Helye a lakóház végében azzal egy fedél alatt volt kijelölve. Az istálló nagysága a gazdaság erejétől függött. Falazata, építése, szerkezete, fedése szinte megegyezett a főépületével. Szélessége igazodott a lakóházéhoz, hosszúsága a tartott állatok számától függött, de általában 4-8 m. Az istálló kialakításáról képet ad a lakóház fejezetben bemutatott három felmérési rajz is. A károlyfalvai műemléki házban (Rákóczi u. 49. sz.) nagyméretű istállót találtam. Az ajtó a helyiség közepén van, ablaka nincs. Az egyik jászolnál a tehenek, a másiknál a lovak álltak, vagy a növendékmarhák. Az istállóban tárolták az állattartás különböző eszközeit pl. kaparó, villa, hám a falra akasztva. A megszaporodott állatállomány miatt a szénatartót az istálló bejárata mellett, az eresz alá építették meg úgy, hogy az ajtó felőli oldalon kb. 1 m magasságban nyílást hagytak rajta. A szálas takarmányt a padlásról közvetlenül a külső szénatartóba juttatták (28. kép). A külső szénatartó azonban csak Károlyfalván mondható általánosnak. Az istálló ajtajára gyakran keresztet véstek a szerencsétlenség elkerülésére.
 |
| A 39. sz. a Májer (Frei) ill. Földesi kétlakásos ház egyike. Lehet, hogy téves a szám, és ez nem az a ház. A fekvése alapján a páros oldalon vagy a Petőfi utcán kellett állnia. |
Az ól: a sertés és baromfi tartására építették. Fából készült, zsilipelt falú, gerendavázas hidasól (Schweineknoben) volt a legelterjedtebb. Jellemzője, hogy két-három fiókos, de kifutóval nem rendelkezett. A disznókat ugyanis kora reggel kihajtották a kondákba és csak este tértek haza. A disznóól padlása a baromfiak számára nyújtott védelmet. A disznóól legnagyobb részben az istálló mögött hosszában, a telekhatáron vagy esetenként az istállóval szemben állt. Az elmozdítható épület helye az igényeknek megfelelően változhatott (29-30. kép). A baromfiól megjelent önállóan is. Rendszerint az eresz alá építették, a szénatartó mellé. A gerendavázas disznóól szerkezetének sajátossága, hogy padlásuk alkalmas a baromfiól kialakítására. Itt kapott helyet a tyúk, csirke. A szárnyasok az épülethez támasztott létrán jutottak fel a padlásra. A legrégebbi baromfiólak ketrecszerű tákolmányok voltak. *****
Lauber József disznóólja, 2020-ban még áll. A hidasól kifejezés arra utal. hogy az ól nem a földön áll, hanem felette, "hídon", így alóla kitakarítható a lehulló hulladék, trágya, vizelet
2. A földmüveléssel kapcsolatos gazdasági építmények:
Rátkán, Károlyfalván és Hercegkúton a földművelés vezető ága a gabonatermesztés és a szőlőművelés volt. Ennek megfelelően a legfontosabb gazdasági építmény a csűr és a pince volt.
A csűrben csépelték a gabonát és itt tartották a pelyvát, valamint itt tárolták a szálas takarmányt (lucerna, lóhere, rozsszalma, széna). A paticsfalú csűr Károlyfalvára és Hercegkútra jellemző (31. kép). Legtöbbet cseréppel fedtek. A csűrök belső tere három részre tagolódott. A középső cséplőrész a szérű (Dresplatz). A csűrfolyosó keresztirányú, a kert felőli oldalon rendszerint zárt, de gyakori a teljesen nyitott csűrfolyosó is. A csűrfolyosó olyan magas és széles, hogy egy jól megrakott szekeret könnyedén befogadott. A csűrfolyosótól jobbra és balra találhatók a rakodók, (Lage-rungsraume) melyeket a csűrfolyosótól kb. 1 m magasságban gerenda választott el. A szekér rendszerint a szérűben állt. A rakodókban a csűrfiókokban tárolták a szálas takarmányt. (32. kép) Nagyobb parasztgazdaságoknál (Bauernwiertschaften) a csűrhöz még hozzáépítettek egy kis épületet az egyéb takarmány tárolására.
 |
| A csűr valójában Rákóczi utcai házhoz tartozik. Az utolsó paticsfalú csűröket az 1980-as 1990-es években bontották le A fenti Rákóczi u. 51. sz.-hoz tartozó kőcsűr, Hauser András ill. fia, Imre tulajdona, ma is áll, bár funkcionálisan nem használják |
Pincék: Az 1867. XII. 31-i Fölvételi ív alapján megállapítható, hogy szinte minden háznál volt pince. A szőlőművelés, borászat ma is jelentős tevékenység a három faluban. A pincék egy része a lakóházak alatt volt, vagy az udvaron. A lakóház alatti pincék bejárata rendszerint az eresz alatt volt. Károlyfalván és Hercegkúton a falu határában külön pincesor(ok) található(k). Ezek puhakőből kivájt lyukpincék, 26-30 m hosszúak.****** A kb. 10-12 m hosszú, keskeny folyosó után a pincetorokban a pince kiszélesedik. Itt tárolják a hordókat. A kőből rakott boltíveket és belső bélésfalat csak utólag rakták be az omlás miatt.
Szín: a beltelek egyszerű gazdasági építménye. A legjellemzőbb fajtája a fásszín. Féltetős építmény, elöl nyitott, oldalt és hátul rendszerint be volt deszkázva. A színben tárolták a felaprított fát.
Összefoglalás
Összefoglalásképpen röviden érdemes a legjellemzőbb sajátosságokra ismételten kitérni. A hegyközi falvak általában szegényebbek mint az általam vizsgált települések. Ennek egyik magyarázata az, hogy a betelepülés időszakában a német telepesek szerződésben rögzített előnyöket (pl. adókedvezményt) és földet kaptak, a házépítéshez pedig, ha nehezen is, de építőanyagot. Az úgynevezett földnélküliség, nincstelenség gondja itt nem úgy merült fel, mint a magyar falvak esetében. A telepesek kemény munkával művelték a kapott földet, jelentős állattartásuk volt, és mindemellett szőlészettel, borászattal foglalkoztak. Mindez lépésről lépésre jobb megélhetést biztosított, mint a hegyközi magyar falvakban. A házak építési módja is jobb, általános a kőépítkezés, díszesek a homlokzatok. Hercegkúton és Károlyfalván igényes a vas- és fémművesség. Érdekes módon a falvak egymástól eltérő népi építészeti sajátosságokat is mutatnak.
Károlyfalva sokban hasonlít Hercegkúthoz. A legjellemzőbb az állattartás, szinte kivétel nélkül minden háznál nagy gazdaságra utaló csűrt és állattartással kapcsolatos melléképületeket építettek. A paticsból készült csűr a gazdasági udvart és a kertet választotta ketté. A lakóépületek telepítésének sajátossága a közös udvarban épített két különálló lakóépület, a gazdasági részen pedig a szénaledobó alkalmazása. Teljesen egyéni a nyílászárók kiképzése és azok díszítése, a kőbe faragott virág, levél motivumokkal. A legnagyobb számban itt találhatók ma is a díszített vas ablaktáblák. Említést érdemel még a faragott ereszdeszka. A falvak azonos rendszerű és megoldású borospincéket építettek a környező hegyoldalakon.
Mindvégig izgalmas kérdés volt és maradt, hogy a telepesek mit őriztek meg a távoli haza népi építészetéből. A Baden-Württenberg tartomány Schwarzwald néven ismert földrajzi területének a német népi építészetben több jellemző háztípusa volt. A „Schwarz-waldhaus"' tipikusan hegyi ház (Gebirghaus), amelynél a domborzati viszonyok, a meredek lejtő meghatározó szerepet játszott. Ez rendszerint csak kétszintes lakóház építését tette lehetővé, ami jellemző is az egész Schwarzwald területére. A többlakásos lakóház gyakori volt pl. Bernau környékén. A magastetős lakóházak padlásterét takarmánytárolásra használták ez volt az ún. Hochtenne, amibe a meredek domboldalról közvetlenül be lehetett hajtani a szekérrel. A településszerkezet a domborzati viszonyoknak megfelelően teljesen szétszórt volt. Az itt megfigyelhető házak ablakait fatáblák védték.
A Tokaj-Hegyaljára 1750 táján betelepült németek a Schwarzwaldhaus-ból szinte semmit sem tudtak megvalósítani. Más társadalmi-gazdasági viszonyok és természeti adottságok közé kerültek és építészetükben a kialakult településszerkezetben alkalmazkodtak a magyar falvakhoz. A lakóházak alaprajzi tagozódása szinte azonos a magyar falvak lakóházaival. Az azonban kétségtelen, hogy a Rátkán és Károlyfalván kialakult többlakásos lakóház sajátosan jellemző ezekre a településekre, emlékeztetve a Schwarzwaldhausra. A kovácsolt és öntöttvas ablaktáblák más településeken is megtalálható, pl. Alsóvadászon. A csűrök telepítése a bachseni településszerkezettel azonosítható és nem a Schwarzwaldra jellemzővel, de ez sem kifejezetten német sajátosság, mert magyar falvaknál is megtalálható. (Pl. Hejce B.-A.-Z. megye). A falvak összetartása ma már meglazult, a német nyelvet csak az idősebbek beszélik, de ennek megértése az irodalmi nyelvet beszélő számára szinte lehetetlen.
A teljes tanulmány internetes elérhetősége: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Hom_Evkonyv_24/?query=SZ&pg=268&layout=s
A tanulmány 1986-ban jelent meg a miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyveiek 24. kötetében. Az anyaggyűjtés 1980-as évek első felében történt, megörökített még olyan házakat, amelyeket a megjelenés idejére már időközben elbontottak.
Az akkor érvényes házszámozás szerint hivatkozott a bemutatott épületekre. A bemutatott házakra vonatkozó azonosító adatai azonban néhol következetlenek, nehezen követhetőek.
Azonos számmal illet pl. két különböző házat: Rákóczi 55. számmal jelöli a Hauser-Hoffmann házat és Rák Lajos házát is). A tulajdonosok nevét többször hibásan jegyzi le: Bódi (Brogli) Hózer (Hauzer). Ezért az utólagos beazonosítás nem minden esetben könnyű. Saját emlékeim és fotóim alapján próbáltam a képmellékleteken szereplő házakat beazonosítani, az alább zárójelben szereplő tulajdonos-megnevezéseket tehát kigészítettem, korrigáltam.
A MA MÉG FELLELHETŐ NÉPI LAKÓHÁZAKRÓL (1980-as évek első fele)
1. Rákóczi u. 39. sz. Tornác nélküli lakóépület, kb. 120 éves (szoba-konyha-szoba-kamra-istálló) Vegyes falazat (Földesi Vendel?)
2. Rákóczi u. 76. sz. (1982-ben lebontásra kerül) Vegyes falazatú, tornác nélküli lakóépület. Lakatlan. (M. Rák József - lebontották)
3. Rákóczi u. 67. sz. Kétlakásos lakóépület gazdasági része. (Az épület eleje átépítve) (Lauber József)
4. Rákóczi u. 55. sz. Kétlakásos kő lakóépület. Az utca felőli lakás 1982-ben lebontásra kerül, romos (Hauser János és a Hoffman család – mindkettőt lebontották)
5. Rákóczi u. 51. sz. A lakóépület erősen átépítve, de a nyári konyha és a gazdasági épületek értékesek. A pincén 188. dátum elmosódva (Hauser András, Hauser Imre)
6. Rákóczi u. 49. sz. Az épület az anyagban részletesen feldolgozva (Brogli Andrásné Nezáczki Katalin)
7. Rákóczi u. 45. sz. Tornác nélküli lakóépület (Rák Lajosné Karajz Magdolna)
8. Rákóczi u. 41. sz. Tornácos lakóépület, az utca felőli részén átépítésekkel (Koritár Jenőné? - lebontották)
9. Rákóczi u. 33. sz. Tornác nélküli lakóépület (Schmiedt Gábor? - lebontották)
10. Rákóczi u. 20. sz. Tornác nélküli lakóház (Rák István – Bakszi? – átépítés alatt)
11. Rákóczi u. 17. sz. Tornácos lakóház, az első oszlop faragott (Bodnár István - átépítették)
12. Rákóczi u. 18. sz. Csak az épület gazdasági része érdemel említést (Deutsch Ignác - Gliba)
13. Rákóczi u. 16. sz. Utca felőli rész átépítve (Burger Ignác - Kakas)
14. Dózsa Gy. u. 1. sz. Gulyások háza (cselédház - lebontották)
15. Dózsa Gy. u. l/a. klasszicista homlokzatú ház (Brogli Vendel – átépítés alatt tájház jellegű épület céljára)
16. Rákóczi u. Népi lakó ház együttes (???)
A több még álló népi lakóházat lakóházegyüttesként értékeli.
Érdekes, hogy ugyanekkor Hercegkúton egy említésre méltó népi lakóházat sem talált!
Kavecsánszki Gyula adatközlői:
Burger Ignác (Tátyó) (1908-1994)
Lauber József (1919-2006)
A közreadó jegyzetei
*Ismereteim szerint a kétlakásos telkek inkább a család szaporodása nyomán alakultak ki. A megházasodott gyermekkel a szülők megosztották a telket, vagy hosszában, vagy keresztben. A hosszában való osztás eredményezte a viszonylag keskeny telkeket ill. udvarokat, és mindenféle épületnek egy oldalon való elhelyezését. A keresztbe való osztás pedig a közös udvart két családi házzal (összeépítve vagy külön egymás mögött), a melléképületek egy részének a szemközti oldalra helyzését. Sőt egy esetben három család is lakott egy udvarban. Az egyik lakó szerint (Karajz Antal) ennek nem az volt az oka, hogy gazdagok vagy szegények voltak, egyszerűen így alakult. (Trifonovné Karajz Borbála)
**A károlyfalviak ezt a széles ereszt is tornácnak nevezik (Trifonovné Karajz Borbála)
*** Nem tudok ma egy ilyen meglévő díszítésről sem (Trifonovné Karajz Borbála)
****Ma két népi lakóház lelhető fel még a faluban, a Rákóczi u. 45. és 55. sz., az említett jellemzők még mindkettőn megvannak (Trifonovné Karajz Borbála)
***** Az ól kifejezést az istállóra is használták a faluban (Trifonovné Karajz Borbála)
******A károlyfalvi pincék ennél jóval kisebbek. Jellemzőjük még a nem partoldalba vájt pincéknek, hogy lépcső visz le a torokba (Trifonovné Karajz Borbála)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése