Az ól

 

azaz az istálló

Fontos helyszíne volt a paraszti életnek az istálló, ahol többnyire a tehenek, marhák, de néhol lovak is voltak. A bejárattal szembeni falon futott végig a jászol, amely előtt voltak az állások, ahova be voltak kötve a család jószágai. Innen lett meg a család ellátásához szükséges tej, tejtermék. De a tehenek főleg a nehéz munkák elvégzéséhez kellettek. Tehenekkel szántottunk, boronáltunk. Tehenek húzták a szekeret.  S fenntartásuk is komoly, állandó munkát jelentett.

A gazda kora reggel itt kezdte a napi munkáját a jószágok ellátásával. Reggel ő kelt fel először. Miután a szobában begyújtotta a tüzet, a tehenek következtek. Szénát górt le a padról a szénatartóba, onnan vitte be a tehenek elé a jászolba, hogy egyenek. Míg ettek a tehenek, kiganajászott alóluk, a trágyát furikkal kitolta a ganajra, a trágyadombra, megpucolta, megkefélte őket a rájuk száradt tehénszartól, amibe belefeküdtek. Megaljázott alattuk szalmával, hogy mire a gazdasszony fejni megy, rendben legyen minden. Régen, mikor még furik sem volt, saroglyára rakták a trágyát, és az asszonynak is meg kellett fogni a saroglya végét, mert két ember kellett hozzá. 

  

Etetés után következett az itatás, kint az utcán vagy az udvari kútból meg kellett húzni a válót vízzel, kihajtani a teheneket megitatni. Ezt a munkát főleg férfiak, de amikor kellett, az asszonyok is csinálták. Ezután meg kellett fejni. Ez már az asszonyok munkája volt. Ha volt kisborjú, nemcsak reggel és este, még délben is fejtek. (in. Karajz Margit emlékei)

Jaskó László kihajtja a teheneket (1960-as évek)

A fejés eleve nehéz kézi munka volt, már fiatal lány korukban megtanulták a technikáját, de tehéntől függően különféle nehézségei is lehettek. Karajz Antalné Kopasz Annus emlékeit idézzük:

„Nem féltem a tehenektől, szerettem fejni. De volt olyan jó fejős tehenünk, hogy elzsibbadt a kezem, amíg lefejtem, háromszor is egy nap. De amikor megvettük - amikor a Kelemen meghalt, tőlük vettük – három napig nem adta le a tejet. Volt egy hatalmas fehér üszőnk is, olyan szelid volt, de ahogy megellett, nem hagyta magát fejni, rúgott fel mindenkit. Előtte nem volt vele semmi baj, Anti nem engedte eladni, hogy a mi nevelésünk, megszakadna a szíve érte. Majd ő megfeji, de őt is felrúgta. A nagyapa meg a Vendli bácsi ketten fogták, vagy a Barnus, mert Anti elment öt órakor dolgozni. Végül úgy állították meg, hogy az egyik lábát kikötötték a farkával együtt a szénatartóhoz a rudalókötéllel, három lábon állt, így nem tudott rúgni. Utána már úgy megszokta, hogy csak a farkát kellett odakötni.
A Liscsei Mari néni meg mindig danolt a tehénnek, mikor fejt, csak úgy lehetett megfejni, azt mondta a nagyapa, mindenki tudta, hogy a Mari néni fej.”

A gyerekek is hamar megismerték és megszerették az ólat, kisbádogjukkal alig várták, hogy kapjanak a frissen fejt tejből. S nagy volt a boldogság, ha kisborjú született, s nemcsak a kis állat, hanem a kureszka miatt is. Mi volt a kureszka? Miután megellett a tehén, az először fejt tejből, a föcstejből egy pohárral, a második, harmadik fejésből többet (2-3 litert) elkavartak 2 tojással, cukorral, pici sóval. Sütőben vagy a tűzhely tetején tepsiben megsütötték, kb. egy félóra alatt szilárdult meg. Nagyon finom csemege volt.
A nagyobb gyerekek már "munkakapcsolatban" is voltak a tehenekkel, sokszer kellett legeltetniük, ezt csapatban a többi gyerekkel általában szívesen tették, de volt hogy szántó apjuk előtt a barázdában vezetniök kellett az eke elé fogott tehenet.

A tyúkok gyakran találtak maguknak ülőhelyet az ólban, s rakták le tojásaikat ezekben. Az asszonyok mindennap megnézték ezeket a helyeket, s összeszedték a tojásokat, de gyakran a gyerekeket bízták meg ezzel a feladattal. A gyerekek is jól ismerték ezeket a helyeket, s mindenféle búvóhelyet otthon is, a szomszédságban is az ólban, kamrában, színben, csűrben, az egész udvarban - nagyon gyakori játék volt a bújócska. De a babázásnak, papás-mamás játékoknak is kiváló helye volt napközben az üres ól.

A férfiaknak gyakran hálóhelye is volt az istálló. Rendszerint volt benne egy dikóféle vagy galériaszerűen felfüggesztett ágy, s különösen a nyári időszakban gyakran aludt kinn a gazda, vagy a nagyfiú, a legény. Az állatokat is szemmel tarthatta s talán a születésszabályozásban is szerepe volt. Szálláshelyül szolgálhatott másoknak, idegeneknek is az istálló. Régen valóban voltak un. „vándorok” vagy koldusok, akik olykor bekéredzkedtek éjszakai szállásra, s a gazda megengedte, hogy az istállóban töltsék az éjszakát. De befogadták éjszakai szállásra az országot járó drótostótot, üvegest is, vagy pataki vásár előtt a távolabbról már előző nap elindult gazdákat. Pl. Vágáshutáról a Hosszúhágón át hajtották az eladni szándékozott tehenet, s elindultak előző nap, a faluban valahol megszálltak, hogy reggel korán ott lehessenek a tehénnel a vásáron. A szalma kényelmes helyet biztosított az átutazó embereknek is.

Nagyon kedves helyük volt az istálló, az ól a fiúknak, legényeknek is. Ha beköszöntött a hideg, itt az állatok melegében vígan tölthették az időt. Sok huncutságot is kitaláltak. 

Karajz Antal mesélte pl. hogy „A Matyiék meg nálatok, a Miciéknél az istállóban összekötötték a tehenek farkát. Na, mikor az öreg reggel ment az ólba: Mi az isten van itt? a tehenek össze-vissza a jászolba.”

Burger László (Szlivkus Laci), Deutsch Flórián (Maki), Karajz Anti, Jaskó Jóska, Husó Feri

  

További csínjeik: 

„Fiúkorunkban … sok hülyeséget csináltunk. A Hurkás Gyuri bácsi lement a Szlivkusékhoz a Pista bácsival beszélgetni. Gondoltuk, megtréfáljuk. A lucernás-szekér be volt húzva a csűrbe, hogy ne ázzon meg a lucerna. Kihúztuk a Lukta (a focipálya) közepére. Reggel, mikor felkelt az öreg, végignézett az udvaron, látta, hogy üres a csűr. Ment a Pista bácsihoz, hogy ellopták a lucernáját szekerestül. Nem tudták meg, hogy ki volt, azóta se.     Akkor talufosztás volt a Tópiléknál. Na, csináljunk ott is valami hülyeséget. Felöltöztem én lányruhába a szomszédban, a Mátyáséknál, ott volt sok lány; kendőt kötöttem, oszt bekopogtam a Tópilékhoz. Jön a segítség – mondják. Jön bizony, mondtam én vékony hangon. Nem ismertek, találgatták, hogy ki vagyok. Azt mondja valaki, ez a Lédi Mari. Ahogy mentem ki, nyitottam az ajtót, a fiúk beengedtek vagy öt galambot. Na, mit csináltak azok ott a taluba! Az ajtó elé meg odatámasztották a boronát, hogy ne tudják kinyitni.   A Hurkásék szekerét meg felraktuk a kazal tetejére. Szétszedtük, felvittük, ott összeszereltük.”  

Az istállóban tanulták, próbálták a betlehemes csapatok a betlehemes játékot.
Ha lakodalom volt, egy közeli istállóban gyűltek össze, s a lakodalomba hivatalos barátaik ide hozták nekik a lakodalomból az enni-, innivalót, s itt mulattak. 
Ez volt a korabeli klub :)

Fiúk az 1940-es években - a csűr előtt
Suták Görgy, ..., Schmiedt Béla, ..., Nezáczki András, ...