Az 1950-es, méginkább az 1960-as évek építészetére jellemző a falvakban, kisvárosokban, az egész országban a kockaház. A Kádár-kockának is nevezett ház négyzetes, kb. 10x10 m-es alaprajzú, sátortetős épület, utcára néző két szobával, két nagy ablakkal.
Elterjedtségüket segítették a telkekre vonatkozó építkezési előírások, a könnyű engedélyeztetési eljárás, és a korabeli tervezés kezdetlegessége.
A Kádár-korszakban kezdték szegényesnek, elmaradottnak érezni a hagyományos, nyeregtetős, hosszú formájú parasztházakat. Az ember ha van lehetősége, mindig többre, jobbra, korszerűbbre vágyik. Kovács Lajos a tanító maga írja dolgozatában, már az 1930-as években, hogy "A lakóházon, de a többi melléképületen is nagyon kicsinyek az ablakok, ami bizony elég helytelen. Ezt azonban lassan kezdik belátni, és ma már mind több és több ablakot nagyobbítanak." A hivatalos álláspont szerint is egészségtelenek a kis ablakos, fürdőszoba nélküli, szűkös parasztházak, ahol az egész nagycsalád egy szobában él.
Károlyfalván tömegesebben az új építésű utcákban találhatók ilyen épületek, különösen a Petőfi utcán, a Luktában. Az 1950-es években a fiatal családok, akik új házat építettek maguknak, sokan a Luktában tették ezt, s ott új házként már modern kockaházat építettek. Előmozdította ott ennek a formának a terjedését az is, hogy a telkek rövidek voltak, a Hibli alatti vízfolyás nem tette lehetővé a hosszanti terjeszkedést, így szélesebb és rövid telkek alakultak ki. E házakhoz már nemigen építettek nagy gazdasági épületeket, a családfő már nem mezőgazdasággal foglalkozott főfoglalkozásként, hanem bejárt a közeli városba dolgozni a vasúthoz vagy valamelyik nagyüzembe, gyakran a feleség is városi munkát vállalt. A kisállattartás és a veteményeskert azért megmaradt.
A főutca régi faluképe is az 1950-es-60-as években változott meg. A Rákosi korszak elmúltával fellélegezve, alig maradt ki ház az átalakításból, korszerűsítésből, mára igazán csak két ház őrzi a régi formáját. A legtöbb felújított ház megmaradt hosszú formájúnak, csapott tetővel, elvesztve magas fehér oromzatát. Különösen azok, amelyek eddigre már hosszában osztott telken álltak, s keskeny udvaruk volt, amit tovább szűkíteni a ház kockásításával nem lehetett, mert állatok még voltak, a szénásszekérnek el kellett férni az udvaron.
 |
De a széles telken álló házakat sok esetben már kockaházzá bővítették, meghagyva a hosszanti gazdasági épületeket is, így L alakúvá téve az alaprajzot. Esetenként egyéb melléképületek is megmaradtak, így a házzal átellenben álló nyárikonyha is. Az átépített házakat kívülről színesre kőporozták, egyszerű díszítéssel, leginkább különböző színű (barna, sárga, vörös, szürke) vízszintes sávokkal, csíkokkal, aztán később a felújítottakat már inkább egyszínűre hagyták. A sátortető, amit palával vagy cseréppel fedtek, mutat kis változatosságot: csúcsos vagy csapott formájú, még manzárd is előfordul. Az alaprajza hasonló volt valamennyinek, elől két nagy utcára néző szoba két nagy ablakkal, a hátsó részen előszoba, konyha, spájz és fürdőszoba - ami a régi házakban még nem volt!, mind tágas helyiségek. A kockaházakhoz tornácot már nem ragasztottak, de gyakran verandát építettek a bejárat elé, vagy legalább előtetőt. Az ablakokra spaletta helyett redőnyöket szereltettek sötétítésül. A házak előtti kiskertek megmaradtak, a Luktában még sokkal nagyobbak lettek, mint a főutcán (A hetvenes-nyolcvanas években ezekben mind krizantémok pompáztak).
A felvételek a 2000-es, 2010-es években készültek:
  |
 |
"Márkus István kiváló szociográfus látta és láttatta talán legjobban ennek az átmeneti korszaknak sajátos, „utóparaszti" világát. Azt a társadalmi miliőt, amely neveltetése, habitusa folytán még paraszti, de céljaiban, vágyaiban már kispolgári. A paraszti életet meghatározó önálló gazdálkodás – korlátozott háztáji formában – de a legtöbb faluban még eleven hagyomány volt, ugyanakkor a szülők már nem törekszenek arra, hogy gyereküknek is átadják ezt a tudást. A háztáji ily módon egy olyan jövedelemtermelő stratégia volt, amelynek tényleges célja, hogy a következő nemzedék már kiléphessen a paraszti lét „össztársadalmilag" lenézett világából (szociológiai fogalmakkal élve: rendjéből). Ennek az utóparaszti létformának volt kifejezője a kockaház, illetve a melléképületekkel bővített kockaház." (Tamáska Máté, Somogyi Krisztina https://epiteszforum.hu/a-kockahaz-nosztalgia )
Trifonovné Karajz Borbála, 2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése