Károlyfalva: Az első világháború áldozatai

2020. szeptember 14., hétfő

Az első világháború áldozatai

Hősi halottak - Az első világháború károlyfalvi áldozatai

Az első világháborúban 13-an estek el illetve vesztették életüket a templom előterében elhelyezett emléktábla szerint:

Bodnár Antal, Brogli Ignácz, Burger János, Frei István, Hauzer István, Hohvárt Antal, Hohvárt Ádám, Hohvárt Frigyes, Lauber István, Oszif János, Rák János, Schmied Fábián, Schmied János.

Az elhunyt személyekről a hiteles forrásnak tekinthető a világháború utáni években a templomban állított emléktábla. A háborút követő évtizedben központi rendelet írta elő, hogy minden helységben valamilyen formában megörökítsék az áldozatok nevét. A veszteség és a fájdalom is annyira friss volt még, hogy bizonnyal hiteles minden név, amelyet a táblára véstek.

Az összeállításban a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Levéltár utóbbi években közzétett adattárait is figyelembe vettem, kiegészítettem vele a mi emlékeinket. A két lista többé-kevésbé fedi egymást, előfordul olyan név, amely a központi nyilvántartásban nem szerepel, s olyan is, amely az emléktábláról hiányzik. Ennek oka lehet, hogy a holttá nyilvánítás több esetben az emléktábla-állítás után történt meg, s még reménykedtek a hazatérésben.

Bodnár Antal 1896-1916 - nem szerepel a Honvédelmi Minisztérium adattárában

Bejegyzése utólag 1918-ban a sárospataki halotti anyakönyvben. A harctéren szerzett betegségben, tüdőgyulladásban halt meg.

Brogli Ignácz

1875. dec. 28-án született, 1917-ben halt meg Oroszország területén, 42 évesen. Felesége, Rák Rozália sírján jelzi a felirat: Idegen földben nyugszik. Itt 1919 a halál időpontja. Gyermekei Vendel (Kelemen ragadványnévvel ismert) és Ignác, aki 1941-42-ben a falu bírója volt

Burger János - nem szerepel a Honvédelmi Minisztérium adattárában

Frei István
21 évesen vált a háború áldozatává 1917-ben

A fiatalon, 21 évesen meghalt Frei István katonafényképét és tábori lapját őrzi a család

Hauser István
20 évesen vesztette életét a háborúban. Hauser-Hites Ignác kat. pap testvéröccse.

A korabeli veszteséglista szerint 1886-ban született, s a neve tévesen Hanczernek van írva. Feltehetőleg ugyanarról a személyről van szó.

Utólagos bejegyzése a sárospataki halotti anyakönyvbe:

Hohvárt Antal

1891. okt. 21-én született, a világháború első évében 22 évesen egy morvaországi járványkórházban halt meg hasi hagymáz következtében, a harctéren szerzett betegségben.

Bejegyzése utólag kétszer is bekerült a sárospataki halotti anyakönyvbe:

Hohvárt Ádám

A 25 éves Hochvárt Ádám orosz hadifogságban halt meg 1920-ban

Hohvárt Ferencz - nem szerepel sem az emléktáblán, sem a Honvédelmi Minisztérium adattárában
Sírja a károlyfalvi temetőben:

A lekopott feliratból ennyi olvasható: (Itt ny)ugszik (Hohvárt) Ferencz sz. (....)halászon 1875 megh. (harc)téren szerzett (sebesülésben)

Hohvárt Frigyes - nem szerepel a Honvédelmi Minisztérium adatbázisában

Kerekes Mihály
1893-ban Sárospatakon született, Károlyfalváról vonult be a háborúba. 22 évesen halt meg a nyíregyházi barakk-kórházban 1915. 07. 12-én. A templomi emléktáblán nem szerepel

Lauber István (szül. 1885) halálának körülményeit ill sírhelyét unokája, Kardos Tamásné Lauber Gyöngyi kutatta fel, édesapjára is emlékezve. Lauber Márton nem ismerhette az apját, s mindig foglalkoztatta, hol és hogyan halhatott meg a nagy háborúban. A Honvédelmi Minisztérium munkatársai Kardos Tamásné Lauber Gyöngyi kérésére elvégezték a kutatást:

"Kérésére, Lauber István (sz.: 1885. Károlyfalva, Zemplén m.) háborús szereplésével kapcsolatban kutatást folytattunk a rendelkezésre álló I. világháborús veszteségi dokumentumokban.

Lauber István tüzér nyughelyével kapcsolatban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltségének munkatársa megküldte a Bécsi Hadilevéltárban található, a császári és királyi 42. tábori ágyúsezred halotti anyakönyvének Lauber István haláláról és eltemetési helyéről szóló bejegyzéséről készült fényképet, melyet csatoltan megküldök..

Az anyakönyvi bejegyzés szerint; nagyapja Lauber István a császári és királyi 42. tábori ágyúsezred II. ütegében szolgált irányzóként. 1915. július 1-jén Brzesko (Galícia, ma Lengyelország) járványkórházában halt meg tífuszban. Brzesko Krakkótól 50 km-re dél-keletre fekszik. 1915. augusztus 1-jén Brzesko izraelita temetője mellett kialakított katonai temetkezési helyén helyezték örök nyugalomra.

Ma Brzesko-ban a 276. számú katonai temetőben 441 osztrák-magyar elesett nyugszik. A sírkertet kőfallal vették körül,a bejáratot egy kétfejű sast ábrázoló dombormű őrzi. A temető központi részében egy kaput formázó emlékművet állítottak közepében egy kőkereszttel. Ezt az emlékművet veszik körül a fejfák.

A fejfákon található nevek sok esetben nem beazonosíthatók. Sajnos arról nincs adatunk, hogy nagyapjának sírhelye fellelhető e pontosan.

Budapest, 2015. február 18-án"

30 évesen halt meg, három gyermeke maradt árván: István, Márton és Rozália. Az özvegy, Májer Katalin férjhez ment, s új házasságában még három gyermeke született.

A HM adattárában is szerepel:

Utólagos bejegyzése 1919-ben a sárospataki halotti anyakönyvbe:

Oszif János

21 évesen a szatmárnémeti kórházban halt meg

Rák János 1877-1916 - nem szerepel a Honvédelmi Minisztérium adattárában.
Az oroszországi Orenburgban halt meg 1916-ban 39 évesen.

Utólagos (1921) bejegyzése a sárospataki halotti anyakönyvben

Schmied Fábián

Felesége, Hauser Katalin több mint ötven évvel élte túl (1969-ben halt meg), s nevelte fel fiúkat: Vendelt (Buli ragadványnéven ismert)
Édesanyja a háború éveiben veszítette el férjét és másik nagyfiát is, s a háború után ő is meghalt.

Schmied János
A 38 éves gazdálkodó orosz hadifogságban lelte halálát 1920-ban

Egy leánya (Katalin) maradt árván, felesége 40 évvel élte túl özvegységben

Vitányi Fülöp
A Hosszúhágón lakó Vitányi Fülöp 28 évesen halt meg Románia területén 1917-ben.
A templomi emléktáblán nem szerepel

Tomor Imre

1882-ben született Felsőiszkázon, a károlyfalvi Hochvárt Máriát vette feleségül. 1914-ben vonult be, s még az év októberében eltünt. 32 évesen vesztette életét a háborúban. Felesége hazatért Felsőiszkázról, majd 1935-ben kérte holtnak nyilvánítását.

Két gyermeket hagyott árván: Máriát (szül. 1912) és Ferencet (szül. 1915)

A HM adattára két Dávid Ferencet tart még nyilván a Zemplén megyei Károlyfalváról származó áldozatként. A két személy lehetséges, hogy egyazon katona, s a község alkalmazottjaként (kovács) élt ideiglenesen a faluban, azért nem került fel a neve az emléktáblára. 27 évesen halt meg. Családja tartósabban élhetett a faluban, mert az 1931-33 körüli elsőáldozási csoportképen szerepel egy Dávid Irén nevű leány.

Galíciai csatatéren esett el. Utólagos bejegyzése, 1918-ban a sárospataki halotti anyakönyvbe:

Boch István

A háború éveiben folyamatosan megjelenő veszteséglistán szerepel Boch István gyalogos (esetleg Bosch István?), aki azonban a templomi emléktáblán nincs rajta

Az Ausztria-Magyarország, I. világháborús sérültek listáján szerepel, halála pontos időpontjával: 1918. május 4.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sebesültek és hadifoglyok

Az adattárban szerepelnek még megsebesült és hadifogságot szenvedett katonák is.
Károlyfalváról a következők, bár ezen adatok egy része kétségesnek tűnik a nevek alapján (Csupe, Hanczer, Jakobsz, Kernst, Kiss, Schmiz)

Valószínűleg azonos Hauser Istvánnal, aki később 1916-ban meghalt.

Hauser András 1894-1978 (Ragadványneve: Menyhár András)

Klein Dezső 10-es honvédként vett részt a háborúban, 1918 nyarán tért haza a hadifogságból (Reggeli hírlap 1918/130.)

Az 1920-as években nősült, Suták Máriát vette feleségül, két leányuk született: Mária és Magdolna. 1947-ben halt meg, 53 évesen

83 évesen, 1963-ban halt meg, öt gyermeket nevelt fel a feleségével, Rák Máriával (Rozália, Ignác, Anna, Vendel Márton). Kortársai Lédi ragadványnéven említették. A képen családja egy részével látható az 1956-ban: