Sóstói András fotóira
Gábor kunyhó
Gyönyörű! A környezet, az egyszerűség, romantika, lámpafény, erdei állatok sétája a kis ház közelében. Szívesen élnék itt, ha lenne internet. Hiába már ez hozza be a világot az otthonokba. Valamikor a telepes rádió volt a minden. Villany nem volt a Hegyen sokáig. Nem is kellett, mert meg volt a hangulata a lámpafénynek. A kis csikótűzhelyben száraz fa pattogott, tetején sült a krumplilángos, pezsgős loksa, ahogy Nagyikám hívta. Kenyeret helyettesített abban az időben.
Hogy mikor volt ez az abban az idő? Olyan 1950, 1960-as években. Tudjátok milyen romantikája volt ezeknek az erdőszéli házikóknak? Leírtam több kis visszaemlékezésemben. Csodálatos! Télen a süketítő csendnek is volt hangja. Hóval terhelt fákról, le-lehulló hócsomagok zavarták meg a hosszan tartó, egyhangú monotonságot, majd ismét csend honolt.Télen kis állatkák bóklásztak a ház körül. A szemétdombon kidobott krumplihéjat kerestek. Ajtónyitásra megrettenve szaladtak vissza az erdőbe. Még kíváncsian visszatekintettek. Éhesek voltak.
Hogy mikor volt ez az abban az idő? Olyan 1950, 1960-as években. Tudjátok milyen romantikája volt ezeknek az erdőszéli házikóknak? Leírtam több kis visszaemlékezésemben. Csodálatos! Télen a süketítő csendnek is volt hangja. Hóval terhelt fákról, le-lehulló hócsomagok zavarták meg a hosszan tartó, egyhangú monotonságot, majd ismét csend honolt.Télen kis állatkák bóklásztak a ház körül. A szemétdombon kidobott krumplihéjat kerestek. Ajtónyitásra megrettenve szaladtak vissza az erdőbe. Még kíváncsian visszatekintettek. Éhesek voltak.
Vitányi-ház
Jellemző volt a környékre ez a fehér, vulkáni hamuhoz hasonlító föld. Szárazság idején, élvezettel szaladgáltunk a porában. Megjegyzem, hogy a Vitányi bácsi idejében, gyönyörű rózsalugas volt a ház előtt. Egy festő meg is festette. Gond volt a víz. Volt a háztól nem messze 1 kút ásva ugyan, azt hiszem olyan 40 méter mélyre ástak le, de víz nem volt. Fejjel Jenőt leengedték, és tapasztalta, hogy pár méterrel arrébb kellett volna ásni. Vízzúgást hallott.
Kapitány völgyből hordtak föl vizet vödrökben, a házhoz. Nagyon jó, örvendetes, hogy megörökítik a környéket, én benépesítem az emlékképeimmel. Szellemük tovább él, ahol korábban megfordultak, éltek. Gyerekként oda jártunk nyaralni a Hegyre, ismertem az embereket. Tulajdonságaikat. Vannak emlékeim mindenkiről. Látom a házat, szemem előtt megjelennek a lakók, munkálkodásaik a szőlőben, elhangzott szófoszlányok jutnak eszembe.. Öreg Vitányi nénire is emlékszem, a régi házban ücsörgött a kisszéken. Ez még szalmatetős, kis alacsony házikó volt. Mondták, egy sikló belemászott a zsíros bödönbe, az öreg néni megfogta és kidobta. Semmi gond. 
Kozma Lujzi
Sóstói András fotói
Köszönöm szépen Borika. :)
VálaszTörlés