Sport

Sport   

A 2. világháború előtti években a fiúk a leventemozgalomban edzették magukat, ahol főleg katonai jellegű felkészítést kaptak. Azelőtt szervezett testgyakorlás az iskolán kívül nemigen volt, épp elég testedzéssel járt a nehéz fizikai, paraszti munka, megspékelve a legények virtuskodásával. Ezt egy-egy ragadványnév is jelezte, pld. Velti Vendel Bajnok-neve.

Bár volt a helységeknek un. testnevelési bizottsága, Zemplén vármegye hivatalos lapjában olvashatjuk, hogy 1926-ban Károlyfalva testnevelési bizottságába a főispán Deutsch Flóriánt, Schmidt Gábort és ifj. Burger Lászlót nevezte ki, 1929-ben pedig Rák István, Deutsch Flórián és Schmidt Gábor földműveseket.

A biciklizés és a természetjárás (tehénlegeltetéssel, madárfészek-kereséssel, a tanítónak pálcavágással, mezei munkában való résztvétellel és egyebekkel) egybekötve mindig általános volt, ezáltal a falu-környék minden tenyérnyi helyét is jól megismerték. (Manapság ez már nem mondható el, a fiatalok városi iskolába járnak, szabadidejük jó részét virtuális tevékenységekkel töltik, ilyen értelemben is városi gyerekek lettek.) 

Később a mai értelemben vett sport szinte kizárólag labdarúgást, focit jelentett, s ez már a két világháború között elkezdődött. Az 1900-as születésú Burger István (Sityu) futballban sérült meg, olyannyira, hogy térdsérülése folytán aztán egész életében sántított, nem hajlott a térde.

Az 50-es évekbeli aktivitás után az 1960-1970-es években élte virágkorát – a nagy magyar futballal egy időben. (Nem véletlenül ez időben játszották a gyerekek a Krumplilevesbe mártogatott c. játékot is.)

  

Az 1950-es évek csapata (köztük Hochvárt János, Burger Flórián, Hauser Márton, Tóth László)

  

és a nézőközönség egy része Brogli György (Hurkás) csűrjénél

 

Ketten a nézők közül: Schmidt (Pinka) Kati és Koritár Kató

Vezető-szervező alakja volt a hatvanas-hetvenes években Rák István, Cuju (a baloldali fotón) az edző. A mérkőzéseket is általában ő vagy Bartus István vezette, hivatalos játékvezetési engedéllyel. A csapat benevezett a falusi kupákba, rendszeres vasárnap délutáni program volt a foci és a szurkolás, akár itthon volt a meccs, akár idegenben, ahova a téesz kocsijával, és a szurkolótáborral mentek el. 1968-ban megnyerték a járási falusi kupát. A fiúk délutánonként rendszerint a Luktában, a focipályán álltak meg, s rengeteget játszottak. A pályát ők maguk kaszálták, tartották rendben. Az ünnepi vasárnapokon falun belüli meccs volt, játszottak Öregek a Fiatalokkal, Nősök a Nőtlenekkel, Alvég a Felvéggel. Belépődíjat is szedtek a sportkör javára, 2-3 Ft-ot. Az öregek közt játszott többek között, Kopasz Öcsi, Károlyfalvi Pityu, Puka Öcsi, Bodnár Gyuri és Deutsch Flóri (Maki); a fiatalok közt Cilli Pisti. Cilli Marci, Bartus Imre, Brogli Laci, Rák Barna (Brikkes), stb. Alvég - Felvég meccsek alkalmával vita volt arról, hogy Brogli Laci, aki a falu közepén lakott, melyik oldalon játsszon. Jó focisták voltak még például a két Hauser József (Massza és Csöpi), Deutsch Gyuri és Feri (Gecse és Tatár), a hegyesi Ész Gyuri (a jobboldali fotón), és a fiatalabb korosztályból Rák Lajos, aki a saújhelyi Spartacus ifi csapatában is játszott, Rendes Jóska, Cilli Jani, Rák Jóska (Kuba).

A csapat 1970 körül

Felső sor: Burger Sándor, Hauser József (Massza), Cilli Márton, Schmiedt János (Csori), Rák Barnabás  (Brikkes), Rák Istán (Cuju), Bartus Imre (Bandzsa)

Alsó sor: Kopasz János (Koca), Hauser József (Csopák), Bartus István (Beton), Burger Gábor

Rák Barna (Brikkes) így emlékezett vissza focis múltjára:

"Az 50-es, 60-as évekre visszatekintve, amikor gyerekeskedtem, nyáron szabadidőnkben sokat kergettük a labdát a focipályán. Kezdetben szervezetlenül, gumilabdával játszottunk.  Később Cuju (Rák István) összefogta a fiúkat, és edzősködött köztünk. Ekkor már fűzős bőrfoci volt. 

A téesz átszervezésekor a tagfalvak (Károlyfalva, Bányácska, Széphalom, Berecki) kiállítottak egy-egy csapatot, és egymás ellen versengtek a meghirdetett Alkotmány-kupa címen minden év augusztus 20-án. Ezt a mi csapatunk több alkalommal megnyerte.
1969 körül a Járási Labdarúgó Szövetség által meghirdetett Falusi Labdarúgó Kupán is részt vettünk, ahol szintén több esetben nyertünk.
Kihagyhatatlan az évente rendezett nős-nőtlen rangadó, amit a falu búcsújának napján rendeztünk.

A teljesség igénye nélkül, akikkel fociztam ebben az időszakban:
Kopasz István (Öcsi), Schmidt Márton (Vihar), Deutsch Ferenc (Tatár), Schmiedt János (Csori), Ész Gyuri, Károlyfalvi István, Károlyfalvi Imre, Bodnár György, Bartus Imre, Brogli László, Cilli Márton, Némethy József, Burger Gábor, Hauser József (Massza), Hauser József (Csopák), Rák József, Rák Lajos, Némethy István, Kopasz János."

Jelenet egy meccsről az 1970-es évekből

1975 körül

Felső sor: Rák Lajos, Cilli Pisti, Rák István (Cuju), Burger Gabi, Rendes Jóska, Burger Barna, Cilli Bálint, Hauser Öcsi

Alsó sor: Kopasz Jani, Cilli Jani, Tóth János, Rák József, Szabadosi Zoli, Némethy Putyi

(a háttérben: Deutsch György (Gecse), Tóth Barna)

Rendes József

Nősök, öregfiúk

Állnak: Deutsch Flórián (Maki), Burger Flórián (Doktor), Hochvárt János (Pislák), Bodnár János, Szócsin József, Schmiedt László?, Brogli Vendel (Kelep), Burger József

Guggolnak: Deutsch László (Latya)?, Nezáczki Ignác (Zsiga)

Örömteli órák: kupaavató egy győzelem után

(Hauser Márton VB-elnök, Bartus István bíró és Rák István edző)

Utánpótlás az 1970-es években, Rák Zsolti (Kiscuju)

A sátoraljaújhelyi sportkörökben más sportot is gyakoroltak néhányan: Nezáczki Laci és Bartus Pali bírkózott. Bartus István fia, a fiatalon meghalt miskolci Bartus Balázs a nyolcvanas években a DVSC-ben focizott.

Ma inkább kosaraznak a középiskolás fiatalok, meccsszerűen az iskolai csapatokban, streetballszerűen bárhol, az otthoni udvarokban is. Azért egy-egy nősök-nőtlenek meccset még összehoznak, akiknek vannak emlékeik, vagy hallanak szüleiktől a régebbi időkről.

Az említett sportolók közül néhányan:

2022 búcsúi csapat

2025-ös búcsúi csapatok