Kivándorlók, emigránsok, disszidensek

Amerikás és kanadás magyarok

Kivándorlókról már a 19. század végéről is tudunk, tehát az első hullám a 19-20. század fordulóján volt. A második a nagy gazdasági világválság idején: az 1920-as-30-as években, de közben is folyamatosan. A legtöbben rövid időre, néhány évre tervezték az amerikai munkavállalást, az Egyesült Államokba, vagy Kanadába utaztak. Általában fiatalemberek, családfők, de volt, hogy házaspárok. Előfordult, hogy ott ismerkedtek meg párjukkal (pl. Schmiedt Márton a hercegkúti Gaukler Máriával), s már házasként, kisgyermekkel tértek később haza.
Amerikában született pl. az ikerpár Schmiedt István és József (Pinka és Batya) Schmiedt József és Nán Mária gyermekei. A fennmaradt levelek leginkább az anyagi helyzetről tudósítanak: az itthon maradt család tudósít róla, milyen termés várható, milyen volt a termés, mit sikerült az adósságból törleszteni, mely testvért sikerült a házból kifizetni. Kivételnek számít Brogli Mátyás 1919 őszén írt levele Zsuzsi nővérének Detroitba - amelyet az Amerikai Magyar Hírlap is közzétett -, amelyben beszámol az ország első világháború utáni keserves állapotáról s a tanácsköztásaság rémséges hónapjairól. A kivándorolt pedig leírja, kapott-e munkát, mit dolgozik, mennyit keres, mennyi pénzt adott postára a családnak. Tisztelettel üzennek, érdeklődnek és számolnak be az egészségi állapotról, küldik jókívánságaikat. Vissza inkább azok jönnek, akiknek nem vált be a számításuk, ott maradnak, akiknek jól megy, sikerül egzisztenciát teremteni, azt megszokták, s nem jönnek vissza a bizonytalanba. Elszántságuk és bátorságuk, mellyel nekiindultak a nagyvilágnak, tiszteletre méltó. A szociális segítségnyújtás, állami gondoskodás akkor még nem létezett, az egyes ember a megélhetésében csak magára számíthatott. A muszáj nagy úr, az idegentől való félelemnél is nagyobb. A kintmaradt tehetősebbek sok segítséget adtak a szülőfalunak: adományokat a templomnak, melyből pl. harangot öntettek, sok pénz- és csomagküldeményt az itthonmaradt családnak, rokonoknak. A kötődés általában megmaradt, amíg a kivándorolt, a károlyfalvi születésű kivándorló élt. Leveleikben, küldött fényképek hátuljára írt üzenetekben a honvágy fogalmazódik meg. Szorgalmasan tudósítanak a család sorsának alakulásáról, s viszont az itthon maradottak is. A leveleket fényképek egészítik ki. Később többen haza is látogattak, van aki még 2009-ben 88 évesen a leányát küldi haza, vigyen hírt szülőfalujáról, a rokonokról. De az ott született gyermekek a szülők halála után már általában nem jelentkeznek. A fényképeken tisztes, jómódú embereknek látszanak.

Karajz Márton 1900-ban az amerikai Youngstown-ba utazott, hogy ott mostohatestvérétől, Hochvárt Istvántól megvegye azt a családi örökrészt, amit Hochvárt István néhány évvel azelőtt öccsétől, Karajz Mátyástól vett meg. Úgy tűnik, hogy ott maradt 1-2 évig, amíg az üzletet le nem bonyolították, s le nem dolgozta az örökrész árát. (A levelezést az itthon maradt család és közte a saújhelyi Csuka Ödön bonyolította. Tanácsokat adott, milyen szerződést kössenek, milyen meghatalmazásokat, nyilatkozatokat küldjenek haza, milyen engedélyeket szerezzenek az ottani magyar konzultól. Képviselte a levelekben (3 db) az anya Rák Mária érdekeit, rábeszélte Hochvárt Istvánt, hogy bizonyos hosszúhágói szőlőt és pallagot, Fekete-hegy alatti rétet ajándékozzon vissza az anyjának. A levél alján jóakarójuknak nevezte magát. Tegező viszonyban írta a leveleket, kettőt Karajz Mártonnak címezve, egyet pedig Kedves Marczi és Pista megszólítással.) Ezen időben Karajz Mátyás is Amerikában tartózkodott. Az adás-vevési szerződés 1901. február 9.-én Amerikában meg is született mindenféle hivatalos igazolásokkal és pecsétekkel, akkor már ki is fizette a teljes vételárat, 1750 koronát Karajz Márton. (Csuka Ödön is részesedett a „vagyonból”, 1904-ben egy birtokrész az ő tulajdonába került.)

Karajz Márton Hochvárt Istvánnal 1900 körül Amerikában

Karajz László 1927-ben a kanadai Vencouverben

A Karajz családból később Karajz László vándorolt ki Kanadába. 1926. január 4-én mint vajdi lakos eladta öccsének Karajz Antalnak és feleségének károlyfalvi örökrészét 7 millió koronáért. Ezután kivándorolt Kanadába. Onnan, Vencouver-ből 1928 júliusában írt levelet az öccsének, addig még nincs igazán szerencséje, nem talál állandó munkát, az itthoni kölcsöneit nem tudja még visszafizetni. Később valószínűleg állandó munkát talált, s kivitette a családját is. Ott még egy gyermekük született. 1930. október 4-én újabb adásvevési szerződés köttetik a 2 testvér között, ugyanazon földekről, most már tehermentesen, 800 Pengőért. Ezt már Montreálban írta alá, megfelelően hitelesítve. 1933. október 8-án anyja hagyatéki végzésében még említik, mint örököst, akitől azonban öccse, Karajz Antal megvásárolta örökrészét. Kanadában politikával foglalkozott, s úgy halt meg a harmincas években, hogy kertjében lelőtték. (Emlegetnek bizonyos újságcikket, amiben ez meg volt írva). A család további sorsáról, leszármazottairól nem tudunk. 

A Frei-testvérek, Frei Ignác és Velti Zsuzsanna gyermekei közül kivándoroltak:

Frei Ignác (sz. 1890), aki a szintén Youngstowne-ban tartózkodó, falusi Brogli Magdolnát vette feleségül 1916-ban. Emlékeztet rájuk egy szép imakönyv, amelyet Magdolna adott ajándékba Katalin húgának, s amelybe beleírta családtagjaik legfontosabb adatait. 

 

Talán Ignác van az alábbi fotón, mely a Frei-család hagyatékában maradt meg.

Frei Ignác?, aki a képen kézírása szerint „kisfijával”, Mártonnal látható

Frei János (sz. 1893). Róla csak ezt a bekeretezett képet őrzi a család

 Frei János

Frei Antal, aki a szintén kivándorolt Deutsch Máriát vette feleségü, s ők ott is maradtak (róluk késóbb bővebben)

Frei Antal

Kivándoroltak Hochvárt János és felesége Brogli Rozália. (Ő Frei Mártonné Brogli Katalin testvére)

Hochvárt Jánosné Brogli Rozália

Brogli István és Winkler Katalin 7 gyermeke közül 5-en vándoroltak ki. Brogli Andrásné Katus néni így emlékezett: Apósomnak öt testvére ment ki Amerikába: a Náci, a Matyi, a Jóska, a Zsuzsi néni, meg utoljára a Marci a 20-as években az apósom vízumával, mert neki volt meg, de a Marci ment ki vele, mert meghalt a felesége is meg a gyereke is betegágyban. Amerikában megint megnősült, ott egy kisvárdai nőt vett el, a Vilmát. Apósommal egyszer mentem vásárba Kisvárdára, hát ott mindenki sógornak hívta őt. Csak ketten maradtak itthon. Sok levelet írtak meg fényképeket is küldtek. De egyszercsak azt írták, hogy megszűnt az aranytojást tojó liba. Csak a Zsuzsi néni jött egyszer haza. A Jóskának a fia pap lett ott. (William Brogly). 

Brogli Márton 1937

ifj. Brogli Mártonék családi házuk előtt, 1946

William Brogli 

Márton unokája, Jeff így számolt be 2023-ban az életükről:

"Sajnos Marton testvéreiről nem sokat tudok. ... Tudom, hogy a bátyja, Ignac (Ignác) az ohiói Youngstownban élt. A bátyja, Joseph Detroitban élt (a fia itt volt a katolikus pap, William Brogley). Úgy gondolom, hogy Joseph egy ideig Ohióban élhetett Ignacékkal, mielőtt Detroitba költözött. Nemrég találtam meg Mátyás (Mathew) halotti anyakönyvét, aki Kanadában élt. Még mindig keresem a többi testvérét. Tudom, hogy legalább egy másik (Zsuzsanna) Detroit környékén élt, de még kutatnom kell róla és a többiekről. 

Marton (Martin) nagyapám 1921 augusztusában emigrált. Bevándorlási nyilvántartása szerint a németországi Hamburgból az angliai Liverpoolba, majd a New York-i Ellis Islandre utazott. Bevándorlási nyilvántartása azt is tükrözi, hogy 25 dollár volt nála. Azt hiszem, először az ohiói Youngstownban élt a bátyjával egy rövid ideig. Ezután Detroitba költözött, és 1926-ban feleségül vette nagyanyámat, Szűcs Velmát, aki valóban 1907-ben született, de Detroitban, Szűcs Vincent és Kezei Szófia lányaként.  Ezt a nagyszüleim házassági anyakönyvi kivonata és az 1910-es amerikai népszámlálási nyilvántartás igazolta. Együtt vezettek egy kocsmát/éttermet Detroit Delray negyedében körülbelül 20 évig. Rendkívül nehéz munka volt - 16 órás napok Detroit ipari területén, ahol pártfogói gyakran zavarokat és verekedéseket okoztak, amelyeket éjszakánként meg kellett szakítania. A család egy lakásban lakott a kocsma feletti emeleten. A kocsmát étteremmé alakította át az Egyesült Államokban a szesztilalom idején. Delray a magyar bevándorlók nagyon jól ismert közössége volt, és saját falu volt Detroit városában. Míg Delray technikailag még ma is ott van, ma már többnyire elhagyatott terület. Az utca, ahol nagyapámnak a kocsmája volt, gyakorlatilag üres, csak néhány háztömbnyire attól a helytől, ahol az Egyesült Államok és Kanada építi az új Gordie Howe nemzetközi hídátkelőt. A lakosok többsége sok évvel ezelőtt elhagyta Delray-t.

1945 körül nagyapám eladta a kocsmát, és a michigani Lincoln Parkba költözött, néhány mérföldre délre Detroittól. A blogodon található fotókon látható ház valóban az a ház a Lincoln Parkban. Ironikus módon ez a ház az oka annak, hogy kapcsolatba tudtam hozni a blogodat a családommal - nagyon jellegzetes téglamintája van a bejárati ajtó körül, amire más családi fényképekről emlékeztem. Megtaláltam a házat a google térképen, és pontosan megfeleltettem az Ön által közzétett fotóknak. A fényképen látható címtábla megegyezik a ház címével is. A nagyapám fia, Martin (a nagybátyám) áll az autó mellett a ház felhajtóján.

1949 körül a nagyapám vásárolt egy farmot Carleton Michiganben, ami körülbelül 30 mérföldre délre van Detroittól. 1974-ben bekövetkezett haláláig gazdálkodó volt. Velma nagymamám 1988-ban halt meg.

Martin gyermekei (Martin, Robert, Ethel és apám, Gerald) már mind elhunytak. Ethel nagynéném kivételével mindannyian megházasodtak és családot neveltek, és legtöbbjük még mindig Michiganben él. A család, amelyet nagyapám az Egyesült Államokban alapított, most a 4. generációnál tart."

Brogli Mátyás és családja: felesége Hauser Katalin, leánya Mária 1940 k

Ők 1931-ben hagyták el az országot, Mária akkor 10 éves volt (1921-ben született). (Brogli Andrásné tehát nem pontosan emlékezett). Itthon 1923-ban született még egy fiúk: József, aki néhány naposan meghalt, a károlyfalvi temetőben nyugszik. Kinn még három gyermekük született: Antal, Mátyás és Erzsébet. Brogli Mátyás 1943-ban halt meg közúti balesetben. Mária lánya a Tiszabőről Kanadába vándorolt Holló Mihályhoz ment férjhez, s két gyermekük született: Theresa és William. Brogli Mátyásné hazalátogatott 1959-ben, hogy örökségét elrendezze, unokahúgára hagyja, aki itthon édesanyját ápolta. Több hetet töltött itthon, ezalatt különféle adományokat tett az egyháznak: ő vásárolta a stációképeket és egy misekönyvet, s csináltatta a csapóajtót. Leánya pedig férjével 1969-ben látogatott haza. 

A kép 1959-ben készült Mátyás öccse: Antal családjával 

  

A család 1965-ben    -    Mária és férje 2006-ban

2009-ben Mária mama hazaküldte leányát, Teréziát Magyarországra, szülőfalujába: vigyen hírt neki a faluról és a rokonokról. Néhány hónap múlva meghalt. 

Hauser Mártonné Emma néni és Theresa Lavergne

Mária öccsének, Mátyásnak a gyermekei közül hárman. Ők már, sőt az édesapjuk is Kanadában születtek.

Schmiedt Márton szintén kivándorolt Amerikába, s ott vette feleségül a hercegkúti Gaukler Máriát 1910-ben. Katalin lányuk ott született Youngstown-ban, s a kisgyerekekkel tértek vissza 1913-ban Károlyfalvára. (Innen ered a gyermek ragadványneve: Khédy). Márton nem sokkal később újra nekivágott, ezúttal család nélkül, Venezuelába. Onnan már nem tért vissza, csak egyszer, 1923-ban hazalátogatott. A Vöröskereszt hozta a halálhírét.

 

Hochvárt Fülöp (később Kisgátira magyarosított) valószínűleg 1929-ben vándorolt ki, ahhoz lehetett szükség a jegyzőileg hitelesített fényképre. A másik képet már 1932-ben küldte haza Venezuelából szeretett feleségének, a hercegkúti származású Stumpf Annának és gyermekeinek: Katalinnak, Sándornak „Ez én vagyok, a te hű férjed édesem 1932-be junius hó 16-án Macuto Venezuela emlékül az én drága jó feleségemnek és gyermekeimnek. Isten veletek és velem is” 

 

A kivándorolt falusiak és szomszéd falvakból valók odakinn összetartottak, rendszeresen hírt adtak magukról, s akár személyes üzenetet is küldtek. Az itthon maradt két hercegkúti, hasonló sorsú menyecske is összetartott, jó barátságot ápolt egymással a két család. Az alábbi képen, amely a pincéknél készült az 1930-as években, a két férfi Amerikából hozott hírt károlyfalvi kivándoroltakról.

Winkler Antal, Winkler Antalné Schmiedt Katalin, Hochvárt (később magyarosítva Kisgáti) Fülöpné Stumpf Anna - bizonyosan neki is hoztak üzenetet

A Deutsch családból 1930-ban kivándorolt az 1899-ben született Deutsch Magdolna (Maktus néni) férjével, a sárospataki Lugos Jánossal és gyermekeikkel: Lugos Istvánnal és Mariskával. A kanadai Edmontonban éltek, Lugos Jánosnak ez már a második házassága és második kivándorlása volt. Magdolna özveggyé válása (1935) után második férje a Szatmárnémetiből kivándorolt Balogh Gerzson lett (1943). 1953-ban halt meg, utána férje, Gerzson még sokáig levelezett a károlyfalvi rokonokkal.

  

Deutsch Magdolna                                  Lugos János

Lugos Jánosné Deutsch Magdolna gyermekeivel, Mariskával és Pistával

   

 

Balogh Gerzson és felesége Deutsch Magdolna

Unokahúga, Deutsch Micike mesélte: „Az amerikai rokonok is küldtek néha csomagot, ruhaanyagot, a nánának feketét, nekünk lányoknak meg kék rózsásat meg zöldet - a Kati varrta meg -, meg kendőt. Az Imrééknek a Gerzson volt a keresztapjuk, a Maktus néninek a második férje. Már a Máktus néni meg volt halva, de ő azért mindig írt nekünk, mindig tudtunk az unokatestvérekről, mert ő beszámolt mindenről. Farmerek voltak, földművesek, hát ott is csak azt dolgozták, amit itthon. De apa egyszer kért tőle villanyborotvát, és akkor azt írta vissza, hogy "Azt hiszed, sógor, hogy itt gereblyélik a pénzt?” 

Nagy kivándorló volt Májer György (1886-1961).
Leánya, Földesi Vendelné Májer Erzsébet elmondása szerint:
Háromszor is kivándorolt, s összesen 21 évet töltött Amerikában. Egészen fiatalon 16 évesen ment ki először 1903-ban, ott tanulta ki a géplakatos szakmát, és tanult meg angolul beszélni a gyakorlatban, írni és olvasni pedig esti iskolában. Szüksége volt rá, mert egy egylet titkáraként is tevékenykedett. Megbecsült munkása volt a gyárnak, ahol dolgozott. 

Kinn ismerkedett meg a Botfalváról kivándorolt Turi Juliannával, s kötöttek házasságot, 1910-ben ott született első gyermekük, Mária. Felesége egy szivargyárban dolgozott, de nem bírta annak levegőjét, ezért jöttek haza a gyermek 10 hónapos korában. Akkor született Kati lányuk. 1913-ban újra kiment, s hét év múlva 1921-ben tért vissza. Azután születtem én. A keresményből erdőt akart venni, de mire az ügyletet lebonyolította volna, a Windisgraetz-botrány miatt értékét vesztette a keresmény. 1925-ben újra kivándorolt, s hazatérve újabb keresményéből 10 hold földdel tudta gyarapítani a család vagyonát. 

A brémai kivándorlóhajó, 1925                                      

                        

                                   

Unokája Burger Flóriánné Burger Angéla emlékei szerint: "Mayer nagyapám volt Amerikában többször  is. Először egy farmon dolgozott, azután gyárban. Ott ismerte meg a feleségét, Turi Juliannát, aki meg Botfalváról ment ki Amerikába (Kárpátaljáról, arrafelé Bátfalvának mondják). Ott született az első gyerekük a Masszának az anyja a Mari néni.  A másik két gyerek már itthon született, az én anyám meg a Bözsi. Olyan fess úriember lett ott, miután hazajöttek is, csak kalapban meg élére vasalt nadrágban, zsebórával járt. Jól ment nekik, de aztán a gazdasági válság mindent elvitt. "

Sógorával, Turi Lajossal, aki szintén magyar lányt vett feleségül, de ők Amerikában maradtak, szoros jó kapcsolatban voltak és maradtak. Turi Lajos 1950-es levelében minden segítségéről biztosítja György sógort, "mer az ember soha nem tudhatja, mikor lesz valamire szüksége", és hogy három fiához is bizalommal fordulhat, "mert már megmagyaráztam, hogy ki maga nekem, és a maga gyerekei kik ő nekik".

1930 k. vándorolt ki Kanadába Deutsch József (Cirbus bácsi) leánya, Deutsch Mária (Klipác Mari) is férjével Frei  Antallal. Kislányuk, Katalin 3 éves volt ekkor.

1944 Deutsch Mária, és Frei Antal leányukkal, Katalinnal

                                      

Családi házuk 1961-ben

Sokszor hazalátogattak, a lenti kép egy 1960-as évekbeli hazalátogatásukkor készült a családi ház udvarán, testvérével, Deutsch Ignáccal (Glibával).

(Rák Dénes emlékei szerint az ott kíváncsiskodó gyerekeknek golyóstollat és rágógumit osztogattak, ki volt téve egy vájdling „örökíró” és egy vájdling rágógumi). 

 

Kirándulás falusiakkal egy 1967-es látogatás alkalmával

Kanadából küldött képek: a paprikaföld,

  
 Frei Antal a koporsóban, a házaspár sírja

Mária testvére, Zsuzsanna a hetvenes években hosszabb időt töltött odakinn náluk. A fotón testvére és ismerőseik, szintén kivándorolt falusiak fogják közre.

Hochvárt László (Hochvárt Istvánné Hochvárt Rozália testvére), a feleségével (aki két házzal feljebb lakó Májer-lány volt) együtt mentek ki Amerikába 1919-ben. Kint pékek lettek, s az egyik fiúk neves politikus lett, aki Amerika képviseletében többször is járt Magyarországon. Egy Margit nevű nevelt lányuk is volt. 

 

Winkler Ignác, aki 1860-ban született, testvérével (János? Mátyás?) együtt volt kinn Amerikában. Hazatérve egymással vetélkedve építettek házat egymás szomszédságában, s hogy testvérére licitáljon, ezért csináltatta a faluban egyedülállóan különlegesre a háza homlokzatát. A ház magas homlokzata ma is megvan, bár több díszítés már lekopott róla, így a közepére írt neve is, Winkler Ignácz.

A házban leánya, Winkler Zsuzsanna maradt lakni, férjével, Deutsch Józseffel. (Gliba-ház)

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Kitelepítés 

A kitelepítést Németországba sikerült a falunak elkerülnie a 20. század folyamán, mind a háború előtt, alatt, mind utána. Nem szívesen ment volna vissza senki, mindent megtettek a falu előljárói, erős kiállást és huncutságot is bevetve, hogy új hazájukban, Magyarországon maradhassanak. Brogli Ignác bíró (1941-42) leánya, Mária emlékszik édesapja indulatos szavaira: „emlékszem, hogy voltak ott nála idegenek, akik azt akarták, hogy menjünk vissza Németországba. Hallottam kívülről a veszekedést, apám mondta nekik svábul, hogy itt születtünk, itt is fogunk megdögleni.” Lauber József emlékezete szerint „volt itt egy népbiztos, aki nagyon jól érezte magát a faluban. Az elintézte - hízott libát adtak neki -, így senkinek se kellett elmennie.” Az egyes emberek maguk is megtették, amit a szükség kívánt, pld. nevet magyarosítottak, egyrészt, hogy az se árulkodjon a német mivoltról, másrészt mert így tölthettek be állami állást, így kaphattak hadirokkant-nyugdíjat. (Frei > Földesi, Hochvárt > Magasvári, Velti > Károlyfalvi) 

Emigráció, disszidálás

Emigránsok, disszidensek nem nagyon akadtak. A Patakon élő Karajz Mária férje Liscsei János a fiával Ferenccel hagyta el az országot 1956 végén, s Angliában telepedtek meg. 

Burger János falusi származású plébános 1968-ban távozott Németországba, s ott élt 2000-ig. Gyémántmiséjét 2004-ben Károlyfalván ünnepelte meg, s a falu temetőjében van eltemetve.

S a 21. században újabb elvándorlás kezdődik. Ennek szabadabb teret ad a mai globális világ. Az itthoni nyomasztó anyagi helyzet és közérzet elöl sokan menekülnek nyugatra, hogy ott várják ki a hazai élhetőbb világot. Az ő érzéseiknek egy lenyomata Potoczky Tibor 2022-es nyári fb-bejegyzése:

"Aztán végre hazaérsz és az első percben kiborulsz, mert már nem ott van a buszmegálló ahol eddig volt, a pékség helyett használtruha-bolt nyílt, minden út fel van túrva, fák kivágva, közterek átalakítva. Rádöbbensz, hogy mennyi minden megváltozott. Majd szinte sokként ér, hogy főképp te változtál meg. Kívülálló lettél. Egy láthatatlan közösség tagja, mely szétszóródott a világban, de talán a közös nyelv és emlékezet, ami még összeköt velük. Szembesülsz sok dologgal, amit már nem is értesz, sok rosszal is, amit képtelen vagy elfogadni. Ráeszmélsz, hogy némely bizonytalan lábon álló kapcsolat valóban törékeny és mulandó.

Lehetsz még úgy igazán itthon otthon? Nem, aki egyszer elment, örökre magán hordja a kívülállóság láthatatlan bélyegét. Talán egy-két baráti kapcsolat, rokoni szál, ha igazán erős és túléli, megmaradhat állandónak ebben a folyamatosan változó hazában. Amiért akkor is érdemes lesz ellátogatni ide, ha már kivágták a régi szilvafát, és a ház sem ott áll már, ahol felnőttél.    

Én most hazamegyek. Haza, de látogatóba. Haza, egy idealizált nyaralásra, a régi barátok, kedves rokonok, ismerős városok, a saját nyelvem és kultúrám világába. Oda, ahol felnőttem, oda ahonnan valamikor eljöttem. Ahova talán mindig visszatérek, mint a fecskék tavasszal. Ahol magyar vagyok, de már csak turista."

Trifonovné Karajz Borbála