Emlékversek

 

Emlékversek károlyfalvi emlékkönyvekben

Három emlékkönyv tartalmát adjuk közre ill. szemezgetünk belőlük:

az 1940-es évekből Burger György, az 1950-es évekből Karajz Éva, és az 1970-es évek elejéről Karajz Borbála emlékkönyvét, ill. emlékvers-gyűjteményét. A középső a gyűjtemény, Karajz Éva magának jegyezte le az általa ismert ill. összegyűjtött verseket.

1943-44 – Burger György emlékkönyve

 

1943-ban a 19 éves Burger György - fiúknál szokatlan módon - közreadott barátai között egy emlékvers-noteszt. Burger György az átlagoshoz képest nagyobb érzékenységét, empátiáját, közösségi szellemét mutatja, hogy emlékkönyvet készített magának, társas oldalát szépen kidíszítette, beíratva legjobb barátai nevét. 

Érdekes, hogy a leánybarátnők csak keresztnevüket jegyezték be, a fiúk többsége azonban a teljes nevét, egyikük írta csak az utónevét, illetve egy másikuk mókásan a ragadványnevét úr titulussal ellátva.

A bejegyzett emlékversek egy része az életről bölcselkedik de a többsége szerelmes jellegű, és nemcsak a leányok által írottak. Nem valószínű, hogy mind szerelmesek lettek volna Györgybe, bár nagyon jóképű legény volt, és még a teológiai tanulmányok előtt, inkább nem gondoltak bele a tartalomba, s leírták a szűk készletből a nekik leginkább tetszőt. Több olyan is van, amely kifejezetten lánynak szól.

De lehet, hogy a füzet keveréke egy emlékkönyvnek, s egy emlékversgyűjteménynek. A versek többségét mártogatós tollal írták, kisebb részét ceruzával, tintaceruzával, van, ami félbemaradt, a rajzot nem színezték ki. A rajzok többsége, szépen kidolgozott festékkel vagy színesceruzával színezett. Valószínűleg könyvekből másolták őket.

A jegyzők egy része pontosan beazonosítható Burger György kortársai közül, a csak keresztnévvel jegyzettek többesélyesek. Biztos közülük:

Deutsch Katalin (Micikati 1924-2005) későbbi Bartus Istvánné
Fejjel Margit (Mancika 1926-1996) későbbi Magasvári Antalné
Hochvárt Margit (sz. 1924.) későbbi Nezáczki Mártonné
Stark Olga sz. 1921, 1944-ben túlélte Auschwitzot, de nem a faluba tért vissza
Bartus József (Danyi, 1924-1994)
Fejjel Antal (1917-1977)
Fejjel György (sz. 1923)
Lauber Ignác
Nezáczki András (Zsidó, 1921-1992)
Schmiedt János (1918-1944), eltűnt a 2. világháborúban
Schmiedt József (1923-1945), meghalt a 2. világháborúban

A notesz tartalma

Két hajó leng az élet tengerén
Az egyik én, a másik te.
Arra kérlek, legyen erőd evezni,
A boldogság szigetén kikötni.

Két csónak úszik az élet tengerén,
Az egyikben te ülsz, a másikban én.
A két csónak egymástól elszakad,
De a mi szerelmünk örökre megmarad.

Ha azokra gondolsz,
Kik téged szeretnek,
Gondolj rám is,
Hisz én is szeretlek!

Piros rózsa, kéknefelejcs, gyöngyvirág,
Nálad nélkül mit ér nékem a világ?
Galamb szárnyon szálljon ez az üzenet,
Mert a szívem még mostanig hűn szeret.

Meg kell, hogy érezd, hogy szeretlek téged,
Meg kell, hogy érezd, hogy csak érted élek.
Jöjj hát vissza, oly epedve várlak,
Ha itt leszel újra, a két karomba zárlak.

Igaz szívből szeretlek,
Soha el nem felejtlek,
Még akkor se, ha muszáj, szívem.

De jó is sírni csendesen,
Mikor nem látja senki sem.
Öreg karosszék lágy ölén,
Virág-hullásnak idején,
Csillagtalan, bús éjszakán
Mikor mosolyog a magány,
Nyárvégi csöndes délután,
Itt az oltárnak zsámolyán,
Vagy hol a drága sírhalom
Keresztjén ül a fájdalom,
Ahol nem látja senki sem,
De jó is sírni csendesen.

Szedd a tavasz virágait egy csokorba össze,
Rózsát és nefelejcset egyet-kettőt közbe!
Tekints kérlek e csokorra,
Látni fogsz a múltba,
Eszedbe jut, ki e pár sort írta.

Előbb tanulj meg tésztát gyúrni,
Aztán szeress gimnazistát!

Ma még a fájdalom az úr,
Tövise a szívembe szúr.
Miért élek egyedül, árván,
Miért van a lelkemben bú,
Miért könnyes mindig a párnám,
Ha leszáll a csöndes éj?
Miért élek egyedül, árván?
Úgy fáj a szívem, szegény!
Hiába mondom, hogy vége,
Tudom, hogy még most is szeretsz,
De csak titokban könnyet ejtesz értem,
Így boldog te sem lehetsz.

Szívem, oh, miért fáj?
E sóhaj mit jelent?
Rózsa piros ajkad
Előmbe képzelem.
Talán megmondanám
Lelkem mély érzetét,
Egybe kötött versem
Kérdő nyolc kérdését.

Láttál-e fát ága nélkül,
És madarat szárnya nélkül?
Olyan vagyok nálad nélkül.
Ringó-rengő csónak
Ide-oda táncol,
Boldog leszek,
Ha nem velünk táncol.
Ha szívemet küldhetném,
Ezzel elmondanám,
Hogy rád gondolok mindig.

Az életben három erényt kövess:
Higgy, remélj és szeress!
Higgy, de kinek?
Remélj, de mit?
Szeress, de jól válaszd meg, hogy kit!

Evezz, evezz az élet tengerén,
Csak ki ne köss az bánat szigetén!

Ha ez a virágcsokor helyettem beszélne,
Néked egy édes kis titkot mesélne,
Te vagy a virágok legszebbik virága,
Te vagy a világnak legszebbik kislánya!

A macska a ravaszság példája,
Ha asszony leszel, te leszel a képmása.

Orgona virágzás, örök szerelem,
Tekints fel az égre, szép szerelmesem!
Ajkamon elnémul minden kis panasz,
Te vagy a mennyország, te vagy a tavasz!

Három virág a szerelem,
Beszélnek ezek helyettem.
Rózsa mondja: nem lehet,
Ibolya mondja: szeretlek,
Szebben beszél a nefelejcs:
Engem babám el ne felejts!

A világon nincs nagyobb érzelem,
Mint a lassan ébredő szerelem.
Álom lesz-e vagy valóság? megválik.
Gyenge szívem érted dobog halálig.

1950-es évek – Karajz Éva emlékvers-füzete

  

A versikék többsége szentimentális, szenvelgő szerelmes vers,  némelyik élcelődő, akad közte nóta vagy sláger-részlet, más része bölcselkedő, boldogságot kívánó, az élet értelméről szentenciázó.

A te szíved egy falióra,
Szerelem a mutatója,
Mely csak azt ketyegi,
Hogy …..t szereti.

Mondd, hogy miért szeretlek én,
Hisz úgysem vagy az enyém.
Mért hallgatsz másra?
Mikor lágyul meg a szíved?
Mikor fog két szép szemed
Szeretni újra?

Szeress, szeress, míg a szíved fiatal,
Mert a hideg, zord tél, mindent eltakar.

Fájni kell a szívnek, ha szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

Ó szerelem, te óriási láng,
Ki a világot gyújtogatod ránk,
És aztán ellobbansz, tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.

Elválni könnyű, feledni oly nehéz,
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,
De fájni fog, ha találkozunk.
Azt nem tudjuk, erről ki tehet?
Akkor majd búsan lesütöd a szemed.
Százszor megállnál, mégis tovább mész,
Elválni könnyű, feledni oly nehéz.

Ha szeretsz, gondolj arra, aki sír,
Ki szegény, semmivel sem bír.
Mert a boldogságot elviselni könnyű,
Míg a boldogság terhei szörnyű.

Légy szerény, mint az ibolya,
Hogy mindenki megmondhassa,
Szerény lányka, barátságos,
Hasonlít az ibolyához.

A szívembe zártalak,
A kis kulcs elveszett,
S most már itt kell maradni
Örökre teneked.

Csendes kis kápolnában
Ereszkedjél térdre,
S kit igazán szeretsz,
Imádkozzál érte!

Ha majd egyszer hű szóra vágyol,
Nem találsz se közel se távol,
Jöjj oda, ahová temetnek,
Még a fűszál is azt mondja: szeretlek.

Sz-ívem óh, miért fáj?
E sóhaj mit jelent?
R-agyogó kék szemed
E-lémbe képzelem.
T-alán megmondanád
L-elkem mély érzését,
E rövid kis versnek
K-ezdő nyolc betűjét.

Sz-erényen írom íme itt,
E-bben szívem kívánsága,
R-ólam ne felejtkezz meg,
E-z a kívánsága szívemnek.
S amiért szívem eped,
S-oraim kezdetén keresd!

Sz-edd a rétnek virágait
E-gy csokorba össze,
R-ózsát, szekfűt, nefelejcset
E-gy-egy szálat közbe!
…..

Szeress, kit szerethetsz,
De hűtlen ne légy soha!
Az élet megtanít szeretni,
De feledni soha.

Tanulj meg először igazán szeretni,
Akkor majd nem fogsz oly könnyen feledni.
Haladjál utadon a jó Isten hírével,
Ne játsszál többé senkinek szívével!

Piros rózsa, zöld levél,
Egy szőke kislány választ kér.
Kolbász utca, Sonka tér,
A házszámot elfújta a szél.

Boldog legyen az élted, míg élsz,
S néha, ha e sorokhoz érsz,
Nézd meg akkor e nevet,
S emlegess engemet!

Napsugár övezze körül lelkedet,
Legyen boldog egész életed!
Virág fakadjon lábad nyomán,
Csalódás ne érjen az élet rögös útján!

Kert legyen az élet,
S a boldogság a föld,
A boldogság földjén
Te légy az örökzöld!

Mosoly lebegjen ajkadon,
Míg vérzik a szíved,
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg!
Ne tudja meg soha senki,
Ne tudják meg az emberek,
Hogy a szívnek meghasadni,
S mosolyogni is lehet.

Utolsó nótám magáé, angyalom,
Utolsó nótám nem dal, csak fájdalom.
A szíve másé, ne játsszon énvelem,
Utolsó nótám az, hogy szeretem.

Egy rózsafán megszámoltam száz rózsát,
Századikat elküldöttem tehozzád.
Közepébe leheltem a lelkemet,
Tépd össze, ha már engem nem szeretsz!

Ez a szép, legszebb ideje életünknek,
Amikor a szív először népesül meg,
Amidőn kíséretével benn terem
A hatalmas nagy király, a szerelem. 

Szép a kislány, mikor hímez,
Szép, ha krumplit hámoz,
De nem szép, ha hímez-hámoz!

Miért mondjam, hogy nem feledlek el?
Miért mondjam, hogy rólad e kebel
Óh, lányka örökre megemlékezik?
Hitelt szavamnak szíved úgyse ad,
Mert mi fiúk, hazudunk sokat,
S aztán, ha szívből szólunk, nem hiszitek.

Az legyen a szívedben,
Mit ajkad beszél,
Mert a hazug szókat
Elhordja a szél!

Kettőnk forró csókja
Beszállt az éjbe.

Mámoros volt végig
A mi édes álmunk,
Mindketten minden nap
Új csodára vártunk.
Ne is legyen soha
Szerelmünknek vége,
A lelkünk is együtt
Szálljon fel az égbe!

Születni kell a boldogságra,
Mindenki boldog nem lehet.
Amit tetőled csókot kaptam,
Én százszor köszönöm neked.
Te voltál az élet és a napsugár,
Bocsáss meg, ha fáj,
Válni mégis muszáj.

Megláttalak, és most szeretlek,
Szeretlek, szívből, igazán.
Szelíd képed folyton kísérget
Álmomban éber éjszakán,
Mint hajdan a pusztán bolygó népet
A tűzoszlopban engem feléd.
Égő szívem a lángoló tűz,
Mely érted lángol, érted ég.

Egy komfortos szív kiadó,
Elköltözött a régi lakó.
A szív nincs a legjobb karban,
A régi lakó felkavarta.
Egy új lakót keresek,
Egy jólelkűt, kedveset,
Ki a szívet nem zaklatja,
Nyugton dobogni hagyja,
Cím: Lélek utca 6, közvetlen a szív alatt.

Te vagy az erős, én vagyok a gyenge
Ebbe a halálos, furcsa szerelembe.
Téged elkényeztet az élet,
De nélküled én már semmit sem érek.
Légy szerény és megelégedett,
Így lesz boldog a te életed.

Az élet göröngyös útjain haladva
Jusson eszedbe az a szócska:
„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Szeretek édes csókot adni,
Szeretnék is csókot kapni,
De csak egytől, senki mástól,
A levél olvasójától.

Szép legyen az életed, mint a kikelet,
És ne háborítsa senki az életed!
Minden órád, míg Isten élni hagy,
Legyen vidám és kedves, mint te vagy!

 

1970-es évek - Karajz Borbála emlékkönyve

 

Nyolcadik osztályban nyitott az emlékkönyvet, és középiskolás osztálytársai is írtak bele, főleg a ballagás, érettségi körüli napokban, az elválás előtt. Ezek közt már alig van szerelmes jellegű, inkább az életről, sorsról szólnak, adnak, idéznek jó tanácsokat. Akad - főleg az általános iskolaiak között - a régebbiekből is. Több közülük ismert írótól származó idézet. Emlékeznek a közös múltra. Külön társaslapja van az általános és a középiskolás osztálytársaknak. Rajz alig van benne, a tartalom dominál.

A tartalom:

Emlékek, azért szépek, mert elviselhetővé teszik a jelent és feledhetetlenné a múltat.
Gyűjtsd tehát csokorba, amennyit csak lehet, s őrizd a sok között az én emlékemet!

„Az embernek csak az arca ismerhető,
De az arca nem ő” (Gárdonyi Géza) 

Szívedbe zárd a jó tanácsot,
Bocsásd meg, ha valaki megbántott!
Szelídség legyen lelked éke,
Jutalmad érte áldott béke!

Az élet tengerén létezik egy sziget,
Boldogság a neve, az legyen a tied!

Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik,
Hulló könnyeid is színaranynak látszik.
De egyszer az évek lassan tovaszállnak,
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és vágyak.
Mert ahogy te szeretsz,
Úgy szeretnek mások,
S akit melléd rendelt a sors, becsüld meg,
S ha majd minden álmod valóságra válik,
Akkor se feledd el, hogy
LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

„Megtalálsz a virágaid között, mikor elhervadnak;
Megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
Meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
S mikor megemlékezel rólam,
Mindig arccal szemközt fogok veled állani” (Jókai Mór)

Két hajó megy az élet tengerén,
Az egyikben te ülsz, a másikban én.
A két hajó egyszer elszakad,
De a barátságunk még megmarad.

Ne csüggedj, ha talán néha
Bánat kíséri életed,
Van-e a világon egy lény, ki
Még sohasem szenvedett?
Ha fáj a múlt vagy a jelen,
Nyújtson reményt a jövő,
Hisz bánatot felejteni
Megtanít az idő.

Még összekötnek az iskolapadok,
Még játszhatunk, nem vagyunk nagyok.
De ha majd útjaink örökre elválnak,
Maradjon emléke e kis barátságnak!

A szerelem okozta kínok között
Az a legnagyobb fájdalom,
Mikor gyűlölni kell azt,
Kit csak szeretni tudunk.

„Az élet egy mámoros keringő,
Mely feltáncol az égig,
Boldogságod attól függ,
Kivel táncolod végig.” (Balzac)

Vicclap

Menj ki a rétre, ülj rá egy tökre,
S nyugodtan mondhatod:
Én vagyok anyukám legnagyobb ökre

Aki nálam jobban szeret,
Nyelje le a Gellérthegyet!

Úriember nem csibész,
Csikket szív, ha nincs egész.

Vágd a nőket, ahol éred,
Evvel is a békét véded!

Aki ezt a füzetet ellopja,
Zsilett élen csússzon a pokolba!

Ezt azért írtam fordítva,
Hogy járj utánam ordítva.