Frei István

Fotók és más emlékek tükrében

Viszonylag sok dokumentum maradt fenn Frei István (1914-1983) életéből. Gyermektelen házaspár voltak, felesége, Földesi Katalin megőrzött mindenféle tárgyi és írásos emlékeket a család múltjából, főleg férje pályafutásából. Ezek alapján próbáljuk felvázolni Frei István - ragadványnevén Gröccse - élettörténetét.

1914-ben született Frei Boldizsár és Nán Mária gyermekeként. A házaspár 1910-ben kelt egybe, s 4 fiúk született. A legidősebb, Ignác meghalt a 2. világháborúban, róla még lesz szó később.

A második, László csecsemőként, félévesen halt meg (1912-1913).

Harmadik volt István, s a negyedik, a legkisebb Flórián (1919-1987). Mindhárom fiú a faluban nősült meg.

A fiatal Istvánt több fényképen láthatjuk károlyfalvi barátai, kortársai körében, főképp pincés, mulatós felvételeken. Ezek a harmincas-negyvenes években, azok fordulóján készültek, amikor már kitört a második világháború, általában van köztük egy-két egyenruhás alak.

Baloldalt áll Frei István (Gröccse). Katonaruhában Rák Márton (Pöttyös) és Frei József (Lanta)

Egy egyedi felvétel Miskolcon mutat négy károlyfalvi fiatalembert katonaként, szépen megkomponált fotón, egy asztalt körbeülve, kézírással a hátoldalon a szereplők: Frei István tűzér, Cilli Márton örv., Rák László örv., Burger László honv. Miskolc 1938. A fiatalemberek sapkalevéve poharaznak, cigarettáznak egy horgolt terítős asztal körül a szabadban. 

Úgy tűnik, István hivatásának is gondolta a katonai pályafutást, mert a következő évek fotóin, dokumentumain minduntalan katonaként tünik fel, továbbszolgálóként.

1938-39 szakaszvezető, tűzér Kassán

1940-ben Ungváron készült fotón látjuk

1940-ben részt vett az Erdélyt visszafoglaló hadjáratban. s emlékérmet kapott az "Erdélyi részek felszabadulásának emlékére vitéz Horty Miklós országlásának XX. évében".

1941 novemberében m. kir. tsz. (továbbszolgáló) szakaszvezetőként elismerő oklevelet kap "a szovjet elleni hadműveletek alkalmával az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért". A dícsérő elismerést vitéz Bajmóczy József altábornagy aláírásával - bekeretezve őrizték.

1942 novemberében a hajmáskéri tisztes képző iskolán találjuk.

 Hajmáskéri csapattisztképző iskola tűzér hallgatók és Mozihelyiség

Innen ír levelet menyasszonyának, a falubéli Földesi Katalinnak 1943 farsangján:

                             

                   

Kedves Katikám! Leveledet megkaptam, amit én is nagyon vártam, hidd el, sokkal jobban, mint te, mert a levélírást énnekem úgy kell szabályozni, ahogy te is írod, mert hála Istennek, van éppen elég tanulnivaló és egyéb nagyon fontos. Arra egyáltalán ne is gondolj, hogy azért írok ilyen ritkán, hogy nem akarok, mert ha máskor nem is, de vasárnap van szabadidő, ezt pedig a tanulásra muszáj felhasználni, délelőtti mise kivételével egész vasárnap a tanteremben vagyunk, és morzsoljuk az irkákat és a könyveket.

Kedves Katikám, azt írod, hogy a lakodalomban nagyon jól mulattatok, örülök neki, szeretnék én is már egyszer egy jó lakodalomban odahaza lenni, de sajnos ez nem sikerül, az éven az írás egész biztos, node sebaj, majd kipótoljuk ezeket jövőre, hogyha Isten segít.

Tegnap azaz 7-én este a hajmáskéri altiszti kaszinóban megvolt már az altiszti farsangi bál, minden jutasi tűzér hallgatónak kötelező volt elmenni, képzeld el, volt vagy húsz lány más asszonyokkal együtt, és hallgatók voltunk vagy százötvenen, és még sok altiszt, az természetes táncol(ni) sem lehetett, az egész estét úgy töltöttük el, hogy megettünk egy disznótoros vacsorát, egy kicsit bámultunk, azután ballagjatok hallgatók szép csendesen hazafelé, este 8 órakor kezdődött, és 11 órakor szépen haza is mentünk, ennyiből állt az én utolsó farsangom. Most már csak azt szeretném megtudni, hogy a te farsangod hogy fog elmúlni. 

Kedves Katikám, szeretném, hogy ha a farsangi bálba jól éreznéd magad, nagyon sajnálom, hogy én nem vehetek részt rajta, ebbe azonban teneked is bele kell nyugodnod,  énnekem egyáltalán nem kifizető, hogy hazamenjek, habár meg is lehetne tenni. Először is nagyon messze van, másodszor meg elmarad az ember a tanulással, azért gondolj rám, én is sokat fogok rád gondolni, amikor még este 8 óráig a tanterembe ismételünk.

Kedves Katikám, bevallom őszintén, csalódtam az én jóbarátommal, ezt nem bocsájtom meg neki soha, hogy ő ezt megtette velem szemben, hiszen ő is elmondott énnekem mindent  az ő ügyéről, és ezért voltam benne olyan bizalmas, de azért én mégis büszke vagyok rá, hogy nem vagyok olyan vénasszonyszájú, pedig én is kifecseghettem volna őrá mindent, megvan a véleményem róla, ezzel ő énelőttem levizsgázott, mert egy szemtelen alak, ezzel megmutatta, hogy milyen barát, amit én soha meg nem érdemeltem tőle, a véleményem megmondom neki, hogyha hazamegyek.

Azért édes Katikám, ne haragudj, én ha ezt tudom, soha egy szót ilyenekről nem tárgyalok ővele. 

Kedves Katikám, azt én megmondtam néked még odahaza voltam, hogy nagy beszédek lesznek, amikor én eljövök hazulról, csak te ne higgyél senkinek, hogy az Erzsi néni komendált énnekem, a szívem komendált és más senki, akinek nem tetszik, jöjjön hozzám információt szerezni, én majd véleményt mondok neki, nyugodj bele,  és úgy érzem, meg fogom én még valakinek mosni a fogát, mert én senkitől tanácsot nem kértem,  meg nem is fogok, mindég van valaki, aki belém akad, az én régi legjobb barátaim az én legnagyobb irigyeim, de sajnos nem tehetnek nekem semmit, mert az én lelkiösmeretem tiszta, én legalábbis így érzem.

Kedves Katókám arról a dologról írjál már valamit, tudniillik az Éviről írt már valamelyik.

Máskülönben mi újság, szeretném, hogy ha te is legalább annyit írnál, mint én írok. Egész biztos több írnivaló van teneked, mint énnekem, vagyis több újságot tudol írni, mint én. 

Katikám, hogyha írsz, a címet úgy írjad, mint a másikat, tudniillik, itt nagyon sokat fordítanak arra is, hogyha valakinek levele jön, és nem helyesen van megcímezve, arról mindent megítélnek.

Édes Katikám, leveledet nagyon várom, hiszen én még most is, mindig is nagyon szeretlek és szerettelek is, ezt megmondom bármikor, mert erről én egyáltalán nem tehetek.

Nagyon szépen tisztelem  a kedves szüleidet, és üdvözletem add át a lányoknak, a Maritoknak, Bözsinek és a Bíró Marinak.

Sokszor csókollak a messzi távolból, a választ várom, Pista

1943 március 6-án hazatérhet egy jó károlyfalvi lakodalomba, ugyanis Katalin testvére, Mária férjhez ment.

1942-43-ban őrmester a munkácsi tűzér laktanyában, ide címezve kap tábori lapokat katonatársaitól, barátjától és bátyjától.

1942 októberében, majd 1943 januárjában tábori lapot kapott testvérbátyjától, Ignáctól, aki szintén a fronton van, a doni hadműveletek során hadifogságba kerül, ahonnan nem tért haza.

1942. X. 29-én
Szeretett kedves öcsém
Tudatom veled, hogy hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is kívánok az Istentől, és tudatom veled, hogy a Babik már őrmester lett, csak te nem írsz meg róla semmit, hogy teveled mi van, remélem, hogy erre a lapomra már te is úgy válaszolsz, mint ezüstös. Most már igen szépen tisztellek és csókollak. Zárom soraim, Isten veled, választ várok rögtön. Ignácz

1943. január 8-án
Szeretett kedves öcsém
A huszon hetedikén keltezett lapodat megkaptam, amely a legjobb egészségben talált, melyet neked is, és a kedves menyasszonyodnak is kívánok a jó Istentől. Kedves öcsém én nekem nincsen ellene semmi kifogásom, csak annyi, hogy nem lehettem otthol, éppen a viliakor,  azaz december 24-én voltam a Lauber Pista mellett, látogatóban, és jól megvendégelt, mert éppen pihenőn voltam egészen 8-adikáig, most meg megyek ki. Kedves öcsém nem tudom, hogy ha jól címzem-e a lapokat, légy szíves, írjál, hogy tudjam a pontos címedet. Most már igen szépen tisztellek és csókollak, Isten veled és énvelem is. Választ várok. Ignácz

1942 decemberében tábori lapot kap  barátjától, Lauber Istvántól, aki a doni hadműveletek során néhány hónap múlva életét veszti.

Kedves Pista barátom!

A hozzám küldött leveledet megkaptam, amely jó egészségben talált, és gondoltam, hogy sok lehet a munkád, hogy ilyen soká nem írtál, de a Feri is így van velem, ő sem írt már régen, ővele sem tudom, hogy mi van vele, mert őneki volna ideje írni, és mégsem írt, pedig megígérte, hogy gyakran fog írni, és mégsem írt. Én üzentem Nácinak, hogy keressetek, és vissza is izente, hogy énnekem több időm van, pedig énnekem sincs időm rá, én tudtam, hogy ő nem vesz annyi fáradságot, hogy ő eljön vagy három kilométerre. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, baráti szeretettel ölel barátod, Pista  

Megmaradtak az 1943. évi áprilisi-májusi  zsoldpapírjai

1943. őszén megnősült, feleségül vette menyasszonyát, Földesi Katalint szülőfalujában. A katonai díszegyenruha a vőlegényi ruhája. Ekkor a m. kir. 24. táb. tűzér osztály hivatalos ht. (hadtest) őrmestere volt.

 

1943 decemberében a következő tábori lapot küldi feleségének:

1943 XII.8-án Édes kicsi Anyukám!

Lapodat megkaptam, melyet 30-án és amelyiket Rimaszombatról írtál, egész meglepődtem, hogy megint utazgatol ilyen messzire, először nem tudtam elképzelni, hogy miért voltál megint Rimaszombaton. Anyukám, én már jobban szeretném, hogyha már vége lenne annak a költözködésnek, és hogy gyakrabban tudnál írni. Drága szívem, én azonnal megírtam neked, hogy a csomagot megkaptam, egész nyugodtan küldjed, hiszen olyan hamar megkaptam, mert az a helyzet, én hazulról a levelet vagy a csomagot is megkapom hét nyolc nap alatt, azért, hogy innen sokkal később ér haza a levél, pedig repülő postán megy a levél meg jön is, a csomag pedig szabadságos vonattal jön. Most is a 30-án és az 1-én írt lapodat megkaptam 7-én.
Édes szívem, akár mennyi munkám van, de ha bárkitől is kapok lapot, addig le nem fekszem, még nem válaszolok. Édes kicsi anyukám, mit is csinálnék ezen a hosszú estéken, legalább a levél írással ez is eltelik. A Borbála és a Miklós napi ünnepélyünk is megvolt, nagyszerű volt, bor, pálinka volt bőven, ma is mindenki szalonnát sütött nyárson. 

Drága szívem, a képet amit küldtél, be fogom keretezni, nehogy tönkre menjen, most is itt van előttem az asztalon, és gyönyörködök benne. Csak még a halina csizmába csináltass egyet és küldd el levélben. Kadárnak írtam, hogy küldjön neked cigarettát. Számtalanszor csókollak édes mindnyájatokat, drága apukád, Pista

A család többi tagjával és barátaival is kiterjedt levelezést folytat, 1944 márciusában sógornőjétől, Máriától kap levelet, melyben beszámol kisfia, Imre születéséről, komának szólítja, és hogy megvárnák őt a kereszteléssel

 

  

Családi kép a keresztelő alkalmával 1944-ben

1944 decemberében, a front idején nagy tragédia történt otthon a családban: sógornője, Tomor Ferencné Földesi Mária megsebesült, s rövidesen belehalt a sérülésbe. 

1945. május 13-án István Ausztriában fogságba esett. A több mint 2 éves orosz hadifogságból 1947 aug. 26-án  szabadult.

Tábori levelezőlap az orosz hadifogságból feleségének, Frei Istvánné Földesi Katalinnak, 1946.XI.10. 

Édes anyukám!

a két lapot, melyet augusztus 23 és szept. 6-án írtál, megkaptam. Nov. 7-én, tehát ezidáig ötöt kaptam meg tőled, viszont te azt írod, ez a hetedik, tehát kettő eltévedt, nem baj, később az is megjön. Drága anyukám ne aggódjál, én is rendszeresen kapom tőled a leveleket. Írjál. amennyit csak lehet, mert én nagyon várom. Anyukám, Marci és Flóri mért nem írnak, légy szíves, mondd meg nekik, írjanak, ha csak tehetik, nagyon várom.

Édes anyukám, lapjaidból mindent megértettem, az vigasztalt a legjobban, hogy mindenünk megvan, ami volt. Anyu, az Imiről mindig sokat írsz, csak azt nem írod meg, hogy ki a mostoha anya. Azt is írod, jó szüret van az éven, sajnos azon már nem vehettem részt. Édes anyukám hála a jó Istennek, egészséges vagyok, melyet viszont kívánok édes mindnyájatoknak. Bár a kis Jézuska meghozná a szabadulás óráját!

Kívánok odahaza mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet a messze távolból, szerető apukád, Pista.

Felesége hűségesen őrzi távollévő férje relikviáit. Az államtól hadisegélyt és élelmezési segélyt kap.

Hazatérve a fogságból átveszi a gazdálkodást a kis családi földeken. A katonai pályát nem folytathatja, de mint nyugalmazott őrmesternek, jár neki és feleségének a félárú vasúti menetjegy váltására jogosító arcképes igazolvány. 

1965-ben, 50. születésnapjára Emléklapot kap, hogy mint a Magyar Néphadsereg tartalékos őrmestere, készen állt a szocialista vívmányok és a haza függetlenségének védelmére.  

A faluban 1960. évvégén alakult meg a termelőszövetkezet. Mint szinte mindenki, ő is belépett, beadta a földjeit, állatait. Mint vezetésben jártas volt katona, a téeszben is hamar középvezető pozíciót kapott, brigádvezető lett, bricskán járta a határt. A vezetéshez megvolt a kellő erélye, határozottsága, keménysége, s nem mondhatnmi, hogy népszerű lett volna a dolgozók körében. Amint a téesz munkakörök eleve ellentéteket, bizalmatlanságot szítottak az addig - ha kisebb-nagyobb földdel is rendelkező, de - valamennyien önálló gazdának számító emberek között.

Figyel az ország-világ eseményeire, 1966/67-ben majd 1967-68-ban vagy saját jószántából, vagy vezetői biztatására, mint brigádvezető, részt vett az  MSZMP poltikai tanfolyamain.

Közéleti aktivitásának más teret is talál, 1969-ben népi ülnök a sátoraljaújhelyi járásbíróságon, s az 1971/72. és 1972/73. tanévben a miskolci  TIT Ülnöki Továbbképző Akadémia hallgatójaként kap bizonyítványt.

Jó svádájú ember lévén fiatalkorában sokat vőfélykedett, nemhiába emlegette a jó károlyfalvi lakodalmakat, idős korában unokahúgai lakodalmán jeleskedett.

 

Gyermekük nem született, ez bizonyára beárnyékolta boldog házasságukat. 

1983-ban 69 éves korában, téesz-nyugdíjasként halt meg.