Károlyfalvi hírek
Christine Merly riportja a Neue Zeitung c. lapban
1970
Hangulatos kép fogad a Borsod megyei kis faluban, Károlyfalván. Süt a nap, az asszonyok a ház előtt ülnek, és gyönyörű, színes terítőket, párnákat hímeznek. De a férfiak sem tétlenkednek, a kertet kapálják, van, aki a kerítést festi. Egy idős asszony előtt egy fehér vászonruha van, amire gyönyörű mintákat hímez. Néhány gyerek ül a lábánál, mindegyik egy-egy kis szövetdarabot tart a kezében, és hímeznek. Így véletlenül sikerült megfigyelnem azt a jelenetet, amikor Schmidtné Ilona hímezni tanítja a gyerekeket...
– A falunkban minden házban kézműveskednek – meséli. — Népviseleteinket mindig is szép mintákkal hímezték, községünk híres volt róla. Sajnos ezt a gyönyörű viseletet már senki sem hordja, de szerencsére újra divatba jöttek a népi motívumokkal hímzett ruhák. Jelenleg Anna unokám ruháján dolgozom. Ilyen a károlyfalvi hímzés: fehér alapon világoskék virágok, levelek, szív motívumok. A népviselet blúzait ilyen mintákkal hímezték.
Bemegy a házba, és elővesz két megsárgult képet. — Itt vagyok a húgommal fiatal lányként — meséli. — A szoknyák nagyon színesek voltak, hat-hét alsószoknyával hordták, a blúz fehér, de gazdagon hímzett, és kis állógallérja volt. Aztán jött egy színes szögletes kapucni [?], amire egy fekete fejkendőt is terítettünk. Ezen a képen, ott vagyok a férjemmel. Itt meg lehet nézni a férfi viseletet. Bő fehér nadrág, fekete bársonymellény és fehér ing. Gyakran kötöttek rá sötétkék kötényt, aminek sarkait általában fehér mintákkal hímezték. A népviselet sajnos már csak a szekrényben lóg, csak akkor veszik elő, ha a néptánchoz kell. Amikor a csoport táncol, mi öregasszonyok mindig oda megyünk, mert a színpadon látjuk a fiatalságunkat. Sajnos ritkán táncolnak.
Szemben ül velünk a tánccsoport vezetője, áthozom ide, megkérdezem, miért nem lépnek fel gyakrabban. Brogli Anna nemcsak a tánccsoport vezetője, hanem az iskola tanítója is.
– A mi tánccsoportunk nem állandó együttes, csak akkor táncolunk, ha rendezvény van itt a faluban – meséli. — Sajnos ez így van, bár nagyon szeretnék állandó csoportot alapítani, de ez nem lehetséges. Itt a faluban a fiatalok Sátoraljaújhelyre járnak, és Sárospatakon dolgoznak. Nem lenne rossz, de három műszakban dolgoznak, így nagyon nehéz úgy megszervezni a próbákat, hogy mindenki ott legyen. De ha van valami esemény, fellépünk, s akkor a vasárnapokat is feladjuk a próbák miatt. Ezt nem lehet mindig kérni, igaz? Két állandó programszámunk van: a „Virágtánc” és a „Kakastánc” [?]. Októberben mindig fellépünk Tokajban, a szüreti fesztiválon, gyakran hívnak minket Monokra is, és ha pl. esküvő van, eltáncoljuk a „virágtáncunkat”. Színjátszó csoportunk is van a faluban, nekik könnyebb, mert főleg KISZ tagokból áll.
Egy busz áll meg közvetlenül előttünk. Sátoraljaújhelyről, munkából jönnek haza az emberek. Egy fiatal lány, Hochvart Judit száll ki utolsóként. Tagja az amatőr színjátszó csoportnak is.
— Tavaly túljutottam az érettségin — mondja —, azóta az együttes tagja vagyok. Szerencsés vagyok, mert csak egy műszakban dolgozom, így van időm próbálni. Most éppen egy vígjátékot tanulunk: Bartha Lajos „Zsuzsi” című darabját. Ezt szeretnénk május 1-jén előadni. Sok darabot próbáltunk már, pl. "A képzelt beteg" Moliére-től, a "Háztűznéző" Gogoltól. A Kultúrház mindig tele van, nagyon gyakran kell színdarabot előadnunk, még a környék más falvaiba is ellátogatunk vele. Van egy nagyon jó kapcsolat Hercegkúttal, gyakran szervezünk közös estet ide vagy oda, ahol verset mondunk, együtt énekelünk, és a végén mindig bál van.
Christine Merly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése