Pincék

Pincesorok 

Fontos részét képezik a falunak, mint régi szőlőtermelő községnek a pincesorok. Három is van a falu észak, észak-nyugati felén: az alsó, a középső és a felső pincék. A Tokaj-hegyalján minden falunak megvannak a pincéi, pincerészei, de mind más-más jellegű. A miénk is egyedi. A mieink nem olyan nagyok, egy pince 12-14 hl bor tárolására elegendő. A lefelé vagy egyenesen haladó lépcső után van a torkolat, kiszélesedő nagyobb "terem", amelyben két sorban a fal mellett sorakoztak a hordók. A lépcsők többsége csak a földbe vájva, mely idővel  szinte csúszdává kopott, újra kellett vágni. Az oldalfalon a lépcsősor tetején vakablak, amelyben poharat, gyertyát, gyufát tartottak. Az üveg (később műanyag) lopó a falon egy szegre akasztva. Ha feljött a pincében a víz, a lépcső egyik oldalára hordták fel a hordókat. A pinceajtó felett szellőzőlyukat hagytak, vagy a vasajtó vágtak kerek szellőzőnyílásokat. Az erős fa ajtó elé sokan vasrácsot is tettek, s nyáron sokszor csak azt zárták, lakatolták be.

 

A középső és felső pincék egy mély árokban, vízmosásban lévén egyenesen mennek be az árokoldalba. Az alsó pincesor pincéi enyhébb domboldalban lévén, lépcsőn vezetnek lefelé. A felső pincesor egy hosszú sorban fut, fák, bokrok közt, a Hosszúhágóra tartó gyalogút két oldalán, a középső egy oldalasan. Mivel rejtett árokban vannak, jó szolgálatot tettek 1944 telén, a második világháború idején: az átvonuló front elől az emberek itt találtak rejtekhelyet. Az alsó pincesorok a Dózsa György utcán kifelé haladva egy domboldalban, 5-6 sorban egymás fölött, zegzugosan rejlenek fák, bokrok között. A pincedomb csak bebarangolva fedi fel rejtett szépségeit. A tengerszem felé menet érdemes kis kitérőt tenni, hogy felfedezzük.

A régi pincék  most élik sorsfordító idejüket: eredeti funkciójuk megszünvén egy részük elpusztul, beomlik, benövi a fű, fa – ezeknek a gazdája, örökösei kihaltak, vagy nincs szükségük rá, ezért sorsára hagyják. Más részük szintén olyan kort élt már meg, hogy bármilyen jó munkával is építették meg valamikor, felújításra szorul. És sorban újítják is fel azokat, akik meg akarják tartani. Sőt nem falubéliek vásárolnak és felújítanak, korszerűsítenek eladó pincéket. Ugyanolyan formában szinte egyiket sem sikerül, de többségében szép munkával, az összképhez új anyagokkal és technikával igazodva korszerűsítik pincéjüket, alkalmasabbá teszik a komfortosabb vendégfogadásra, vagy akár csak megerősítik, megmentik a beomlástól. A felújítások már rendszerint nem a régi technikával történnek, de küllemükben többnyire igyekeznek megőrizni a régi pinceképet. A régi pincék - akárcsak a házak - a falu kőbányáiból származó kövekből épültek, boltívesen. szépen, szakszerű, tartós míves munkával. A mai felújítások felhasználják ugyan a kiborult vagy visszabontott köveket, de már mai, könnyebben megdolgozható anyagokkal kombinálva, gyorsabb munkával érnek el hol kifejezetten szép, hol igénytelenebb végeredményt. Előrelátó gazda a támfalat is megerősíti a pince mellett, felett. A „pincézést” régen az ajtó két oldalára tett kövek, kőülőkék szolgálták, ma már ácsolt asztalok, padok, tetők, sőt villanyvilágítás teszi kényelmessé, s a belső terekben is előfordul vendég leültetésére alkalmas hely-kialakítás.