Nyári esték
Esténként, vacsora után még leültek a tornácra, megbeszélték az aznapi eseményeket, és a holnapi teendőket. Nagyapa elővette a háborút járt tubákos szelencéjét, elővette a cigarettapapírt. Komótosan, gondosan ügyelve, hogy a vágott dohány a helyére kerüljön, óvatosan megsodorta a cigarettát, majd befejezésként végignyálazta a papír szélét, összeragasztotta finom mozdulattal, benzines gyújtóval meggyújtotta. Mélyeket szívott bele, közben köhécselt, háborúban szerzett hörghurutja kínozta. Az erős dohány sem használt torkának. A jobb keze gyűrűsujjával lepöckölt hamu után nézett, nehogy parázs legyen. Addig szívta a cigarettát, amíg körmére égett. Ezt a szertartását nagyon szerettem.
Figyeltem, komoly, tekintélyt parancsoló hallgatását, dohánytól barnult ujjait. Próbáltam megfejteni gondolatait, hallgatásait, mert hallgatni nagyon tudott. Beszélni, válogatott szavakkal, szépen beszélt, de mindég valami titok sejlett körülötte. Vendel bátyjával nem nagyon szeretett társalogni.. Ha nézeteltérésük volt, valahol mindég megszakadt a szó. "Mert miattad..." Később, felnőtt koromban, elmondta nagymamám, mi volt az oka. Legénykori virtuskodásból eredő felelősségre-vonást nagyapa magára vállalta helyette. Nem veszekedtek ők, de ott volt a legénykori sérelem benne.
 |
| Vitányi ház. Úgy kommunikáltak egymással nagyikámék, hogy felkiabáltak hozzájuk. Egy völgy választotta el őket egymástól. Vitányiék meg lekiabáltak. Ez a "mobilozás" volt divat akkor. |
Hallgatta nagyikám unszolását a holnapi piacra menésre. - "Hallod, Feri, holnap ideadják Vendelék a Mancit, jó lenne már a malomba vinni búzát őröltetni. Kevés a liszt, itt vannak a gyerekek, kenyeret kell sütni." Nyugodtan, fejét féloldalra bólogatva válaszolt. Föltekintett az égre, ahol tornyosultak a szürke fellegek, a nap még fátyolosan visszaköszönt, a fecskék alacsonyan röpködtek, a sűrű levegő által lenyomott bogarakat kapdosták boldogan. - "Majd meglátjuk reggelig, mi lesz még." - mondta. Hallgattuk az este csendjét, melyet az erdőből néha nagy szárnycsapások zajai törtek meg. Lehet, hogy baglyok keresték a helyüket, vagy éjszakai vadászatra indultak. Messzebb vaddisznó vonult kicsinyeivel, mert visítást hallottunk. A cigaretta füstjétől a szúnyogok muzsikálása is el-elhalkult. Néha arcunkba csapódtak nótát fújva, vérre menő látogatást reméltek. Az eperfa irányából jövő levélzörgés, majd kis koppanás hallatszott. A lehullott eperre reggel, az aprójószág röpülve veti rá magát.
Az eperfa volt nekünk a véd- és dacszövetségesünk. Rossz fát tettünk a tűzre, egyből felmásztunk rá, és ott ücsörögtünk mindaddig, amíg megenyhültek a nagyszülők. Lassan feltápászkodtak nagyiék, mi is ásítva vonszoltuk be magunkat a konyhába. - Feri húzd fel az órát! - is elhangzott. Az óra felhúzása mindég nagyapám dolga volt. Ezt az órát Debrecenben találta. Egy idős néni kérte meg, hogy takarítsa le a padlást. Lehet vagy 200 éves. Őrzöm, igaz, hogy a szerkezet már megadta magát. Ha ránézek, nagyapám magas alakját látom, ahogy kinyitja az óra ajtaját, felveszi a húzókulcsot, és óvatosan felhúzza. Negyedóránként, szép dallamosan jelezte az idő múlását.
 |
| Nagyikámmal |
Az egész napi játszás, a jó levegő elnyomta a fiúkat, igaz a lányokat is. Az esti mosdás, a fiúknál, közelharcot vett igénybe. Nagyikám nem engedett abból, hogy mossák meg arcukat, lábukat és fülüket főleg. Lefekvés idejére, már más gondolati szinten voltak, szemük többet volt csukva, mint nyitva. Egyik sem volt koszos természetesen. Mondták. Rájuk nézve, szemük világított csak, amikor éppen kinyitották. Körben az arcukon, rászáradt izzadság folyamok, melyek a fejről csorogtak alá, fogócskázás közben. Orruktól a fülükig szintén száraz sár húzódott. A fülekről nem is beszélve. Többnapos, beszáradt fülzsírok árulkodtak a minden esti, természetesen a fülüket is megmosták felkiáltásuk ellenére.
Mezítláb jártak abban az időben, így volt egészséges. Lábukon a por vérrel megszilárdulva virított. Nappal nem nézték hová lépnek. Szaladtak amerre kis buksijuk vitte. Szaladtak egy egér után is, aki a nem várt üldözők elől a szénaboglya alá menekült. Közben a lábukat felsértette egy-egy levágott magonc töve. Végül nagyika segítségével, erélyes fellépésével, sikerült megmosakodniuk. Kis szobájában, illatos ágynemű között, friss szalmával töltött szalmazsákon ábrándozva kicsit, mi lányok is mély álomba szenderültünk. Reggel arra ébredtünk, hogy nagyikám szobánk ablakában motoszkál, mogyorófagallyból csinál kis sötétséget, hogy a legyek se zavarják álmunkat. Rózsi nevű, egyetlen tehénkéjét hívta, aki minden reggel, és este egy karéj sós kenyeret kunyerált tőle.
 |
| Rákóczi fa, állítólag amikor erre menekült, ehhez kötötte a lovát |
Kozma Lujza, 2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése