2009 Kanadai látogatónk

Elszakadt földink Kanadából

Vasárnap a mise alatt a templom előtt a fénylő tavaszi napsütést élvező „kinnrekedtek” között két idegen nézelődött, szemlátomást először járnak nálunk. A templom körüli emléktáblák neveit böngészik, fényképezik a templomot, többször visszatérnek a jobboldalt lévő kereszthez. Ismerős neveket fedeznek fel. Várják a mise végét. Bár a falusi plébánost várják, de mivel az elsietett, Karajz Margitot szólítják meg. A kanadai idősebb hölgy valamint tolmácsa, egy 1921-ben Sárospatakon kiállított anyakönyvi kivonatot mutatnak, rajta az akkor született gyermek, a ma 88 éves Brogli Mária adataival.

Keresik a még rá, és az innen elszármazott nagyapa: Brogli Mátyásra és nagymama: Hauser Katalinra emlékezőket. Kétség kívül ismerős nevek, de vajon kik lehetnek a legközelebbi rokonok? Kis kupaktanács, kis tanácstalanság. a szemben lakó Burger Flóri bácsi és felesége is törik a fejüket. Bonciék szerencsére éppen itthon vannak. Ö amúgy is módszeresen kutatja a falu emlékezetét. Jobb ötlet híján Kati nénihez, a keresztállító Frei Márton - Brogli Katalin leányához indulnak, neki több amerikás rokona is van.

Kedves fogadtatás, lassan körvonalazódik miért jöttünk. Számtalan kivándorolt rokon neve merült fel. Adatok egyeztetése, nem nagyon egyeznek. Kati néninek rémlik, hogy a 70-es években járt itt valaki „Amerikából”, de az nem az Ö, hanem a Hauserné Vinkler Emma néni rokonsága, próbáljuk meg, talán emlékszik valamire. Azért még előkerül néhány „amerikás” fénykép a derengő távoli emlékek tisztázására.

Itt is szíves fogadtatás, invitálás a szobába, néhány rövid adategyeztetés, és megvan! Előkerül a családi fényképalbum és itt is megvan! A képen a hölgy nagymamája, kintről küldött fényképen, közben könnyek gyűlnek a szemek sarkában. További fénykép, rajta a nagymama és az anya. Már biztos, hogy jó helyen járunk. Néhány már-már feledésbe merülő történet foszlány a kiment rokonokról, a 1960 körüli években rövid időre visszalátogatott nagymamáról, aki a jelenleg a templomot díszítő stációt adományozta a néhai Hoffman János plébános kérése szerint a falunak, majd a hagyaték elrendezése után ismét elutazott, immár véglegesen. Néhány hazaküldött levél emléke kerül még elő az emlékezés távolából. Mindenki nagyon meghatódik. Finom sütemény, némi jó bor az asztalon, igazi jó kínálás! 

    

Az idegen, aki már rokon és nem is annyira idegen a faluban! Vissza a templomba. Fényképek a stációról, a nagyapai házról, a nagymamai házról! A tornácon álló karosláda talán a nagymama idejéből való és az idegenből a lányát hazairányító anya emlékében is élhet még! Fotók készülnek mindenről. Az utolsó út Zsuzsához vezet: vesznek egy KÁROLYFALVA-könyvet emlékül. Majd búcsúzás a nem oly idegen idegentől. Még kocsiba szállás közben elmondják: irány az alföld, az édesapa onnan való, talán ott is sikerrel kutakodnak majd a Holló család után, aztán Szegedre a paprika hazájába, hogy testközelből ismerje meg ezt a fontos fűszert - amelyről eddig csak elmondásokból hallott, s csak „hasonló” felhasználásával ismeri a magyaros ételeket -, hogy a magyaros ízeket megaranyozó paprikával ismerkedjen Terike! Holló Terézia – Kanadából: Theresa Hollo

    

Búcsúzóul elmondja, hogy harmincadikán repül haza, vissza a most 88 éves mamához, aki 10 évesen, 1931-ben hagyta el szüleivel és öccsével a falut, s viszi a hírt a károlyfalvi rokonokról, megnézve és röviden megtapasztalva a kicsiny falu levegőjét, a „csodálatos szép környék” képével. Reméljük, olyan érzések ébredtek benne, hogy jó emlékében őrzi meg ezt a napfényes, vasárnapi károlyfalvi kirándulást! 

Isten velük!  Hát – csak hazagondolnak a még élő hajdani kivándoroltak?

2009-04-28. Trifonov Tamás

További fejlemények:

Pár nap múlva telefon: híre ment a kissé titokzatos vasárnap déli látogatónak, s a család másik ágának, a nagymamának rokona jelentkezett. Rák Istvánné szül. Hochvárt Márta Teréz (ahogy magát nevezi, „Therry”) édesanyjának unokatestvére, s nagyon sajnálja, hogy elmaradt a találkozásuk, mert sok emléke van Terézia nagymamájáról, és édesanyjáról is, aki apjával járt itthon 1970 körül, s az egész családról, akikről a nagymamától, amíg élt, rendszeresen kaptak híreket. Azt is megtudjuk, hogy a templom csapóajtóját is a nagymama csináltatta, és egy misekönyvet is ajándékozott a templomnak. Gyors próbálkozás a Magyarországot felfedező körúton járókat utolérni az egyetlen kanadai email címen. Kevés esély, sajnos nem is sikerül. A Kanadában hazatérő Teréz csak a megérkezése utána kapta meg a híreket itthonról. 

Azonnal válaszol, sajnálja az elmaradt találkozást. Már onnan küldi az alábbi képeket, melyeken a legszűkebb családja látható.

Brogli Mátyásné Hauser Katalin, unokái: William és Theresa Holló, lánya és veje: Brogli Mária és Holló Mihály – 1965

Brogli Mária és férje a Tiszabőről származó Holló Mihály 2006-ban. Azóta a férje meghalt.

A kapott adatokkal kiegészítettük a MyHeritage-n eddig is folyamatosan karbantartott károlyfalvi családokat ábrázoló családfát. 

S még egy sajnálatos utólagos kiegészítés: Terézia édesanyja, Mária 2009 szeptemberében meghalt. A könyvnek, melyet Terézia vitt neki a faluról, nagyon örült. Talán szebbé tette utolsó hónapjait, hogy általa szemléletesebben felidézhette szülőföldjét, gyermekkora helyszínét.

Trifonov Tamás, Tné Karajz Borbála

Utólagos bejegyzés

2024 március 4-én Therry elhunyt. Legyen áldott emléke!

Theresa May (Terry) Lavergne békésen elhunyt 2024. március 4-én 77 évesen, olyan emberekkel körülvéve, akiknek az életét megérintette. Terry a néhai J. Roger Lavergne (2003) odaadó felesége volt, a néhai Michael Hollo (2005) és Mary Hallo (2009) elkötelezett és szerető lánya. William Hollo (2019) szerető és gondoskodó nővére is. Családjának és barátainak, akik túlélték, nagyon fog hiányozni.

Szenvedélyes tanárként több tantárgyat tanított, de a vallás volt a kedvence. 33 évig tanított különböző iskolákban, főleg Essex megyében. Szerette tanítványait és tanártársait. Az oktatás iránti elkötelezettsége és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettsége elvezette a Jézus és Mária Szent Nevének Nővérek Kongregációjához, és évekig társult tagként csatlakozott hozzájuk. Átmenetileg költözött a Waterloo állambeli Kitchenerbe, hogy édesanyját gondozza, itt Terry egy másik szervezethez is önkéntesként jelentkezett: a Habitat for Humanity-hez. Terryre a menekültjogok kemény és fáradhatatlan szószólójaként is emlékeznek majd, akiknek az ügy iránti szenvedélye és hozzájárulása sok mást is inspirált közösségünkben. Több mint 15 éven át önkénteskedett a Londoni Menekültügyi Minisztériumban, Windsorban, Ontario államban.

Terrynek nagyon nagy szíve volt. Magánszemélyként csendes ember volt, de nagyon szellemes és szórakoztató is! Félelmet nem ismerő és független volt, ugyanakkor érzékeny és hihetetlenül együttérző. Szeretett utazni, olvasni és színdarabokat nézni. Hatalmas baseball-rajongó volt, és utolsó napjaiig a Blue Jays-nek szurkolt. Erős akaratú és makacs volt, ezek a tulajdonságok határozták meg Terryt. Ereje kétségtelenül segített neki megbirkózni az élet kihívásaival. Terry erős harcos volt, de most már mentes a fájdalomtól.

2024. május 18-án, szombaton 10:30-kor keresztény temetési szentmisére kerül sor a Nagyboldogasszony templomban, majd temetés következik a Greenlawn temetőben.

Ha Theresa May (Terry) Lavergne emlékére szeretne fát ültetni, látogassa meg a Tribute Store-t!

Megjelent online 2024. május 11-én a Windsor Starban
https://windsorstar.remembering.ca/obituary/theresa-may-terry-lavergne-1089730763