Szorgalom és Új Erő Termelőszövetkezet

Volt egyszer egy téeszcsé

Az ötvenes évek nagyon nehéz volt az önállóan gazdálkodó néhány holdas parasztok számára. Keserűen emlékeznek a beadásokra és a ritka fillérekre, amit a városi piacon kaptak. Az ügyesebb gazdákat kuláknak nyilvánították, így Frei Jánost (Brigal Jani bácsit) például, aki gépeket vett, traktorja, cséplőgépje volt, és járt másoknak, más falvakba is csépelni – elvették lovait, gépeit. A nehéz 50-es évek után a termelőszövetkezet 1960-ban alakult. A tél folyamán agitálók járták a falut, és próbálták rábeszélni a gazdákat a téesz alakítására. Az emberek természetesen féltek beadni a földjüket, megválni az addig nehéz de mégiscsak valamelyes biztonságot adó megélhetéstől.

Végül mégis egy gazda (Hoffmann József) kivételével valamennyien beléptek, és 180 fővel, 1236 ha-on megalakult a „Szorgalom” termelőszövetkezet. (Észak-Magyarország, 1961/5. sz.) Az elnök Velti Vendel lett, mint aranykalászos gazdát választották meg a tisztségre. A tagok beadták földjeiket, a nagy táblákon lévő kis parcellákat összeszántották. Még a Táblát is bevetették kukoricával. Háztájiban a beltelkeken lévő földeket tarthatták meg, ill. kaptak más területekről. (A kimaradó Hoffmann József silány földeket kapott sajátja helyett a középső és felső pincék felett az erdő alján és a hosszúföldek tetején.)  A lovakat is beadták szekerestül.  A következő évben a Hibli túloldalán istállókat, tsz-tanyát építettek a vásárolt tehenek és sertések számára. Próbálkoztak juhtenyésztéssel is. A Teleki tanyán baromfit neveltek. A szövetkezet irodáját Géczi Mártonné, Örzse néni udvarában ill. hátsó épületében rendezték be, az első részen volt az iroda, hátul pedig a raktár, ahova behordták a terményeket (Ma Némethy István háza áll a helyén). A könyvelő Hauser Ignác (Kerli Náci) volt, aki a polgári iskola után gyorstalpalón tanult, majd a hegyesi Gál Kati  lett, aki már az újhelyi közgazdasági szakközépiskolában végzett. Két traktort vásároltak, s traktorosiskolába küldték Pápára a fiatalokat: Hauser Imrét, Karajz Antalt, Hochvárt Vendelt. Már előzőleg a széphalmi gépállomáson tanulta ki a traktorosságot Csajka Antal, Bodnár István, Hochvárt Bertalan és Burger Flórián (Doktor).  Brigádvezetők ill. üzemegységvezetők voltak: Frei István (Gröccse), Brogli Vendel (Kelep) és utoljára Kopasz Ignác. Kocsis volt Karajz Mátyás, állatgondozó volt Hauser Andor (Dore). 

   

Velti Vendel, Hauser Ignác, Gál Katalin, Frei István, Brogli Vendel, Kopasz Ignác

   A teljesítményt munkaegységben számolták, évvégén zárszámadást tartottak. A részesedést a munkaegységek után részben pénzben, részben fejadagban kapták. A gyerekek is sokat dolgoztak nyaranta a téeszben ill. a háztáji földeken. Mentünk kapálni a harmadost, takarni a szénát, kötözni a szőlőt szüleinkkel, ami éppen soron volt. Megismertük és megtanultuk – persze sokszor duzzogva - a paraszti munkát, a praktikus, célszerű és pontos munkavégzést, megtanultunk dolgozni, és ez nem vált kárunkra. A megélhetés szerény de az ötvenes évekhez képest biztonságos volt, az öregek és a munkában korlátozottak járadékot kaptak.

1965, téesz-asszonyok Faragóné Margitka brigádvezető névnapján

Dióverés? 1960-as évek

A Szorgalom téesz önállósága csak 4 évig tartott. Következett az összevonás a Sátoraljaújhelyi Új Erő Termelőszövetkezettel, melynek elnöke Juhász István volt. A Teleki tanya pincéjéből Karajz Anti 42 hl bort szállított be az újhelyi közös borpincébe, ahol a pincemester a kácsárdi Faragó István volt. A felesége, Margitka brigádvezető volt az asszonyok között a Teleki tanyán, a tyúktelepen. Az aratás részben kézzel, részben kévekötő aratógéppel történt, később kombájnnal. A kévéket a téesztanyára hordták traktorral és lovaskocsival, ott kazalba rakták, s a gépállomásról jött cséplőgép csépelte ki. 

A téesz-tanya a Hibli túloldalán

A létszám az összevonás után a falu részéről rohamosan csökkent, egyre többen mentek el dolgozni a városi, főleg újhelyi ipari üzemekbe. A megmaradt tagok ezután már egyre kevésbé érezték magukénak a szövetkezetet, s érezték magukat csak alkalmazottnak az újhelyi vezetők alatt, és nem tulajdonosnak. A határ ekkor még gondozott és szép, a kis földjeiket a nem téesz-tagok is megművelik, a pallagokat még kaszálják a kevés meglévő állat számára, s művelik a szőlőket is. 

Szüret – végzés, az 1970-es évek elején:

 

A kiváló dolgozókat külföldi kirándulásra is elvitték.
Burger Zoltánné és Szabadosi Vendelné Bulgáriában

A 80-as években folytatódik a folyamat, egyre több az elköltöző, az itt maradó fiatalok is a városban dolgoznak, a téesztagság csökken és elöregszik. A 90-es években, a téesz felbomlása után a paraszti-mezőgazdasági munka szinte teljesen visszaszorul, és ez jelentősen megváltoztatja a határ képét. Régi szőlőhegyeket, ösvényeket, kirándulóhelyeket szinte teljesen visszahódít az erdő, óriási földek maradnak műveletlenül. Már nem találnak vissza gyökereikhez, úgy tűnik, a régi paraszti földművelő-állattartó életforma végleg felbomlott. Nagyon lassú az elmozdulás, néhányan próbálkoznak korszerű eszközökkel gazdálkodni, de olyan, aki csak ebből próbálna megélni, nincs. 

Az utóbbi fél évszázad történelme kis lépésekben folyamatosan eltörölte a régi életformát. Sajnáljuk, vagy nem, ez visszafordíthatatlan.

A téesz alapító oklevele

 

Egy tagsági könyv

Trifonovné Karajz Borbála, Trifonov Tamás
2010