Halált okozó betegségek a 19-20. sz. fordulóján és a 20. század első felében

Halált okozó betegségek a 19-20. sz. fordulóján és a 20. század első felében – a károlyfalvi anyakönyvi bejegyzések alapján

1895-ben vezették be az állami anyakönyvezést. Az anyakönyvekben böngészgetve sok minden érdekességre bukkanhatunk, amelyek megvilágítják az akkori élet egy-egy szeletét. A halotti anyakönyvekbe feljegyezték a halál okát is.

Az anyakönyvi bejegyzésekben a két leggyakoribb halál-ok:

veleszületett gyengeség – csecsemők és 1-2 éves kisgyermekek esetében

aggkori végkimerülés, végelgyengülés – idős embereknél, de már 57 éves ember esetében is olvashatunk ilyen halál-okot.

Mondhatnánk azt is, legtöbbször rátudták ezen okokra a legkisebbek és legöregebbek halálát, valószínűleg ezeket orvos sem látta.

A leggyakoribb betegségek, amelyekben meghaltak:

TBC – tüdővész – hektika – tüdőgümőkór - sorvadás

Bárkit érinthetett a néhány hónapostól az egészen idősekig. 1895 és 1945 közel 60 ember halálát okozta a faluban. 

A század elején Magyarországon a halálesetek 25%-át okozta, magyar népbetegségnek tartották, amiért a tömegek nyomorából és szegénységéből eredő egészségtelen életmód volt a felelős. Összefüggésben állt a helytelen táplálkozással és a rossz életkörülményekkel,  a nyomor betegsége. 

A betegség ma már gyógyítható, de még az 1940-es évek végén is haltak meg benne, így 1947-ben a 21 éves Velti Katalin, 1948-ban a 62 éves Schmidt Jánosné Schmidt Gertrud, 1949-ben a 72 éves Hauser Ignác.

Sokan haltak meg tüdőgyulladásban is (tüdőlob, tüdőhurut).

Az 1910-ben 24 évesen meghalt Hochvárt Mária sírköve

Gyermekágyi lázban még mindig több fiatalasszony halt meg

A gyermekágyi láz a szülés ideje alatt keletkezett sebek elfertőződését jelenti. A szülések természetesen otthon történtek, a falusi bába segített a gyermek világrahozatalában. A bábák képzettek voltak, de a falusi körülmények higiénia szempontjából nem voltak a legideálisabbak.

A 20. század első felében gyermekágyi lázban meghaltak:

1904 Velti Jánosné Nán Anna 30 éves.

A kis János ötödik gyermeke volt, s ő is csak másfél hónapot élt.

1915 Brogli Antalné Rák Rozina 27 éves.
A kis Antal negyedik gyermeke volt, s ő is csak 1 hónapot élt.

1919 Hochvárt Józsefné Oszif Borbála 21 éves.
Második gyermeke szülése után halt meg. 

1931 Brogli Vendelné Deutsch Mária 27 éves.
Az elsőszülött kis György is csak 1 hónapot élt.

1934 Cilli Istvánné Nán Rozália 24 éves.
Az elsőszülött kis Marika is meghalt 10 nappal később.

A fiatal férjek újranősültek, kivéve Cilli Istvánt, akit másfél év múlva egy újévi bálon agyonütöttek.

Gyakori volt az ún. vízibetegség, vízkórság, amelyben az egész testre kiterjedően a bőr alatti kötőszövetben vizenyő mutatkozik, és a test üregeiben is folyadék gyűlik össze.

Ebben halt meg pl. 1901-ben Boros József tanító nagyanyja, a 78 éves Pisztró Anna özv. Kertész Mihályné, vagy 1916-ban a 49 éves özv. Hochvárt Jánosné Schmiedt Rozália.

Többen lettek a tífusz – hasi vagy kiütéses hagymáz áldozatai

A kiütéses tífusz rossz higiéniás körülmények között élő, túlzsúfolt közösségekben fordult elő járványos formában. A ruhatetű, ritkábban a fejtetű közvetítésével terjedt egyik emberről a másikra 

A hastífusz baktériumát széklettel szennyezett élelmiszer, tárgyak, mosatlan kéz közvetíti egyik emberről a másikra. Nem, vagy rosszul közművesített településeken, illetve háborúk, természeti katasztrófák idején szokott előfordulni.

Az első világháború több áldozata is katonaként ebbe halt bele: a 30 éves Lauber István hajótűzér Galíciában, a 42 éves Brogli Ignác  oroszországi fogságban, Orenburgban, s a 22 éves Hochvárt Antal gyalogos is járványkórházban, a katonaság alatt szerzett betegségben hunyt el.

De ennek az áldozata lett itthon  a 2 éves Brogli Rozina 1897-ben, a 14 éves Frei Rozina (1896) és Rák Terézia (1905), a 35 éves Hochvárt Antal (1905) és a 24 éves Nezáczki Ferencné Brogli Mária 1918-ban. Az ő férje nem nősült meg, közel 50 évig élt özvegységben, kisebbik fiára, Vendelre (Dede, Góró Vendu), aki 1995-ben halt meg, még emlékezhetünk.

A kis Rendes Etelkáról még készült fénykép

Fejgyulladást – agyhártyagyulladást? –  jegyeztek be halál-okként:

1907-ben Hochvárt János 42 éves,
1912-ben Hochvárt Róza 16 éves,
1932-ben Rendes Etel 2 éves esetében.

Gyermekbetegségek

A Móra Ferenc elbeszélésekből ismert torokgyík – diftéria a gyerekek közt szedte áldozatait. A fertőző betegség általában az orr- és garatüreg területét érinti.
Ebben halt meg 3 kisfiú 1897-ben: a 6 éves Rák Fülöp, a 8 éves Lauber János és a 9 éves Hauser István. 1906-ban a tanító fia, a 4 éves Boros József, 1919-ben a 2 éves Frei György.
Többször torokgyulladás és toroklob van írva a halál okaként, ez utóbbi is lehet, hogy a diftériát fedi. Ma már kötelező védőoltás védi a gyermekeket ettől a kórtól.

Félelmetes volt a szamárköhögés – pertussis – is, ez ellen is véd ma már a di-per-te kötelező védőoltás. Súlyosan fertőző bakteriális betegség volt. Kezdetben a tünetei megegyeztek az enyhe köhögéssel járó megfázáséval . Ezt később hetekig tartó súlyos köhögési rohamok követték. A köhögési rohamokat a szamárbőgésre emlékeztető magas hang vagy zihálás követte. A köhögés 10 hétig vagy még tovább is eltartott, és annyira súlyos lehetett, hogy a beteg az erőlködéstől hányt, bordája tört.

Ebben halt meg 1902-ben a kovács kislánya, Gombos Anna 10 hónaposan, 1931-ben a cipész kislánya, Balla Ilona 19 hónaposan, 1913-ban a 9 hónapos Rák Rozália, 1935-ben a 3 hónapos Rák Erzsébet. 

Előfordult a kanyaró, népies nevén veres himlő is, cseppfertőzéssel terjedő vírusbetegség, amely ellen ma már szintén védőoltás véd.
Áldozatai voltak: a 21 hónapos Brogli Márton (1896), a 6 éves Velti József (1897), a 3 éves Hauser János (1907), a két hónapos Dufla János (1921), a 2 és fél éves Velti Katalin (1921).

Az 1923-ban kéthetesen veleszületett gyengeség következtében meghalt Brogli József sírköve

Régebben sűrűbben előfordult, hogy az egyházi anyakönyvben nem a betegség nevét, hanem a tüneteit jegyezték fel a halál okaként. Ez még e korban, az állami anyakönyvekben  is előfordult. Ahogy írták, 

görcsök következtében halt meg pl. 1900-ban a 26 éves Schmidt Zsuzsanna és az 57 éves özv. Hochvárt Jánosné Nezáczki Zsuzsanna, 1947-ben a 2 hónapos Bosch József,

hasmenés vitte el a kovács 2 éves kislányát, Gombos Rozáliát 1905-ben, az 1 éves Husovszki Erzsébetet 1942-ben,

hasfájástól halt meg a 4 hónapos Rák Antal 1904-ben,

köhögés okozta a kovács fiának, a a 2 éves Gombos Ignácnak a halálát,

fejgörcsökbe halt bele a 17 hónapos Schmidt Ignác.

Több gyermek halva született, ezeket meg sem keresztelték, így nevet sem kaptak, de az anyakönyvbe így név nélkül azért beírták őket.

Előfordulnak még a halál okaként a következő kifejezések: 

pokolvar, meghűlés, tüdőtágulás, orbánc, szívbaj, szívgörcs, szívszélhűdés, szívizomgyulladás, vesebaj, vesegyulladás,  májbetegség, májdaganat, mellhártyagyulladás, gyomorbaj, gyomorgörcs, gyomorfekély, gyomorrák, méhrák, bélrák, agyszélhűdés, gutaütés, agyvérzés, gyermek-aszály, hörk-hurut, kelevény, tályog.

Az átlagéletkor már megnövekedett, voltak egészen öregek, de a gyermekhalál még mindig nagyon gyakori volt. 

A példák között többször előfordult a Gombos név. Gombos András kovács volt a századfordulón Károlyfalván, feleségével, Balogh Juliannával 11 gyermekük született, ebből csak ketten érték meg a felnőttkort. Megható, ahogy az újabb gyerekeknek újra és újra adják ugyanazt a nevet, remélve, hogy lesz egy Rozáliájuk, Andrásuk, Annájuk, Ignácuk..

András 1900-1901, másfél évesen gyermekaszály (kiszáradás) 
Anna 1901-1902, 10 hónaposan szamárhurut
Rozália 1903-1905, 2 évesen hasmenés
Rozália  1905-?, felnőtt
Ignác 1906-1907, fél évesen veleszületett gyengeség
Ignác 1908-1910, 2 évesen köhögés
András 1909-1910, fél évesen hörkhurut
András 1911-1912, 8 hónaposan tüdőgyulladás
Anna 1913-1914, 1 hetesen tüdőgyulladás
Anna 1915-1922, 7 évesen hastífusz
Erzsébet 1918-?, felnőtt

Ekkoriban a temető bolton aluli részében temetkeztek. A meghaltak közül keveseknek állítottak sírkövet, azok mind nagyon szépek, a legtöbbük nyughelyét fakereszt jelezte. Ezek a sírhalmok mára nagyrészt eltüntek, feledésbe merültek, de akad máig gondozott. Többet sűrű tuja borít. A mai gondozóik vagy tudják pontosan, kit rejt a sírhalom, vagy csak annyit tudnak, hogy ezt a mi családunk gondozta, itt a mi rokonunk fekszik, ez a nagyapám/nagyanyám kistestvére volt ...