Évi béres cselédek

Pásztorok, csordások, kondások, kanászok  évi béres cselédként dolgoztak, akár több éven keresztül a falu alkalmazásában.

A község által építettetett és fenntartott un. "helységházában", közkeletűbb nevén a cselédházban laktak. A sorházszerű épületben 3 szoba-konyhás lakrész volt kialakítva, s ezen felül istálló, ól a község bikája és kanja számára.

Végleg megtelepedő is akadt köztük, de általában néhány évig maradtak. Volt közöttük a cigány származású is, ezt az anyakönyvben a plébánosok, káplánok fontosnak tartották megjegyezni. 

A születési, házassági, halálozási anyakönyvek bejegyzései alapján próbáljuk őket számbavenni.

A környező hegyközi, bodrogközi, zempléni falvakból kerültek ki, a legszegényebbek közül.

Többségük írástudatlan volt még a századfordulón is, amikor a falusiak többsége - Nevelős Adolf, az első tanító jóvoltából - már ismerte a betűvetést. (az anyakönyvbe csak kereszttel tudták jelezni az aláírásukat). Általában családjuk, szüleik is helyről helyről helyre vándorló, itt-ott hosszabban meghúzódó, valamilyen formájú állatvigyázók voltak, sok esetben a feleség is, ő általában libapásztor, vagy segítője a férjének. 

A falunak szüksége volt csordásra, aki naponta kihajtotta és legeltette a teheneket, kondásra vagy kanászra, aki a disznókra vigyázott a disznólegelőn, a nyári időszakban gulyásra, aki a Longi legelőre tartósan kihelyezett teheneket ott helyben őrizte, s libapásztorra, aki naponta legeltette a libákat a libalegelőn. Juhokat kisebb számban tartottak, de a 20. században juhász is előfordult.

A Budaiak és leszármazottaik a 18. és 19. században több generáción át éltek a faluban: Budai József, András, Lőrinc, János, Ferenc. Számos Budai-gyermeket kereszteltek a templomban és temettek a temetőben. Az anyakönyvi bejegyzések egyiknél sem tartalmazzák a foglalkozást – vagy kovácsok, vagy pásztorok voltak, ha ilyen huzamosan telepedtek meg a faluban, inkább kovácsok, azt viszont többüknél is bejegyzik, hogy cigányok. Egyik utolsónál, az 1863-as születésű Györgynél van csak bejegyezve a házasságánál, hogy zenész.

Gábor István aki 1800 k. született, „közsorsúként” élt a faluban, a károlyfalvi Nán Franciskát vette feleségül, gyermekeik születésénél megjegyezték az anyakönyvben hogy „zigan”, foglalkozását azonban nem, nem tudjuk hogy kovács vagy valamilyen pásztor volt-e.

Olexa János pásztorként és csordásként van jegyezve gyerekei születésekor az anyakönyvben az 1840-50-es években. Felesége Polyák Mária. Anna lányuk még nem itt született, de már itt halt meg 4 évesen 1842-ben. Itt születtek Mária (1842-1844), Zsuzsanna (1845), János (1848, 1 hétig élt), Rozália (1850-1857), s itt is vannak eltemetve. Keresztszülője valamennyinek Fray György és Fray Zsuzsanna volt. 

Általában jellemző, hogy nem a csordás-, kondás-társakat hívták keresztszülőnek, hanem falusiakat, akikkel feltehetőleg közelibb kapcsolatban voltak. A sok meghalt kisgyermeket nem vitték haza a szülőfalujukba eltemetni, hanem helyben temették el, ahol éppen szolgáltak.

Novák Mihály az 1860-70-es években volt a falu kondása több éven át. 1865-ben itt kötött házasságot a kovácsvágási hutai születésű Polyák Apollóniával, aki a libapásztor tisztséget töltötte be a faluban. A „helységházán” laktak. A férj 20 évvel idősebb özvegy volt, Vajdácskáról került ide kondásnak, miután ott kislánya és felesége meghalt. 1866-ban Ignác fiát itt keresztelték, keresztszülei a falusi Brogli Ignác és Rák Rozina voltak. Két következő kisfiúk itt halt meg a faluban, 1873, szeptemberében hideglázban, 4 és 5 évesek voltak. Itt született s itt is halt meg István fiúk is (1874-1876), keresztszülei Brogli Fülöp és Rák Rozina voltak.

Később, ahogy felnőtt, Ignác fiúk is volt Károlyfalván pásztor és gulyás

Balogh Mihály az 1870-es években volt kanász a faluban, felesége Olexa Apollónia, Márton fiúkat 1872-ben keresztelték. Keresztszülei a falusi Brogli Ignác és Rák Rozina.

Kiss András szintén ebben az évtizedben volt a falu kondása, felesége Derelye Mária. Az ő történetük hosszabban kötődik a faluhoz, mert két leányuk olyan pásztorhoz, csordáshoz ment férjhez, akik később szintén Károlyfalván pásztorkodtak. (Mária Schönbula Ágostonhoz, Anna Hrabovszki Jánoshoz).

Csuhajla nevű libapásztorról Nevelős Gyula elbeszéléséből tudunk. Így mutatja be: 

"Csuhajla volt Károlyfalvának, az én zempléni kis szülőfalumnak nagytekin­télyű libapásztora. Nem falubeli volt, senki se tudta róla, hogy kicsoda, honnan került oda, és miért adta a fejét éppen a libapásztorságra, amely lánygyerekek­nek való foglalkozás. Talán még rendes neve sem volt. Úgy állt egyedül a nagy­világban, mint a falunk végén az öreg magányos vadkörtefa.

Fejéről a zsíros kalapot csak a templom előtt vette le, de különben, még ha köszönt is, csak felfelé bökött a mutatóujjával, mintha mutatni akarná a kalapja mellé tűzött vércsetoll-trófeát, mely mellett rendszerint törökszekfű, szalmavi­rág, vagy más efféle ékeskedett.

A libapásztori hivatalt egy hosszú fütykösbot jelképezte, meg egy tárogató. Igen, egy valódi tárogató, amelynek billentyűi is voltak az oldalán.

A pásztorkodás naponta úgy kezdődött, hogy Csuhajla korán reggel megál­lott a falu felső végén, hóna alá szorította a fütyköst, szájához illesztette a táro­gatót és megfújta a libariadót. Erre aztán a közeli udvarokon a libák éktelen gágogásba kezdtek, szárnycsapkodva szaladtak, vagy repültek, ahogy tudtak, ki az utcára, Csuhajla elé. Így szedte össze a libanyájat. A libák szapora lépésekkel és szüntelenül gágogva, beszélgetve haladtak végig a falun, utánuk kényelmesen ballagott Csuhajla.

Napszálltakor rendben hazaterelte őket, minden libacsaládot a maga udvarára. A mi udvarunk az iskola udvara volt, mert apám volt a falu tanítója. Az öreg Csuhajla ide minden áldott este beállított, mert nálunk nemcsak kenyeret és egy kis szalonnát kapott, mint másutt, hanem mindig megkapta az ő mindennapi finom csemegéjét is: a pipa-bagót. Édesapám pipás ember volt, s a bagót kétfelé kellett osztania, felét a libapásztor, másik felét pedig a kondás részére. Csuhajla tudott erről, és ezért mindenféle mesterkedésekkel azon igyekezett, hogy ő többet kapjon, mint a kondás. E célból az én protekciómat is igyekezett elnyerni, s gyakran hozott nekem az erdőről szedret, szamócát, vagy szép egyenes vörös­gyűrű-botot.

Nagyokat lódított, mesemondó is volt őkelme."

Burger György felvétele a kondáról a Kecskerágón

Hornyák János az 1880-as években volt csordás a faluban, felesége Botos Julianna, Julianna lányukat 1886-ban keresztelték, a falubéli Hochvárt Fábiánt és Hauser Máriát hívták keresztszülőknek. A 69. sz. házban, a közbirtokosság épületében (cselédház) laktak.

Szikora Mihály szintén az 1880-as években működött Károlyfalván, felesége Hornyák Anna volt, gyermekeik, Fábián és János Károlyfalván születtek 1882-ben és 1885-ben, keresztszüleik szintén Hochvárt Fábián és Hauser Mária voltak.

Szikora János az 1890-es években volt pásztor a faluban, felesége Gábor Erzsébet, fiaik, János és András a faluban születtek 1890-ben és 1891-ben, keresztszüleik: Schmidt József és Herhalt Mária.

A vitányi születésű Kandrács Mihály az 1890-es években volt kondás a faluban. Felesége Papinda Julia. Kétéves kislányuk, Zsuzsanna, aki még előző helyükön, Makkoshotykán született, itt halt meg a faluban. 

Novák Ignác, Novák Mihály a korábbi kondás fia az 1890-es években volt gulyás a faluban. Felesége a lukai Balogh Erzsébet, a faluban született fiai: János (1892), Antal (1899)

A sompataki óhutai születésű Schönbula Ágoston az 1890-es években volt kanász a faluban. 1899-ben a faluban nősült meg, az idős kondás, Kiss András Mária nevű leányát vette feleségül. Tanúik Nán Vendel és Deutsch György voltak. György fiúk 1899-ben született.

Schönbula Ágostont 1901-ben, 42 évesen agyonütötték.

A hollóházi Hutáról származó Hrabovszki János az 1880-1890-es években volt évi béres cseléd Károlyfalván, pásztorként is és gulyásként is bejegyezték az anyakönyvbe. Felesége az idős károlyfalvi kondás, Kiss András Anna leánya, Károlyfalván kötöttek házasságot 1886-ban, tanúik Nán Vendel és Rák Boldizsár voltak. Négy gyermekük született Károlyfalván 1889 és 1898 között: Erzsébet, Anna, János (3 hétig élt), János. Keresztszüleik Oszif János és Nán Anna voltak.

A térségben évi béres cselédként ide-oda elszegődő pásztorok, kondások, csordások bizonyára ismerték egymást, s ebben a körbe házasodtak, azonos foglalkozásúak, azonos társadalmi helyzetűek. Ez esetben a faluba szegődő fiatal pásztorok feleségül vették az ott szolgáló idősebb pásztor lányait.

A kovácsvágási születésű Hraboczki András az 1900-as években volt a falu gulyása. Falusi szegénylányt vett feleségül: Butkai Rozinát. 1903 és 1914 között 6 gyermekük született a faluban, a legfiatalabb Erzsébet, a későbbi Husóczki Ferencné, aki fiatalkorában maga is libapásztor volt, majd a tanácsházán hivatalsegéd, kisbíró. A név írása változik az anyakönyvekben: Hrabovszki, Hrabóczki, Rabóczki

A pálföldei születésű Ronyák János (sz. 1867) kanász volt az 1900-as években a faluban, felesége a lukai Kurucz Borbála. 1902-ben született Anna-lányát a faluban keresztelték. 44 évesen 1905-ben a faluban halt meg szívbetegségben

Kubik Gyula, aki Komlóskán született 1870-ben, a századfordulón libapásztor volt Károlyfalván Felesége Farkas Mária, egy pataki közsegélyben részesített koldusnő leánya. 1896-ban Károlyfalván volt az esküvőjük, esküvői tanúik Kopasz András és Nán Vendel voltak. Károlyfalván született gyermekeik: Anna 1898, Mária 1904, István 1906, Anna és István meghaltak néhány naposan.

Burger György felvétele

Kulcsár József is libapásztor az 1900-1910-es években, felesége Gombos Julianna. Erzsébet lányuk 1907-ben született a faluban. József 1922-ben halt meg, 56 évesen, tüdővészben. Halála után felesége vette át a munkáját, az ő libapásztorságára a mi szüleink még emlékeztek, elmondásuk szerint Kulcsárné, a libapásztor a Bikaréten lakott egy kunyhóban.

Hraboczki Antal – Hr. András gulyás és Butkai Rozina 1909-ben született fia kanász volt a faluban 1930-as években, de fiatalon, 24 évesen meghalt gyomorbajban, 1935-ben.

Szegedi Ferenc gulyás volt az 1930-as években, felesége Vaszilkó Borbála. Itt halt meg a faluban ő is 1935-ben, 63 évesen, végkimerülésben.

Magyar Antal volt a csordás az 1930-as években. 1913-ban született, 1934-ben Károlyfalván vette feleségül Tóth Erzsébetet. Esküvői tanúik Vinkler Antal és Burger József voltak.

A kisbáni születésű Buglyosovszki János juhász volt Károlyfalván az 1940-es években. Úgy látszik ekkor volt számottevő juh is a faluban. 79 évesen halt meg a faluban 1945-ben.

Husóczki Ferencné Rabóczki Erzsébet is volt libapásztor lány- vagy fiatalasszony korában.

Az 1960-as-70-es években Kendi István és a Szegedi család lakott több mások mellett az un. cselédházban

A kondásoknak, csordásoknak kürt volt a hangszerük, reggelente a harangszó után az keltette a falut, már a későbben kelőket. A csordát a Táblára hajtották, amikor azt a téesz felszántotta, akkor a kisvasúton túl, az un. Ortásra. A gulya kinn töltötte a nyarat a longi legelőn. A kondás a disznókat a disznólegelőre hajtotta a középső- és felső pincék felé, sőt egész a Kecskerágóra. A libalegelő az Újtelep után, a Kapitány-völgy elején volt. A libapásztornak hosszú vékony botja volt egy végére kötött puha ronggyal, azzal terelgette a libákat. A nagyobb állatokra vigyázóknak természetesen kutyáik is voltak. Ők látták el a cselédház ólrészeiben tartott község bikáját és kanját is. A bikának külön kútja is volt a cselédház mellett (bikakút), s legelője a cselédház közelében, az alsó pincékkel szemközt (Bikarét). Veszélyes foglalkozás volt, a cselédház udvaron szabadon lévő bika az 1950-es években a csordás, Kendi István feleségét megtaposta.

A csordásoknak, kondásoknak, gulyásoknak járó évi bért a falu vezetői szabták meg; a gazdák, akiknek az állataira vigyáztak, fizettek, általában inkább természetben. 1936-37-ben Karajz Antal gazda jegyzetfüzetében vezette kinek, mikor, mennyit és mit fizetett. Kondásnak, gulyásnak, csordásnak általában gabonát, búzát, krumplit és valamennyi pénzt adott, a libapásztor Kulcsárnénak kenyeret és pénzt. De lehet, hogy a pásztorok minden gazdával külön egyeztek meg a részletekről.

A pásztorok karácsony viliáján rendszerint együtt végigkántálták a falut, hangszereikkel eljátszották az ablakok előtt a Mennyből az angyalt, s a gazdáktól legtöbbször szalonnát kaptak a tarisznyájukba s bort a magukkal hozott kannába.

A Dózsa György utca elején, a temetővel szemközt álló épület szerepel az 1866-os részletes falutérképen, az elsők között volt a főutcán kívül épített épületek között. 1898-ban a közbirtokosság épületeként tartották nyilván, 1959-ban a legelőbirtokosság épületeként, 3 lakással.

A köznyelvben cselédházként emlegették.

Az 1990-es évektől az állattartás elhalásával elvesztette funkcióját, lakatlanul folyamatosan romlott.

A megalakuló német nemzetiségi önkormányzat a volt közbirtokossági épületet Hochvárt János vezetésével először is megvédte, hogy a falué maradjon, ne árverezzék el, majd elbontották, és 2005-ben szabadtéri színpadot építettek a helyére a köveiből.