Hochvárt János 1931-2010

 

Hochvárt János 1931-2010

Hochvárt János több mint 2 évtizeden keresztül volt tanácstag, majd a károlyfalvi német nemzetiségi önkormányzat tagja/vezetője. Nagy szerepe volt a sokáig lappangó sváb eredettudat felélesztésében, hagyományaink ápolásában, s a falusi öntudat fenntartásában a városhoz csatolás utáni időkben is, sok hasznos, praktikus fejlesztés elindításában, megvalósításában.

1931. november 9-én született harmadik gyerekként a családban, szülei Hochvárt József és Noga Mária, testvérei Rozália (1920) és József (1929). 1944 decemberében nagy tragédia érte a családot, amikor a front átvonult rajtunk és bombázták a falut: 53 éves édesapja és 15 éves bátyja egyszerre haltak meg a becsapódó lövedékektől, miközben szénát rakodtak az udvaron. Emellett az egy gyermekes fiatalasszony nővére, a 24 éves Rozália is özvegyen maradt, férje nem tért haza a háborúból. Két özvegyasszony egy kisbabával, s a kamaszodó 13-14 éves fiú, János maradt meg a családból, korán megismerkedve a családfenntartói gondokkal. Szép magas fiúvá nőtt, amit a Colos ragadványnévvel ismertek el kortársai. További ragadványnevei is voltak: Csopák Jancsi - az édesapja ragadványneve után, s Pislák Jancsi - talán valamikori tikkelésre utalva.  

 

Az 1950-es évek elején teljesített sorkatonai szolgálatát, s jegyezte el a falubeli Rák Évát, akit 1956-ben feleségül is vett. Már az ötvenes évek elején, fiatalon úgy gondolta, az ő útja nem a parasztgazdaság. A Magyar Államvasutaknál kezdett dolgozni, mint több falubéli társa, ahol mozdonyvezető lett belőle, 1951-től 1981-ig vezette a mozdonyokat, szolgált a "tengelyen".

Feleségével kockaházat építettek az új utcában, s élte a falun lakó, városban dolgozó, de az otthoni kis parasztgazdaságot fenntartó, ingázó emberek életét. Két kislányuk született.

1960-ban egy lakodalomban baloldalt magasodva, az édesapját helyettesíti násznagyként,
balra előtte édesanyja

Miután letette a szolgálatot, 1982-ben, 51 évesen lett tanácstag, s kezdett el tevőlegesen is foglalkozni a falu dolgaival. A 20 taggal működő Hazafias Népfront elnökeként a társadalmi élet szervezésében tevékenykedett. Három év múlva az akkor dívó körzetesítés Károlyfalvát is elérte, a felsőbb vezetők úgy látták jónak, ha Károlyfalvát Rudabányácskával és Széphalommal együtt közigazgatásilag Sátoraljaújhelyhez csatolják. Az önállótlanodás már hamarabb elkezdődött, amikor a falu vezető tisztségeit kezdték nem falusiak betölteni, 1985-ben pedig ténylegesen bekövetkezett az önállóság elvesztése. Hochvárt János mint tanácstag másik falubélivel együtt ezután az újhelyi tanácsülésekre járt képviselni a falu érdekeit.

                                      

A falu elmaradott volt, az iskolát éppen megszüntették, ott állt üresen, mert azt is Újhelybe körzetesítették, vízvezetékhálózat nem volt, a falu vízellátása még mindig a régi köz- és udvari ásott kutakról történt. 

Legfontosabb feladatuknak a vízvezetékhálózat kiépítését tartották, a vezetékes víz bevezetését minden házba, hogy korszerű fürdőszobákat építhessenek az itt lakók is. A kezdeményezésnek és a munkának még abban az évben eredménye is lett.

Ha már iskolánk nincs, de az épület megvan - hisz eleink megépítették - legyen óvodánk! Ez az ötlet több fiatal házas elképzelésével találkozott, a városi tanácsban is támogatták, s a fiatalok kétkezi segítségével meg is valósították, átalakították a két tantermes, tanítólakásos iskolaépületet, hogy alkalmas legyen az óvoda funkcióra. 

Az 1990-es rendszerváltás után lehetőség nyílt rá, hogy a nemzetiségek nemzetiségi önkormányzatok alakítása útján szervezzék öntevékenyen hagyományőrzó és érdekérvényesítő tevékenységüket. Az 1994-ben megalakult falusi német nemzetiségi önkormányzatnak előbb tagja, majd vezetője, elnöke lett.

Riport a faluról a megyei napilapban, 1993

Sok fontos és hasznos dolog történt a vezetésével a falu életében. Az egykori tanácsházat un. Faluházzá alakították, melyben az orvosi rendelő és a posta továbbra is helyet kapott (sajnos a könyvtárat nem költöztették vissza ide az iskolából, hanem megszüntették), de elsősorban a német nemzetiségi önkormányzat tevékenységének, a falu közösségi életének biztosította a helyszínt. Összekapcsolták a mögötte lévő épülettel, amely azelőtt pártház majd ifjúsági ház funkciót töltött be. A szemközt álló egykori un. cselédházat, volt közbirtokossági épületet először is megvédték, hogy a falué maradjon, ne árverezzék el, majd elbontották, és szabadtéri színpadot építettek a helyére a köveiből.

1998-ban megalakult nálunk is a Szent Gellért Egyesület, a magyarországi katolikus németek egyesülete, mely legfőbb céljainak a keresztény élet gondozását, keresztény szokások felelevenítését, s az elvesztett német anyanyelv visszahódítását tekintette. Ösztönözték a német nyelv újratanulását mind a gyerekek, mind a felnőtt lakosság körében, próbálkozások voltak tanfolyamok szervezésére - ez annyira nem volt eredményes, ahol a természetes mindennapi nyelvhasználat a változó körülmények miatt megszakadt, az nemigen állítható helyre. De sok közös programban, zarándokutakon, kirándulásokon hozták össze a falu apraját-nagyját. Az egyesület már nem él, de énekkara megmaradt, s azóta is változó tagokkal fiatalodó asszonykórus lett, akik az új összetételű nemzetiségi önkormányzat minden rendezvényének fellépői, házigazdái, fáradhatatlan munkásai.

Sátoraljaújhelyi néptáncosok, Horváth Csaba segítségével tánccsoportok alakultak három korosztályban is: fiatalok, fiatal felnőttek/ifjú házasok és gyerekek tanulták lelkesen főleg a sváb táncokat, s léptek fel megannyi rendezvényen itt a faluban, más sváb településeken, szomszéd helységekben, s jutottak el rangosabb versenyekre is. 

 

Közeledve betelepülésünk 250. évfordulója, Hochvárt János felkérte a faluból elszármazott Dr. Hauser Zoltánt, az egri főiskola rektorát, a neves évfordulóra írná meg a falu történetét, monográfiáját. A könyv elkészült s megjelent 2001-ben, amely évben Hochvárt János szervezésében szép ünnepséggel emlékezett a falu őseire, a betelepülő 16 sváb családra, s az elmúlt 250 év küzdelmeire a fennmaradásért, boldogulásért. Az ünnepre elkészíttették eredeti források alapján a falu címerét is, mely Mezősi László munkájaként a faluház homlokzatára is felkerült, s emlékpakett is készült belőle, melyet az ünnepségen bárki megvásárolhatott, akár a falumonográfiát.

  

A Károlyfalva-könyv és a 2001-es ünnepség a Luktában

Hochvárt János bevezetője a Károlyfalva-könyvhöz

Hochvárt János életének ez adott értelmet idősebb éveiben: dolgozni, kűzdeni a falu boldogulásáért, fennmaradásáért, jobblétéért, s megbecsülni, megőrizni az örökséget, melyet sváb őseink hagytak ránk. A feladatot idővel - talán idejekorán, 2002-ben - átvették tőle a fiatalok, bár ő szívesen dolgozott volna még a falu érdekében.

Közért való munkálkodását a város Közsszolgálati díjjal ismerte el.

Feleségével 54 évig élt példás házasságban, 50. évfordulójukat 2006-ban ünnepelték.

2010-ben, 79 éves korában halt meg.