Önkéntes tűzoltók

 Önkéntes tűzoltók a faluban

A 19-20. században a falu egyik legnagyobb gondját a tüzek okozták. A legfőbb védekezés a kőházak építése volt, ehhez bőven találtak követ a falut környező kőbányákban. Ekkor alakult ki a 20. század közepéig jellemző falukép az oromzatos fehér kőházakkal, amely bár később többször is leégett, hasonló stíusban építették vissza. Továbbra is nagy veszélyt jelentettek a takarmánytároló épületek, a csűrök, amelyek általában paticsfalúak volt, azaz sárral bevert fonott vesszőből készültek, fa tetőszerkezettel, zsúpfedéllel és nagy fa kapuval. A porták hátsó traktusában álltak a hátsó udvar és a kert elválasztásában, keresztben, szinte egymást érve. Mellettük - előttük mögöttük - általában szalmakazlakkal. Mindez nagyon tűzveszélyes volt. 

A védelem következő pontja a figyelőrendszer szervezése volt. A nyári időszakban, különösen aratás- és cséplésidőben - gyerekek tartottak ügyeletet a templomtoronyban, egymást váltva, figyelték a határt, s ha valahol tüzet észleltek, azonnal meghúzták a harangot. A tűzoltásban az egész falu részt vett, a kutakból csatárláncban adták kézről-kézre a vödör vizeket. Kutak az utcán voltak bizonyos távolságokban, de sok udvarban volt a gazdának saját ásott kútja is. Ezenkívül köteles volt minden gazda egy két hektós hordóban vizet tartani az udvaron tűzoltás céljára, ez volt az un. kapitányvíz, kapitányhordó. A községeknek általában lajtoskocsijuk is volt, melyben nagyobb mennyiségű vizet tárolhattak és vihettek a helyszínre. Vízoltó rudat és zsúpszedő szigonyt is kötelező volt tartani minden háznál. Ezek meglétét a csendőrség szigorúan ellenőrizte.

A 19. század második felében kezdtek országszerte megalakulni az önkéntes tűzoltóegyesületek. A károlyfalvi egyesületről a 20. század első feléből vannak emlékeink az 1930-as évektől kezdve. Az alakulás hamarabb történhetett, mert 19. századvégi nagy tűzvészekről is vannak feljegyzések. 1891-ben és 1894-ben a fél falu leégett, 1908-ban csűrök égtek le, az 1910-es tűzben az iskola égett le újra, az 1930-as években csűrtüzek és onnan átterjedő lakástüzek voltak. 

A tűzoltóegyesületet általában a faluban élő polgári foglalkozású egyének vezették. Önkéntes tűzoltó-tanfolyamon vett részt 1934-ben Kovács Lajos kántortanító, aki sokféle más módon is aktívan kivette részét a falu közéletéből. 1933-ban a  tűzoltóegyesület vezetője Burger János volt, majd Kovács Béla, a tanítónő férje, aki újhelyi tisztviselőként dolgozott. 1938-ban elköltöztek Budapestre, eztán feltehetőleg Kovács Lajos vette át az egyesület vezetését, aki 1934-ben Újhelyben elvégezte a tűzoltó tanfolyamot.

Az alábbi kb. 1938-ban készült fotón még talán Kovács Béla ül középen vezetőként. A büszke csapatról egy tűzoltóverseny megnyerése után készülhetett a kép, teljes felszerelésben, a tevékenység minden rekvizítumával, a megnyert díjjal és oklevéllel. Nyolcan vannak. Baloldalt áll Frei József (Lanta)
Ülnek balról Burger István (Szlivkus), Schmidt István (Pinka), ...., Deutsch Ignác (Gliba), ...
Talán a tűzoltószertár előtt ülnek.

A fotó Burger István lányainak tulajdonában van

Az egyesületben - talán kültagokként - még többen lehettek, ahogy ez a következő lazább, derűs fotón látszik, mely szintén egy verseny alkalmával készülhetett a tűzoltókocsik mellett.

Az egyesületnek két kézi hajtású kocsija volt, melyeket az aprócska tűzoltószertárban tartottak.
A egyesület sokat gyakorlatozott, és szorgalmasan vett részt a speciális tűzoltóversenyeken. 

Gyakorlat vagy valódi tűzoltás? Burger György pap fotója

Folyamatosan változó legénységgel az 1970-es évekig működtek. 
Az utolsó csapat vezetője Nezáczki Ignác (Zsiga) volt.
Tagjai:
Rák Barna (Brikkes), Cilli Márton (Cinke), Bartus Imre (Bandzsa), Bartus István (Beton), Hauser József (Massza), Hauser István (Csete), Hauser József ifj. (Csopák), Brogli István (Hankó Pisti), Bartus János, Bartus József (Tinta), Burger György (Muszi), Burger Flórián (Benő), Schmidt Béla (Sice), Schmidt Barna (Janek).

A gyakorlati funkción túl ez is terepe volt a fiatalok összeműködésének, társas együttlétének, hasznos szabadidő-eltöltésének, a közösségi életnek.

Azután az általános központosítás s a valóban sokkal hatékonyabb és gyorsabb állami szervezet teljesen átvette szerepüket. A mezőgazdasági tevékenység visszaszorulásával, a csűrök lebontásával, szalma- és szénakazlak eltűnésével a tűzesetek száma is lényegesen kevesebb lett. 

A kézihajtású tűzoltókocsik ugyan folyamatosan romló állapotban, de ma is megvannak.

A tűzoltószertár is megvan, elvileg nincs akadálya, hogy a tűzoltókocsikat abban őrizzük a további állagromlástól, ahogyan ezt a legtöbb helységben látni. Egy szép feladat a német nemzetiségi önkormányzatnak!

Öszeállította Trifonovné Karajz Borbála 2022