Könyvtár Károlyfalván

Könyvtár Károlyfalván

A két világháború között formálódott ki Magyarországon az un. iskolánkívüli nevelés, a népművelés, nem kis mértékben a Károlyfalván tanítófiúként született Nevelős Gyula munkájának eredményeképpen. Ennek egyik fontos eleme a népkönyvtári hálózat létrehozása volt. 

Károlyfalván is alakult népkönyvtár. Ennek állománya 1945-re nagyobbrészt elpusztult, csak 11 kötet maradt. A Tanács kérésére a Megyei Tanácstól 1946-ban kaptak még 17 kötetet, népi írók műveit. A 28 könyvre 37 kölcsönző tartott igényt, de sokkal többen olvasták, mert a kikölcsönzött könyveket kézről kézre adták a faluban. Kovács Lajos tanító Falum kulturális helyzetéről szóló 1947-es jelentése a Szabadművelődési Akadémiának tartalmazza ezeket az adatokat, s az igényt és tervet a könyvtár bővítésére. Kovács Lajosnak a következő években az iskola államosítása folytán nézeteltérései támadtak a falu vezetésével, így 1949-ben megvált a falutól.

1958 febr. 4-én a községi tanács Naán Ferenc elnök vezetésével a Tanácsháza építéséről tárgyalt. Korábbi községfejlesztési döntés volt, hogy az addig magánházban működö községi előljáróságnak önálló épületet építenek  a lakosokra kivetett községfejlesztési adóból. Ezzel többen nem értettek egyet (pl. Burger Ignác), úgy gondolták, hogy ez az állam feladata lenne. Tavaszra tervezték elkezdeni az építkezést. 

A szeptemberi ülésen is erről tárgyaltak. A lakosok nem akartak társadalmi munkát végezni, mert nem tartották jónak a tervet, kicsinyellték az épületet, de a befolyt pénzből nem futotta nagyobbra. A sanyargató, közösségek életébe mindjobban beavatkozó 1950-es években érthető ez a hozzállás.

Az okt. 29-i jegyzőkönyv szerint a munka félben van, a pénz elfogyott. Orosz Bertalan VB titkár kölcsön felvételét javasolja: 50 000 Ft-ot 3 év visszafizetéssel. Megszavazzák, hogy szégyenben ne maradjanak a tanácsház-építéssel.

A tanácsházban terveztek elhelyezni egy nagyobb kulturtermet színpaddal, az előljáróság irodáját és orvosi rendelőt. A postáról még nem volt szó, holott az is magánházban működött a Rákóczi u. 32. sz. alatt. 

Tisztázatlan, hogy eredetileg tervben volt-e a könyvtár, de a megépült épületben az is kapott egy kis szobát. Kétségtelenül elősegítette ezt az ötvenes évek erős népművelési mozgalma. A kezdő állomány valószínűleg ily akciók eredményeként került a kis könyvtárba, pl. a földműves szövetkezetek ajándékaként. A könyvtár a bejárattól jobbra eső első helyiségben kapott helyet. A könyvek a falak mentén elhelyezett üveges szekrényekben sorakoztak, a könyvtáros a mindenkori egyik tanító volt, többek között Jaskó Sándor. A nyitvatartás heti 1-2 alkalommal néhány óra volt, a kölcsönzés nyilvántartása az elismervényként aláírt kölcsönzőcédulák segítségével történt. 

 

A könyvtár állománya a hatvanas évektől kezdődően dinamikusan emelkedett.

1963-ban 800 kötetet számlált, s 100 körül volt a beiratkozott olvasók száma. Főképp gyerekek töltötték meg a kis szobát, de nemcsak. Állandó látogató volt pl. Butkai Mihály, Miska bácsi, a postás. A mi családunkból nagynéném járt a könyvtárba, s hozta haza a klasszikus regényeket, sok Jókait, melyeket édesanyám olvasott el, s mesélt el nekünk esténként és kinn a mezőn munka közben, pl. az Egy magyar nábob történetét. S keresek egy könyvet, amelynek története így szűrődött le bennem: "Zsófia, volt annak két fia: Miklós és Józsika". 

De jártam én magam is, onnan szereztem első olvasási élményeimet:

"Az első könyvtár, amit látogattam, a kis falusi könyvtár volt a Kultúrház vagy Tanácsháza egyik szobácskájában, 1-2000 kötet lehetett zárt üvegszekrényekben, a mindenkori tanító gondozásában, heti 1-2 óra nyitva tartással. Felnőtt olvasója – úgy emlékszem – az egy postás bácsi volt, többnyire gyerekek, kisebbek és nagyobbak töltöttük meg a kis szobát. A mesék után következtek a lányregények, de nem csak!  [...] A kis könyvtár teljes állományából válogattam, belekóstolva mindenfélébe, s megállapíthatom: kevés köztük a ma már semmit nem mondó, elfeledett cím [...]. Rábízhattam magam a kis gyűjteményre, különösebb irányítás nélkül, mondhatom, ami a kezembe akadt, minden érdekes, értékes volt, nem vagy nem nagyon vitte félre semmi az ízlésemet, jól alakította értékítéletemet. Nem tudom, a gyarapítás mennyire múlott a könyvtárvezető tanítón, vagy központi ellátás volt-e, de valószínűleg el se tudták volna nagyon rontani az állományt, mert megbízható színvonalú volt maga a könyvkiadás, leszámítva az ideológiától áthatott műveket. Elolvastam az akkori bestsellereket: Szilvási Lajos, Berkesi András műveit, utóbbiak közül kedvencem volt a Sellő a pecsétgyűrűn. [...] Olvastam más, fiatalokról könnyedebben de értékesen szóló műveket, Bárány Tamás: Kis ház a szigeten, Velünk kezdődik minden.  Elolvasva a kötelező és ajánlott olvasmányokat, amelyek a Légy jó mindhalálig kivételével mind nagy kedvencek voltak (azt már unalmasnak találtam, de talán még nem értettem igazán), s azok nyomán tovább olvastam rengeteg Gárdonyi Gézát, Jókait, Móriczot, Mikszáthot, Fekete Istvánt, sőt Kosztolányit (Aranysárkány, Édes Anna). A világirodalom nagy regényeiből is sokat: Tolsztoj: Anna Kareniná-ját, Thackeray: Hiúság vásárá-t, Hemingway: Akiért a harang szól és Búcsú a fegyverektől c. regényeit, Bronte Jane Eyre-ét, Hugo: A párizsi Notre Dame-ját." 

Az 1971-es statisztika szerint a könyvtárban

1505 kötet volt az állomány, 77 beiratkozott olvasó volt, a kölcsönzések száma: 1788  -  23 kötet/fő. Szép számok!

1977-ben az állomány meghaladta az 1800-at.

1983-ban közel 3000 kötet a gyűjtemény kb. 50 olvasóval. Az olvasószám csökkenése főleg az iskoláskorúak csökkenésével ill. az iskola körzetesítésével magyarázható, a felsős gyerekek már sokszor inkább az újhelyi városi könyvtárat részesítették előnyben.

Az utolsó időkben Brogli Vendelné Nagy Anna tanítónő volt a könyvtáros, aki 1964-ben érkezett a faluba, s utána végig itt töltötte pályáját, itt alapított családot is, s ma is itt él. A könyvtár időközben az iskolába költözött. Ő 2001-ben - visszatekintve pályájára nagy szeretettel beszél könyvtárosi munkájáról is:

"Egyetlen dolog fáj nagyon, közel 40 évi munkámban Károlyfalván. Szorgos munkával sok éven át sikerült olvasóbbá nevelni a falu embereit. Kezdve a mesével, majd a szakirodalomra áttérve és úgy a szépirodalomra csábítva őket. Amikor éppen az eredményességnek örültem a járási könyvtárvezetővel együtt, akkor senkit meg nem kérdezve megszüntették a nagyon értékes könyvtárunkat, amit Újhelyben egy pincébe elraktároztak. Sajnos a mai napig hiába kiabálnak a könyvek, nem hallják az illetékesek."

Az 1990-es évek trendje volt a könyvtárügyben a sok kis szolgáltatóhely megszüntetése, kevesebb de színvonalasabb ellátóhelyre koncentrálva a szolgáltatást. 

Így ért véget a károlyfalvi könyvtár története. Azok a könyvek azóta már bizonyára az enyészeté lettek, selejtezve ki tudja hova kerültek. Persze nem azokért kár, azokat már az élő könyvtár bizonyára sokszorosan frissítette volna. Az a kár, hogy nincs helyben elérhető könyvtári szolgáltatás. Igen, Sátoraljaújhelyen van, ez a törvényi kötelezettségnek bizonyára megfelel - valamilyen formában minden helységben gondoskodni kell a könyvtári szolgáltatás elérhetőségéről.

64. §

(1) A települési könyvtári ellátás biztosítása a települési önkormányzatok kötelező feladata.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatot a községi és a városi önkormányzat

a) nyilvános könyvtár fenntartásával vagy

b) a megyei könyvtár szolgáltatásainak igénybevételével teljesíti. 

De kívánatos lenne a tagtelepüléseken közvetlenül biztosítani e lehetőséget vagy egy kis szolgáltató pont (fiókkönyvtár) visszaállításával, hisz a KSZR (Könyvtári Szolgáltató Rendszer) erre most kifejezetten lehetőséget biztosít, vagy könyvtárbusszal.

 

Egy olvasónál maradt, "behajthatatlan" könyv - emlékbe az állományból

Irodalom:
Hauser Zoltán. Carolfalve, Karlsdorf, Károlyfalva. - Kf., 2001.
http://kellajokonyv.blogspot.com/2019/05/egy-olvasoi-palya.html
1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

Trifonovné Karajz Borbála, 2020